Zsigmond király és a budai építkezések – Szent Zsigmond-templom története és kísérő legendák
Zsigmond király 1408-tól véglegesen Budára költözött. Az uralkodó reprezentációjának megfelelő környezet kialakítása végett jelentős építkezések kezdődtek a királyi palota és a város területén. A király, valószínűleg vallásos életének reprezentatív színhelyt teremtve, impozáns, társaskáptalannal kiegészített királyi kápolna építésébe fogott a Zsidó utcában. Az egyház alapítása körül több, legendaszerű emlék maradt fenn. A végvárak korának bárdja, Tinódi Lantos Sebestyén régebbi énekekre hivatkozva meséli el, hogy Tari Lőrinc Szent Patrik purgatóriumában szerzett élményei indították a királyt arra, hogy kápolnát alapítson saját lelki üdvének megmentésére. Tari Lőrinc 1411-ben járt Írországban. Eberhard Windecke, Zsigmond király kortárs krónikása 1424-re visszaemlékezve írja le, hogy a király Salgói Miklós, hűtlenségben bűnösnek talált és száműzetésre ítélt nemesember elkobzott vagyonát adományozta a budai Zsidó utcában alapított kápolna és káptalan számára. Salgói (Szécsényi) Miklós hütlenségi pere 1435-ben zajlott. A hagyományban fennmaradt ellentmondó adatok ellenére az alapítás 1410-ben történt. XXIII. János pápa egyik oklevele 1410. augusztus 3-án arról tanúskodik, hogy már folyt a kápolna építése, augusztus 18-án pedig a pápa búcsúengedélyt adott többek között a váron kívüli Szűz Mária királyi kápolna számára. A mai kutatásban az alapítás kapcsán alapvető topográfiai és etnikai kérdések vetődtek fel. Az utcának nevet adó zsidó lakosság jelentősebb része az általános feltételezés szerint az 1360-as években történt kiűzetéséig a nyugati oldalon, a Zsidó-kaputól délre lakott. Zsinagógájuk a kapu mellett lehetett, amiről a Képes Krónika 94. szakasza tudósít bennünket. Temetőjük a kapu alatti völgyben volt. Azonban a kutatás már az ásatások alatt felvetette a nürnbergi, IV. Károly császár által királyi kápolnaként alapított Frauenkirche templomának kettős patrociniuma, az épület elhelyezése kapcsán, hogy a budai újabb Szűz Mária-kápolna hasonló körülményei miatt a zsinagóga esetleg a Szent Zsigmond-templom helyén állt, és valójában Zsigmond király telepítette át a környezetében lakó zsidókat. Az új egyház fenntartása a kápolnaispánság jövedelmeiből történt. A kápolnaispáni intézmény 1435 körül történt megszüntetését követően a javadalmak nélkül maradt káptalant 1451-ben újraalapították, és a XVI. század elejére jelentős birtokokkal is rendelkezett. A gazdaggá lett káptalan prépostjait megbecsülték az udvarban, vezető hivatalnokok között szerepeltek. A templomnak az uralkodó spirituális életének reprezentációjában betöltött szerepe mutatkozik meg abban, hogy Mátyás király első feleségét, Podjebrád Katalint, majd II. Ulászló hitvesét, Foix-i Annát is az egyházban temették el. A főurak által is kedvelt volt a templom, amit misealapítványok, Bánffy Miklós 1486-ban épített mellékkápolnája mutat. 1514-ben a török elleni keresztes hadjárat kiindulópontja, Dózsa György fővezérré avatásának helyszíne a templom. A prépostság épületét az első komoly sérülés az 1529-es ostromban érhette. A török kor alatt mecsetté alakították, Aga meszdzsidi, Kapu agaszi, illetve Kücsük dzsámiként is említették. Az 1686-os győztes ostromban romba dőlt, a visszatelepülő prépostság némileg helyreállítva 1767-ig használta. Mária Terézia a palotába költöztette az intézményt, a régi templomot lebontották. A dicső múltú templom alapokig legyalult maradványait csaknem teljes mértékben sikerült feltárnia a régészeti kutatásnak. Elsősorban déli része vált láthatóvá, északi részét a volt Honvédelmi Minisztérium épülete bolygatta. A háromhajós, négyszakaszos hosszházhoz nyújtott, egyhajós, sokszögzáródású szentély csatlakozott. Az alapjaiban 55 méter hosszú templom északon sekrestyével épült. Analógiák alapján csak feltételezhetjük, hogy bazilikális elrendezésű volt. Az épületről az újkori pusztítások miatt sajnos nem tudunk többet, belső építészetét ugyancsak töredékeiben ismerhettük meg. A kőfaragvány anyagból kiemelkednek a világiak és laikusok elválasztására szolgáló kőrácsos rekesztőfal töredékei, vörösmárvány szenteltvíztartó fragmentuma, a szobrászati anyagból a Fájdalmas Krisztus-szobor, a terrakotta anyagú, angyalt ábrázoló kisplasztikák, illetve egy még pontosan meg nem határozott anyagú, festett, kisméretű leánykafej. Ennek alapján Búzás Gergely vetette fel annak lehetőségét, hogy az Előudvarban talált szobrok is a Szent Zsigmond-templomra készültek volna. Az iparművészeti díszek közül talán legjelentősebb a templom bronzcsillár(ai)ból megmaradt néhány levéltöredék. E nagyszerű leletek a káptalan épülete körül talált gödrök, vermek, kutak betöltéséből kerültek elő. A legnagyobb mennyiségű lelet az egyház épületének déli oldalán álló kettős épület déli tagjához ásott terjedelmes gödörből származik. A feltehetőleg mélypince kialakítására szolgáló beásást a templom pusztulásakor, a kísérő kerámia és éremeletek alapján a XVI. század első felében tömték be. Forrás: Kárpáti Zoltán: A Szent Zsigmond-templom és környéke: régészeti jelentés In.: Tanulmányok Budapest Múltjából 31. Budai Napló 1925. „Mária Einsiedl“ híres kegyképének hű másolatát még a múlt században hozta magával néhai Tolvieser Katalin Svájcból bevándorolt nő és Buda-Pesthidegkút határában egy tölgyfára függesztve sokszor imádkozott előtte a környékbeli lakosokkal. Egy időre rá egy Forstmár nevű budai polgárasszony elvesztett szemevilágát a kegykép előtt visszanyerte, s azóta sokan zarándokoltak a csodatevő szent képhez. Hatvankét év múlva a kápolna már kicsiny volt, templomépítésről kellett gondoskodni. Pauer János akkori székesfehérvári püspök, Eberling Antal kereskedő és Szentkirályi Antal pénzügyminiszteri tisztviselő elnöklete alatt 1879-ben megalakult a Mária-Remete Boldogasszony Kápolnaegylet s már 1886-ban megvan az anyagi lehetősége a templomi felépítésének. Hauszmann Alajos a híres tervező-építész szép tervet dolgozott ki díjtalanul, de az építkezés még sem indult meg. Gerhardt Jozefa és Katalin budai lakosok 32 ezer frtot adományoztak, míg Steinbach Károlyné Takácsy Ilona 417 négyzetöl telket ajándékozott ezután a templomépítéshez. Erre az egyesület egy nagyobb templom építésére határozza el magát, ami 1898 szeptember 11-én meg is indul Hauszmann Alajos tervei, Schömer Ferenc műépítész és Hauszmann Sándor építőmester munkásságával, 100 ezer frt költséggel. A gyönyörű festett üvegablakokat áldozatkész polgárok ajándékozták, míg a gyönyörű csillár, kis orgona, négy nagy olajfestmény és a padok a várbeli Zsigmond-kápolnából kerültek ajándékképen a templomba. Az egylet vezetősége már a templomépítés idején tárgyalt a hidegkúti Steinbach családdal a templom körüli telkek megvétele ügyében, nehogy egy esetleges parcellázás s a házépítések rontsák a templomnak templomi fekvését. A Steinbach család 1903-ban fel is ajánlotta a szomszédos telkekkel együtt az erdőt a szent fáig, összesen 94 ezer négyzetölnyi területet potom 63 ezer frt-ért, de a székesfehérvári káptalan ügyvédjének helytelen beavatkozása folytán a vétel meghiúsult. A templom építése, szépítése mellett az Egyesületet állandóan foglalkoztatja a telekvétel terve, s végre 1910-ben sikerült Szentkirályi Antal és id. Gallauner Károly áldozatkészségéből a Steinbach családtól 13 holdnyi területet százezer koronáért megvinni. Ezen a területen, amely gondozott és fásított, üdül most a nagyközönség. 1913-ban szép kutat állított az egyesület s a viharok elől menekülő hívők védelmére pedig egy tágas menedékhelyet. Balázs Antal vendéglőssel kötött szerződés szerint vendéglő épül, amely 16 év után, 1929-ben az Egyesület tulajdonába megy át, de a vendéglős a védőhelyiséget is használhatja, anélkül, hogy az ott tartózkodó közönséget fogyasztásra kötelezhetné. A háború és az utána következő rémuralom megakadályozta a kegytemplom további fejlődését, de már 1921-ben újra lüktető élet folyik Mária-Remetén. József főherceg fenséges családjával, a pápai nuncius, Prohászka Ottokár megyéspüspök, Zadravetz István tábori püspök, gróf Klebelsberg Kunóné, Ripka Ferenc főpolgármester családjával, Dobrznieczky Henrik ezredes-prelátus, s a budai társadalmi élet sok jelese és rengeteg ember jelenlétében volt október első vasárnapján a harangszentelés, ami 34 lelkész segédletével történt.
Az építészet a 15. század első felében
Az Anjou-dinasztia magyarországi uralkodása után Nagy Lajos lányának férje, a Luxemburgi-házból származó Zsigmond lépett a trónra 1387-ben. Zsigmond a művészetpártolásban, a nagyszabású építészeti és szobrászati megrendelésekben, az uralkodói reprezentáció eszközeinek kiválasztásában apját, IV. Károlyt követte, akinek prágai udvara a kor legfényesebb székhelye volt. Zsigmond folytatta elődei építkezéseit az új királyi központokban, Visegrádon, majd később Budán is. A visegrádi palota végleges arculatát Zsigmond bővítéseinek során nyerte el, az ekkor kialakult alaprajzi rendszer a későbbi építkezések döntően nem változtatták meg. Zsigmond az Anjouk udvarházát pénzverdévé alakította át, palotakápolnájukat a ferenceseknek adományozta, és kolostorrá bővítette. Új kápolnát és lakópalotát épített. A fényűzően berendezett palota Közép-Európa legdíszesebb, leghatalmasabb királyi központja lett. sigmond azonban egyre kevesebbet tartózkodott Visegrádon, országa kormányzására alkalmasabb helynek bizonyult Buda. 1410-től a Nagy Lajos által kibővített és királyi rezidenciává alakított István-várhoz egy újabb udvart kapcsolt, melyet többszintes palotaszárnyak határoltak. Zsigmond nemcsak a várban, hanem Buda polgárvárosi részén is építkezett. A források „Friss-palotának” nevezik a király új, városi lakóházát, melynek fényűző berendezéséről, hatalmas méreteiről külön megemlékeztek. Sajnos a vár és a „Friss-palota” is még a 16. században megrongálódott, és Buda 1686-os felszabadításakor végleg elpusztult. A vár közelében álló egykori Szent Zsigmond-prépostságnak is csak alapfalait ismerjük. Az építkezések során mintegy kétszeresére nőtt királyi palota különlegesen gazdag díszítéseinek csak hírmondói az 1974-ben megtalált szobrok. A csehországi huszita felkelések miatt Zsigmond megerősítette Pozsony várát, majd mikor 1433-ban császárrá koronázták, a birodalmához közelebb eső Pozsonyba tette át székhelyét. A király elköltözése a budai építkezések végleges megszakadását jelentették: a mesterek már az 1420-as évektől Pozsonyba kezdtek áttelepülni az új rezidencia felépítésére. Zsigmond pozsonyi vára részben még ma is áll. A királyi építkezésektől nem voltak teljesen függetlenek azok a városi templomépítkezések, melyek a 14. század végén már elkezdődtek, de csak a 15. század közepén fejeződtek be. Ezek közül a három legfontosabb Kassa, Kolozsvár és Pozsony plébániatemploma. A kassai Szent Erzsébet-templom építése a kor legnagyobb vállalkozása volt, amelynek munkálatain a király budai építőműhelye által közvetített prágai Parler-hagyományok mutatkoznak. Mindez jól látszik a déli bejárat gazdag mérműves kiképzésű kettős kapuja fölött emelkedő előcsarnok függesztett zárókövén és repülőbordáin. A kapuzat figurális díszítése ez esetben háttérbe szorul az építészeti tagozatok dekoratív kiképzése mögött. A szerkezeti elemek „önmagukat díszítik”, az építészet saját nyelvén szólal meg. A közép-európai késő-gótika architektonikus tisztasága nyilvánul meg a kassai hajó boltozatainak rajzolatán is. Nem független a kassai templomtól Kolozsvár Szent Márton-plébániatemploma, melyet szintén ebben az időben fejeztek be, kapuzatain a kassai kőfaragók munkája mutatható ki. A korábban elkezdett szentélyt hatalmas csarnok rendszerű hajóval folytatták, melynek csillagboltozatait erősen tagolt, fejezet nélküli pillérek tartják. A harmadik nagy templomépítkezés, a Szent Márton-dóm hajójának befejezése Zsigmond pozsonyi építőműhelyéhez köthető. A budai vár, illetve a Várpalota a 18. századi korszakban épültek át, és 18. század végétől kezdve fokozatosan feledésbe merültek.
Kapcsolódó tények és régészeti kiemelések
A Szent Zsigmond-templom végül 1424-ben készült el, illetve ekkor szentelték fel. A későbbi uralkodók is nagy becsben tartották, Mátyás például ide temette el első feleségét, Podjebrád Katalint. Egy alkalommal biztosan tudunk a bővítéséről is: 1486-ban Bánffy Miklós adományából mellékkápolnát építették hozzá. Bakócz Tamás esztergomi érsek 1514-ben e falak között avatta a török elleni keresztes hadjárat fővezérévé Dózsa Györgyöt, aki azonban a parasztháború élére állt. Bár Buda 1541-es eleste után mecsetté alakították, a legnagyobb csapást számára nem ez, hanem az 1686-os ostrom jelentette, amikor romba dőlt. Maradványait első alkalommal az 1955-ös ásatás hozta felszínre, de igazán alaposan csak az 1980-as és 1990-es években tudtak dolgozni a régészek a területen.
tags: #buda #epitese #szepitese #zsigmond