A Festett Kazettás Mennyezetek Motívumkincse: Az Ősi Tudás és az Égi Jelek Szimfóniája
A kazettás mennyezet, melynek eredete az olasz "cassetta", azaz doboz szóból fakad, egy építészeti megoldás, amely mélyített, négyszögletes vagy sokszögű mezőkből álló boltozott felületet vagy síkfödémet takar, szabályos elrendezésben. Ezek a kazetták lehetnek üresek, vagy gazdag díszítésekkel, színekkel, festményekkel tölthetők meg. A festett kazettás mennyezetek a magyar népművészet és egyházi művészet lenyűgöző alkotásai, melyek a reneszánsz korától kezdve díszítik templomainkat. A reformáció során, az ősegyház egyszerűségének visszahozása jegyében, a református és unitárius gyülekezetek templomainak falait lemeszelték, belső bútorzatuk is egyszerűsödött. Ekkoriban a hangsúly az igehirdetés helyére, a szószékre, valamint az úrvacsora kiosztásának helyére, az úrasztalára vagy oltárra került. A templom továbbra is a közösség találkozásának legfontosabb színtere maradt. Így a reformáció korában virágzó reneszánsz művészet fokozatosan helyet kapott a díszítésükben leegyszerűsödött református templomokban is, különösen a fatábla festészet formájában, amely a karzat mellvédlapjait és a mennyezet kazettáit díszítette képekkel.
Magyarországon, az ország három részre szakadása idején, a művészet pártolása elsősorban a fejedelmi udvarok privilégiuma volt. Azonban a templomi művészet, bár átvette a főúri-fejedelmi alkotások mintáit, szorosan összefonódott a népművészettel is. A festett kazettás mennyezetek eredeti forrását az itáliai reneszánsz táblafestészetében jelölhetjük meg. Az építészeti forma Itáliából érkezett, mint fejedelmi építészeti megoldás, de maga a mintakincs jelentős mértékben őrzi a magyar népművészeti hagyományokat. A kazettás mennyezetek gazdag motívumkincse szorosan egybefonódik más népművészeti alkotások díszítő elemeivel. Noha egyes növényi díszítőmotívumok lehetnek itáliai eredetűek, ezek inspirálták a hazai asztalos mestereket, akik ezeket a templomkazettákat festették. A Kárpát-medencében élő népek mindig is őriztek hagyományokat az eurázsiai műveltségből. Ezt bizonyítják a beszélt nyelvben máig élő régiségek, mint ahogyan Erdélyi Zsuzsanna vagy Kallós Zoltán népi imádság-gyűjtései, vagy Kodály és Bartók népdalgyűjtései a századelőn. Hasonlóképpen képzelhetjük el ezt a régi korokban is, a műveltség és a művészeti alkotások más területein is. Az eurázsiai művészet korábbi magasművészeti ága volt a Közép-Ázsiából (régészeti feltárásokból) ismert freskófestészet (Afrasiab, Pendzsikent). Valamilyen formában ez tért vissza, elevenedett meg és kapott újra helyet templomainkban, különösen a Szent László legendával. Ennek révén jelölhet korszakot a romanika templomi művészetében a Szent László legendával díszített templomok freskófestészete. Hasonlóan a Szent László legendához, a reneszánsz művészet néhány alkotási formája is ösztönzővé vált a templomi művészet számára, jelen esetben a kazettás mennyezet.
A Kárpát-medencében, még a mai, erősen leromlott állapotában is, több kazettás mennyezet található, mint Európa többi részén összesen. (Hasonló a helyzet a rangján alul kezelt kerektemplom-témához is.) Magyarországon a ma is egészben vagy részben fennmaradt kazettás mennyezetek száma a százas nagyságrendben mozog (száz és ezer között), és egy-egy templomra átlagosan száz kazetta jut. A Kárpát-medencén belül a festett kazettás mennyezetek és az ún. „rokonemlékek” (karzatmellvédek, padelőlapok, szószékek és feljáróik oldallapjai) ábraanyaga nem elszigetelt motívumok önkényes halmaza, hanem célszerű és jól felismerhető rendszert alkot. A magyarországi kazettás mennyezetek szép példái fellelhetők a Felső-Tisza-vidéken, Somogy vármegyében (Szenna), a Zala vármegyei Szentgyörgyvölgy református templomában és Baranya vármegyében a Dráva mentén, Heves, Gömör, Borsod, Zemplén megye területén, de az egész Felvidéken és különösen gazdagon Erdélyben, Kalotaszegen (Gyalui Asztalos János, Umling Lőrinc). Az erdélyiek közül a két legrégebbi az ádámosi és a gogánváraljai festett kazettás famennyezet. Az ország középső részén nem volt jellemző a kazettás mennyezetű templomok kialakítása, illetve az ilyen emlékek nem maradtak fenn; egy kevés kivétel a fővároshoz közeli Tök református temploma, ahol eredetileg 42 festett fakazetta volt, feltehetőleg mind egyedi, soha nem ismétlődő motívumokkal. A 19-20. század fordulója körül a mennyezeti táblák múzeumba kerültek, és nagyobb részük megsemmisült, de 15 teljes kazetta és 9 kazetta töredéke fennmaradt.
A kazettás mennyezetek kutatása több megközelítésből is lehetséges:
Történeti, Művészettörténeti, Néprajzi Megközelítés
Ez a megközelítés a kazetták fellelhetőségét, készítését, készítői és használói által elmondott elnevezéseit vizsgálja. Arra keresi a választ, mit mondtak, mit írtak az emberek magukról a kazettákról. A kutatás során kiemelkedő alkotások születtek, mint például Asztalos Lándor Ferenc munkája 1766-ból, amely ősi képírás eszközeivel készült. A református templomok mennyezetkazettái őrizték az un. "szentistváni térítés" előtti ősvallás elemeit, melyeket a korabeli "magyar vallásnak" neveztek. Említést érdemel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, 1761-ben készült kazetták motívumkincse, melyek között a Habsburg címerállat is megjelenik. A templomi mennyezetek ábrái nem állóképek, hanem folyamatábrák, melyek a két szélső helyzet között feszülő dinamikát mutatják be. A napfelkelte pillanatában tetten érhető természeti mozgástípusokat örökítik meg, az életre támasztó mozgástendenciák máig használt képjeleit. A csillagászati hónapok közül a Vízöntő (Kanta), Halak és Kos jegyei jelennek meg. Szilágy vármegye, Erdély XVIII. századi kazettái a Kígyót és a vele szemben álló Skorpiót mint annak "keleti" állat-névadóját idézik meg, szemléltetve a Skorpió-csillagképeket az égbolton. A Felsőbányai Asztalos János által 1748-ban készített mennyezetkazetták a tudós Szűzben, a táltos Nyilasban, illetve a megváltó Halakban testesülnek meg. A magasabbrendű tudás megszerzése részletekben, iskolapadban történik, de még nem mindig irányítható kifogástalanul, hol túlságosan lazára engedve a gyeplőt, hol túlhajszolva a hordozó állatot. Contra András és Contra Mátyás 1758-as munkái a jóság, a szeretet és az ingyen kegyelem gyakran használt jelképét idézik meg, melynek eredeti jelentése tágabb körű. A madár-alakzat és az állat-képviselők is megjelennek, utalva a krisztusi áldozatra. Parajdi Illyés János 1767-ben készült, a mezőségi Tancs református templomában található alkotása Nagy Sándor égbe ragadását ábrázolja, tetőtől-talpig fehérbe öltözött fényhozóként. A kazettás mennyezetek motívumkincse VII. (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, 1767) a szőlő és a dinnye motívumait is magában foglalja, melyek a "szkíta népi-nemzeti szertartásrend" keretében szerepeltek, utalva az energia-típusú és az anyagi jellegű megnyilvánulásokra. A Szűz-tulajdonságok meghatározóvá emelése a feliratok hangsúlyos jelenlétével is összekapcsolódik. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, 1761-es kazetták Noé bárkáját idézik, és a menedékkereső mozgástendenciákat összegzik. A csillagmítoszi hagyomány részeként a rejtőzködő Vénusz három lehetséges viselkedésmódjára utalnak, ahol a "világító" fény elnyomja az övét, miközben szaturnuszi tulajdonságok is jelen vannak.
A Szilágy vármegyei, XVIII. századi kazetták a farizeusokat és a festett kazettás templomi mennyezetek sokszereplős ábrázolásait mutatják be. A kecskeszakállas, kopasz hős, akit a cethal nyel be vagy okád ki, Jónás próféta történetét idézi meg, melynek tanulságai a mai kor emberének is szólnak. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, 1761-es kazetták jele a négyzetes képmező átlójára szerveződik, azonnal felismerhető bármilyen Zodiákus-kínálatban. A növény szára egyenesen az átellenben lévő sarok felé tör, majd megszakad, hogy aztán a szünetből kirajzolódjon az átló, és a látszólag megszakadt törzs folytatódjon. Ez a "negatív" vonulat az élet folytonosságát, a népek felemelkedését és eltűnését jelképezi a történelem színpadán. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, 1761-es kazetták a Bak-hónap hagyományos jelét mutatják, mely a legmostohább sorsú, legsötétebb téridő-egységhez kapcsolódik, veszélyeztetve az életet. Az évkörben apasztott földi erőforrások miatt a helyzetben lévő földlakók megváltatlanok maradnának. Felsőbányai Asztalos János 1748-as munkái, mint a patapoklosi, a csengeri vagy a técsői kazetták, közös mesterkézre utalnak. Ezek a kazetták az Ikrek-tulajdonságok megjelenítői, a kipúposodásukkal pedig a Mérleg-tulajdonságoké. A kéztartásból kibontakozó mozgás-diagram a Vízöntővel szemközti Oroszlánét idézi. Az Ormánságban, Baranya megyében, 1792-ben készült kazetták a bujaságot jelenítik meg, de egy templom mennyezetén, egyetlen alakos díszítésként, ember- és állatalakokat felvonultatva. A Halak havának gondjait-örömeit foglalják képjelekbe, melyek rendkívül erős, cselekményindító megnyilvánulást jelentenek, utalva a szellem-kitörésekre. Az Ikrek-tulajdonságok is szabályszerűen mutatkoznak.
A Csengersimán található református templom kazettás mennyezete 1761-ben készült. Az 56 népies barokk stílusban festett fatábla a vármegye legérdekesebb és legjellegzetesebb emlékei közé tartozik. A festett fakarzat és szószék a mennyezet kazettáival egy időben készült. A templomban található kazettás mennyezet figurális ábrázolásai között égitestek (Hold, Nap), gazdag növényi ábrázolások (tulipán), valamint állatmotívumok (pelikán, kétfejű sas, sárkány, kerub) jelennek meg. Külön kiemelendő a pünkösdre utaló szél megjelenítése vagy Noé bárkája. A csengersimai templomban sakkbábuk segítségével a mennyezet kazettákról a teljes üdvtörténet leolvasható, melyet Cseuz Anett dolgozott fel a "Simai Sakkoló" című könyvében. A Csetfalvai református templom híres festett fakazettás mennyezete 1753-ban készült el, készítője Asztalos Ládor Ferenc volt, aki a tákosi templom festett mennyezetét is elkészítette. A tákosi református templom, a "mezitlábas Notre Dame", és a mellette álló harangtorony a település büszkesége. A festett 58 fakazettából álló mennyezete, berendezése, szószéke, karzata adja a templom igazi értékét. Lándor Ferenc erdélyi asztalosmester remekműve 1766. július 30-án készült el, és a mennyezet kazettái között nincs két egyforma. A vázákból virágok nőnek ki, amelyeket indák, szívek, tulipánok, levélkék és futó "S" motívumok vesznek körül, tengelyesen szimmetrikusak.
Asztrológiai Megközelítés
Ez a megközelítés a kazettákban megjelenő állatövi jegyeket vizsgálja, és azt, hogyan mutatják be az évkör egyes szakaszainak jellemző tulajdonságait. A kazettákban ábrázolt motívumok gyakran kapcsolódnak az asztrológiai hónapokhoz és azok szimbolikus jelentéséhez. Például a Halak havi motívumok a vizes közeg és az érzelmeket, intuíciót jelképezik. A Vízöntő (Kanta), Halak, Kos csillagjegyek megjelenése az évkör kezdő és végső szakaszait, valamint az új kezdeteket szimbolizálhatja. A Skorpióval szemben álló jegyek, mint például a Bika vagy a Kos, ellentétes energiákat képviselhetnek. Az asztrológiai értelmezés kiterjed a bolygók állásainak szimbolikus jelentésére is, például a Vénusz, a Szaturnusz vagy a Mars hatásai jelenhetnek meg a motívumokban. A Nap és a Hold ábrázolása az égitestek ciklikus mozgását és azok földi életre gyakorolt hatását szimbolizálja.
A „Habsburg címerállat” megjelenése a kazettákon történelmi és asztrológiai szempontból is értelmezhető. A templomi mennyezetek ábrái, mint folyamatábrák, a természeti és az emberi élet mozgásképleteit jelenítik meg. A napfelkelte pillanatában tetten érhető természeti mozgástípusok az élet ciklikusságát, az újjászületést és az elmúlást szimbolizálják. Az életre támasztó mozgástendenciák máig használt képjelei az emberi lét alapvető törekvéseit, a fejlődést és a megmaradást fejezik ki. A csillagászati hónapok, mint a Vízöntő, Halak, Kos, az évkör fontos szakaszait jelölik, melyekhez specifikus energiák és tulajdonságok kapcsolódnak. A Kígyó, mint eszközlő, és a vele szemben álló Skorpió, mint "keleti" állat-névadó, az ősi mitológiákból és a kozmológiából ismert szimbólumok. A Skorpió-csillagképek az égbolton való elhelyezkedése és a hozzá kapcsolódó tulajdonságok mélyebb értelmet nyernek a kazetták ábrázolásain keresztül. A két szélső helyzet közötti mozgás, a két pólus közötti feszültség és harmónia keresése az emberi élet alapvető dinamikája. A "magyar vallás" elemei, melyek az ősvallásból erednek, az asztrológiai szimbólumok és a népi hiedelmek összefonódását mutatják. A tudós a Szűzben, a táltos a Nyilasban, a megváltó a Halakban - ezek az archetípusok az emberi fejlődés különböző stációit jelképezik. A tudás megszerzése, a tudatosság fejlődése, a spirituális útkeresés mind megjelenik az asztrológiai szimbólumok értelmezésében. Az életfolyamat megszakadása és újrakezdése, a növény szárának növekedése, a virágok kibontakozása az élet körforgását, a feltámadást és az újjászületést szimbolizálja. A "negatív" vonulatból kibontakozó élet a megújulás, az erő gyűjtése és a továbbhaladás képességét jelzi. A népek felemelkedése és eltűnése a történelemben szintén az élet nagy ciklusainak része. A Bak-hónap hagyományos jelétől induló napforduló a legsötétebb időszakot jelzi, melyben az élet veszélybe kerülhet, és az emberi erőforrások apadnak. A földi élet megváltatlanul maradhat, ha nem találjuk meg a belső erőtartalékokat és a spirituális irányítást. Az Ikrek-tulajdonságok megjelenése a kommunikációt, a kettősséget és a sokszínűséget jelképezi. A Mérleg-tulajdonságok a harmónia, az egyensúly és az igazságosság keresését tükrözik. Az Oroszlán mozgás-diagramja az önkifejezést, a bátorságot és a vezetői képességeket szimbolizálja. A bujaság ábrázolása a templom mennyezetén a természeti erők, az életösztön és a teremtés vágyának megjelenése. A Halak havának gondjai és örömei az érzelmek, az intuíció és a spirituális tapasztalatok világát ölelik fel. A cselekményindító megnyilvánulások, a szellem-kitörések az emberi lélek mélyebb rétegeire utalnak.
Teológiai Megközelítés
Ez a megközelítés a mennyezetkazetták és rendszereik teológiai alapjeleit, ősképeit keresi a bibliai igék és tanítói képek alapján. A mennyezetkazetták az egyházi, istentiszteleti évkör egy-egy jellemző szakaszát jelölhetik. Az életfás, világfás istentiszteleti évképek a kozmikus rendet és az emberi életet szimbolizálják. A teljes mennyezet, mint üdvtörténetet mutató égkép, az ősjeleket tartalmazó ősképek segítségével drámai játékként játszható le. A Taq-Kasra (Irak, VII. sz.), Naarden (Hollandia), Buda Várpalota (XIV. sz.) és Pest vármegye példái teljes égkép mennyezetek. A Csarodán épült, késő román stílusú templom freskómaradványai (XIII-XIV-XVII. század) és a Csengersimán található román stílusú templom, melyet többször újjáépítettek és 1761-ben kazettás famennyezetet kapott, mind az üdvtörténet ábrázolásának különféle formáit mutatják. A csengersimai mennyezet kazettáiról a teljes üdvtörténet leolvasható sakkbábuk segítségével. A kazetták figurális ábrázolásai, mint az égitestek, növényi és állatmotívumok, a pünkösdre utaló szél és Noé bárkája, mind a bibliai történetek és teológiai tanítások szimbólumai.
Kéz | Mű | Remek - Nemzeti Szalon 2018: Kalotaszegi festett mennyezet kazetta (Gaál János)
A kazettás mennyezetek motívumkincse tehát rendkívül gazdag és sokrétű, túlmutatva a puszta díszítésen. Az ősi tudást, az asztrológiai összefüggéseket és a teológiai tanításokat ötvözve egy komplex szimbolikus rendszert alkotnak, melynek megfejtése betekintést nyújt a múlt embereinek világszemléletébe és spirituális törekvéseibe. A kazetták nem csupán művészeti alkotások, hanem az emberiség történelmének, kultúrájának és hitvilágának élő tanúi.
tags: #fa #mennyezet #kazetta #alsoors