A vakuszinkronidő titkai: Hogyan használjuk a vakut maximális hatékonysággal
Szeretnéd megérteni, miért jelenik meg néha egy rejtélyes sötét sáv a fényképeiden, amikor vakut használsz? Esetleg azon gondolkodsz, hogyan fagyaszthatod meg a mozgást napfényes környezetben, vagy éppen hogyan hozhatsz létre lenyűgöző fénycsíkos effekteket egyetlen expozícióval? A válasz mindezekre a kérdésekre a vakuszinkronidő fogalmában rejlik. Ez a kritikus paraméter meghatározza, milyen maximális zársebesség mellett képes a fényképezőgép zárszerkezete teljesen nyitva lenni abban a pillanatban, amikor a külső vagy beépített vaku villan. Ez biztosítja, hogy a vaku fénye egyenletesen érje el az érzékelőt vagy a filmet, így elkerülve a részleges megvilágítást vagy a zavaró sötét sávokat a képen.
Mi az a vakuszinkronidő?
A vakuszinkronidő, röviden szinkronidő, azt a legrövidebb időtartamot jelöli, amely alatt a fényképezőgép zárszerkezete teljesen nyitva van. Ez a nyitott állapot lehetővé teszi, hogy a vaku fénye akadálytalanul, egyetlen pillanat alatt bevilágítsa a teljes képkockát. A szinkronidő közvetlenül kapcsolódik a fényképezőgépben található zár mechanizmusának működéséhez.
A legtöbb digitális tükörreflexes (DSLR) és tükör nélküli (MILC) fényképezőgép úgynevezett fókuszsík-zárral (focal plane shutter) rendelkezik, amely két redőnyből áll. A fókuszsík-zár egy mechanikus szerkezet, amely az érzékelő előtt helyezkedik el. Rövidebb zársebességeknél az első redőny kinyílik, majd a második redőny követi azt, mielőtt az első redőny teljesen elhagyná a képkockát. Amikor a zársebesség lassabb, mint a vakuszinkronidő, az első redőny teljesen kinyílik, a vaku villan, majd a második redőny zárja az expozíciót. Ebben az esetben az érzékelő teljes felülete egyszerre van kitéve a vaku fényének.
A helytelen szinkronidő következményei
A helytelen vakuszinkronidő beállítása számos problémához vezethet, amelyek rontják a fotó minőségét. A leggyakoribb jelenség a képen megjelenő sötét sáv, amelyet a zár lamellái okoznak. Ha a zársebesség gyorsabb, mint a fényképezőgép maximális vakuszinkronideje, akkor a vaku villanásának pillanatában a zár redőnyei nem lesznek teljesen nyitva. Ehelyett csak egy rés halad át az érzékelő előtt. Így a vaku fénye csak az érzékelőnek azt a részét világítja meg, amelyik éppen nyitva van, ami a már említett sötét sávot eredményezi.
A vakuszinkronidő függőségei és típusai
A vakuszinkronidő nagyban függ a fényképezőgép típusától és a benne alkalmazott zárszerkezettől. A legtöbb digitális tükörreflexes (DSLR) és tükör nélküli (MILC) fényképezőgép fókuszsík-zárral működik. Ezeknél a modelleknél a maximális vakuszinkronidő jellemzően 1/160 és 1/250 másodperc között van. Ez az érték korlátozza a fotóst, amikor erős környezeti fényben, például napfényben szeretne vakut használni.
Néhány középformátumú fényképezőgép, valamint régebbi, nagylátószögű objektívekkel szerelt modellek lamellás zárral (leaf shutter) rendelkezhetnek. Ez a zártípus nem a fókuszsíkban, hanem az objektívben, a rekeszlamellák között helyezkedik el. Ez az előny különösen hasznos stúdiófotózásban vagy kültéri portréknál, ahol a fotós a vakufényt a környezeti fényhez képest dominánssá teheti, miközözben széles rekeszt és gyors záridőt használ.
A fényképezőgép maximális vakuszinkronidejét általában a készülék műszaki leírásában vagy a használati útmutatójában találjuk meg. Manuális módban (M) a fotósnak kell beállítania a zársebességet, de a fényképezőgép gyakran jelzi, ha a beállított érték meghaladja a szinkronidőt (például egy villogó „X” vagy egy eltérő színű kijelzés).
Fejlett vakuzási technikák: HSS és hátsó redőny szinkron
High-Speed Sync (HSS)
A High-Speed Sync (HSS), más néven FP szinkron (Focal Plane Sync), egy olyan technológia, amely lehetővé teszi a vaku használatát a fényképezőgép maximális vakuszinkronidejénél gyorsabb zársebességekkel is. A hagyományos vaku egyetlen, rövid, intenzív fényimpulzust bocsát ki. Ezzel szemben a HSS módban a vaku nem egyetlen, hanem számos, alacsonyabb intenzitású, gyors villanássorozatot produkál. Ennek a technikának köszönhetően az érzékelő minden pontja kap fényt, annak ellenére, hogy a zár soha nem nyílik ki teljesen.
A HSS rendkívül hasznos, amikor a fotós a környezeti fényt el akarja nyomni, vagy széles rekesznyílást szeretne használni erős napfényben. A hagyományos vakuszinkronizálás ilyenkor sötét sávot eredményezne.
Fontos megjegyzés: Csökkent vaku teljesítmény: Mivel a vaku számos, gyors villanást produkál, a teljesítménye jelentősen csökken.
Hátsó redőny szinkron (Rear Curtain Sync)
A hátsó redőny szinkron (Rear Curtain Sync vagy Second Curtain Sync) egy olyan vakuzási technika, amely a vaku villanását nem az expozíció elején, hanem a végén, közvetlenül a második redőny záródása előtt indítja el. Amikor a hátsó redőny szinkront használjuk, és egy viszonylag hosszú zársebességet választunk (de még a maximális vakuszinkronidőn belül), a fényképezőgép először rögzíti a környezeti fényt. Ez a mozgó témák esetében elmosódott fénycsíkokat eredményez a mozgás irányában.
Ez a technika különösen népszerű éjszakai fotózásnál, sporteseményeken, vagy olyan helyzetekben, ahol a mozgásérzetet szeretnénk hangsúlyozni. Gondoljunk csak egy autó fénycsíkjaira, amelyek a vaku éles villanása előtt rajzolódnak ki, vagy egy táncos mozdulatainak folyamatosságára, mielőtt egy pillanatra megfagyasztódna.
Mi az a Hátsó Redőnyre Szinkronizálás? (Leutánozható Photoshopban?)
Gyakori hibák és azok elkerülése
A vakuszinkronidő nem megfelelő kezelése a fotózás során gyakori hibákhoz vezethet. Ezek a hibák általában a kép minőségét rontják, és frusztrálóak lehetnek, különösen a kezdő fotósok számára.
- Sötét sávok: Ha a kép egy része sötét, vagy úgy tűnik, mintha a vaku nem világította volna meg a teljes képkockát, az szinte biztosan a maximális vakuszinkronidő túllépésének a következménye. Érdemes ellenőrizni a fényképezőgép beállításait, és ha szükséges, lassítani a zársebességet.
- Szellemkép (Ghosting): Különösen hosszú expozíciónál vagy hátsó redőny szinkron használatakor fordulhat elő. Ez akkor történik, ha a környezeti fény elegendő ahhoz, hogy a mozgó téma elmosódott képét rögzítse, mielőtt a vaku villanása élesen megfagyasztja azt.
A vakuszinkronidő alkalmazása különböző fotózási műfajokban
A vakuszinkronidő megértése és alkalmazása szinte minden fotózási műfajban elengedhetetlen, de jelentősége eltérő lehet a különböző területeken.
Portréfotózás
A portréfotózásban a vakuszinkronidő kontrollja kulcsfontosságú. Kültéren, erős napfényben, a HSS lehetővé teszi a fotós számára, hogy széles rekeszt használjon a háttér elmosásához, miközben a vakut derítő fényként alkalmazza a téma árnyékainak lágyítására. Stúdióban, ahol a környezeti fény kontrollált, a vakuszinkronidő szerepe abban áll, hogy a fotós a zársebességgel szabályozhassa, mennyi környezeti fény jusson a képre a vaku fényén kívül.
Esküvői fotózás
Az esküvői fotósok gyakran szembesülnek változó fényviszonyokkal, a kültéri napfényes pillanatoktól a sötét templomokig vagy esti rendezvényekig. A vakuszinkronidő rugalmas kezelése létfontosságú. Az esküvői fotósnak gyorsan kell döntenie a megfelelő szinkronizálási mód és zársebesség kiválasztásáról, hogy a pillanatot élesen rögzítse, miközben a hangulatot is átadja.
Sportfotózás
A sportfotózásban a mozgás megfagyasztása a cél. Itt a gyors zársebesség alapvető. A HSS lehetővé teszi a vaku használatát a maximális szinkronidőn felüli sebességeknél, ami segíthet a téma éles kiemelésében, még erős napfényben is. A hátsó redőny szinkron kreatív módon is alkalmazható, ha a fotós a mozgásérzetet szeretné hangsúlyozni, például egy futó elmosódott hátterével, miközben a vaku élesen rögzíti őt a mozgás végén.
Stúdiófotózás
Stúdió környezetben a fotós teljes kontrollt gyakorol a világítás felett. Itt a vakuszinkronidő általában nem jelent korlátot, mivel a környezeti fény minimális. A fotós jellemzően a fényképezőgép maximális vakuszinkronidejével megegyező vagy annál lassabb zársebességet választ. A stúdióvakuk, amelyek gyakran nagy teljesítményűek, egyetlen, rövid, de erős villanást adnak. A szinkronidő megfelelő beállítása garantálja, hogy a termékfotókon ne jelenjenek meg árnyékok vagy részleges megvilágításból adódó hibák.
Professzionális tippek és trükkök
A vakuszinkronidő mesteri kezelése túlmutat az alapbeállításokon.
Semleges sűrűségű (ND) szűrők használata
A semleges sűrűségű (ND) szűrők csökkentik a fényképezőgép érzékelőjére jutó fény mennyiségét anélkül, hogy befolyásolnák a színeket. Az ND szűrő használatával lassíthatjuk a zársebességet a vakuszinkronidő alá, miközben a vaku teljes erejét kihasználhatjuk. Ez különösen előnyös, ha nagy teljesítményű stúdióvakukat vagy külső vakukat használunk, amelyek nem támogatják a HSS-t, vagy ha a HSS teljesítménycsökkenése nem engedi meg a kívánt hatótávolságot.
Külső vakuk és rádiós kioldók
A fényképezőgép beépített vakuja gyakran korlátozott teljesítményű és nem kínál sokoldalúságot. A külső vakuk (speedlightok) nagyobb teljesítményt, jobb fényszórási lehetőségeket és gyakran HSS kompatibilitást biztosítanak. Ezek a kioldók rádiófrekvenciás jelekkel kommunikálnak, így megbízhatóbbak, mint az infravörös rendszerek, és nem igényelnek közvetlen rálátást a vaku és a fényképezőgép között.
Több vaku szinkronizálása
A komplex világítási beállítások gyakran több vakut igényelnek. A több vaku szinkronizálása történhet vezeték nélkül, master/slave beállításban, ahol az egyik vaku a vezérlő, a többi pedig követi annak utasításait. A vakuszinkronidő itt is kritikus. Minden vakunak egyszerre kell villannia a beállított zársebességnél, hogy a kép egyenletesen megvilágított legyen.
A vakuszinkronizálás története és fejlődése
A vakuszinkronizálás története a fotózás fejlődésével párhuzamosan alakult. Az első vakuk a 19. század végén jelentek meg, magnéziumpor formájában, amelyet kézzel gyújtottak meg. Az 1920-as években jelentek meg az első vakulámpák (flashbulb), amelyek izzószálas villanófények voltak. Ezekhez már szükség volt valamilyen szinkronizációs mechanizmusra. A 20. század közepére a fényképezőgépek és vakuk fejlődése lehetővé tette a pontosabb szinkronizációt. Megjelentek az elektronikus vakuk, amelyek sokkal gyorsabbak és megbízhatóbbak voltak. A fókuszsík-zárak elterjedésével vált szükségessé a vakuszinkronidő fogalmának pontos meghatározása, és ezzel együtt a HSS és a hátsó redőny szinkron technológiák kifejlesztése.
Tévhitek a vakuszinkronidőről
A vakuszinkronidő körül számos tévhit kering, amelyek akadályozhatják a fotósokat a hatékony vakuhasználatban.
- "Minél gyorsabb a zársebesség, annál erősebb a vaku." Ez téves. A vaku fényereje a teljesítményétől függ, nem a zársebességtől.
- "A HSS mindig jobb." Bár a HSS rendkívül hasznos, a teljesítményveszteség miatt nem mindig ez a legjobb megoldás.
- "A vakuszinkronidő csak a külső vakukra vonatkozik." Valójában a beépített vakukra is érvényes, és a fényképezőgép automatikusan kezeli ezt a korlátot.
Gyakorlati példa: Hangulatos esti fotózás
Tegyük fel, hogy nyaralni megyünk - mondjuk a jövő nyáron - és szeretnénk barátainkról és ismerőseinkről hangulatos esti képet készíteni. A legrosszabb, amit ebben az esetben tehetünk, hogy használjuk a gép beépített vakuját, mert ettől nem elég, hogy lapos lesz a kép és vörös szemű lesz a portré alanya, ráadásul a háttér sem fog látszani rendesen. Nos, ha nem használhatunk plusz fényforrást, kénytelenek vagyunk vagy az érzékenységet vagy a záridőt növelni. Mivel az ISO növelése a zaj növekedésével jár együtt, válasszuk a hosszabb záridőt. Ehhez azonban - mivel a kép 1s körüli záridővel készült - találnunk kell valamilyen fix pontot a fényképezőgép számára. A legjobb megoldás egy állvány használata, de rossz esetben egy pad vagy korlát is megteszi. Ezen kívül a modellt is rá kell venni, hogy mozdulatlan maradjon az expozíció ideje alatt.
Ez a kép már lényegesen jobb - főleg, mivel épp naplemente után készült és az ég sötétkék, nem fekete. De még ezen is javíthatunk egy kicsit, ha be tudjuk kapcsolni a második vagy hátsó redőnyre szinkronizálás funkciót a fényképezőgépünkön. Ilyenkor a gép exponál egy hosszút, ami idő alatt a háttér megfelelően megvilágított lesz, majd a második redőny lefutása előtt (mielőtt a zár bezár:) a vakuval is megvilágítja a témát. Mivel ez a funkció a beépített vakuk egyetlen értelmes használati esete a nappal szemben készült képek derítésén kívül, ezért a gyártók általában elrejtik valamilyen almenü almenüjébe. A Canon 20D-n például a Custom functions menüpontban a 15. pont és itt 2. redőnynek (2nd curtain sync.-nek) hívják.
Aki kompakt fényképezőgépről vált cserélhető objektíves rendszerre (akár MILC, akár DSLR), mindenképpen új problémákkal kell megbarátkozzon, legyen az akár a DSLR-ek optikai keresője (nem úgy látjuk a képet ahogy a fotón fog látszani, szemben az elektronikus keresőkkel, amelyek erre is képesek), vagy a vakuszinkron idő, amely bizonyos zársebesség felett nehézkessé teszi a vakus fotózást. Ahhoz, hogy jó fotós legyél, ismerned kell a géped képességeit, működési módját, trükkjeit, hiszen csak így használhatod ki a benne rejlő lehetőségeket.
Napjaink fényképezőgépei és rendszervakui már kínálnak nagy sebességű vakuszinkront is, de tapasztalataink szerint kevesen aknázzák ki ennek előnyeit, sőt, bizonyos esetekben nem is érthető, miért van erre szükség. Való igaz, a kompakt digitális fényképezőgépek e téren ügyesebbek, mint a DSLR-ek, de ez nem abból adódik, hogy kisebbek vagy olcsóbbak, hanem abból, hogy nem redőnyzárat alkalmaznak, mint a DSLR-ek és MILC-ek, hanem az objektívbe épített központi zárat, ahogyan egyébként a komolyabb középformátumú fényképezőgépek is. Pontosan, bár van lehetőség redőnyzáras gépnél is arra, hogy nagy zársebességgel fotózva is használhassunk vakut. De a fő problémát alapvetően a redőnyzár működése okozza, amely miatt bizonyos zársebesség felett hagyományos módon nem tudunk vakuzni. Ez a zársebesség pedig megegyezik az adatlapokon megadott vakuszinkron idővel. Az objektívbe épített központi zárak nagyon apróak, így sokkal gyorsabban működtethetőek, mint a redőnyzárak, ráadásul az optikai tengelyről nyitnak és zárnak a filmsíktól jóval nagyobb távolságban, így olyan hatásuk eleve nem lehet, mint a redőnyzáraknak. Persze ahhoz, hogy megértsük a problémát, első körben a redőnyzár működéséről kell pár szót ejtenünk.
A redőnyzár működésének részletes magyarázata
A redőnyzár legegyszerűbben úgy képzelhető el, mint két lap egymás mögött, amely expozíció során nyitja, illetve zárja a fény útját. Alapesetben az 1. redőny zárt (felfutott) állású, míg a 2. redőny nyitott. Az expozíció elején az 1. redőny lefut (nyit), majd az expozíció végén a 2. redőny zárja a fény útját.
Ha egyetlen redőnyt használhatnánk csak az expozíció során, s az nyitna és zárna is egymagában, akkor egyrészt nem tudnánk nagy zársebességet elérni, másrészt a képek alsó része túlexponálttá válhatna, míg a felső része alulexponálttá. Gondoljunk csak bele: az expozíció elején a redőny elkezd lefutni, a szenzor/film felső része már fényt kap, miközben az alsót még takarja a zár. Miután teljesen lefutott a redőny, már indulhat is vissza, de még a szenzor/film felső részét mindig éri a fény, miközben a felfelé induló redőny már zárja az alsó rész elől a fényt. Ez így nagyon egyenetlen megvilágítást okozna, tehát szükség van egy második redőnyre, amely a fény útjának elzárását valósítja meg. Ráadásul így lehetőség van a zár mechanikai sebességén felül is nagy zársebesség elérésére úgy, hogy mielőtt leérne az 1. redőny, már a 2. A redőnynek - annak sebessége függvényében - valamennyi időre van szüksége ahhoz, hogy a felső pozícióból az alsóig eljusson. Ha ennél rövidebb ideig kell exponálnunk, akkor a második redőnynek már előbb kell elindulnia a zárással lefelé, mint amennyi idő alatt az 1. redőny leérne a nyitással. Azt a záridőt, amely megegyezik azzal az idővel, míg az 1. redőny induló pozícióból a teljes lefutásig eltelik, szinkronidőnek nevezzük. Ha ennél rövidebb ideig tart az expozíció, akkor a 2. redőny az előtt indul el, mielőtt az 1. lefutna, s ekkor alakul ki az említett lefelé futó „rés”. Mivel a vaku csak egy nagyon rövid ideig világít, így ha ilyenkor vakuzunk, akkor a vaku fénye csak egy résnyit világít meg a szenzoron/filmen. A szinkronidő tehát attól függ, milyen gyorsan tud a zár lefutni. Ebből adódik a különböző fényképezőgépek különböző szinkronideje, így találunk olyan modellt, amely csak 1/160 mp-re képes, de akad olyan is, amely 1/320 mp-re is.
Világos! De miért nem elég az 1/200 mp? Ha sok a fény, szűk blendével megoldható, hogy 1/200 mp-en belül maradjunk. Helyes az elképzelésed, azonban vannak esetek, amikor nem engedhető meg a szűk rekesz alkalmazása. Ilyen pl. a kis mélységélességű portréfotózás, amikor nyitott blendével kell dolgozz. Így már értem.
A nagy sebességű vakuszinkron (HSS) működése a redőnyzárral
A nagy sebességű vakuszinkron móddal. A rendszervakuk fejlesztésekor a mérnökök igyekeztek egyre gyorsabb vakukat alkotni, s a szolgáltatások terén is bővítettek, így eljutottak a stroboszkópikus vakuzáshoz. Ez másodpercenként több villanást végez, amellyel mozgó témák, pl. táncosok mozdulatainak fázisait lehet remekül megörökíteni. A nagy sebességű vakuszinkron tehát úgy működik, hogy az expozíció elejétől a végéig többször villan a vaku, megoldva ezzel azt, hogy a lefelé haladó résen többször átvillantva a teljes képmezőn egyenletes fényt produkáljon. Jól látható, hogy ahogy növeljük a zársebességet (csökkentjük a záridőt), egyre vékonyabb rést hagy a 2. redőny az 1. redőny után. Nézzünk egy másik példát, ezúttal környezeti fényt is szimulálva. A cél, hogy a környezeti fényt kissé elnyomjuk, ehhez 2 Fé-nyi alulexponálást alkalmaznánk (pl. verőfényes napsütéses időben portré fotózás kis mélységélességgel, de a napfény hatását enyhén csökkentve). Igen ám, de ez esetben már a szinkronidőnél rövidebb záridőt kell alkalmaznunk, amely a HSS vakuzás nélkül nem megfelelő eredményt ad. A nagy sebességű vakuszinkron tehát megoldja a redőnyzár működéséből fakadó problémát, bár nem mindenható. Akadnak helyzetek, amikor egy HSS képes vaku önmagában kevésnek bizonyulhat.
Az elektronikus zár és a rolling shutter probléma
Az elektronikus zár elviekben megoldhatná a „rés” lefutás okozta gondot, de ez sajnos nem ennyire egyszerű. A MILC-ekben alkalmazott szenzorok ugyan valóban alkalmaznak elektronikus zárat, de ezek még ún. rolling shutter módban működnek, vagyis nem zárják le a szenzort a kiolvasáskor, hanem folyamatosan végigpásztázzák azt, szemben a global shutter módszerrel, melyek eddig főként CCD-kben szerepeltek. Utóbbi esetben már nem okoz problémát a nagy zársebességű expozíció és vaku kombinációja, de a CMOS szenzoroknál egyelőre egyeduralkodó rolling shutter megoldásnál még most is jelentkezik a probléma, sőt, erősebb mértékben, hiszen a kiolvasás lassabb, mint egy redőnyzár lefutása (pl. a Panasonic DMC-G6-nál elektronikus zár használatakor nem is lehet vakut használni, míg a Nikon 1 V2-nél max.
Super Sync és Hyper Sync módok
Nem minden esetben. Az egyszerűbb stúdióvakuk mindig csak egyet villannak, ráadásul a nagy sebességű vakuszinkron mód nem csak annyiból áll, hogy sűrűn kell villogtatni a vakucsövet. A vakunak ismernie kell a használt záridőt, hogy tudja mikor és mennyi ideig kell leadnia a teljesítményét. Ezt az információt pedig csak a TTL rendszerek küldik tovább. Van azonban egy módszer, amivel stúdióvakukkal is használhatunk igen nagy zársebességet, ez pedig az ún. Super Sync, vagy Hyper Sync mód. A stúdióvakuk teljes teljesítménynél viszonylag hosszú, nagyjából 1/200-1/400 mp-es villanási idővel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy ha 1/400 mp-nél rövidebb záridővel dolgozunk, akkor a vaku villanása valójában folyamatos fénynek számít majd az igen rövid expozíciós idő miatt. A helyzet azért ennyire nem egyszerű, ugyanis a vakuk nem azonnal villannak el, sőt, a villanás elején erősebb, majd folyamatosan csökkenő fényt adnak ki. Összességében tehát a redőnyzár megnehezíti a vakuzást és csak hátrányokkal szolgál. Túlnyomó részben ez az igazság, bár akadnak helyzetek, amikor pont a „lassú” redőnyzár okozta sötétedést használhatjuk ki. Ilyen például egy fekvő formátumú portré fotózás, amikor a ruhára nem szeretnénk fényt engedni, csak az arcra. az arcon és felette fog jelentkezni a végső fotón.
Kipróbálnám ezt a gépemen, de ha vakut teszek rá, akkor eleve nem enged a szinkronidőnél rövidebb záridőt beállítani. Használj rádiós kioldót! A középpontos rádiós kioldót nem érzékeli a fényképezőgép, így bármilyen zársebességet beállíthatsz majd rajta. Jó, ha tudod azonban, hogy némelyik rádiós kioldónak komoly késleltetése van, amely expozíciós időn kívüli elsütést okozhat. Hogy pontosan melyek azok a kioldók, amelyek kellően gyorsak, azt sajnos nem lehet előre tudni.
A rövid záridő melletti vakuzás tehát nem egyszerű műfaj, főleg úgy, ha nem csak beépített vakuval akarjuk a barátnőnket szembe villantani egy nyaralás alkalmával. Ha igényes portrét szeretnénk, kis mélységélességet kell használnunk, amely verőfényes napsütés esetén nagy zársebességet eredményez, itt viszont már bejön az említett maximális szinkronidő probléma. Sőt, más is.
A vakuszinkron beállításai a fényképezőgépen és a vakun
Az EL-/EX-sorozatú Speedlite vakuk funkciói kompatibilisek a fényképezőgép menüképernyőjén keresztül beállítható funkcióbeállításokkal. A vakuval történő fényképezés engedélyezéséhez állítsa be a(z) [Enged] értéket. Beállíthatja a vakuval készített felvételek előnyben részesített megjelenését (egyensúly). Ha a beállítást a(z) [Környezet-előv.] lehetőségre állítja, a készülék csökkenti a vaku fényerejét, és a környezeti megvilágítás használatával természetesebb hangulatú felvételeket készít. Ez a beállítás különösen hasznos sötét (pl. beltéri) jelenetek fényképezésekor. Ha azt szeretné, hogy a vaku legyen az elsődleges fényforrás, állítsa a beállítást a(z) [Vaku prioritás] lehetőségre. Ha minden felvételhez vakufénymérést szeretne végezni, állítsa a beállítást a(z) [E-TTL min.] lehetőségre. Ha folyamatos felvétel előtt csak az első felvételhez szeretne vakufénymérést végezni, állítsa a beállítást a(z) [E-TTL 1. felv.] lehetőségre. A készülék az első felvételhez használt vakufényerőszintet alkalmazza minden további felvételhez. [] felvételkészítési módban automatikusan történik a(z) [E-TTL 1. felv.] beállítása.
Ezzel a funkcióval beállíthatja a vakuszinkronidőt a(z) P vagy Av módban végzett vakus fényképezéshez. Vegye figyelembe, hogy a maximális vakuszinkron-sebesség a(z) [: Zármód] beállítástól függően eltérő lehet. A készülék a fényerőnek megfelelően automatikusan beállítja a záridőt az alábbi tartományban. Megakadályozza, hogy rossz fényviszonyok esetén a fényképezőgép automatikusan hosszú záridőt állítson be. Ez hatékonyan csökkenti a tárgy életlenségét és a fényképezőgép bemozdulását. A képernyőn megjelenített információk köre, helye, valamint az elérhető lehetőségek a Speedlite vaku típusától, az egyedi funkcióktól, a vaku üzemmódjától és más tényezőktől függnek. A(z) [CSP] (Folyamatos felvétel elővál. mód) csak kompatibilis Speedlite vaku használatakor érhető el. Ezzel a beállítással a készülék automatikusan egy lépéssel csökkenti a vakufényerőt és egy lépéssel növeli az ISO-érzékenységet. Ha a maximális vakuszinkron záridőnél nagyobb záridővel szeretne vakuval fényképezni, állítsa a beállítást a(z) [Gyors szinkronizálás] lehetőségre. A második redőnyre történő szinkronizáláskor állítsa a záridőt 1/30 mp vagy hosszabb értékre. Ha a Speedlite vakuval már beállította a vaku-expozíciókompenzációt, a fényképezőgéppel nem állíthatja azt be. A Speedlite vaku egyéni funkciói (P.Fn) nem állíthatók be és nem törölhetők a fényképezőgép [: Külső Speedlite vezérlés] képernyőjén. Válassza a(z) [Beáll.] lehetőséget.
tags: #2 #redony #szinkron #manual #vakuval