A katymári templom építésének ideje és történeti útja

A középkori építészettörténettel foglalkozó kutatók véleménye megoszlik a templom építésének idejéről, sajátos térkialakításának és kőfaragványainak előképeiről. Egyetértenek azonban azzal, hogy építési ideje a X-XI. század fordulójára tehető, építészeti sajátosságai pedig bizánci hatást, díszítései keleties mintakincset is tükröznek. A templom hajójának közepén egy családi sírhely került feltárásra, amelynek korát az ott előkerült őskori-, hullámvonalas Árpád-kori és egy középkori edénytöredék alapján a XV-XVI. századra tehetjük. Az altemplom sírhelyét többször bolygatták, ha voltak is eltemetve ott őseink közül, a feltáráskor már üresen találták.

A templom a török hódoltság alatt nagyon megrongálódott, az 1696-os plébániai összeírás nem is említi. 1723-ban Feldebrő filiája, de az akkor még Szent Istvánnak ajánlott temploma még mindig rossz állapotban volt. 1734-ben helyreállították és Sarlós Boldogasszony-tiszteletére szentelték fel. 1767-ben már egy kis fatorony is volt a tetején. 1758-ban Kisnána, 1813-tól Verpelét leányegyháza lett. 1849 és 1851 között felújították a templomot, de már akkor is kicsinek bizonyult. Dankó Mihály verpeléti plébános 1872/73-ban úgy bővítette ki, hogy a nyugati oromfalat elbontva egyharmadával meghosszabbította a hajót.

A Műemlékek Országos Bizottságának javaslatára az új oromfal belső oldalába visszaépíttette a régi falból kibontott két kőoszlopot, elkészült a fakarzat is. Az új falakra kő harangtornyot készíttetett egy verpeléti mesterrel, amelynek legszembetűnőbb sajátossága nyolcoldalú, faragott kövekből rakott sisakja. A mai formáját az 1977-től 1986-ig tartó műemléki feltárás és felújítás során nyerte el.

A templom jellemzői és történeti frontvonala

„Hazánk talán legrégibb és legkisebb ma is működő temploma” - fogalmazódik meg a templomról. A település központjában, emelt helyen, a temető mellett áll az egyhajós, keletelt, patkó-íves apszisú templom, a 11. század végén - 12. század elején épült, a 19. század második felében készül nyugati homlokzati toronnyal. Emelt szintű, szegmentíves dongával és nyújtott félkupolákkal boltozott szentélyében az apszis előtt oldalapszisokkal bővített előtér található. A szentély alatt harántdongás, keresztirányú előtérből és félkupolával boltozott, íves apszisból álló altemplom, az egykori oltár alatti sírhellyel.

A templomot 1734-ben megújították: bevakolták és kimeszelték. A körbefutó kőpadkára állított, ornamentális díszű faloszlopokkal tagolt, eredetileg négyzetes hajó nyugati falát 1869-1892 között elbontották, és faragványai felhasználásával a hajót nyugat felé meghosszabbították. 1932-ben az épületen javítási munkákat végeztek, a faragványok felületét szemcséző kalapáccsal átdolgozták. Az épület műemléki helyreállítása, új tetőszerkezettel 1980 körül történt, építésze M.

A Vodica-kápolna és a zarándoklások története

A Vodica-kápolna és szentkút a Katymár és Kövesmajor felé vezető úton található, Vodicánál. A Vodica-kápolna eredete homályos, okmányokból csak annyi ismert, hogy a két forrást, amelyek a Szentkutat képezik, már a 18. század folyamán vallásos tisztelet vette körül. Az idők folyamán a kegykápolna több átalakításon ment keresztül. A zarándokok száma is egyre nőtt, ezért Kalocsa kérésére VII. Több legendát is számon tartanak a forrással kapcsolatban. A magyarok szerint egy Mária-kép függött itt egy fán, és egyszer egy vándorlegény pihent meg alatta; a Szűzanya könnyeihez vezető vizet a legenda szerint a forrásból merítette. A szerbek elbeszélése szerint egy magyar és egy szerb diák menekült meg farkasok támadása után a közelben található fáról és két forrás vizével, ezért a helyet Boldogságos Szűz Máriának szentelték.

A kápolna 1884-ben kapott kápolnaépítési engedélyt, 1885-től miséket is tartanak ott, és a hívek nagy számban látogatják. A kápolna környékén a vallási sokszínűség folyamatosan megmutatkozik: a német hívek és bunyevácok közötti együttélés története is része a település vallási életének. Az 1884-es engedély alapján felépült kápolnát 1907-ben teljesen felújították és vakolták, a kollektív adományoknak köszönhetően pedig a kegyhely körüli munkákat is folytatták. A kápolna ikonográfiája és a zarándoklatok hagyománya a katymári közösség identitásának fontos részévé vált.

A település és a közösségek együttélésének története

A község története a lakosságcserék és kitelepítések hosszú sorát mutatja: a II. világháború után 1945-ben 44 személyt hurcoltak kényszermunkára a Szovjetunióba, 1946-ban pedig 1340 németajkú lakost telepítettek Németországba. A kitelepítések után 365 ház vált üressé, amelyeket betelepülő családok kaptak meg. A délszláv és a magyar tannyelvű iskola összevonásával az országban az elsők között itt alakult meg a nemzetiségi, nyelvi tagozatos általános iskola. 1900 körül a falu lakossága németekből, bunyevácokból és magyarokból állt, a németek és bunyevácok közti kapcsolatok pedig időnként feszültséggel teltek.

A katymári templomot 1807-ben építtette Latinovics János és József; 1902-ben bővítették, s tornya 35 méter magasra nőtt. A toronyba három harang került: a nagy harang neve Szent Imre, súlya 497 kg; a közép neve Szent János, súlya 54 kg; a kis harang neve Szent József, súlya 23 kg. A Vodicai kápolna harangja 117 kg volt, ezt 1926-ban emelték állványra. A templom és a közösség történetét számos fontos esemény gazdagította: a templom több történelmi koronázást és pápai jóváhagyást is megélt, és a kápolna megújulása is kiemelkedő része a helyi örökségnek.

Katymár mai vallási-közösségi élete

A római katolikus templom 1946-ban a magyar nyelvű szentmisék bevezetésével kezdte meg vegyes nyelvhasználatát, amit a közösség vegyes összetétele megkívánt. A harangok és a templom körüli események összetartó erőt adnak a helyi nemzetiségek között, és a templomot emlékek és vallási hagyományok őrzőjeként tekintik. A Vodica-kápolna állapota időről időre javuló, vagy éppen romló állapotba kerül, de 2010-es évek óta folyik a felújítás és a karbantartás, amely a vallási zarándoklatok hagyományát részben tovább élteti. A jelenlegi állapot a kápolna megújulását és a közösség összetartó erejét mutatja.

Megjelennek benne a közösségi történet adatokkal tarkított részletei, és a templom környéki vallási élet összefüggései is. A község tarka népessége és a vallási hagyományok kölcsönhatása továbbra is alakítja Katymár kultúráját és identitását.

tags: #a #katymri #templom #epitesenek #ideje

Népszerű bejegyzések:

• Külső tokos rendszerű csapagyazott muanyag redőnyök mélyreható áttekintése
• Róma ikonikus amfiteátrumának születése
• 3D falpanelek és stukkóvarázs: dekoráció mintás Nikecellből
• Kronó Original laminált padló tartósság és stílus
• Emeraude és more minták a textileszeletes világban