Durvazo vakolat felhordás részletes útmutató
Önmagában természetesen a vakolási munka sem úgy indul, hogy lekeverjük az anyagot és már hordjuk is fel a falra, lévén először nagyon fontos meghatározni azt, hogy milyen faltípussal van dolgunk, hiszen egészen más munkamódszert kell alkalmaznunk, ha modern téglával vagy vályoggal van dolgunk.
Vályogfal esetén többnyire valamilyen hibafaktorral mindig találkozunk, éppen ezért soha ne mulasszuk el még a folyamat megkezdése előtt az úgynevezett vakolaterősítő háló használatát.
Ha nem áll a rendelkezésünkre efféle kiegészítő, de nagyon sürgető lenne a vakolat felhordása, jó alternatíva lehet a kőművesek régi módszere, akik a hálót néhány évtizeddel ezelőtt úgy helyettesítették, hogy a falba nagy, legalább 200-as szegeket vertek, majd ezeket vékony drótokkal pókhálósan összekötötték, ami a célnak tökéletesen megfelelt.
Téglafal esetén a hálózás csak ritka esetben indokolt, többségében elegendő csak általános óvintézkedéseket tenni.
Ide sorolhatjuk például a nyílászárók és a szerelvények befedését annak érdekében, hogy a fröccsenő habarcstól megvédjük őket.
Amennyiben a vakolás házilag történik, és a falfelület alkalmas a munka megkezdéséhez, abban az esetben az úgynevezett előfröcskölés lesz az első lépés, ami konkrétan a kérdéses felület előkészítését takarja.
Erre a célra ma már vásárolhatunk speciális kötéssegítő alapozókat, úgynevezett zsákos előfröcskölőket is, de tökéletesen megteszi a kézzel lekevert híg cement és homok párosa egy a háromhoz arányban.
Hogy miért fontos a falfelület előfröcskölése? Az előfröcskölés a vakolási folyamat egyik nagy gyakorlatot igénylő mutatványa, hiszen a serpenyő forgatására rá kell érezni.
Érdemes emiatt először csak vízzel teli serpenyővel gyakorolni egy semleges felületen.
A lényeg az, hogy a fröccsentés során a lehető legkevesebb visszacsapódással a legnagyobb felületet terítsük be, hiszen a habarccsal is az lesz a célunk, hogy vékonyan felhordjuk a felületre, mely ilyenkor még egyenetlen lesz, de a cél éppen ez, hiszen a vakolat így később könnyebben megtapad rajta.
A munka következő fázisa szintén komoly gyakorlatot igényel, hiszen el kell készítenünk az úgynevezett vezető sávokat, ami azt a célt szolgálja, hogy a falazat vakolása mindenhol egyenlő vastagságú és egyenletes legyen.
A kérdéses vezető sávok már a végleges vakolás habarcsából készülnek 1-2 centiméteres vastagságban, ami annak függvénye, hogy milyen mértékű borítást szeretnénk falunknak.
A vezető sávok helyes, egyenlő vastagságú felhordása és vízmérték szerinti kialakítása elengedhetetlen ahhoz, hogy függőleges síkot képezzenek a későbbi falfelület képzéséhez, hiszen a közbeeső részt ezek meglétével már csak fel kell töltnünk friss habarccsal.
Ezért az alumínium léccel ilyenkor már csak vízszintbe húzzuk, és legfeljebb ellenőrzés céljából kell vízmértéket használnunk, de ha a vezető sávokat pontosan felvittük, akkor szinte biztos, hogy a felület megfelelő kialakítást kaphat.
Konkrétan a vezető sávokat 15-20 centiméteres szélességben kenjük fel a falra, méghozzá a padlótól egészen a plafonig.
Az alumínium léccel és a vízmértékkel ezeket először függőlegesbe állítjuk, majd kötni hagyjuk őket.
Ha a felvitt vezetők meghúztak, megkezdhetjük a közbenső részek feltöltését a megfelelő falazó habarccsal.
Itt is szükség lesz a fentiekben már elsajátított serpenyős csapás technikájának alkalmazására.
A lényeg, hogy mindenhol egyenletesen feltöltsük a falat, és ilyenkor még inkább több, mint kevesebb anyagot használjunk.
Ha megtörtént, alulról felfelé haladva az alumínium léccel lassan elhúzzuk a habarcsot a két vezetőhöz viszonyítva.
Ha valahol üres tér marad, a lehulló anyagból egy kőműves kanál segítségével csapjunk vissza, és újra húzzunk rá.
A vakolás azonban itt még nem ér véget, hiszen a száradás után következik a befejező réteg, avagy a simító vakolat felhordása.
Ehhez ma már szintén vásárolhatunk jó minőségű zsákos anyagot, amit elegendő lesz csak vízzel bekeverni és felhordani.
A simító vakolat esetében lényeges, hogy az anyag hígabb legyen, mint az alapréteg, hiszen vékonyan tömítenünk kell majd vele a felület egyenetlenségeit.
A munkához mindig használjunk speciális polisztirol simítót, amivel körkörös mozdulatokkal tudjuk egyenletesen eldolgozni a simítást.
Felkeltettük érdeklődését? Minden lakás befejezésének elkerülhetetlen szakasza a falak vakolása.
A falak kézi vakolása költségkímélőbb a gépi vakolat felhordásánál.
Némi gyakorlással könnyedén saját magad is elkészítheted.
A falak kézi vakolása költségkímélőbb a gépi vakolat felhordásánál.
Némi gyakorlással könnyedén saját magad is elkészítheted.
A vakolat kiválasztása leggyakrabban annak eldöntésén alapul, hogy gipsz vagy mész-cement alapú vakolatot választunk.
A gipsz vakolat leginkább száraz helyiségek falaira, azaz leggyakrabban folyosók, szobák, nappalik és hálószobák esetében alkalmazható.
Cellás betonból és téglából vagy kerámiatömbből készült falakon egyaránt használhatjuk.
A gipszvakolatot egy rétegben kell felhordani, vastagsága nem haladhatja meg a 30 mm-t.
A mész-cement vakolat elsősorban nedves helyiségekbe, például konyhába vagy fürdőszobába való.
Ott is alaklamzható, ahol vastag vakolat szükséges.
A vakolatot fogadó aljzat előkészítése a szennyeződések, zsíros foltok, festékmaradványok és a sérült faltöredékek eltávolításából áll.
Továbbá speciális védőprofilokat kell felszerelni a sarkokra, hogy megakadályozzák a sarkok gyakori károsodását.
A csempéket fogadó, vagy a terjedelmesebb felületű falak esetében érdemes un. vakolóléceket alkalmazni (amelyeket 1 méterenként vízszintesen kell beépíteni).
Felszerelésüket követően alapozó készítményt (az adott vakolattípushoz passzoló az ún. alapozót) kell alkalmazni.
Az alapozás növeli a vakolat massza tapadását és védi a falat.
Ha erősen nedvszívó falról van szó, amire mész-cement vakolatot szeretnénk felhordani, akkor hordjunk fel ún. durva, vagyis egy érdes előkészítő bevonatot.
Ez homok és cement 1:1 arányú keverékéből áll, kevés vízzel.
A bevonatot kanállal kell felhordani.
Rétegének lehetőleg egyenletesnek és jól záródónak kell legyenie.
A vakolatot a gyártó ajánlásainak megfelelően kell elkészíteni (ezt az információt a gyártó általában a csomagoláson tünteti fel).
A bekeveréshez egy vödörre és egy keverő eszközre lesz szükség.
Ügyelni kell arra, hogy a massza csomómentes legyen, és az állagának pedig homogénnek kell lennie.
A kézi vakolás mindössze néhány lépésből áll.
A gipsz bázisú vakolat kézi felhordását a teljes fal vakolásával kell kezdeni.
Ehhez egy rozsdamentes fém vakolókanálra van szükség.
A felhordott vakolat nem lehet vastagabb 30 mm-nél.
Arra is ügyelni kell, hogy a vakolat megfelelően el legyen simítva.
Következő lépésként a teljes vakolt felületet határozott és egyenletes mozdulatokkal el kell egyengetni egy H profilú vakolatlehúzó léccel.
Különböző irányba mozgatjuk a vakolatlehúzó lécet, és különös figyelmet fordítunk az ablak felőli felületekre, mert itt lesz a legjobban látható minden egyenetlenség.
Amikor a vakolat kissé megköt, gondosan meg kell vizsgálnia a falat, és el kell távolítani az esetleges horpadásokat, egyenetlenségeket.
Ehhez trapéz vakolókanalat érdemes használni.
Az utolsó fázisban felületi gittel lehet még korrigálni a még látható kisebb horpadásokat és karcolásokat.
Ha ez megtörtént, óvatosan nedvesítsük meg a vakolatot és töröljük át egy szivacsos vakolókanállal.
Gipsztej jelenik meg a falon, és egy idő után a felület egy kissé fénytelenné fog válni.
A mész-cement vakolatot csak a vakoló aljzat teljes megszáradása után szabad felhordani.
A vakolatot egyenletesen, kanállal vagy simítóval kell felvinni.
Érdemes kiemelt figyelmet kell fordítani a falsík pontos meghatározására - ebben segítségünkre lehetnek a vakoló lécek.
A vakolat felhordása után a felületet simítóval kell cikk-cakk mozdulatokkal, minden alkalommal ugyanabba az irányba mozdulva egyengetni.
Ezután meg kell várni, amíg a vakolat megszárad.
Kétrétegű vakolatok esetén addig kell a simítást folytatni, amíg minden egyenetlenség el nem tűnik.
Háromrétegű vakolatok esetében az elsimítás leghatékonyabb alternatívája a simítóvakolat alkalmazása, amelyet a megszáradt bevonatra visznek fel, majd simítóval óvatosan elegyengetik.
A réteg nem lehet vastagabb 2-6 mm-nél.
A simító vakolatnak enyhén folyékony állagúnak kell lennie.
Felhordás után várja meg, amíg a vakolat teljesen megszárad.
Úgy szokták számolni, hogy a vakolat minden egyes 1 mm rétege körülbelül 24 órán át szárad.
A homlokzati vakolatok nem csupán esztétikai szempontból fontosak, hanem védelmet is nyújtanak az épületek számára az időjárás viszontagságai ellen.
A hideg időben történő felhordás és színezés azonban kihívásokkal jár, hiszen az alacsony hőmérséklet és a párás környezet jelentősen befolyásolja a vakolat kötési és száradási folyamatait.
Lassabb kötési idő - A vakolat kötési folyamata hőmérsékletfüggő.
A legtöbb vakolatgyártó azt javasolja, hogy a felhordást +5 °C felett végezzük, bár léteznek olyan termékek (Baumit SpeedTop, Revco Winter) melyek segítik kifejezetten alacsony hőmérsékleten a vakolat felhasználását, akár 0 °C-ig.
Ezek az anyagok segítenek abban, hogy a homlokzati vakolat hideg időben is felhordható és tartós maradjon.
Használható DuoTop, GranoporTop, SilikonTop vakolatokhoz.
A Revco Winter adalékszer kifejezetten a hideg és párás időjárási körülmények között történő színezéshez (vakolatfelhordáshoz) fejlesztettek ki.
A termék célja, hogy felgyorsítsa a vakolatok kötési idejét, ezáltal csökkentve a kivitelezési időt és javítva a felületek tartósságát.
Filmképző tulajdonsága miatt védi a frissen felhordott vakolatot a kedvezőtlen időjárási viszonyoktól.
Amennyiben a levegő relatív páratartalma 90% fölött van, az adalék hozzáadásától függetlenül, lelassul vagy megáll a száradási folyamat.
Színezés hideg időben lehetséges.
A homlokzati vakolat hideg időben történő felhordása és színezése lehetséges, azonban megfelelő előkészítést és körültekintést igényel.
A környezeti tényezők, a felhasznált anyagok tulajdonságai és a megfelelő időzítés kulcsszerepet játszanak a tartós eredmény elérésében.
Ha a fentieket betartjuk, akkor a hideg időjárás sem akadályozhat meg abban, hogy esztétikus és időtálló homlokzatot hozzunk létre.
A vakolat habarcsból álló burkolóréteg. Feladata, hogy védje és tetszetősebbé tegye a falat.
A vakolat felépítésének és strukturálásáának számos lehetősége van.
A napjainkban használatos vakolatok többrétegű vakolatok.
Felépítésük: fröcskölt alapvakolat (kb. 0,5 cm), alsó vakolat (kb. 1 cm) és fedővakolat, amellyel strukturált vagy sima felületet lehet kialakítani (0,2-1 cm).
Vannak egyrétegű vakolatok is, ezek rendszerint vékonyabbak.
Sokszor célszerű készhabarcsot alkalmazni.
Új épületeket csak akkor vakoljunk be, ha a talaj már konszolidálódott és az épület további süllyedésére már nem kell számítani.
A saját keverésű habarcs az időjárástól függően hozzávetőleg egy óráig, a készhabarcs bizonyos esetekben ennél tovább is felhasználható marad.
A nedvszívó hatású aljzatokat nedvesítsük be, nehogy túl gyorsan elvonják a habarcsból a vizet.
Az erősen strukturált aljzatokat (lyukas tégla, mészhomok tégla, pórusbeton) bőségesebben, a kevésbé (bizonyos téglafajták) és alig nedvszívó képeseket (beton, beton és könnyűbeton falazóelemek) kisebb mértékben kell benedvesíteni.
Meleg időben erősebben kell nedvesíteni, mint hidegben.
Az aljzat a megfelelő vakolatréteg felhordásakor még legyen nedves tapintású.
Vakolatot fagyveszély esetén nem szabad felhordani, és azt megkeményedéséig védeni kell az eső ellen.
Födémek vakolására csak akkor vállalkozzunk, ha már van némi gyakorlatunk; itt csak egyrétegű vakolatot és jó szerszámot használjunk.
A fröcskölt alapvakolat folyékony, a vakolóhabarcs viszont inkább sűrű; a vakolókanál csúcsával húzott barázda vonalai megmaradnak benne.
A bőséges benedvesítés után először a fröcskölt alapvakolatot hordjuk fel, amely 1 térfogatrész cement és 3 térfogatrész kb.
Úgy álljunk a fal mellé, hogy a kanál hosszanti oldala a fallal párhuzamos legyen.
Ez bizony némi gyakorlatot igényel, de itt nem kell annyira ügyelni a szépségre.
A fröcskölt alapvakolattal bevont falfelületet újra alaposan nedvesítsük be.
A nagyon nagy egyenetlenségek (3 cm-nél nagyobb mélyedések) a vakolat felhordása előtti napon egyenlítsük ki, hogy a vakolatnak egyenletesebb alapja legyen.
A vakolatot, a fröcskölt alapvakolathoz hasonlóan, lepény-szerűen csapjuk fel a kanállal.
A laikus építkező szakaszosan, a simítólappal is felhordhatja a vakolát.
(A profik a jobb termelékenység érdekében kőműves serpenyővel hordják fel a vakolát, hasonlóan a kanál használatához.)
Töltsük ki a hiányzó részeket, míg a felület teljesen sima lesz.
Dörzsölés közben rendszerint enyhén csillogó kötőanyagfolt jelenik meg a felületen, amely megnehezíti a fedővakolat tapadását.
Hogy a kapott felület minél egyenletesebb legyen. Ehhez jól használhatók a kb. 8 mm vastag, egyenes lécek vagy a megfelelő fém vakolólécek, amelyeket fal- vagy vakolathoroggal úgy erősítünk fel, hogy a habarcsot a sablonok mentén szép egyenletesen le lehessen húzni.
Felerősítés előtt távolítsuk el alóla a fröcskölt alapvakolat durva szemcséit és a léceket vízmértékkel állítsuk be.
A lécek egymástól való távolsága általában 1,20-1,80 m.
Az ablakmélyedéseket is ilyen sablonok segítségével vakoljuk be.
Ügyeljünk arra, hogy a bélésfalnak az ablak felé enyhe dőlése legyen.
Hajlatokhoz prespáncsíkból készített sablont használhatunk.
Sarokvédő sínekre általában csak ott van szükség, ahol valóban számítani kell a sarkok megsérülésére.
A vakolat struktúráját a fedővakolat adja meg.
A falak külső oldalán ez, az ablakmélyedések kivételével, valamilyen strukturáló vakolat, a belső helyiségekben általában finomvakolat.
A strukturáló fedővakolat vastagsága általában 0,5-1 cm.
A fedővakolat kiválasztásánál vegyük figyelembe a felhordás módját: a fröcskölt és dörzsölt vakolatokat a vakolókanállal kell felcsapni, alkalmazásuk ezért nehezebb.
A dörzsölt vakolat úgy keletkezik, hogy a habarcshoz kisebb vagy nagyobb méretű szemcséket adunk hozzá.
A készhabarcsot simítólappal lehet felhordani és elteríteni.
A durvább szerkezetű saját keverésű habarcsot többnyire rá kell csapni a falra.
A vízszintes, függőleges és körkörös mozgás hatására „kukacmintázat” keletkezik.
A finomvakolatot fedővakolatként használjuk; sima felületet ad, amelyet tapétázni is lehet.
A beltéri vagy kültéri használatra alkalmas finomvakolatokat készhabarcsként lehet beszerezni.
A finomvakolatot (amelynek tejfölszerű a konzisztenciája) kellő előnedvesítés után, a simítólappal 1-2 mm vastagon húzzuk fel az aljzatra.
Ügyeljünk arra, hogy az alsó vakolat homokszemcséi ilyenkor már ne dörzsölődjenek ki, mert durva hibákat okoznának.
Várjuk meg, amíg a vakolat „meghúz”, azaz ujjheggyel megérintve már nem ragad, de még benyomható.
Vegyük kézbe a jó nedves, de nem csepegő szivacsosos vagy nemezes simítódeszkát és nem túl erős nyomással, körkörös mozdulatokkal simítsuk el a vakolatot.
A szivacsos simítódeszkát időnként mártsuk vízbe, különösen akkor, ha a felület már túlzottan megszáradt.
A szokásos vakolatok mellett egyrétegű vakolatok is kaphatók, amelyeket alapozás után, általában néhány mm-es rétegben hordunk fel.
A többnyire műanyagtartalmú vakolatok a vékony rétegű felhordás miatt különösen egyenletes falfelületet igényelnek, felületüket a gyártó útmutatásai szerint lehet strukturálni.
A vakolatbetéteket, mint a bordás terpeszhálót és a huzalszövetet (rabicháló) ott alkalmazzuk, ahol az aljzatra nem lehet vakolni (pl. A faelemeket olajpapírral vagy bitumenes lemezzel védjük a habarcsban lévő víztől.
A faelemekre mindkét oldalon 10-15 cm-nyire túlnukló vakolatbetétet feszítünk.
A könnyű fagyapot építőlapok stabil vakolattartók, amelyeket ugyanúgy lehet vakolni, mint a falat.
A lapok illesztésénél dróthálócsíkot helyezünk el, ezt a simítódeszkával belenyomjuk a felületbe.
A háló célja a repedések megakadályozása.
A falhoz való csatlakozást bordás terpeszhálóval vagy huzalszövettel hidaljuk át.
A vakolaterősítésekhez általában üvegszálszövetet alkalmazhatunk.
Ahhoz, hogy felmérjük, merjünk-e belevágni magunk, első lépésként információkat kell gyűjtsünk a folyamatról.
A falazatoknál a vakolat felhordása kézzel történik elsősorban belső és külső térben egyaránt.
A vakolás a falak egyenletes felületének kialakítása, amit hagyományos módon mész, homok és víz keverékéből előállított habarccsal végzünk.
A vakolás célja a sík felület létrehozásán túl a falak védelme.
A vakolatot hagyományos módon kézzel, vagy modernebb technológiát alkalmazva géppel is fel lehet vinni a falra.
A hagyományos vakolat jellemzően két rétegből áll, az alapvakolatból és a simító vakolatból.
A vakolatok összetétele és vastagsága függ azok felhasználási területétől.
A vakolás több lépésből áll.
Összességében elmondható, hogy nem bonyolult, de gyakorlatot igénylő feladatról beszélünk.
A sima felület létrehozása olyan tevékenység, amit nem lehet másként elsajátítani, csak gyakorlással.
Egy egész épület vakolása nagy munka, amihez megfontolandó kőművest fogadni.
Kisebb vakolási feladatokra ugyanakkor nem fogunk jó szakembert találni, rosszat pedig nem érdemes.
Vakolást csak megfelelően előkészített falon szabad végezni.
Csak teljesen kiszáradt és pormentes fal vakolható.
Ha nedves, falazás után nem kiszáradt falat vakolunk, akkor a nedvességet a falba zárjuk.
A régi vakolat maradványokat le kell verni, az esetleges málló fal darabokat el kell távolítani, a hibákat ki kell javítani.
A téglafal további előkészítést nem igényel, vályogfalnál ugyanakkor vakolaterősítő hálót kell a falra tenni annak előkészítése után.
A háló azt a célt szolgálja, hogy a vakolat könnyebben megtapadjon a vályog felületén.
A vakolás piszkos munka, így a munkaterületet takarni érdemes a lepotyogó és a földön megszilárduló habarcstól.
Ugyanez igaz az ajtókra és ablakokra is.
A villanydobozokat be kell tömni, a szerelvényeket le kell fóliázni.
A fal előfröcskölése tulajdonképpen egy alapozás.
Célja, hogy a falon még meglévő port biztosan lekössük és tapadóréteget hozzunk létre a fal és a vakolat között.
Fröcskölő anyag előre keverten is kapható, de házilag is elkészíthető.
A hígan folyó, csomómentes masszával be kell fröcskölnünk a falat.
Törekedjünk arra, hogy minél vékonyabb rétegben kerüljön fel az anyag a falra, minélkevésbé folyjon le róla és mindenhova jusson belőle.
A vakolóanyag bekeverése után elkezdődhet annak felhordása a falra.
Kézi vakolás esetén ennek első lépéseként függőleges vezetősávokat kell kialakítunk.
A vezetősávok szerepe, hogy megadják a vakolat vastagságát és a felület függőlegességét, egyenletességét.
Ezen sávokat a fal teljes hosszában fel kell vinnünk és egyenességüket többször ellenőrizni szükséges.
A felhordott és pontosan elsimított vezetősávokat néhány óráig hagyjuk száradni.
Elég csak annyira megszilárdulnia felületüknek, hogy a lehúzóléc ne süllyedjen beléjük.
A bekevert habarcsot ezután felcsapkodjuk a falra, majd a lehúzóléc segítségével alulról felfelé haladva elsimítjuk a vezetősávok között.
Az alapvakolat vastagsága jellemzően 1,5 cm.
A nagyobb hézagokat kipótoljuk és ellenőrizjük a felület függőlegességét.
A simító vakolat anyaga hígabb és vékonyabb (3-4 mm) rétegben kell felvinnünk a még nem teljesen megszáradt alapvakolatra.
Nagyméretű simítóval könnyed, körkörös mozdulatokkal vigyük fel az anyagot.
Ne nyomjuk meg a simítót, ne sértsük meg az alapvakolatot.
Gépi vakolás esetében vezetősávokat nem szoktak kialakítani.
Gépi vakolás során a faltól 15 cm távolságra, a szórófejet a falra merőlegesen tartva vigyük fel a vakolatot.
A gyakorlatot az egyenletes vastagság felvitele igényel, valamint a gépi vakolás után is el kell simítani az anyagot.
A vakoláshoz készen vásárolt (vízzel előírás szerint keverendő) vakolóanyag és előfröcskölő anyag szükséges.
A mész, homok és víz megfelelő keverékével házi „receptet” is használhatunk.
A vakolat elkészítéséhez szükségünk lesz keverő szerszámokra.
Nagyobb mennyiség esetén ez lehet egy betonkeverő, kisebb mennyiség esetén fúróra szerelhető keverőszár is megteszi.
Biztosan szükségünk lesz kőműveskanálra, simítólécre, de a sima glettvas is hasznos lehet a simításkor.
Vízmérték nélkül ne fogjunk bele a munkába.
Emlékezzünk arra, hogy a területet takarnunk kell, hogy elkerüljük a macerás takarítást munkánk végeztével.
Kültéren nem, fűtött beltéren igen.
Alapvető szabály, hogy vakolni 5° C és 30° C között lehet.
Ennél hűvösebb vagy melegebb időben nem.
A gipszkartonozást más néven szárazvakolásnak hívják.
A szárazvakolás csak beltéren alkalmazható, kültéren sosem.
A hagyományos vakolás hosszabb ideig tart és száradási időket is kalkulálnunk kell.
Ennyiben a gipszkartonozás kifejezetten gyors, ez már önmagában is fontos érv mellette.
A gipszkartonozásnak nagyon sok előnye van, de több szabályt be kell tartanunk ahhoz, hogy megfelelő minőségű végeredményt kaphassunk.
A gipszkarton tökéletes válaszfalak és tetőtér beépítések esetén, hideg falak szárazvakolása ugyanakkor csak nagyon precíz munkavégzéssel hoz azonos szintű eredményt.
Ha a fal légtömörségének elérése a cél, ahhoz a hagyományos vakolat jobb.
A vakolás munkadíja (a vakolóanyag beszerzése nélkül) négyzetméterenként 2500-3500 forint körül alakul.
A vakolás házi kivitelezésnél a legfontosabb, hogy megfelelően készítsük elő a falat és a terepet.
Ne csüggedjünk, ha elsőre nem sikerül teljesen egyenes felületet létrehoznunk.
Fontos, hogy nagy felületeket egyben vakoljunk be.
Ne hagyjunk félbe egy falat, egy ütemben végezzük el a munkát.
Ha elakadunk kérjünk szakembertől segítséget.
Friss és rossz vakolat kijavítására sokkal nehezebben fogunk jó szakembert találni.
tags: #durvazo #vakolat #felhordas
Népszerű bejegyzések:
- Héra My Color beltéri matt falfesték tartóssága és felhasználási területei
- AMK tégla mintázatú falburkolat: lehetőségek és alternatívák
- Epitoipari generálkivitelezők Mosonmagyaróváron – díjmentes ajánlatkérés és gyors kivitelezés
- Ismerje meg a korszerű padlóburkolatok világát
- Monarchia Bélyeg Tégla Gyűjtők Egyesülete kiállítása