Bizalmi hit epitése című irodalmi elemzés
A szövegben összefonódik a görög-retorikai, reneszánsz és modern irodalmi hagyományok sokasága, amely a bizalmi hit epítésének különböző formáit és funkcióit vizsgálja, miközben a műfaji változatosságokkal és poétikai eszközökkel foglalkozik.
A rövid, csattanós adoma és a történetmesélés hagyománya
Latinul: ab+surdus=teljesen süket, együgyű. Képtelen, rossz hangzású, össze nem illő, a túlzásnak és a torzításnak az a fantasztikumon is túllépő, szélsőséges formája, mely nem tartja meg a mindennapi gondolkodás rendjét. Az adoma rövid, vidám, csattanós történet. Rokon az anekdotával, de attól eltérően nem valóságos személyeket, hanem elvont típusokat (a furfangos paraszt, a ravasz kereskedő) szerepeltet, és az elbeszélt történetet nem akarja valóban megtörtént esetként elhitetni.
A szapphói versszak negyedik sora. Egy daktilusból és egy trocheusból illetve spondeusból áll. Görög: körülhatárolás, meghatározás. Tömören és határozottan megfogalmazott, leggyakrabban egyetlen mondatból álló kijelentés, amely valamely bölcs mondást, tanítást, filozófiai mélységű felismerést tartalmaz. Jellemzője a rövidség.
Rokon lírai formák és a politikai- társadalmi katasztrofák
Görög: szélső verssor. Olyan költemény, amelyben az egymás után következő verssorok, versszakok első betűi (szótagjai, szavai) összeolvasva értelmes szöveget alkotnak. Ez lehet a szerző v. Kassák Lajosnak és körének mozgalma a XX. században. A francia eredetű alexandrinus 12 szótagos, hangsúlyos verselésű sorfaj, a 6. A XII. századi francia Nagy Sándor regényről (Roman d`Alexandre) nevezték el. A klasszikus eposz egyik állandó eleme (kelléke). A szerző a mű folyamán ugyanazt a szereplőt csak ugyanazokkal a jelzőkkel illeti. Az ideálisnak tekintett társadalmi-állami berendezkedést ábrázoló mű. Főként a XVII.- XVIII. században volt gyakori. Előzménye Platon Állam c. alkotása, valamint a reneszánsz utópiák (T. Morus: Utópia, Campanella). A megfogalmazott célokat az államregény a távoli múltban, a jövőben vagy egy elképzelt országban mutatja be, így gyakran az utazási regény formáját ölti magára. Máskor a fejedelmet nevelő pedagógiai mű. Olyan tanító mese, amelynek a szereplői beszélő, cselekvő, emberi tulajdonságokkal felruházott állatok. Erkölcsi tanulságot hordoznak. Állatai rendszerint saját természetüknek megfelelően viselkednek, de egyben emberi tulajdonságokat, magatartásokat testesítenek meg.
Költői képben - képsorozatban megjelenő gondolatalakzat. Lényege, hogy mást mond ki, mint amit gondol, tehát kettős jelentése van: egy közvetlen és egy áttételes. A klasszikus retorika szerint az egész művön vagy annak egy részén végigvitt metafora v. Rendszerint a szókezdő hangok ismétlődése. Olyan időszakos, általában évente megjelenő kiadvány, mely tudományos, ismeretterjesztő és szépirodalmi írásokat egyaránt tartalmaz. Nálunk a reformkor a fénykora.
Az irodalmi formák fejlődése és történeti keretei
A valódi helyett felvett és használt írói név. Használatának számos oka lehet: pl. politikai, társadalmi, divat, jobb hangzás stb. Szent Ambrusról kapta nevét, aki a maga himnuszait antik metrikus formába öntötte, rímtelen négyes jambusi sorokba. Négy sor egy strófa, s egy himnusz nyolc versszakból áll. Ismétlésen alapuló gondolatalakzat. Az európai rokokó dalköltészet egyik típusa. Mintája elsősorban Anakreón (ill. Horatius és a perzsa Hafiz). Fő témái a szerelem, a bor, a kellemesség, a bájosság. Az idill felfedezésére törekszik, a természetet, a vidám baráti társaságot, a párkapcsolatot állítva a középpontba. Ált. időszerűtlenség.
Egyes történelmi korok tényanyagának (pl. nyelv, cselekvés, tárgy) nem valósághű átvitele más történelembe. Hasonlóságon alapuló egyezés - ill. két rövid és egy hosszú szótagból álló versláb. Az anekdota (görög 'kiadatlan') rövid, csattanós, tréfás, humoros történet, mely többnyire egyes közismert személyek vagy történelmi események mulatságos jellemzését nyújtja. Mai napig terjed szóbeli úton, s innen származik elnevezése is: eredetileg írásban ki nem adható történeteket jelentett. A kifejezést Prokopiosz használta először Justinianus császár magánéletéről írt történeteinek címéül. A középkori európai irodalmi anekdota a XIII. századi Itáliában keletkezett. Ezekben a művekben a történelmi hűség kevésbé volt fontos, lényeges volt azonban az érdekesség, az elmondott esemény rövidsége és csattanós volta. Élt az anekdotával Dante és Boccaccio is. Magyar történelmi szempontból lényeges Galeotto anekdotagyűjteménye Mátyás királyról. A magyar irodalomban a XIX. században élte a virágkorát, akkori jeles képviselői Jókai Mór, Eötvös Károly, Mikszáth Kálmán. Fontosabb írások: Jókai Mór: A magyar nép élce, Tóth Béla A magyar anekdotakincs, Czakó Gábor Magyar anekdoták.
A dráma és a tragédia mint a társadalmi-szituációk tükrei
Az események színhelye egyetlen tér, amit látni lehet. Az egyre feszültebbé váló konfliktus szenvedélyes viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos tettek, a tettleges összeütközések máshol, a színpadon kívül zajlanak le. Ezekről, például az őr, illetve a hírnökök elbeszéléseiből értesülünk. A tragédia időtartama csupán néhány óra. Témája a kor jellegzetes erkölcsi-emberi konfliktusai. A kórus (kar), mely énekel (kardal), esetleg tánccal kísérte és magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától.
Középkori latin költészet verssorai úgy utánozzák a klasszikus verselés egy-egy verslábát, hogy a hosszú szótag helyén hangsúlyos, a rövid szótag helyén pedig hangsúlytalan szótag áll. Ezt nevezzük antikizáló hangsúlyos verselésnek. Irodalmi műveket vagy ezek részleteit valamilyen szempont szerint összeválogató gyűjteménye. Például 14 soros, jambikus lejtésű strófa, 8-9 szótagos, 3x4 soros és 1x2 soros egységre tagolódik. Külön irodalmi műfaj az i.e. II. évszázadban. A végítélet látomása. Az apokalipszis szerzője kinyilatkoztatást látomás formájában kapja és azután írja le, misztikus jóslatokat tartalmaz a világ végéről. A műfajban minden jelképpé válik.
Jellemző formák és a realista-tragikus megközelítések
A görög-római és a keresztény irodalomban az apologetika védőbeszéde, a görög-római és keresztény irodalom műfaja. Célja a filozófiai, vallási vagy egyéb támadások elleni védekezés. Klasszikus darabja Platón Apologia (Szókratész védőbeszéde) vagy Apuleius azonos című munkája. Istenné emelés. Színművek, irodalmi művek záróképe, amelyben a főhős megdicsőül, felmagasztosul, gyakran zenével kísért jelenetben. (Pl. Életfilozófia, magatartásmód, amely a szélsőségek között egyensúlyoz. Hatütemű, ereszkedő jellegű sorok - és az ezekből álló strófa. 1 versszak = 3 sor; 1 sor =3 egység - 6-6-7 szótag; (a belső rímek által) A hármas szerkesztési elv valósul meg. Dante Isteni színjátékában is megtalálható ez az elv.
Ballade: Villon idején = táncdal. A XIII. századi egyszerű ballada: 4 versszak. Az ellenreformáció szellemi áradatát kifejező, az érzelmeket az ész fölé rendelő túldíszített Itáliában keletkezett művészeti és irodalmi stílus. Nélkülözhetetlen eszköze a meghökkentés, a gyönyörködtetés. A barokk korban keletkezett új műfaj. A hagyományos műformáknál lazább keretű. Új kompozíciós formákat tartalmaz: sok részletből, epizódból felépülő, poklot, földet, mennyet egybeölelő monumentális szerkezet. A barokk korra jellemző, sokszorosan összetett, grammatikailag bonyolult, de ennek ellenére érthető mondat. Egy-egy sor közepe és vége is rímel egymással, pl. a XVI. század első évtizedeiben protestáns prédikátorok új irodalmi műfajok megteremtésével hirdették eszméiket.
Az angol dráma versek formájáról: a drámák nagy része 10-11 szótagos drámai jambusban íródott, Shakespeare-re jellemző. Drámáit új versformában, a tíz szótagos, időmértékes (jambikus lejtésű), rímtelen blank versben írta, és ez az Erzsébet kori drámák általánosan használt sorfaja. A bonyodalom a drámai műveknek az a része, melyben megindul és kibontakozik az alapszituációból következő eseménysor. Ha a cselekmény összeütközésre, konfliktusra épül, egyre kiélezettebbé válik a drámai harc, a két egymással szemben álló törekvés egymás elleni küzdelme.
A lírai hagyományok és az epika kölcsönhatása
Ősi lírai műfaj. Az antik görög líra legrégibb alkotásai közé tartoznak (Anakreón, Alkaiosz). A középkorból is számos bordal maradt fenn (Carmina Burana). Shakespeare idejében igen népszerű műfaj (a Hamlet, dán királyfi is ilyen). Gyakori lírai műfaj. Témája a szeretett személyektől, környezettől, tárgyaktól stb. való elválás. A kései kuruc költészet jellegzetes műfaja. Keletkezésük a Rákóczi-szabadságharc bukása utáni időkre tehető. A görög bukolosz ('marhapásztor') szó alapján nevezzük a pásztorköltészetet bukolikus költészetnek, bukolikának. A carmen, más néven óda a modern irodalomban fenséges tárgyról szóló, emelkedett hangnemű lírai költemény; tartalmi köre sokkal szűkebb, mint a görög ódáé.
Az epika közlendő formái és a novella különbségei
Verstani fogalom. A sor két v. több ritmikai egységre bontó metszet, melynek két alapvető típusa van: a cezúra: az ütemet. Az epika műnemébe tartozó műfaj. Az epikai közlési formák között az alapvető forma a közvetlen szerzői elbeszélés. A novellától abban különbözik, hogy ráérősebb, részletezőbb, több szereplővel dolgozik, akiket sokféle módon, részletezőbben jellemezhet terjedelme változó. A XIX. századi francia művészetben a társadalmi életből kivonuló, a tiszta szépségnek hódoló művészi magatartást jelképező fogalom. A görögök minden disztichonban írt költeményt elégiának neveztek. A mai elnevezésű elégia a reneszánsz korban alakult ki. Az újkori európai irodalomban csak olyan költeményre alkalmazták az elnevezést, amely csendes szomorúságot, bánatot, fájdalmat fejezett ki. Az ellenutópia az eszményivel ellentétben negatív társadalmi utópiát bemutató művek műfaji megnevezése. Főként a 20. században gyakoriak (Huxley Szép új világ, 1934; Orwell 1984, 1949).
Utópia - Disztópia
Memoárirodalom és önéletrajzi elemek
Az emlékirat vagy memoár szerzője az általa is átélt eseményekről számol be, vállalva a szubjektív szemlélődés nézőpontját. Az emlékirat így szükségképpen leszűkíti tárgykörét az egyetemes igényű történetírással szemben, s az adott korszak bemutatásán túl legtöbbször a szerző szerepének igazolásául is szolgál. Az emlékirat különbözik az önéletrajztól abban, hogy elsősorban a közélet eseményeire koncentrál, a naplótól pedig kevésbé személyes és intim jellege miatt. A memoárirodalom kezdetei az ókorba nyúlnak vissza. Korai emlékiratoknak tekinthetők Xenophón Anabasisza és Julius Caesar A gall háború és A polgárháború című kommentárjai. A legtöbb középkori krónika is emlékiratnak tekinthető. A műfaj a reneszánsz időszakában indult virágzásnak. A világirodalom legismertebb memoárjainak írói Richelieu, Saint-Simon, Mme de Staël, Casanova, V. Hugo, Tolsztoj. A magyar memoár-irodalom a 17.-18. században bontakozott ki. A legkiválóbb emlékirat-írók: Bethlen Miklós Élete leírása magától, 1708-1710; Bethlen Kata Gróf bethleni Bethlen Kata életének Maga által való rövid leírása, 1744; Kemény János Önéletírása, 1658.
A kritikai irodalmi reflexiók és a Márai-szövegek
A Dante és a modern vállalás tekintetében a Fanni hagyományai felől érkező recenziók és a két kisregény, Eszter hagyatéka és Déli szél kapcsán megfogalmazódó értékelések összegzője is megvizsgálja az énforma használatát és a narrátor kilétét. A kötetek értékelései között a jelenlévő vélemények szélsőségesek lehetnek: a regények mesterséges zártságától a klasszikus realizmusig terjed a skála. A két kisregény társulása és kötetbe foglalása nem véletlen, a megfogalmazott cél az, hogy az értelem parányi lámpásával az ösztönök és a szenvedélyek homályában történő eligazítás legyen a feladat. A kötet bevezető kisregényének értelmezései a kritikai beszédben eltérőek, és a timeline szerint az 1938-ban született Eszter hagyatéka és az 1939-ben írt Déli szél kettőse egy közös irodalmi kísérletként jelenik meg. Azt is megállapítják, hogy a narrátor egyben részese is a történetnek, és az énforma teljességgel adekvát lehet a két történetben. A kortársak szerint az Eszter hagyatéka és a Déli szél olyan művek, amelyek az értelem és az ösztönök viszonyát vizsgálják, ahol a rejtélyek mellett a racionalitás is jelen van. A későbbi kutatások nem adtak kielégítő választ a valóság és a fikció közti határra; a szöveg interpretációja szerint a fikció sajátosságai és a valóságos kapcsolatok összetettsége marad megoldatlanul.
Az Eszter hagyatéka és a Déli szél különböző narrációval és hangvétellel dolgozik, mégis mindkettő többnyire a hétköznapi életre koncentrál, ahol a „nehézkedés törvénye” határozza meg a cselekmény dinamikáját. A két mű összefüggése a parabolikus jelzőkben és a történetmondás filozófiai megközelítésében rejlik, és mindkettő a titok birodalmába vezet el, ahol a ráció határai feszegetve vannak. A megértés korlátait jelzi a szerzők vitaalapú értékelése, amely a művek finom tónusait és paradox szemléletét is érinti. A további olvasók számára az a fontos, hogy a két kisregény között fennálló nyitott kérdéseket közösen értelmezzék, és megértsék: a narratív mögöttes tartalmak és az emberi kapcsolatok összetettsége továbbra is kihívást jelent.
tags: #bizalmi #hid #epitese #marka