Acél fodém retegrend és födémtechnológiák a század elejétől a napjainkig
A század elején terjedtek el és váltak általánossá a lakó- és középületek építésében. Ma is számtalan esetben ilyen födémszerkezettel épülnek, például a felülbordás és sík lemezfödémek között. A monolit vasbeton födémek a függőleges teherhordó szerkezet vonalvezetéséhez könnyen igazodnak, ezért a régi épületek bizonyos részein célszerű ilyen szerkezetet készíteni - például olyan esetekben, ahol a falak egymásra merőlegesek.
A II. világháború közötti években jelentős számban épültek lakó- és középületek egyaránt bauxitbetonból, amely bauxitcement kötőanyaggal készült. Ennek az betonnak az volt az előnye, hogy szilárdulása korábban következett be, mint a Portlandcementtel készült kavicsbetoné. A kutatások szerint az idők folyamán a bauxitbeton nem veszíti el teljesen szilárdságát, hanem az egyéni értékhez tart. A szilárdságcsökkenés napjainkban már nagyobb részben lezajlott, de a bauxitbeton szerkezeteket továbbra is különleges felügyelet alatt kell tartani. Erről, ha tetőtér-beépítésre kerül sor, a tervezés előtt meggyőződni érdemes.
Leggyakrabban az ún. BOHN födém készült, amelyet könnyen megismerhetünk a betonfelületek elszíneződött vakolat-sávjairól. A vasbeton gerendás födém kezdetben I szelvénnyel készült; a mai előregyártott vasbeton gerendák, az ún. ÉTI gerendák, egyszerűbbek, és jelképeik G, Ff és Gm. Az E és M jelűek feszített vasbeton gerendák. A vasbeton szerkezetek készítéséhez egyre gyakrabban alkalmaznak olyan eljárást, amely nagy szilárdságú beton és acél felhasználásával karcsú, kisebb keresztmetszetű elemeket eredményez, ez a feszítés.
Ezen felül a nem feszített vasbeton gerendák között BH tálcák és B jelű béléstestek töltik ki a födémmezőket, míg a feszített gerendák között EB béléstestek találhatók. Az előregyártott vasbeton pallók között feszítéses kivitelűek (például PK, PS, UF jelűek), üreges szerkezettel.
A padlásfödémek és a térelhatároló szerkezetek között a sűrű bordás vagy lövelt lemezek gyakran alkalmazott megoldások. A felfelé és lefelé irányuló deszkaborítás és a födémgerendák közötti töltés révén a födém vastagsága csökkenthető, és a feszítetlen vagy feszített elemek kombinációja lehetővé teszi a terhelés egyenletes eloszlását. A felfekvő acélgerendás födémek készítésénél a gerendavégek felfekvéséhez szükség van tartómagasság és egyes esetekben kiváltógerendák alkalmazására.
A fémtrapezlemez alapú szerkezetek között többféle megoldás létezik: könnyűszerkezetes födém teherhordó elemeként, bennmaradó zsaluhéjként alkalmazott trapézlemez, acél profillemezes öszvérfödém, illetve additív födém, ahol a nagy merevségű acélprofil és a vasbeton födémlemez együttes teherbírása adja a végleges teherbírást. A 3. és 4. esetnél a Eurocode 4 szabványkötetek tartalmazzák a méretezés módszereit. A hajlított öszvérfödémben a betonlemez a nyomott zónában, az acél profillemez pedig a húzott zónában dolgozik hatékonyan.
Az előregyártott födémek közti kitöltőelemek és válaszfalak megoldásai a 19 cm magas EB béléstestek és a 60-100 cm tengelytávolságú B jelű béléstestek között eltérőek lehetnek. A hagyományos megoldások között megemlíthetőek a pórfödém és a fiókboltozatok, amelyek acélgerendás födémekhez kapcsolódnak.
A födém szigetelése kiemelten fontos a hőveszteség csökkentése érdekében. A födém a lakóteret elválasztja a tetőtértől/padlástól, ezért a hőszigetelés és a párazárás megfelelő rétegrenddel történő kialakítása alapvető. A választás során figyelembe kell venni, hogy a kőzetgyapot és az üveggyapot mindkettő jó hőszigetelő képességekkel bír, de eltérő mechanikai és páraáteresztő tulajdonságaik vannak.
A fafödémek rétegrendje különösen érzékeny a nedvességre; a páraáteresztő rétegek kiválasztása és a vázszerkezet megoldása kulcsfontosságú. A fafödémeket gyorsan és gazdaságosan lehet megépíteni, ugyanakkor a fa könnyű anyag, így a födémek teherbírása és a statikai viselkedés fontos tényezők. A fafödémekben a tartószerkezetet 0,8-1,1 méterenként elhelyezett fagerendák alkotják, amelyeket deszkázat zár be, a rekeszeket pedig általában nád-stukatúr vakolattal vagy sárral, agyaggal, néha könnyűbetonnal erősítik meg.
A borított fafödémek utólagos hőszigetelése az alsó és a felső deszkaborítás és a födémgerendák közötti tér kitöltésével érhető el. Fontos, hogy a fafödém érzékeny a nedvességre, ezért a rétegrend kialakításakor ügyelni kell arra, hogy a lakótér felől érkező pára ne kerüljön a faanyagba. A járóréteg általában cementkötésű fagyapot, pozdorjalemez vagy OSB lap, de mindenképpen páraáteresztő anyag, amit a vázszerkezethez kell rögzíteni.
Az épületek külső falainak hőszigetelése és a tetőszigetelés összhangban van, a födém szigetelése pedig hozzájárul a hatékony energiafelhasználáshoz. A megfelelő rétegrend és a valódi üveggyapot vagy kőzetgyapot kiválasztása a használati cél és a kivitelezés minőségétől függ. A fafödémekkel kapcsolatos problémák elkerülése érdekében érdemes alapos szaktanácsadást kérni, és a rétegrendet pontosan megtervezni.
Röviden a gyakorlatban: a fém- és vasbeton födémek különösen előnyösek, ha gyorsan kell terveket megvalósítani, vagy ha nagy fesztávolságokra van szükség. A modern födémrendszerek közé tartozik a merev acélbetétjű bordás vasbeton lemezfödém, a merev acélgerendabetétes födém és az üreges pallókból álló rendszerek, melyek előnyösen ötvözik a merevséget és a súlycsökkentést.
