Hódmezővásárhely: Történelem, Fejlődés és Identitás

Hódmezővásárhely, a Dél-Alföld szívében elterülő, egykor virágzó mezőváros, gazdag történelmi múlttal és dinamikus fejlődéssel büszkélkedhet. A Csongrád-Csanád vármegye második legnagyobb települése, mely a 20. század közepéig az ország egyik legnépesebb városaként tartott számon, ma is jelentős gazdasági és kulturális központ. Ez a cikk Hódmezővásárhely múltját, fejlődési útját és identitását igyekszik bemutatni, felhasználva a rendelkezésre álló történelmi adatokat és forrásokat.

A Város Eredete és Korai Fejlődése

A mai Hódmezővásárhely elődje a 14. században két Árpád-kori falu, Hód és Vásárhely összeolvadásával jött létre. A "Hód" név valószínűleg a hód állat nevéből eredeztethető, melyet a 13. századi latin nyelvű források is említenek "Hód-tava" formában. Ez a név ma is él egy városrészben és a Hód-tavi-csatornában. A "Vásárhely" név pedig egyértelműen a vásártartási joggal bíró településre utal.

Árpád-kori település rekonstrukciója

A Hód nevű település a mai Újváros helyén terült el, és határa egészen a makói földekig nyúlt. Makó falujában is létezett egy "Hód-utha" nevű út, ami a két település kapcsolatára utal. Vásárhely nevét a 14. századi oklevelek Warashel, Wasarhel, Wasrahel és hasonló alakokban említik. Ezt a területet eredetileg azért nevezték vásár-térnek, mert a környék népe vásárok tartására használta, és a település kialakulása után is megtartotta ezt a funkciót. A Hód előnevet a közvetlen mellette létezett és később összeolvadt Hód falutól vette át.

A Tarján név eredetileg egy kazár nemzetség neve volt, melyet a honfoglalók és utódaik is viseltek, ezért országszerte számos helyiséget neveztek el róla. Ez a nemzetség is beolvadt Vásárhelybe, és századokon át az egyik utcáját, majd a 17. században egy városrészt is elneveztek róla. Az Ábrány, másképp Ábrahám nevű nemzetségről is több falu kapta a nevét, mivel alapítójuk vagy első földesuruk viselte ezt a nevet. Az 1446-os oklevél említi, hogy e falu is Hód és Vásárhely települések tartozékát képezte.

Zsigmond király Hunyadi Jánosnak adományozta a vidéket, elismerésül a törökök feletti győzelméért. Hunyadi János kastélyt is építtetett itt, amely valószínűleg a mai kasznárlak helyén állt. Ebben az időszakban a települést Hód-vásárhelynek nevezték. A 15. és 16. században Vásárhely, Wasarhely és névváltozatai szerepeltek az oklevelekben.

A Török Hódoltság és Újjáépítés

A mohácsi vész után János királyra szállt az ország, aki a Tiszántúlt is birtokolta haláláig (1540). A török hódoltság idején Csongrád vármegye is török kézre került 1552-ben. A csanádi szandzsák kezdetben három náhijéből (közigazgatási kerület) állt: a vásárhelyi, csanádi és fellaki náhijékből, melyek nagyrészt romokban hevertek. 1557-ben a vásárhelyi náhiéhoz Csanád vármegye községeinek egy része és az egész Csongrád vármegye tartozott, összesen 240 házzal. Később a beosztást módosították, és Vásárhelyt a szegedi szandzsákhoz (budai vilajet) kapcsolták.

Török kori erődítmény maradványai

A környező falvak 80%-a már a 16. században elpusztult. A 17. században az erdélyi fejedelmek is befolyást akartak szerezni a területen, és adományleveleket adtak végvári vitézeknek. A városrészek elnevezései ebben az időszakban is tükrözték a település szerkezetét, mint például Hód, Bajcsy Zsilinszky utca, Félszer, Árpád utca, Kanizsa, Deák Ferenc és Petőfi utca, Szt. Új, Klauzál utca, Vásárhely, Szántó Kovács utca.

A lakosok a 17. században folyamatosan bővítették határaikat. Az új földesurak többnyire évi bérért adták át birtokaikat használatra. A Rákóczi-szabadságharc után a város a Károlyi család birtokába került. A többnyire kálvinista lakosú város a Károlyiak alatt viszonylagos vallásszabadságot élvezett, és a jobbágyok főleg állattenyésztésből éltek. Az állatok értékesítése azonban sokszor nehézségbe ütközött.

A 18. század végén Hódmezővásárhelyt "Elegyes Mezővárosnak" írták le, amely Csongrád vármegyében feküdt, földesura a Gróf Károlyi Uraság volt. Lakosai katolikusok, reformátusok, kevés evangelikus és görög volt. A város a Maros vize mellett terült el, Szegedhez 3, Mindszenthez pedig egy mértföldnyire. Határa kétnyomású volt, elég jó és hasznos, "hóld forma tava" volt, nádat termő rétekkel bővelkedett. Erdeje nem volt, szőlei nagyok voltak, de alávaló borokat teremtek, melyeket egy évnél tovább nem lehetett tartani. A város határa 13 pusztából állt, bővelkedett minden rendbeli marhával, melyeket a kereskedőknek szoktak eladni. Piacai Szegeden, Nagykőrösön, Kecskeméten és Pesten voltak. Szárnyas vadállattya is sokféle volt. Áradások idején útjai járatlanok voltak Szeged felé, ezért azokat egészen Győig (Algyő) jó rendben tartották.

A 19. Század: Modernizáció és Társadalmi Feszültségek

A kiépítetlen utak miatt a város fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségű volt a vasúti hálózatba történő bekapcsolódás. 1873-ban Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város lett. A lakosság túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozott, az iparvállalatok közül a legfontosabbak a gőzmalmok voltak. 1874-ben hét gőzmalom őrölt már a városban. A legrégibb a Bauer Jakab és fiai által 1866-ban alapított gőzmalomtelep volt, gőzfürdő-vállalattal egybekötve. Ez és a Tóth Ferenc-féle vállalkozás kivitelre is dolgozott.

19. századi gőzmalom

1890-ben Hódmezővásárhely az ország negyedik legnépesebb városa volt. A gazdasági fejlődés azonban nagyfokú egyenlőtlenséggel járt együtt, ami az egész országra jellemző volt, ám az ún. Viharsarokban még komolyabb gondokat okozott. Míg az ipari munkások körében elsősorban a magas munkanélküliség okozott feszültséget, a nagyszámú mezőgazdasági alkalmazott az alacsony napszámok, a rossz ellátmány (kommenció) és hasonló okok miatt elégedetlenkedett.

A nemzetközi munkásmozgalom hatására egyre több városban tartottak május 1-i felvonulásokat, melyek általában összetűzésekhez vezettek. Így volt ez Hódmezővásárhelyen is, ahol 1894-ben Szántó Kovács János agrárszocialista aktivista bebörtönzése és az olvasókör könyveinek elkobzása miatt zendülés tört ki.

A 20. Század: Megszállások, Identitásváltások és Népességcsökkenés

Az első világháborút követően Hódmezővásárhely előbb francia, majd román megszállás alá került. Bródy Sándor 1909-ben nevezte először "Paraszt Párizsnak" a várost, degradáló jelleggel. Később, 2009-ben Hódmezővásárhely Az év települése lett, ami a város iránti elismerést és a helyi identitás megerősödését jelzi.

Hódmezővásárhely látképe a 20. század elejéről

2010-ben Hódmezővásárhely lakónépessége 46 047 fő volt, ami Csongrád vármegye össznépességének 11%-át tette ki. A város Csongrád vármegye tizenkettedik legsűrűbben lakott települése volt, az egy km²-en lakók száma átlagosan 94,4 fő volt. A népesség korösszetétele kedvezőtlen volt: a 19 évesnél fiatalabbak aránya 20%, míg a 60 éven felülieké 24% volt. A nemek aránya is kedvezőtlen volt, ezer férfira 1085 nő jutott. 2017-ben a férfiaknál 72,9, a nőknél 79 év volt a születéskor várható átlagos élettartam.

A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 3%-a, mintegy 1292 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A 19. század utolsó harmadától Hódmezővásárhely lakosságszáma egyenletesen növekedett egészen 1910-ig. Az ezt követő időszakban egészen 1980-ig gyakorlatilag a város népessége stagnált. A legtöbben 1980-ban éltek a városban, 54 505-en, azóta egészen napjainkig csökken a város népessége, ma már kevesebben laknak Hódmezővásárhelyen, mint 1880-ban.

A folyamatos csökkenés egyik legfőbb oka a térségben jellemző szerény népszaporulat, illetve kisebb részben a külterületi lakott helyek önálló településsé válása. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a város lakossága 49 382 fő volt, ebből 46 353 fő vallotta magát magyarnak, míg 340 fő cigánynak. Meg kell azonban jegyezni, hogy a magyarországi cigányok (romák) aránya a népszámlálásokban szereplőnél lényegesen magasabb. A 2011-es népszámlálás adatai szerint a város lakossága 46 047 fő volt, ebből 39 516 fő vallotta magát magyarnak. Az adatokból az derül ki, hogy a magukat magyarnak vallók száma jelentősen csökkent tíz év alatt, ennek fő oka, hogy többen nem válaszoltak. Az elmúlt tíz év alatt a nemzetiségiek közül jelentősebben a cigányok (449 fő) száma nőtt Hódmezővásárhelyen.

A 2011-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló helyiek túlnyomó többsége (51,4%) római katolikusnak tartotta magát.

Közlekedés és Infrastruktúra

Hódmezővásárhely két forgalmas, régi tiszántúli közlekedési útvonal, a Kunszentmártontól idáig húzódó 45-ös főút és a Debrecen-Békéscsaba-Szeged között vezető 47-es főút találkozásánál alakult ki. Néhány évtizeddel ezelőtt még mindkét főút bevezetett Vásárhely belső területeire, találkozási pontjuk a mai Tóalj utca egyik belvárosi kereszteződésénél volt. Időközben azonban elkészült a 47-es út északi elkerülő félgyűrűje, azóta az attól beljebb eső, korábban főúti útszakaszok túlnyomó többségét visszaminősítették önkormányzati úttá.

A város számos úton kapcsolódik a környező településekhez: Szentessel, Szegvárral, Mindszenttel és Mártéllyal a 4521-es, Kardoskúttal a 4418-as, Békéssámsonnal és Tótkomlóssal a 4421-es, Földeákkal a 4415-ös, Maroslelével és Makóval a 4414-es, Algyő Tisza-balparti területrészeivel pedig a 4454-es utak kötik össze. Utóbbin, majd a 4413-as úton érhetők el a város felől a nagyfai büntetés-végrehajtási intézet létesítményei is.

Vonattal a MÁV 130-as számú (Szolnok-Hódmezővásárhely-Makó) és a 135-ös számú (Szeged-Békéscsaba) vonalain érhető el. 2021. november 29-én indult el Szeged és Hódmezővásárhely között a tram-train, ami a városban villamosként közlekedik.

Autóbusszal több irányból is megközelíthető, de a város buszpályaudvarára több távolsági és expressz buszjárat nem tér be. A megyeszékhelyre, Szegedre egy átlagos tanítási napon közel 100 busz indul, igaz, ezek jelentős része a várost érintő távolsági, vagy megyén belüli (pl. Szeged-Szentes) városközi járat. Szegeden kívül gyakran közlekedik autóbusz Makóra és Szentesre, mindkét városba két útirányon át. Maroslele és Földeák felé Makóra, míg Szentesre Barattyos, illetve Mindszent felé lehet eljutni. Budapestre is közlekedik naponta hat autóbuszjárat.

Hódmezővásárhelyen helyi autóbusz közlekedés is van, igaz, a város szerkezetéből adódóan a járatok kevéssé kihasználtak. Egy, a város és a Volánbusz Zrt. közötti jogvitából adódóan jelenleg (2022) a városban két buszos szolgáltató végez menetrend szerinti személyszállítást. Egyrészt a DAKK jogutódjaként a Volánbusz Zrt. 9 vonalon, és a Joványbusz kft. 5 vonalon közlekedtet buszokat. A Volánbusz Zrt. által közlekedtetett járatok díjkötelesek, míg a Joványbusz kft. járatain az utazás ingyenes.

Hódmezővásárhely és Laszlo Burkolo

Bár a rendelkezésre álló információk nagyrészt Hódmezővásárhely város történelmét és fejlődését taglalják, a "burkolo kincses laszlo biography" témakörre vonatkozóan nincsenek konkrét adatok. Feltételezhető, hogy Laszlo Burkolo egy olyan személyiség, akinek élete szorosan kötődik Hódmezővásárhelyhez, és akinek tevékenysége jelentős hatást gyakorolt a város életére, gazdaságára vagy kultúrájára.

Gondolatébresztő kép a személyes történelemről

A város gazdag történelme, a mezőgazdasági és ipari fejlődés, a társadalmi mozgalmak és a kulturális élet mind olyan területek, ahol egy kiemelkedő személyiség nyomot hagyhatott. Lehetséges, hogy Burkolo Kincses Laszlo a város gazdasági felemelkedésében játszott szerepet, esetleg jelentős művészeti vagy tudományos tevékenységet folytatott, vagy éppen a helyi közösség életének aktív alakítója volt.

A "kincses" jelző arra utalhat, hogy személyisége, munkássága vagy éppen öröksége értékesnek bizonyult a város számára. A "biography" szó pedig arra, hogy életútjának részletesebb megismerése elengedhetetlen a város múltjának teljesebb megértéséhez. A jövőbeli kutatások és a rendelkezésre álló források bővülése valószínűleg fényt derít majd Laszlo Burkolo Kincses szerepére Hódmezővásárhely történetében.

tags: #burkolo #kincses #laszlo

Népszerű bejegyzések: