Középkori városépítés Csehországban és a középkori Prága történeti háttere
A középkori város képe falakkal övezett, sűrűn beépített, szűk utcás településként él a köztudatban, ahogy azt Nyugat-Európában nem egy esetben ma is megfigyelhetjük. Arról is sokan tudnak, hogy a városok széles körű önkormányzattal rendelkeztek, sőt sokszor gyakorlatilag független államok voltak. A város tehát lényegében annak a definíciónak felel meg, amelyet Werbőczy István fogalmazott meg 1514-ben elkészült Hármaskönyvében: „Városnak nevezzük mintegy a polgárok egyetemességét, mivel itt a népeknek nagy száma gyűlt össze.”
Werbőczy városmeghatározásával vannak más problémák is. Amikor a keresztény Európában még tízezer lakosú települést is lámpással kellett volna keresni, az iszlám országaiban - a kétmilliós Bagdadot nem is számítva - már többszázezres lakosságú városok léteztek önkormányzat és a polgárok különleges jogállása nélkül. Egy másik probléma, hogy még a nyugati típusú középkori város esetében sem ritkaság, hogy a várost csak akkor övezik fallal, amikor már esetleg évtizedek óta él városi szabadságával. Európa nagy részében az első városi szabadságjogok kibocsátása, azaz a jogi értelemben városnak tekinthető települések megjelenése a 11. század végére és a 12. századra tehető. Előzményeik azonban korábbra nyúlnak.
Európa számos országában tártak fel korai városias településeket sűrű beépítettségű, kézműves és kereskedő lakosságra utaló tárgyi anyaggal, például a Schleswig mellett Haithabut vagy Gdansk (Danzig) őstelepülését. Tehát már jóval a városok kiváltságolása előtt léteztek a középkori Európában olyan, gyakran külsőleg is városias, nem egyszer erődített települések, amelyek lakossága elsősorban nem mezőgazdaságból élt. Ezek a települések egy körzet számára gazdasági, sőt olykor politikai központként szolgáltak. A leggyakrabban egy erődített földesúri - főként egyházi - központ mellett alakult ki a nagy létszámú fogyasztó (pl. a püspök és papsága) ellátását végzők váralji települése, ahova - esetleg közelébe - piac és kereskedő népesség is települt.
- Németországban a 10. századtól az első városi jogokra és önkormányzatra törekvő települések alakultak ki.
- Közép- és Kelet-Európában a városok kialakulása gyakran erődített egyházi vagy földesúri központokhoz kötődött.
Habsburg Szalon a prágai várban a 18. században mutatta, hogy Csehországot György halála után távollévő királyok uralták egészen 1526-ig, amikor a Habsburgok megszerezték a trónt. Ez a dinasztia kormányozta Róma Szent Birodalom maradványait, és erőfeszítéseit az európai határok védelmére összpontosította az oszmánok jelentős veszélye ellen. Második Rudolf császár 1576-ban került a trónra, és a fővárost Prágára változtatta (Bécsből). A birodalmi szponzoráció magasabb szintre emelte a tudományokat és a művészeteket, és lenyűgöző reneszánsz épületek növelték a város pompáját. Rudolf fő vívmánya egy olyan törvény volt, amely lehetővé tette a vallás szabad véleménynyilvánítását a protestánsok és a katolikusok számára egyaránt.
Az 1618-as defenestráció elindította a balszerencsés 30 éves háborút. Pfalzi Frigyest, új királyt választottak. 1620 folyamán azonban protestáns csapatait a császári erők kiűzték egy Prágán kívüli alacsony dombra. Ezt a „fehérhegyi csatát” az ország történetének egyik legrosszabb napjaként tartják számon. Ferdinánd döntő győzelme drámai módon megváltoztatta a mára megfáradt prágai államot. A későbbi történészek „sötétségként” írták le a következő időszakot, egy olyan korszakot, amikor a cseh nép elnyomott többség volt saját hazájában: uralkodóikat vagy megölték vagy elűzték, nyelvüket félrehúzták, választott vallásukat pedig betiltották.
Ezt nagyrészt igaz volt. A lefoglalt protestáns birtokokat csökkentett áron adták el a Habsburgok híveinek, akik főleg külföldiek (főleg németek) voltak. A németet az udvarias társadalom nyelveként fogadták el, és végül csak a városi szegények és parasztok beszélték a cseh nyelvet. Más vallási csoportok, mint például a jezsuiták, megpróbálták kiirtani a protestantizmus utolsó maradványait. De nem minden volt a végzet és a komor.
Miután az ország kilábalt a sokéves konfliktusból, az építőipar fellendülése a barokk építészet és művészet csodáival alakította át a vidéket és a városokat. Prága 2. 1618. május 23-án a prágai várban rekedt, bosszúálló protestáns ellenségeikkel két megkővült birodalmi hivatalnok kegyelemért kiált, de kiáltásaik süket fülekre találtak. Szerencsétlen titkárnőjükkel az ablakra kényszerítve őket kilökték, bár egyikük kétségbeesetten kapaszkodott a küszöbbe, amíg egy gyors kés ki nem cipelte. Az árokba zuhanásuk jóval lent elég kellett volna ahhoz, hogy megöljék őket; azonban túléltek, és mindenki ámulatára sikerült megmenekülniük.
Az esetről szóló katolikus beszámoló azt állítja, hogy bukásukat Szűz Mária törte meg csodával határos módon. A tizennyolcadik század folyamán a Habsburgok uralma kezdetben liberálissá válni kezdett, különösen a második József császár uralkodása idején (1780-90). Oktatási rendszerreformjai létrehozták a csehek nemzedékét, akik írástudóak voltak, és akik jobban megismerték korábbi történelmüket és jelenlegi elnyomásukat. A tizenkilencedik század elején megjelent egy értelmiségi elit, amely a cseh nyelvet ismét előtérbe helyezte, irodalmát népszerűsítette, és lobbizott a cseh jogokért a Birodalomban.
Miután 1914 júniusában megölték Ferenc Ferdinánd főherceget, a Habsburgok trónörökösét, az Osztrák-Magyar Birodalom belemerült az első világháborúba. A meghódított Ausztria-Magyarország maradványai közül 1918 októberében kikiáltották a független Csehországot, amely Morvaországból, Szlovákiából és Csehországból állt. Csehország „ezeréves” történelmét röviden összefoglalni reménytelen feladat lenne. Íme egy kis adalék időrendben arról, hogy miként is jött létre a ma Cseh Köztársaságnak hívott ország.
A városok kialakulásának alapelvei középkori kontextusban
A városok kialakulását, azaz jelentős, nem csak mezőgazdaságból élő népesség tömörülését, a mezőgazdasági árutermelés kibontakozása, a kereskedelem fellendülése tette lehetővé. A városok létrejöhettek egykori római kori települések helyén, várak és egyházi centrumok közelében, illetve utak találkozásánál, folyami átkelőknél. A városnak a feudális államban különleges helyzete volt: kiváltságokkal rendelkezett. A városi jog elemei: önkormányzat joga, bíráskodási jog, gazdasági jellegű jogok, birtokjog, kegyúri jog. A városok a X-XIII. század között Észak-Itáliában, Franciaországban, Angliában, Flandriában és a Baltikumban jöttek létre nagy számban. Az átlagos lakosságszám 4-5 ezer körül mozgott, a nagyvárosokban 10-15 ezer ember lakott.
A városi társadalom szerint a városlakó szabad ember volt, minden megkötöttség nélkül rendelkezhetett tulajdonával. Ugyanakkor mindenkinek kellett vagyonának arányában adót fizetnie. A városban lakók kisebbik részének volt polgárjoga; polgárjogot általában csak ingatlantulajdonos szerezhetett. Elsősorban iparűző mesterek, kereskedők, háztulajdonosok voltak. A város irányítása a leggazdagabb polgárcsaládok kezében volt, ők alkották a városi vezető testületet (szenátus, városi tanács), közülük került ki a polgármester. A városlakók nagy része polgárjog nélküli szegény volt (plebs), akik alkalmi munkákból, földművelésből éltek.
A városokat általában fallal vették körül. Igen szűk utcák (sikátorok) voltak, amelyek nem voltak kikövezve, nem volt közvilágítás. Nem volt csatornázás, a szennyvíz az utcán folyt, a szemét és az ürülék is ott gyűlt fel. A piactér volt általában a központ, itt állt a városháza és a templom. A házak általában kőből épültek, de északon a faépületek túlsúlya jellemző, amelyek sokszor váltak a tűz martalékává. A földszintes épülettől a több emeletes lakótoronyig sokféle háztípus létezett.
A céhek kialakulása aKSZ-nél a középkori városok fontos sajátossága volt. A céhek az azonos szakmát űzők érdekvédelmi szervezetei voltak. A kereskedők hanzái voltak a céhek csírái, előképe pedig az azonos termék gyártására szakosodott mesterek vallásos egyesületei (gildék). Amikortól ezek szigorúan szabályozott, zárt csoporttá váltak, már céhekről beszélhetünk.
Meghatározták a mesterek számát és a mesterré válás feltételeit: csak annyi mester működhetett a céhben, amennyi meg is tudott élni. A mesterré válás stádiumai: 2-10 év inaskodás, felszabadulás, majd vándorút, más városban egy-egy mester mellett kellett legénykedni, végül egy mesterremeket kellett készíteni. Ha ezt elfogadták, és elegendő pénze volt a műhely nyitásához, mesterré válhatott. Ha nem, akkor legényként, segédként kellett tovább dolgoznia. Ha valaki céhen kívül kezdett iparűzésbe, kontárnak hívták - őket a céhek üldözték, megpróbálták kiszorítani a városból.
A céh védelmet, segítséget biztosított tagjainak: közös kasszát tartottak fenn, amelyből a mester halála, vagy betegsége esetén támogatni tudták a családot. A céh fontos szerepet játszott város életében: minden egyes céhre ráosztották a városfal egy-egy szakaszának védelmét; szerepet kapott a tisztségek betöltésénél, az adók kivetésénél, a céhmester bíráskodhatott a céhtagok felett.
A céhbeli munka: a munkaidő hajnaltól napnyugtáig tartott, de az ünnepnapokon nem dolgoztak. A mester műhelyében dolgoztak a családtagjai, az inasok (csak szállást és ellátást kaptak) és a legények (ők bért kaptak). Egyetlen ember végezte el egy adott munkadarabon az összes munkafolyamatot, azaz nem volt munkamegosztás.
A vásár és piactartás a városok joga volt, ehhez kapcsolódott helyenként az árumegállítási jog. Bizonyos dolgokkal csak az uralkodó és megbízottjai kereskedhettek (monopólium), számos árucikknek szabott ára volt, és előírták, hogy mikor és mit szabad árusítani. Kétféle vásár volt: országos vásár és heti piac. A vásárok menetrendje szerint az első héten még csak felsorakoztatták az árut, de eladni és venni nem lehetett. A piaci felügyelő adta meg az engedélyt az árusítás megkezdésére, később ő felügyelte a rendet. A vitás kérdéseket a piaci bíróság döntötte el. A „vásár békéje”: a piacon nem lehetett senkit elfogni.
A tengeri kereskedelem középkori jellegzetességei közé tartozott az áruk összetétele és útvonala. A levantei kereskedelem árui között szerepeltek a selyem, gyapot, fűszerek és egyéb egzotikus áruk, amelyeket tengeren és szárazföldi karavánutakon juttattak el Európába. Az Északi-tenger és a Balti-tenger kereskedelme pedig gabonát, prémeket, heringet és iparcikkeket szállított; a kereskedelem vezetői között megjelentek a skandináv népek, majd később észak-német és flandriai városok. A hanza a távolsági kereskedelem nagy befektetést igénylő, veszélyes vállalkozásait összefogó szövetkezés volt, amely 1161-ben kezdte meg működését, és a XIV. századra bontakozott ki az érszövettségként ismert nagy Hanza.
A szárazföldi kereskedelem felépítése a folyóközi útvonalak kiépítésével kezdődött, majd folyamvölgyekben folytatódott. Az északi és déli kereskedelem közötti összeköttetés lehetővé tette a hosszú távú áruforgalmat, amely kezdetben a húsra, borra és gabonára, illetve a kereskedők piacára támaszkodott. Kezdeményezői az észak-itáliai kereskedővárosok és a flandriai posztóvárosok voltak, amelyek mind az áruk és piac igényeit elégítették ki Európában.
Az információk alapján a középkori városok nemcsak földrajzi helyzetük miatt váltak fontos központokká, hanem jogi, gazdasági és társadalmi szerkezetük is meghatározta működésüket. A céh-rendszer és a piactartás részletes szabályozása biztosította a városok gazdasági életének stabilitását és a polgárok közösségi jogainak kialakulását. Ugyanakkor a városok belső élete és a hatalmi struktúra tekintetében is komplex viszonyokat teremtett a feudális államok keretein belül.
Az időbeli áttekintés szerint a prágai és cseh területeket érintő történelmi események hozzájárultak ahhoz, hogy a városok gazdasága és kulturális élete a barokk korszakban reneszánsz építészetet és művészetet hozott el, miközben a vallási tolerancia és a nyelvi-kulturális identitás kérdései is dinamikusan alakultak a Habsburg dinasztia uralma alatt.
Kiemelt idővonal a prágai és cseh történelemben
- XI-XII. század: a városok jogi alapelveinek kiépítése és önkormányzati jogok elterjedése.
- 1576: II. Rudolf prágai trónra lépése, és a városok virágzása reneszánsz hatására.
- 1618-1648: a harcok évei, defenestráció és a prágai hódító események.
- 1780-1790: II. József reformjai, oktatási és megértési fejlesztések.
- 1918: Csehszlovák államalapítás a Habsburg uralom végeztével.
tags: #csehorszag #ferenc #jozsef #kozepkori #varos #epitese