Az esztrich dilatáció mérése és fontossága

Az építkezés és felújítás során az "esztrich" és a "dilatáció" olyan kulcsfogalmak, amelyek ismerete elengedhetetlen a tartós és esztétikus padlóburkolatok elkészítéséhez. Az esztrich beton, vagyis a speciális aljzatbeton réteg, stabil alapot biztosít a végső burkolatnak, míg a dilatáció a hőmérséklet-ingadozások okozta mozgások elvezetésére szolgál. Ezen két fogalom helyes értelmezése és kivitelezése kulcsfontosságú a későbbi problémák, mint a repedések, felválások vagy felpúposodások elkerülése érdekében.

Az esztrich beton burkolhatósága: nem érzés, hanem mérés kérdése

Az új építésű családi házaknál gyakori eset, hogy a megrendelő már alig várja a burkolás megkezdését az esztrich betonozás után. Azonban a kivitelezőknek szigorú szabályokat kell betartaniuk, mert az esztrich beton száradási ideje nem egységes. Számos tényező befolyásolja: a rétegvastagság, a környezeti hőmérséklet, a szellőzés mértéke, és természetesen a beépített beton típusa is. A leggyakoribb hiba, hogy a beton megszilárdulása után néhány nappal már megkezdik a burkolást, pusztán azért, mert a felület "száraznak tűnik". Ez a megközelítés azonban súlyos hibákhoz vezethet.

A legbiztosabb módszer a burkolhatóság ellenőrzésére a CM-mérés. Ez a technika pontos értéket ad a beton rétegében található nedvességtartalomról. Minden padlóburkolás előtt elvégzett mérés elengedhetetlen, mivel az esztrich beton teljes száradása nagymértékben függ a rétegvastagságtól, a helyiség hőmérsékletétől, a páratartalomtól és a légmozgástól is. Fontos megjegyezni, hogy a határértékek burkolattípusonként eltérőek lehetnek. Például ragasztott burkolatokhoz általában 2 CM% alatti nedvességtartalom szükséges, míg úsztatott parketta esetén ennél is kevesebb.

A szakszerűen kivitelezett esztrich beton önmagában nem garancia a padló burkolhatóságára. Az esztrich beton burkolásra való érettsége nem merül ki csupán a nedvességtartalomban. A felületet is alaposan meg kell vizsgálni. Ha túl korán történik a gépi simítás, vagy nem megfelelő az utókezelés, akkor a felső réteg porózusabbá válhat. Az esztrich betont csak akkor tekinthetjük késznek, ha minden réteg megfelelően működik, és a felület készen áll a következő szakipari munkákra.

A dilatáció fogalma és jelentősége az építőiparban

A ház- és lakásépítés, illetve felújítás témakörében a "dilatáció" egy gyakran használt és igen fontos kifejezés. A dilatáció szó alapvetően azt jelenti, hogy egy test térfogata a hőmérséklet ingadozásának hatására megváltozik, jellemzően megnő. Az építőiparban ezt a jelenséget gyakran összekeverik a "dilatációs hézaggal", amelyet éppen ezen tágulás miatt kell kialakítani a beton szerkezetekben és a burkolatokban.

A beton szerkezetek ugyanis a hő hatására tágulnak, térfogatuk bizonyos mértékben megnő. Ennek következtében a beton felpúposodhat, megrepedhet, illetve a rákerülő burkolat is berepedhet és tönkremehet. Ezt a jelenséget figyelembe kell venni mind kültéren, mind beltéren, ha nem szeretnénk idő előtt felújításba kezdeni.

Kültéri terekben 8-15 mm széles dilatációs hézagokkal kell számolni 10-15 m²-enként. Lakásokban és házakban a falak mentén végig kell futnia egy minimum 4-5 mm-es sávnak, illetve 25-30 m²-enként is érdemes egy-egy dilatációs rést beiktatni. Ezeket a réseket a burkolatban is pontosan ugyanúgy ki kell alakítani, hiszen ha a beton alatta mozog, akkor a burkolat is ki lesz téve a tágulás hatásainak. A dilatáció egy apróságnak tűnő, mégis rendkívül fontos része az építkezéseknek és felújításoknak.

Betonalapok ismertetése: A tágulási és szabályozási hézagok szerepe

Repedések az aljzatban: okok és javítási módszerek

Az aljzatbetonban megjelenő repedések két fő csoportba sorolhatók:

Gyors száradás vagy zsugorodás miatti repedések: Ezek általában pókhálószerű, keskenyebb repedések, vagy csupán a felület megnyílása formájában jelentkeznek. Ezek a repedések kevésbé befolyásolják a burkolatunk tartósságát, és javításuk egyszerű feladat.
Egyenes vonal mentén történt szélesebb repedések: Ezek a repedések, amelyek akár több milliméter szélesek is lehetnek, leggyakrabban a dilatációs mezők helytelen kialakítására vezethetők vissza. Amikor a hőmérséklet emelkedik, az esztrich hőtágulást végez. Ha nem megfelelő számú és helyzetű dilatációs hézag áll rendelkezésre, akkor az aljzat elreped. Ilyenkor egy folyton mozgásban lévő repedés jön létre, amelynek megjelenése a burkolatban elkerülhetetlen.

Mindkét típusú repedés javítása hasonló elveken alapul:

Első esetben (gyors száradás/zsugorodás): Elég a repedéseket egy speciális epoxi gyantával, például az EPOJET-tel kitölteni.
Dilatációs repedések esetén: Minden esetben "betonvarrás" technológiát kell alkalmazni. A repedést 2-3 mm mélységig ki kell tágítani, keresztirányban 25-30 cm-enként az aljzatvastagság feléig bevágásokat kell készíteni. Portalanítás után a bevágásokba esztrich-kötőlemezt helyeznek, és az egészet EPORIP gyantával töltik ki. A gyantába még friss állapotában kvarchomokot szórnak. Az utolsó, de legfontosabb lépés a hiba kiváltó okának megszüntetése: a megfelelő helyre bevágni a dilatációt. Enélkül a repedés újra meg fog jelenni.

A dilatációs mezők helyes kialakítása

A repedések kialakulásával szorosan összefüggő probléma a dilatációs mezők helytelen kialakítása, illetve esetenként teljes hiánya. A dilatációs hézagok célja, hogy az aljzatok hőtágulása esetén helyet biztosítsanak a mozgásnak. Ebből adódóan a hézagokat szigorúan csak tartósan rugalmas anyaggal szabad kitölteni. Merev anyaggal való kitöltés esetén a dilatációs hézag elveszíti funkcióját, és továbbra is fennáll a repedés veszélye.

A mezők kiosztásánál több szempontot is figyelembe kell venni:

Elhelyezkedés (beltér/kültér): A leglényegesebb különbség az, hogy beltéri vagy kültéri aljzatról van-e szó. Míg egy beltéri aljzatnak (még padlófűtés esetén is) csak 20-25 °C mozgást kell követnie, addig a kültéri aljzatoknak a -20 °C-tól egészen +40-50 °C-ig kell helytállniuk, ami 60-70 °C különbséget jelent. Kültérben tehát több dilatációs hézagra van szükség, ami kisebb dilatációs mezőket eredményez. 9-12 m²-enként tágulási hézagra van szükség.
Beltéri méretezés: Beltérben azt a két szabályt alkalmazzák, hogy a mezők leghosszabb oldala legfeljebb 8 méter lehet, és az oldalarányok maximum 1:2 arányúak lehetnek.

Dilatációs hézagok elhelyezkedése beltéren és kültéren

Az aljzatbeton dilatáció és a nagyméretű padlólapok

Az aljzatbeton dilatáció az aljzat hőmérséklet-változásra bekövetkező tágulása és zsugorodása. Hőmérséklet emelkedésére az aljzat térfogata nő, csökkenésére pedig csökken. Ha nincs elegendő hely, nincs dilatációs hézag az aljzatbeton tágulásához a falak mentén, illetve nagy felületnél az aljzaton belül, akkor az aljzat megrepedhet vagy felpúposodhat. Minél nagyobb az aljzatbeton felülete, annál nagyobb lehet a hőmérséklet-változásra bekövetkező térfogatváltozás.

Ezért különösen fontos az aljzat dilatálása egy nagy alapterületű helyiségben, főleg ha padlófűtés is van. A meleg hatására táguló beton miatt az aljzat szélén, és nagy alapterületnél (30 m² felett) mindenképp az aljzatbetonon belül is dilatációs hézagot kell kialakítani, különösen ha padlófűtéscsövek futnak az aljzatban. Ha van az aljzat szélén, illetve nagy felületnél az aljzaton belül is dilatációs hézag, akkor ezt a hézagot rugalmas anyaggal kitöltve, a púposodás és repedés veszélye nélkül tud tágulni a beton.

Ha nagy az aljzat felülete, és nincs az aljzat szélén, illetve az aljzaton belül is dilatációs hézag, akkor nincs hely az aljzatbeton tágulásához, ami károkat okozhat. Például valós veszély, hogy a betonra ragasztott nagyméretű padlólapok felválhatnak vagy akár meg is repedhetnek. Ennek oka, hogy a hőmérséklet-változás hatására nem egyenletesen tágul az aljzatbeton és a ráragasztott padlólap. Ezek elkerülésére 20-30 m²-enként az aljzat szélén, a falaknál 1 cm dilatációs hézagot érdemes hagyni. Ezekben a fal mentén és az aljzatban kialakított hézagokban a hézag kitöltésére rugalmas anyagokat célszerű használni, mert ezek könnyen összenyomódnak, és ellenállás nélkül engedik az aljzatbeton tágulását.

Ha dilatáció van az aljzatban, akkor az egyik legfontosabb szabály, hogy az aljzatbeton és a rákerülő padlóburkolat dilatációja azonos helyen legyen kialakítva. Az aljzat burkolásakor arra kell figyelni, hogy az aljzatban lévő dilatációs rés felett ne burkolja le a felületet egyetlen, egész padlólappal. Minél nagyobb méretűek a padlólapok, annál fontosabb, hogy az aljzatban és a padlólapok között pontosan egymás felett legyen a dilatációs rés. Ha erre figyelnek, akkor a dilatáció miatt nem fognak felválni a padlólapok a hőmérséklet jelentős változására sem, és padlófűtés esetén sem.

A nagyméretű padlólapok lerakásakor minél nagyobb méretű lapokat használ a burkoló, annál fontosabb, hogy rugalmas ragasztóval ragassza le a lapokat. Ezek a flexibilis ragasztók rugalmasan át tudják hidalni a hőtágulás miatti alakváltozást akkor is, ha az aljzatbeton és a leragasztott padlólapok nem egyformán tágulnak.

Az esztrich beton rétegei és vastagsága

Az esztrich betonnal kialakított aljzat egyenletesen sima felületet ad. Bár a legtöbb otthonban a padlót szép burkolat fedi, az igazi tartósság és komfort mögött valójában az alatta rejlő esztrich beton áll. Az aljzatbeton legfőbb funkciója, hogy stabil alapot biztosítson a padlónak, ezért fogadó rétegnek is nevezik.

Az aljzatbeton vastagságának meghatározásához több körülményt is figyelembe kell venni:

Szabványok: A kőműves szerkezetekre vonatkozó szabvány szerint a 6 cm-es réteg a megfelelő, de általánosságban elmondható, hogy a betonozásnak legalább 8 cm vastagnak kell lennie ahhoz, hogy betöltse a szerepét.
Padlófűtés: A fűtéscsövek felett kialakított esztrich beton vastagsága általában 4-6 cm.
Kandalló, cserépkályha: Aki kandallót vagy cserépkályhát tervez beépíteni, annak számolnia kell a 10 cm-es vastagsággal, mert ezeket az építményeket csak erős teherhordó réteg tartja meg biztonságosan.

Összességében elmondható, hogy a túl vékony beton lehet, hogy költséghatékony, de nem biztos, hogy betölti a stabil teherhordó szerepet. Minél vastagabb a beton - természetesen egy határon belül -, annál erősebb.

Az esztrich beton alatt és fölött az építkezés jellegétől és technológiájától függően további rétegek is találhatók. A főbb rétegeket tekintve a ház alapjára kerülhet szerelőbeton, fölé az elmaradhatatlan víz- és hőszigetelő réteg, technológiai fólia, majd maga az aljzatbeton. Ha padlófűtést alakítanak ki, a csőrendszer közvetlenül az aljzatbeton alá kerül, védve a fűtéscsöveket és biztosítva az egyenletes tehereloszlást.

Alapanyagok és keverési arányok

A hagyományos alapanyagoknál a kulcsszavak az "apró szemcsés" és a "földnedves". Vastag szerkezetet lehet velük létrehozni. Praktikusak a por alapú, előre kevert száraz készbetonok. A zsákos alapanyagnál mindig ügyelni kell a leírásban található víz mennyiségére. Száradási idő tekintetében az alapszabály, hogy amennyi centiméter, annyi hétre van szükség.

Igen kedvelt a készen kapható, aljzatkészítésre összeállított esztrich beton is. Száradási ideje általában 28 nap, természetesen a hőmérséklet függvényében. Az esztrich legjobb felhasználási területe a fűtéscsövek fölé helyezett aljzat. Ez az alapanyag jó hővezető, emellett jól terhelhető is.

Egy m³ esztrich esetén számolhatunk 1,2 m³ (kb. 1,9 tonna) homokkal, 250 kg cementtel és körülbelül 125-130 liter vízzel. Ezekből a mennyiségekből, ha 5 cm vastagságú esztrichel számolunk, akkor kb. 20 m² aljzatot önthetünk ki belőle.

Mit tehetünk, ha gyanús jeleket tapasztalunk?

Ha nem látjuk az aljzatot, de gyanús jeleket tapasztalunk, azokat komolyan kell venni:

Recsegés, kattanás járás közben: Ha lépéskor kopogó vagy üreges hang hallatszik, annak oka legtöbbször a burkolat és az aljzat közötti tapadásvesztés vagy az aljzati rétegek elválása. Ez nem azt jelenti, hogy lyuk keletkezett a betonban, hanem hogy a szerkezeti kapcsolat lazult meg a rétegek között.
Hideg foltok a padlón: Ha a padló egyes részei feltűnően hidegebbek, az gyakran utal nedvességproblémára vagy hőszigetelési hiányosságra az aljzatban. Ennek oka lehet sérült szigetelés, alatta összegyűlt víz vagy pára, vagy vékony szigetelőréteg. Főleg pince- vagy földszinti helyiségekben jellemző. Páramérővel ellenőrizni kell a lakás páratartalmát, és figyelni kell, hogy a hideg folt tartósan vagy időszakosan jelentkezik-e.
Mozgó fugák, táguló hézagok: Ha a burkolaton lévő fugák vagy hézagok elkezdenek mozogni, szélesedni vagy látványosan változik a méretük, az rendszerint az esztrich réteg mozgására vagy repedésére utal. Ez főleg nagyobb hőingadozás, nem megfelelő dilatáció vagy aljzati repedés miatt fordulhat elő.
Felválás, megemelkedett burkolat: Ha a padló egy része "felpúposodik", elválik az aljzattól, vagy járáskor levegős, kopogó lesz, az szinte mindig komoly aljzati hibát jelent. Gyakori ok a szerkezeti elválás (delamináció), nedvesség okozta duzzadás vagy a burkolat és aljzat közötti tapadás megszűnése.

Egy otthoni páramérő (higrométer) segítségével rendszeresen ellenőrizhetjük a lakás páratartalmát. Ha huzamosabb ideig magas a relatív páratartalom (60% felett), miközben szellőztetés is van, érdemes gyanakodni az aljzat túlzott nedvességére. Kisebb recsegés, halk kattanás esetén, ha a padló egyébként stabil, érdemes kipróbálni egy vastagabb szőnyeget, vagy óvatosan kitölteni a fugát rugalmas tömítőanyaggal. Hideg foltok, nyirkos hőérzet esetén próbáljunk többet szellőztetni, és mérjük meg a páratartalmat.

A dilatáció típusai és speciális kialakítási szabályai

Az esztrich (estrich) egy 1-8 cm vékony speciális aljzatbeton réteg, mely alkalmas lakások, gyárak, közösségi épületek, sportlétesítmények, de akár kiállítótermek aljzatfelületének kialakítására is. Léteznek burkolat nélküli, használati felületű esztrichek, melyek pormentesek és takaríthatók. Az esztrichre jelentős (akár több ezer Ft/m²) megtakarítással helyezhetők még további burkolatok is.

Megkülönböztetünk normál (hagyományos, illetve gyári előkevert anyagból), valamint önterülő esztrichet. A használatnak és rendeltetési célnak megfelelően a legismertebb esztrichek a csúszó, úsztatott és kontakt esztrichek.

Csúszó esztrich: A választórétegen a csatlakozó szerkezetektől függetlenítve van az elkészített szabadon mozgó aljzat. Ilyet 35-80 mm közötti rétegvastagság esetén érdemes alkalmazni azokon a területeken, ahol nem igény és indokolt a hő- és hangszigetelés.
Úsztatott esztrich: Az aljzatbeton réteg szabad mozgását egy szigetelő réteggel vagy feltöltéssel biztosítjuk a teherhordó felülettől.
Kontakt esztrich: Az új réteg az alapfelülethez közvetlenül hozzáköt, azzal együtt dolgozóvá válik.

Speciális kialakítási szabályok:

Szerkezeti hézagok: Az épület tartószerkezeteit átszelő hézagok esetében a cementesztrich rétegben is ugyanazon a helyen és ugyanabban a szélességben kell kiképezni a szerkezeti hézagokat. A cementesztrich rétegen átmenő szerkezeti hézag a mozgó hézag szerepét tölti be.
Peremhézagok: A cementesztrich réteg felmenő szerkezetekkel, ill. gépészeti áttörésekkel érintkező széleinél peremhézagokat kell kialakítani peremszigetelő sáv segítségével, hogy az esztrich réteg mozgása akadálymentes és biztosított legyen. A peremszigetelő sávnak legalább 10 mm vastagnak kell lennie. Ha a hézag hossza meghaladja a 8 m-t, szélesebb hézagot kell kialakítani, a cementesztrich réteg hosszának minden méterére 1 mm hézagszélességet számolva.
Tágulási hézagok:
- Fűtött és nem fűtött cementesztrich rétegek között tágulási hézagot kell kialakítani.
- Ha a padló erős napsugárzásnak, vagy nem egyenletes napsugárzásnak lesz kitéve (nagy ablak, üvegfalak stb.) ajánlatos a 20 m-nél nagyobb oldalhosszúságú felületeket tágulási hézaggal elválasztani.
- Minden fűtőkört hézaggal kell elválasztani egymástól oly módon, hogy azok különálló területeket képezzenek.
- Szabálytalan alaprajzú helyiségekben a hézagokat a tengelyek mentén kell kialakítani.
Burkolatban megjelenő hézagok: Amennyiben a cementesztrich rétegre kerámialapokból álló koptató réteg kerül, a hézagot a burkolatban is ki kell képezni (a hézagot szilikon tömítőanyaggal kell kitölteni).
Fűtött esztrich esetén: Ajánlatos a csövek és a hézagok helyére vonatkozó terveket összevetni, hogy a hézagok lehetőleg minél kevesebb vezetéket keresztezzenek.
Függőleges elmozdulás megakadályozása: A csúszó és úsztatott, vagy fűtött cementesztrich rétegek tágulási hézagainál ajánlatos a hézagra merőlegesen sima fémszálakat elhelyezni, hogy azok az elválasztott felületek egymáshoz képest függőleges elmozdulását megakadályozzák.
Vakhézagok: A cementesztrich rétegek esetében az esztrichben keletkező, az anyag szilárdulása során fellépő nagyobb zsugorodási repedések megakadályozására vakhézagokat alakítanak ki. Ezen hézagok kialakítása a friss cementesztrich réteg lefektetését követően, legkésőbb 3 nappal a rétegvastagság harmadáig, vagy feléig bevágással történik. A vakhézagok a peremhézagok által határolt esztrichmezőkön belül a további szétválasztást szolgálják. Alkalmazásuk célja, hogy a segítségükkel létrehozott területek repedésmentesek legyenek (kb. 4x4 m mezők, legfeljebb 20 m²). Ezen kívül vakhézagokat alkalmaznak visszaugró, szűkülő felületeken, oszlopoknál is.
Munkahézagok: A munkahézagok a munkaterületen végzett eltérő munkafázisokból adódnak. Kialakításuk az aljzatba erőzáró kötéssel rögzített esztrich dilatációs "L" Profil segítségével történik, így a különböző munkafázisokban készített esztrichmezők elválaszthatók egymástól. A két egymástól elválasztott esztrichmező megszilárdulását követően a profilt az adott magasságra le kell vágni.

A réteges építkezés és a padlószint meghatározása

Az aljzatbeton alatt és fölött az építkezés jellegét, technológiáját tekintve még más rétegek is találhatók. A főbb rétegeket tekintve a ház alapjára kerülhet szerelőbeton, fölé az elmaradhatatlan víz és hőszigetelő réteg, technológiai fólia, majd maga az aljzatbeton. Ezután már következhet maga a burkolat.

Az aljzatbeton készítését pontos tervezésnek és méréseknek kell megelőznie. Ezek közül kiemelkedő fontosságú a padló felső szintjének meghatározása, mert ez szorosan összefügg a beton vastagságával is. Ha régi házat újítunk fel, még a régi burkolat bontása előtt ellenőrizzük, hol található a padlószint. Az ajtók nyitása és pontos zárása ezen a szinten biztosítható. Praktikus tanács, hogy a padlószinttől mérjünk ki egy métert, jól láthatóan, hogy a későbbiekben ehhez tudjunk igazodni. A bontás és a földmunkák elvégzése után már csak ettől a jelzéstől kell egy métert visszamérni, itt lesz az új padló felső szintje. A továbbiakban pontosan kell számolni, melyik réteg milyen vastagságú lesz, közte az aljzatbeton is.

Az aljzatbeton megkötése után burkolat kerül rá. Vagy melegpadló, vagy pedig hidegpadló, például padlólap burkolat. Ha dilatáció van az aljzatban, akkor a dilatáció talán legfontosabb szabálya, hogy az aljzatbeton és a rákerülő padlóburkolat dilatációja azonos helyen legyen kialakítva.

Az aljzatbeton funkciói és követelményei

Az aljzatbeton legfőbb funkciója, hogy stabil alapot biztosítson a padlóburkolatnak, ezért is nevezzük fogadó rétegnek. A tervezés során a későbbiekben felsorolt funkciókat és szempontokat mind külön-külön végig kell gondolni, és fel kell mérni.

I. A követelmények megállapításához meg kell határozni a burkolt felület rendeltetését. Végig kell gondolni, hogy mire fogják használni a felületet.II. A legtöbb padlószerkezet 4 fő részből áll:

Teherelosztó réteg: Ez fogadja a burkolatot és elosztja a padlószerkezetre kerülő terhelést. A mindennapi életben a padlót érő mechanikai igénybevételek közel pontszerű terhelésnek tekinthetők (pl. magas sarkú cipő). A teherelosztás ezen pontszerű terhelés nagyobb felületre való átvezetését jelenti.
Hőszigetelés: A felület áthűlésének megakadályozásával és a hőhidak megszüntetésével a nedvesedési, penészesedési problémákat is megelőzi.
Hangszigetelés: Célja az egymás felett elhelyezkedő szintek közötti áthallás csökkentése. Ez a réteg foglalhatja magába a különböző rendeltetésű csővezetékeket is (pl. vízvezeték, szennyvíz, elektromos vezetékek védőcsöve stb.).
Vízszigetelés: Talajon fekvő szerkezeteket minden esetben lemezes (PVC, bitumen stb.) vízszigetelő réteggel kell ellátni az alulról érkező nedvesség (talajvíz, talajpára stb.) kizárása érdekében. A szigetelést nem csak beltérben, hanem kültéri felületeknél is alkalmazni kell.

A különböző funkciókhoz más-más tulajdonságú esztrichet kell alkalmazni (pl. kültéren és vizes helyiségben ne alkalmazzunk gipsz kötőanyagú esztrichet, vagy fokozott terhelés esetén minimum 10 cm vastagságú esztrichet kell alkalmazni).

A padlófűtést egyre gyakrabban alkalmazzuk a hagyományos fűtési megoldások (fűtőtest, kandalló, cserépkályha) mellett. A tervezés során, mint jellemző réteget kell figyelembe venni. Az anyaga, mérete és rögzítési módja befolyásolja az alatta lévő réteg (esztrich) kialakításának és előkészítésének módját.

Régi házak aljzatfelújítása

A családi házak nem is olyan régen, 40-50-60 évvel ezelőtt betonaljzat nélkül épültek. A lapra felhordott homok után úgynevezett párnafa rendszert alakítottak ki, amire a padlót, parkettát fel tudták rögzíteni. Nem is kell mondani, hogy ez a technológia hamar tönkretette a padozatot, jellemzően elkorhadt, betört, használhatatlanná vált, nem beszélve a megtelepedő gombákról, amelyek a faanyagot megtámadták. Érdemes ezekben a házakban elvégezni az aljzatbetonozást. Ez a típusú felújítás megéri, mert lehet, hogy amúgy a ház statikailag szilárd, jó beosztású, élhető. Ilyen felújításoknál különösen nagy a jelentősége a mérésnek, mivel a padló zárószintje nem lehet magasabb az eredetinél.

tags: #esztrich #dilatacio #merez