Csehsuveg boltozat építési idoszaka: történeti fejlődés és technikai alapelvek
A boltozatok csoportjai anyaguk szerint: A tégla A kőanyagú boltöveket A kő anyagú boltövek a legősibb, a födémekhez hasonló rendeltetésű térlefedő szerkezetek. A boltozat működését az alkotórészek jól átgondolt összhangja biztosítja. A fesztávolság alapján kell megválasztani a boltozat vastagságát. Ennek súlya és ívmagassága határozza meg a gyámfal és a leterhelő fal méreteit, a hátfalazat nagyságát. Az évszázadok során a boltozatoknak nagyon sokféle, rendkívül változatos formája alakult ki, az összes változat alapvetően két mértani testből származtatható:- a donga-, kereszt- (római, román, csúcsíves), a kolostor- és a teknőboltozatok hengerfelületből;- a cseh- és csehsüveg boltozat, a csegely és a gömbkupola boltozat Gömbfelületből. A dongaboltozat a leggyakoribb és legegyszerűbb félhenger alakú forma, két szemközti alkotójánál, hosszirányban kell gyámfallal alátámasztani. Bármilyen téglalap alakú tér fölé építhető. A keresztboltozat két egymásra merőleges dongaboltozat áthatásaként jön létre. A gömbfelületből származtatott boltozatok esetén a félgömb felületének különböző szeleteit használjuk fel. A boltozatok csoportjai anyaguk szerint: A tégla boltövek készítéséhez nagy szilárdságú, kisméretű tömör téglát és jó minőségű cementhabarcsot kell használni. A boltövek téglakötése megegyezik a pillérek kötésével. A kőanyagú boltöveket is a pillérfalazás elvei szerint kell építeni. A köveket közel ék alakúra kell faragni, hogy a habarcshézagok az erő vektorára merőlegesek és azonos vastagságúak legyenek. A boltozat az építészetben íves felületű, a teret függőleges irányban határoló, kőből, téglából stb. falazott tartószerkezeti alegység. Olyan, egy vagy két irányban görbült szerkezet, amelyben csak nyomóerők ébrednek - a támaszoknál azonban a függőleges mellett vízszintes erőkkel is számolni kell. Az álboltozatok az ókori Kisázsiában, Mezopotámiában és Egyiptomban jelentek meg. A tiszta boltozatot a rómaiak alkalmazták először térelhatárolásra: ők ismerték fel, hogy a gerendánál nagyobb terek, fesztávok hidalhatók át vele. Fejlődésük csúcspontját a román stílusban, majd a gótikában és a reneszánszban érték el. A XIX. század közepe óta szerepük az új térlefedő anyagok - az acél, a fa, majd a beton - térfoglalása miatt csökken. Napjainkban közlekedési létesítményekben (főleg metróalagutakban) és a nagy fesztávolságú héjboltozatokban alkalmazzák őket. Egy irányban görbült szerkezet a dongaboltozat. A kolostorboltozat általában négyzetes alaprajzra, két donga derékszögű kombinációjaként szerkesztett térlefedés. Az egyszerű boltozat felületét egy vezérgörbe határozza meg. A bordás boltozat felületét az éleken kiálló bordák tagolják, illetve merevítik. Legegyszerűbb formája az álkeresztboltozatból kifejlődő bordás keresztboltozat; ez a XI. század végén tűnt fel. A XIII. századtól egyre bonyolultabb rajzú boltozatokat alakítottak ki (csillagboltozat, hálóboltozat, legyezőboltozat). A közép-európai késő gótikus építészetben a XV. század végén és különösen a XVI. században alkalmazott hálóboltozat vagy csillagboltozat típus a sejtboltozat, aminek többnyire borda nélküli, élekkel határolt boltmezőit a kolostorboltozatokhoz hasonlóan homorúra képezték ki. Ezeket a fajtákat a késő gótika végéig alkalmazták; ekkor hagytak fel a kő- és idomtéglabordák beépítésével. A boltozatok felületét időnként később is tagolták vakolt bordákkal. A román kori építészetben elterjedt, lapos négyszög keresztmetszetű borda a lombard borda (négyszöges borda). A boltozat a teljes vállvonal mentén alátámasztást igényel. A fél nyitott boltozatot két, egymással szemben álló fal tartja. A boltozat falazó eleme. A boltsüvegek középpontjánál mélyebbre, részben a boltozat egyes pontjairól leágazó bordákról csüngő zárókő a függő zárókő. A vállsíkban az ívgörbék középpontjait (pl. A boltozat, ill. A boltozat ívét meghatározó szabályos síkgörbe. Ez az a görbe vonal, amit mozgatva a boltozat felülete előállítható. Ez a mozgatás a dongaboltozatnál lehet egyenes, ferde vagy íves haladó. A gömb-, ill.
A cseh suveg boltozat technikai alapelvei
A cseh- és csehsüveg boltozat a gömbfelület felhasználásán alapul, ahol a felület különböző szeletei adják a tér feletti lefedést. A dongaboltozat és a keresztboltozat közti összhang biztosítja a teret függőleges irányban történő zárását és a nyomóerők hatékony eloszlását. A boltozatok felépítésében a tömör tégla és a jó minőségű habarcs kulcsfontosságú, a kötés pedig a pillérek kötésével egyezik meg. A kövek ék alakú faragása lehetővé teszi, hogy a habarcsrétegek merőlegesek legyenek az erő vektorára, és azonos vastagságot adjanak. A boltozatok alakja és felületének tagolása lehetővé teszi a statikai igényeknek megfelelő támaszkodást és a hosszú idejű teherhordást.
Érdekességek a történeti fejlődésben
- A rómaiak az első jelentős térelhatároló boltozatokat alkalmazták, és felismerék, hogy nagyobb terek hidalhatók át vele.
- A román stílusban és később a gótikában, reneszánszban érték el a boltozatok fejlődésének csúcsát.
- A XIX. század közepétől megfigyelhető a boltozatok térfoglaló szerepének csökkenése az új anyagok megjelenésével.
- A mai napig közlekedési létesítményekben és nagy fesztávolságú héjboltozatokban találhatók meg, különösen metróalagutakban.
A boltozatok felületének kialakítása és a bordák tagolása szükségszerűen határozza meg az alkalmazott habarcs és a kötési mód típuskáláját. A kolostorboltozat például négyzetes alaprajzra épül, két donga derékszögű kombinációjaként, és egy vezérgörbe határozza meg az egyszerű felületet. A bordás keresztboltozat a XI. század végén jelent meg az egyszerű boltozatból kiindulva. A XIII. századtól különböző komplexitású boltozatokat találunk: csillagboltozat, hálóboltozat, legyezőboltozat. A közép-európai késő gótikus építészetben a sejtboltozat a XV-XVI. században vált elterjedtté, borda nélküli, élekkel határolt boltmezőket alkalmazva. Ezeket a konstrukciókat a késő gótika végéig használták.
A boltozatok legfontosabb rétegei és fogalmai
- A boltsüveg középpontjánál mélyebb zárókő - a függő zárókő.
- A vállsíkban az ívgörbék középpontjait meghatározó síkgörbe.
- A mozgatás lehet egyenes, ferde vagy íves haladó a dongaboltozat esetében.
A boltozatok a teljes vállvonal mentén alátámasztást igényelnek, és a fél nyitott boltozatot két, egymással szemben álló fal tartja. A gömbszerű megoldások és a különböző síkbeli görbék összességében lehetővé teszik a tér lefedését nyomóerőkkel, miközben a támaszoknál figyelembe kell venni a vízszintes komponenseket is.
tags: #csehsuveg #boltozat #epitesi #idoszaka