Gömbös Gyula és a fasiszta állam kiépítésének kísérlete Magyarországon
Gömbös Gyula, a Magyar Királyság egykori miniszterelnöke, katonatiszt és politikus, akinek neve elválaszthatatlanul összefonódott a két világháború közötti Magyarország történelmének egyik legvitatottabb és legellentmondásosabb időszakával. Pályafutása során számos magas pozíciót töltött be, többek között honvédelmi miniszter és külügyminiszter volt, mielőtt 1932-ben miniszterelnöki kinevezést kapott. Ebben a minőségében jelentős kísérletet tett egy új, tekintélyelvű, a korabeli fasiszta államokhoz hasonló berendezkedés kiépítésére Magyarországon. Ez az ambiciózus törekvés azonban számos akadályba ütközött, és végül nem érte el teljes célját, de mély nyomot hagyott az ország politikai és társadalmi fejlődésében.
Gömbös Gyula korai pályafutása és eszmeisége
Vitéz jákfai Gömbös Gyula 1886. december 26-án született a Tolna vármegyei Murgán, evangélikus tanítói családban. Édesapja, idősebb jákfai Gömbös Gyula, a helyi elemi iskola tanítója, édesanyja pedig Weitzel Mária volt. Ősei között német és magyar nemesi felmenők egyaránt megtalálhatók voltak. Az elemi iskola elvégzése után Sopronban, majd Pécsett folytatta tanulmányait, ahol a honvéd hadapród iskola növendéke lett. 1905-ben zászlóssá avatták, és a zágrábi 25. honvéd gyalogezredhez került. Később a bécsi Theresianum Katonai Akadémián tanult vezérkari tiszti képzésen, és az első világháború végére már vezérkari százados volt.
Gömbös már a háború végén, 1918-ban sem volt hajlandó elfogadni a vereséget. Wekerle Sándornak írt emlékiratában a magyar hadsereg újjászervezésével, a tartalékosok és a „fölöslegessé vált” haderő mozgósításával még megmenthetőnek tartotta a helyzetet. Az őszirózsás forradalom után tett kísérletet történelmi magyar területek megmentésére, ami a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) megalakulásához vezetett 1919-ben. A kommunista diktatúra idején Bécsbe emigrált, ahol csatlakozott a Bethlen István vezette Anti Bolsevista Comitéhez (ABC), amely a proletárdiktatúra megdöntését tűzte ki célul. Az ABC megbízásából Belgrádban tárgyalt a megszálló francia és szerb erőkkel egy ellenforradalmi bázis létesítésére Pécsett. Bár ez a terv nem valósult meg, a franciák támogatták a hasonló szervezkedést Szegeden, amely Károlyi Gyula ellenforradalmi kormányának adott otthont. Egyes források szerint Károlyi Gömbös javaslatára hívta Aradra Horthy Miklóst, hogy legyen a kormánya honvédelmi minisztere.
A kommün bukása után Gömbös belépett a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Kisgazdapártba, amelynek színeiben 1920-ban nemzetgyűlési képviselővé választották. Támogatta Horthy kormányzóvá választását, és fontos szerepet játszott IV. Károly király második visszatérési kísérlete során 1921 októberében. A kormánypárt és a kisgazdák fúziója révén létrejött Egységes Pártban ügyvezető alelnöki tisztséget töltött be. 1924-ben néhány elvbarátjával (köztük Eckhardt Tiborral és Bajcsy-Zsilinszky Endrével) kilépett az Egységes Pártból, mert szembekerült Bethlen Istvánnal a bethleni konszolidáció, a Népszövetséghez való csatlakozás és a népszövetségi kölcsön kérdésében. Ekkor megalapította a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot, amely a kormánypárt jobboldali ellenzékeként működött. Továbbra is aktív szerepet vállalt a MOVE-ban és más titkos szervezetekben, mint például az Etelközi Szövetségben (EX).
A Nemzeti Munkaterv és a tekintélyelvű állam kiépítésének kísérlete
1928-ban, az Egységes Párt dominanciájának láttán, Gömbös feloszlatta a Fajvédő Pártot, és ismét csatlakozott a kormánypárthoz. Ezzel párhuzamosan megígérte a zsidó hitközség vezetőinek, hogy nem rendez pogromot, és hivatalosan bejelentette, hogy „revideálja álláspontját”, szakítva korábbi nézeteivel. Ez a fordulat karrierjében új szakaszhoz vezetett: 1928-tól honvédelmi államtitkár, majd 1929-től honvédelmi miniszter lett. 1929-ben Horthy szolgálaton kívüli tábornokká nevezte ki és felvette a Vitézi rendbe. Hadügyminiszterként tartózkodott a politizálástól, és jelentős mértékben hozzájárult a hadsereg fejlesztéséhez.
Miután Bethlen István lemondott, és Károlyi Gyula kormánya megbukott, 1932. október 1-jén Horthy Miklós kormányzó Gömbös Gyulát nevezte ki miniszterelnöknek. Kormányra lépését követően kidolgozta 95 pontos kormányprogramját, a Nemzeti Munkatervet, amelyet kritikusai "Álmoskönyvnek" neveztek. Ez a program a közjogi, államigazgatási, gazdasági és kulturális berendezkedés átalakítását, racionalizálását és korszerűsítését célozta. Szociális és parasztbarát intézkedéseket helyezett kilátásba, miközben lépéseket tett egy tekintélyelvű állam kialakítása felé, elsősorban olasz mintára.
Gömbös törekvései ideiglenesen megnyerték a harmincas években induló falukutató mozgalom számos képviselőjét, valamint a szélsőjobboldali csoportok és a népi baloldal egy részét. A húszas-harmincas években Gömbös rendkívüli presztízst élvezett az egyetemi ifjúság körében. A bajtársi egyesületekben, különösen az 1921-es budaörsi csata után, Gömbös-kultusz bontakozott ki. A Turul Szövetség vezetői is példaképükként tekintettek rá.
Gömbös igyekezett együttműködni a befolyását továbbra is megtartó Bethlen-csoporttal, miközben saját bázisát is növelni próbálta. A gazdasági helyzet javítására protekcionizmussal és exportösztönzéssel törekedett, amiben nagy segítségére voltak tehetséges miniszterei, mint Imrédy Béla (pénzügyek) és Kánya Kálmán (külügyek). Első külföldi útja Rómába vezetett, ahol elnyerte Mussolini és XI. Piusz pápa rokonszenvét. Adolf Hitler hatalomra kerülésekor Gömbös sietett gratulálni neki, majd 1933 júniusában elsőként utazott Berlinbe a vezető európai politikusok közül, ahol kereskedelmi egyezményt kötött Németországgal.
Külpolitikai és gazdaságpolitikai lépések
Piacszerzés reményében Magyarország elsőként a közép-európai országok közül diplomáciai kapcsolatot létesített a Szovjetunióval 1934. április 12-én. Erre azért nyílhatott lehetőség, mert a Szovjetunió mérsékelte a versailles-i békeszerződésekkel szembeni kritikáját, és Németország sakkban tartása érdekében ki akart törni diplomáciai elszigeteltségéből. A kezdődő magyar-szovjet barátkozás azonban hamar megszakadt az 1935-ös szovjet-francia szövetség és az 1936-os Antikomintern paktum létrejöttével.
Az osztrák, olasz és német piac megnyílása segített a magyar gazdaságnak kilábalni a válságból. Ennek eredményeként beruházások indultak, fejlődött a kommunális és szociális szféra, javultak a lakosság életkörülményei. A külpolitikai sikerek részben enyhítették a trianoni diktátum okozta kudarcélményt. Gömbös a revízió ügyét csak kevéssé használta fel politikájában. Elképzelései a revíziót illetően enyhék voltak más korabeli és korábbi elképzelésekhez képest; nem hitt abban, hogy diplomáciai úton végre lehet hajtani a revíziót, különösen nem az integrális revíziót. Mussolini kérésére 1934-ben bemutatott egy határtervezetet, amely azonban az etnikai revíziós elképzeléseken túli területi igényeket is tartalmazott, így a teljes Kárpátalját, Kelet-Szlovákiát, Dél-Szlovákia tisztán szlovák lakta részeit, Nyugat-Erdélyt és a Délvidéket. Mégis ez volt az első olyan terv kormánytag részéről, amely nem a teljes revízió igényével lépett fel.
A Nemzeti Egység Pártja és a politikai átalakítás
Gömbös kormánya nyitotta meg azt a szakaszt, amely a nyilas hatalomátvételig tartott, és amelyben Magyarországon először nem volt hivatalos kultúrpolitikai irányzat, a kormánypolitika nem határozta meg, nem befolyásolta a szellemi életet. Miután Gömbös helyzete konszolidálódott, hozzálátott a kezdettől fogva tervezett szerkezetváltás megvalósításához. Az addigi konzervatív-liberális bethleni szisztémával szemben irányvonalát a jobbra nyitás, a modernizáció és az autokratizmus jellemezte. Már 1932-ben átalakította az Egységes Pártot a Nemzeti Egység Pártjává (NEP), amelyben fokozatosan háttérbe szorította Bethlent és konzervatív-liberális csoportját. Szándéka szerint modern tömegpártot hozott létre.
1935-ben átalakította kormányát, ahová saját híveit (például Kozma Miklós, Darányi Kálmán, Bornemisza Géza) ültette. Márciusban Horthy feloszlatta az Országgyűlést, mire Bethlen és csoportja kilépett a NEP-ből. A kormánypárt 171 mandátummal megerősödve került ki a küzdelemből. Az eredmény kialakításában a szokásos választási csalások és kormányprivilégiumok felhasználása - az ellenzék ajánlási íveinek visszautasítása, a választók közvetlen befolyásolása, a hatalmas kampánypénzek, a rádió mint propagandaeszköz monopolizálása - jelentős szerepet játszott. Az ellenzék szinte minden árnyalata egyetértett abban, hogy ezen a választáson történt a legtöbb törvénysértés és csalás. A legdurvább eset Tarpán történt, ahol Gömbös a hozzá csatlakozni nem akaró Bajcsy-Zsilinszky Endre ellenében olyan személyt választatott meg képviselőnek, akiről utóbb kiderült, hogy nemcsak a neve hamis, hanem még választójoggal sem rendelkezett.
Úgy tűnt, Gömbös kísérlete végül sikerrel jár: a parlamentet és a fejlődő hadsereg vezetését is támogatóival, híveivel töltötte fel, és az adminisztrációs rendszer modernizációja is folytatódott. Azonban az átalakítás összességében nem hozta meg a várt eredményt. Hagyományos eszközökkel a magyar politikai rendszerben nem lehetett a totális uralom zálogául szolgáló tömegpártot létrehozni a NEP-ből.
A bukás és az örökség
1936 elejére Gömbös Gyula már bukott politikusnak számított. Menesztését Horthy csak a miniszterelnök halálos betegségére való tekintettel halogatta. Krónikussá váló vesebaja végzett vele 1936. október 6-án, amikor éppen Münchenben tartózkodott kezelésen.
1956-os forradalom és szabadságharc | Pálfy Gyula
Gömbös Gyula politikájáról sokat elmond, hogy a fasiszta vezetőre, Mussolinire utalva kortársai a "Gömbölini" csúfnévvel illették. Pályafutását katonaként kezdte, politikusként pedig a Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt, közismert nevén a Fajvédő Párt alapítója volt 1924-ben. Ehhez Gömbösék szerint a magyarság gazdasági és politikai pozícióinak erősítésén, agrárius gazdaságpolitikán és a „faji tulajdonságok” kidomborításán, azaz az önismeret erősítésén keresztül vezetett az út. Pályájában az 1928-as év vízválasztónak bizonyult. Ekkor feloszlatta a Fajvédő Pártot, ismét belépett a kormánypártba (Egységes Párt), karrierje pedig meredeken emelkedett. Előbb honvédelmi államtitkár, majd hadügyminiszter lett, végül 1932. október 1-jén Horthy Miklós nevezte ki miniszterelnöknek.
A miniszterelnöki székért "cserébe" Gömbösnek hivatalosan be kellett jelentenie, hogy szakít addigi nézeteivel. Politikájában tehát új korszak kezdődött, ami viszont nem céljai feladását, csak az eszközök megváltoztatását jelentette. A miniszterelnök sokszor másolta Hitler és főleg Mussolini módszereit, de összességében egy speciális, „gömbösi úton” járt. Az Egységes Pártot 1932-ben Nemzeti Egység Pártjára (NEP) nevezte át, Bethlen Istvánt és híveit kiszorította a hatalomból. 1934 végére sikerült egy totálisan centralizált pártot létrehoznia, amelynek életét a legapróbb részletekig a vezér és közvetlen munkatársainak utasításai határozták meg. A helyi pártszervezetek legfőbb feladata az emberek életének minden szintjén való jelenlét volt. Ám Horthy és a hagyományos vezetőréteg, sőt egyes hívei sem nézték jó szemmel Gömbös tevékenységét, ellenezték a tekintélyelvű állam kialakítását. Bukását azonban súlyos vesebetegsége késleltette, amelyre tekintettel Horthy halogatta leváltását - végül nem is kerülhetett rá sor, Gömbös Gyula 1936-ban hunyt el.
Gömbös kísérlete a fasiszta típusú állam kiépítésére részben sikertelen maradt, mivel a magyar politikai rendszer hagyományos struktúrái, a Horthy vezette konzervatív körök ellenállása, valamint Gömbös saját egészségi állapota megakadályozta céljai teljes megvalósítását. Ugyanakkor politikája jelentős mértékben hozzájárult a politikai polarizációhoz és a szélsőjobboldali ideológiák erősödéséhez Magyarországon, megalapozva a későbbi, még radikálisabb mozgalmak felemelkedését.
tags: #gombosi #kiserlet #fasziszta #allam #kiepitesere