Boltív jelölése alaprajzon
A boltív és a boltöv ábrázolása az építészeti alaprajzokon nemcsak esztétikai kérdés: a helyes jelölés információt ad a szerkezet statikai működéséről, anyagáról és beépítési módjáról. Anyagjelölések nélkül a rajz csak vonalakból áll, nem tartalmaz elég információt az anyagokról, nehezen értelmezhető, nem egyértelmű. Az anyagjelöléseknek két típusa van: vonalas (sraffozott), pl. beton esetén pontvonal; illetve színezett, pl. beton esetén cinóberzöld. Egyszerre csak az egyik fajtát célszerű alkalmazni.
Mi a boltív, boltöv, boltozat és hogyan viselkednek?
Boltövnek az építészetben, építőmesterségben az ívesen (boltozatosan) rakott áthidaló szerkezetet nevezzük, mely két végén támaszkodik fel. A boltívek szerkesztése már az ókorban külön tudománynak számított az építészeten belül. Mind a boltív, mind a boltöv és a boltozat statikai alapelve az, hogy az ívesen kialakított szerkezet a terhet az ív mentén az őt tartó szerkezetre továbbítja a boltvállon keresztül. A boltozat térlehatároló szerkezet (természetesen egyben teherhordó is). A boltozatok vagy a teret körülvevő falakon vagy külön oszlopokon nyugszik. A boltozatot indíthatják a falak tetejéről, de akár annak oldaláról is.
A boltozott szerkezetek utolérhetetlen előnye, hogy igen nagy terheket képesek elviselni. A kőből, téglából falazott boltívek legalább tízszer, tizenötször jobban terhelhetők, mint a hagyományos fatartók - a komolyabb, vastagabb szerkezetek pedig még ennél is többet. A kő jól ellenáll a nyomóerőnek, ám a hajlításnak, nyírásnak nem annyira. Ez a tényt a régiek is ismerték, ezért az imént leírt boltövek, boltozatok mellett ritkán használták a követ áthidalónak. A boltozatok, boltövek alá ugyanis támaszokat kellett felállítani. Ez többnyire erős faácsolatot jelentett. A tartóoszlopok, dúcok fölé az ívnek megfelelő formájúra szabott "zsalu" került. Ennek neve sokfelé ramonád, romonád, de ismert az ellenív, ellenzsalu megnevezés is.
Boltívek formái és statikai viselkedésük
Alapesetben - a legegyszerűbb, ám legköltségesebb megoldásnál - az ív egy félkört formáz. De nem mindig készülnek félköríves boltozott szerkezetek. (Kivétel ez alól a török, arab építészet, ahol a laposabb ívek szinte ismeretlenek. Ők éppen a statikai meggondolások miatt mindig azon igyekeznek, hogy a boltozott szerkezet az erőt függőlegesen adja át. Ha a boltív, boltöv nem pontosan függőlegesen végződik, hanem laposabb szögben csatlakozik a falazathoz, oszlophoz, akkor az erő két összetevőből áll: egy vízszintes és egy függőleges erőegységből. Ilyen esetben az alátámasztó szerkezetet úgy kell méretezni illetve megalkotni, hogy alkalmas legyen a vízszintes teher felvételére is. Azaz vastagabb falakat kell építeni, vagy oldalsó megtámasztó szerkezeteket alkalmazni.)
A boltövekben az egyes elemek (téglák, kövek) a terhet oldaluk révén adják át a mellettük fekvő elemnek. Végleges merevségét a boltövnek az adja, hogy az egyes elemek egymásnak feszülnek. A boltívekben a kövek mindig úgy helyezkednek el, hogy hosszabbik lapjuk sugárirányban álljon. Az ív indításához kerültek a nagyobb kövek, a záráshoz közel a kisebbek. Így a boltív felső részének önsúlya könnyebb volt, ugyanakkor a nagyobb terhet a boltív alján a nagyobb kövek hordozták.
Anyagok, megmunkálás és építési gyakorlat
A boltövek készítéséhez a lemezesen elváló kőzetek kivételével (pala) minden kő alkalmas. Simára csiszolódott kövek (patakkövek) nemigen alkalmasak a boltöv készítésére. Nagyipari jellegű, komolyabb építkezéseknél a kőből készült boltövek részletes idomtervek alapján készültek. Az idomterv nem csak magát a boltívet ábrázolja méretezve, de az egyes elemeket is centiméter pontosan kiszerkesztik, felrajzolják. A szakemberek ezek alapján gyártják le és helyezik el a köveket. Mivel ilyen esetekben a kövek finoman megmunkáltak, bronzból vagy vasból készült kötőelemek, kapcsok kerülnek beépítésre.
Amennyiben a boltöv igen ívelt, akkor a falazóelemeket ék alakúra faragják: a kövek alja keskenyebb, mint tetejük. A kövek közé kerülő habarcs nem lehetett túlságosan vastag. Az elkészült szerkezetet minden esetben jó néhány napig hagyták szilárdulni. A hazai népi építészetben a boltozott szerkezeteket legtöbbször bevakolták, meszelték. A boltozatokat, boltöveket, áthidalókat minden esetben szakképzett és gyakorlott mesterek készítették, helyezték el.
Boltív jelölése az alaprajzon és anyagjelölések szerepe
Az építészeti rajzokon az elmetszett szerkezeteket nemcsak vonalvastagsággal, hanem anyagjelöléssel (grafikai szimbólummal) is el kell látni. Az anyagjelöléseknek két típusa van: vonalas (sraffozott) és színezett; a sűrű vonalas jelölés, mely a metszett kontúrvonalai közötti területen helyezkedik el, felületet képző rajzi elem, melyet dőlt vonalas, különböző típusú és sűrűségű vonalhalmaz alkot. A népi építészetben és a műszaki szabványokban az anyagjelölések alkalmazása a rajz egyértelműsítését szolgálja. Anyagjelölések Lépték Jelölés 1:500 például a sűrű vonalas jelölés alkalmazását igényelheti.
A kéménytípusok ábrázolása engedélyezési és kiviteli terv szinten azonos. A kéményt és szellőzőt csak külső kontúrvonalával és belső kürtőjének vonalával ábrázoljuk. Ha a falban van, külső vonala azonos a fallal. Anyagát jelölni kell, a kéménykürtő felét fekete sraffozással, a szellőzőkürtőt egy vonallal áthúzva jelöljük. A márka és típus megnevezést szövegmezőben kell megadni.
Alaprajzi ábrázolás lépései boltívek esetén
Az alaprajz készítésének általános lépéseit követve a boltívek, boltövek ábrázolásakor célszerű először a kontúrvonalakat, majd a főfalakat és tartószerkezetek helyét megadni. Az alaprajz készítésének ajánlott lépései között szerepelnek: külső fő méretek, az épület kontúrvonalainak felhordása; a kontúrvonalakon belül a főfalak felhordása; pillérek, belső oszlopok tengelyének és körvonalainak berajzolása; válaszfalak beszerkesztése; belső lépcsők megadása; külső falakban lévő nyílások tengelyeinek felhordása; beépített bútorok, berendezések ábrázolása; külső méretsorok felvitele, a méretek megadása; anyagjelölések elkészítése, a rajz kihúzása. Az alaprajzoknál a nyílászárók, falnyílások ábrázolása szintén szabványos jelölésekkel történik; a nyílászárók jelölése, a részletezettség a terv léptékétől függ.
Bontás, átalakítás és a boltívek kezelése
A boltövek szerkezeti sajátosságai miatt bontásuk különleges eljárást igényel. Amint arról korábban szó volt, a boltöveket (és a boltozatokat) az egyes elemek egymásnak feszülése tartja össze. Ezért a boltöveket, boltozatokat úgy kell bontani, hogy előtte alátámasztó szerkezetet (dúcolást, támaszokat) kell elhelyezni, és a bontást csak ezután lehet megkezdeni. Elsőként a zárókövet szedik ki, amitől a boltöv feszessége megszűnik. Ezután bontható ki a többi elem, mégpedig úgy, hogy mindkét oldalon egyidőben kell a bontást végezni. A nyílászárók megnagyobbításához a kibontott boltövek, áthidalók minél gyorsabban pótolandók.
Egy-egy új nyílás nyitásakor először is azt kell felmérnünk, hogy a falazat mennyire állékony, hogyan befolyásolja tartóképességét a végzendő munka. Ha a munka alá vett falra födémgerendák támaszkodnak, a munka megkezdése előtt biztosítani kell ezek sértetlenségét. A nyílás kibontását úgy kell kezdeni, hogy először a felső lehatárolását jelentő áthidaló helyét szedjük ki. Az áthidalóknak mindkét oldalon 15-15 centit túl kell nyúlni a nyílás szélességén. Az áthidaló beépítése után bontható ki a nyílás maga.
A boltív és alaprajzi jelölések szabványai, tervezői gyakorlat
A műszaki ábrázolás követelményei szerint az építészeti rajzokon olyan egységes jelrendszert, szabványosított jeleket kell alkalmazni, amelyek több szakág különböző iskolázottságú szakemberei által is érthetőek. A műszaki ábrázolás általános követelményei szerint az elmetszett szerkezeteket anyagjelöléssel is el kell látni. A tervkészítésnél további anyagjelölésekre is szükség lehet, ezeket kívánatos mindig a szabványok alapján alkalmazni. A tervek léptékhelyesen adják meg az építmény alakját, szerkezeteit, de a pontos méretek számmal történő megadásától sem tekinthetünk el; a méretezés szabályai, a lépték fogalma és a kótázás alapjai részét képezik az építészeti ábrázolásnak.
Gyakorlati megjegyzések a felméréshez és dokumentáláshoz
Az átalakítások, bontások előtt fontos a meglévő szerkezetek alapos felmérése. A kőfalú házak ajtói, ablakai felett többnyire jól megépített áthidalások vannak. A paraszti építészetben az áthidalások ritkán készültek kőből, ugyanakkor helyenként előfordulnak kő áthidalások is, különösen ott, ahol a helyi kövek gerendának is faraghatók voltak. A tervek részletessége, a rajzokon szereplő adatok (anyagjelölés, lépték, anyag, kéménytípus, nyílászáró méretek) mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kivitelezés, karbantartás és restauráció biztonságosan történjen.
További megfontolások
A boltívek és boltozatok tervezése és ábrázolása történhet egyszerű népi alkalmazásoktól a részletes idomtervekig. A műszaki rajz alapszabályai, egységes jelrendszere, a lépték, kótázás és anyagjelölések ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a boltívek alaprajzi jelölése egyértelmű és felhasználható legyen mind a tervezés, mind a kivitelezés, mind a későbbi karbantartás szempontjából. A tervezés során érvényes szabványok betartása tovább növeli a terv szakszerűségét és jogi megfelelőségét.
Irodánk építése 14. rész - Csak a beton!
tags: #boltiv #jelolese #alaprajzon