A Hajópadló: A Természetes Fa Burkolat ÚjraFelfedezése
A különféle fa padlóburkolatok között a régebben már szinte elfeledett hajópadló újból divatba jött. A fából való építkezés és a faanyagok lakásban való használata reneszánszát éli. Feltehetően ez is döntően befolyásolja újbóli kedveltségét, ám legalább ilyen előnyős az a tulajdonsága, hogy viszonylag könnyen és gyorsan lerakható, hasonlóan a laminált parkettákhoz. E mellett az ilyen padlók valódi fából készültek, és akik a természetes anyagokat kedvelik, azok számára feltehetően ez is lényeges szempont. A hajópadló természetes, harmonikus hangulatot varázsol lakásunkba. Ráadásul a padlóburkolatok közül a fenyő hajópadló rendelkezik a legjobb hőszigeteléssel!
A Hajópadló Jellemzői és Méretei
A padlódeszkák vastagsága általában 16-25 mm, szélességük pedig 10-16 cm között változik. A deszkák éle nútféderes kialakítású, hosszuk 3-6 méter között változik. Nyugat-Európából hazánkba importált hajópadlókat esetenként négy oldalról nút féderes kivitelben is vásárolhatunk. Ennek a megoldásnak köszönhetően ezek a hajópadlók rendkívül gazdaságosan, vágási hulladék nélkül használhatók fel, egyszerűen hosszirányba toldhatóak, svédpadló szerűen lehet őket lefektetni.
Fektetési Módszerek: Párnafázás és Közvetlen Rögzítés
A hajópadlót rögzíthetjük OSB lapokra, de ragaszthatjuk közvetlenül az aljzatbetonra is. Egyenes, száraz, pormentes felületre lesz szükségünk. A rögzítéshez hajópadló rögzítő kapcsokat is használhatunk, melyeket beütős tiplivel rögzítünk az aljzatba. Ezt a technológiát főként akkor alkalmazzák, ha a párnafa használatával túl magas lenne a padlónk, nem férne el, esetleg nem futna a szomszédos padlóburkolattal.
A hagyományos módszer a hajópadlók párnafára fektetése. A deszkákat 30x50-100 mm-es zárlécekből leszabott párnafákra fektetjük. Ezeket egymástól 50, de legfeljebb 80 cm távolságra helyezzük az aljzatra. Ha előre gondolkodunk, a párnafákat akár be is süllyeszthetjük az aljzatbetonba. Ezeket rombusz keresztmetszetre vágva gondoskodhatunk arról, hogy miután az aljzatot kiöntöttük betonnal, a párnafák stabilan a helyükön maradjanak. Gyakori fektetési hiba, hogy a párnafákat egymástól túl távol helyezik el, ami a burkolat megsüllyedését idézi elő. Az ajtóknál sűrűbb párnafázás ajánlott, mivel a padlónak ez a leginkább igénybe vett része. Ezt a faltól falig lefektetett lécek közé beillesztett, ám rövidebb lécekkel lehet megoldani. Ha a párnafákat toldani kényszerülünk, akkor kétoldalról felcsavarozott hevederlécekkel fogjuk közre a toldás helyét. A toldott párnafa felső éle természetesen sík legyen. Fontos, hogy minden léc egyenes legyen. Ezt hosszú vízmértékkel, vagy egy egyenes lécre erősített kisebb változatával hossz-, keresztirányban és átlósan is ellenőrizni kell. A belógásokat a párnafa alá ragasztott alátétlapokkal, a kiemelkedő részeket pedig legyalulva korrigáljuk. Ez biztosítéka annak, hogy a kész padló felülete majd kellően egyenes és feszültségmentes lesz. A párnafák ne érjenek sehol sem a határoló falakig, közöttük 1 cm-nyi hézag maradjon.
Hajópadló szerüség.
Az Irány és az Optikai Hatás Fontossága
A leendő burkolat szempontjából nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a helyiségben hosszában, vagy keresztben kívánjuk majd a hajópadlót lefektetni, hiszen a párnafákat erre az irányra merőlegesen kell majd lefektetnünk. Ezt már előzőleg ajánlatos eldönteni, mert a padlódeszkák erezete, és ezzel együtt a fektetési iránya befolyással lehet a szoba térarányára. Bár a gazdaságossági szempontok ezt esetenként befolyásolhatják, ám az optikai hatást ne becsüljük le. Általában az ablakból beeső fény irányával párhuzamosan lefektetett hajópadlókból álló padlón kevésbé észlelhetők a felületi hibák, ám a lerakott padló átcsiszolásával ezeket is könnyen eltüntethetjük. E szempontokat különösen a kisebb alapterületű helyiségeknél mérlegeljük alaposan. Ellenőrzéseként egy kicsinyített alaprajzra szerkesszük fel a hosszirányban és a keresztben fektetett hajópadlók vonalait, mert a két rajzot összevetve ezt a kérdést könnyebb eldöntenünk.
A Lerakás Előkészítése és Maga a Folyamat
Ha tehát elkészült a padló alapja, hozzá foghatunk a burkolat lefektetéséhez. Nagyon lényeges, hogy a faanyag nedvességtartalma legfeljebb 15% legyen. Az első deszkák csapjait és hornyait vizsgáljuk meg, és ha szálkásságot észlelünk a felületükön, ezt csiszolással tüntessük el. Az első deszkát a faltól 1 cm távolságra helyezzük a párnafákra, és csavarozzuk le. A deszka hornyolt éle kerüljön a fal felé, a csavart pedig a csaprész tövébe, ferdén hajtsuk be. Vigyázzunk, a csavar feje behajtásakor ne sértse fel a deszka felső élét, és ne is akadályozza a következő deszka szoros csatlakoztatását. Ezt a csavar mélyre hajtásával előzhetjük meg. A felfogatott hajópadló és a fal közé helyezzünk faékeket, majd a következőt a már felerősített deszka csapjára illesztve szorosan üssük fel, és csavarozva fogassuk a párnafákhoz. Minden egyes padlódeszkát előbb egy kis hornyolt hulladékdarab segítségével szorosan üssünk fel az előző deszka csapjára. A már felrakott padlófelületet járás közben ajánlatos tesztelni, mert ilyenkor még azonnal korrigálhatók az észlelt hibák. Ha recseg, üssük szorosabbra a deszkákat, ha pedig kicsit mozog, a párnafák alá helyezzünk nivelláló faalátéteket. A behajló deszkák arra figyelmeztetnek, hogy túl nagy a párnafák közötti távolság. Ezt most még könnyen korrigálhatjuk, hiszen csak néhány deszkát kell felszednünk. A burkoláshoz csak egyenes élű, nem vetemedett hajópadlót használjunk, ezért még beillesztésük előtt minden darabot alaposan ellenőrizzünk. Ha az élük egyenes, és a deszkák nem is vetemedettek, csak akkor dolgozzuk be őket.
Gazdaságos Megoldások és Munkafolyamatok
A hajópadló lefektetésekor többnyire hulladék is keletkezik, hiszen a faanyagot a helyiség méretéhez igazodóra kell szabnunk. Ha a deszkák hossza alig haladja meg a szükséges hosszméretet, a leeső hulladék kárba vész, hiszen az 52 cm-nél rövidebb darabokat már nem tudjuk a párnafákra rögzíteni. A már említett rövid oldalon is nút-féderes hajópadló gazdaságos megoldás és nagyban megkönnyíti a dolgunkat, csak arra kell ügyelnünk, hogy a toldásokat csak eltolva, ún. "hajózva" alkalmazzuk. Ez annyit jelent, hogy a toldás vonalában a mellette levő deszkát csak a következő párnafánál toldhatjuk meg. Ilyen esetekben a darabok végét egy-egy facsavarral lefogatva rögzítsük a párnafához. A szoba szabad felületein viszonylag gyorsan haladva dolgozhatunk, ám a falak mentén beszabások akaszthatják meg a munkánkat. Az ilyen akadályt - pl. csőáttöréseknél - a szokásos módon, a fal mellé helyezett deszkára átjelölt helyen kimart lyukkal, majd a lyuk mögötti rész kifűrészelésével háríthatjuk el. Ám, hogy a kifűrészelt darab pontosan a helyére kerüljön, a cső mögé helyezzünk egy párnafa darabot, a kifűrészelt darabot pedig - a fűrészpenge kétszeres vágásszélességével azonos falappal kipótolva - ragasszuk majd a deszka lecsavarozását követően a cső mögötti hézagba. A beugróknál is szükség lehet kisebb-nagyobb beszabásokra, ennek pontos helyét és méretét a fal mellé fektetett deszkán könnyen bejelölhetjük.
A Befejezés Aprólékos Munkái és a Hosszú TáVú Ápolás
A padlóburkolat befejezése nem mindig könnyű feladat, mivel utoljára - általában a fal mellé - keskeny deszkaszálra lesz szükségünk. Ilyen esetben az utolsó előtti hajópadlót ne csavarozzuk le, csak szorosan üssük a helyére. Fektessük rá a beillesztendő deszkát hornyával kifelé, majd egy kis hulladékdarab segítségével a fal síkjához igazodva jelöljük be a vágás helyét. A darab hornya már eleve adja a szükséges dilatációs rést, ezért a bejelölt vonalon vágva szabhatjuk le a toldáshoz megfelelő hajópadlót. Az utolsó hajópadlót a szélétől 1 cm-re behajtott facsavarokkal fogassuk hozzá minden egyes párnafához, hogy szilárdan a helyén maradjon. A faékeket távolítsuk el, majd következhet a járáspróba. Ha jól dolgoztunk, s a deszkákat szorosan egymásba ütve rögzítettük, a padló nem recseghet, és járás közben nem is hajolhat meg. Különösen az ajtó környékén vizsgáljuk meg a padlófelület stabilitását, mert ez a burkolat leginkább igénybevett része. Ha nyikorgást észlelünk, akkor nem elég szoros a deszkák kapcsolata. Azzal is számoljunk, hogy idővel a faanyag még száradni is fog, s a padló akkor még jobban fog nyikorogni. Ha ráadásul járás közben még behajlást is észlelünk, akkor ebből arra következtethetünk, hogy a párnafák nem mindenhol fekszenek fel tökéletesen az aljzatra. Az ilyen helyeket jelöljük meg halványan ceruzával, és a padló visszabontását követően korrigáljuk a hibákat. Ez ugyan nagyon „nem szeretem” munka, ám most még viszonylag könnyen, később viszont már sokkal nehezebben végezhetjük el. Az ilyen hibákat a fektetés során megejtett folyamatos ellenőrzéssel megelőzhetjük. A kész padló mentén levő hézagot fazonra mart fenyőfa padlószegélylécek felerősítésével tüntessük el. A léceket bognárfejű szegekkel rögzítsük a padlóra, mégpedig szorosan a falhoz nyomva. A léceket lehetőleg ferdén összevágva toldjuk meg, és mindegyik lécvéget szegezve rögzítsük. A sarkoknál e léceket gérbevágva csatlakoztassuk egymáshoz.
Felületkezelés és Karbantartás: Az Élettartam Meghosszabbítása
A nyers padlót hagyjuk néhány napig „pihenni”, majd mivel a felülete még nem elég egyenletes, parkettacsiszológéppel csiszoljuk teljesen egysíkúra. A géppel csak szálirányba és közepes finomságú csiszolóanyaggal vegyük az első fogást, majd ezt követően finom papírral kétszer átcsiszolva adjuk meg a padló ideális felületi finomságát. Azzal azonban számoljunk, hogy a padlódeszkák alapanyaga puhafa, ami köztudottan kényesebb a sérülésekre, mint pl. a keményfa svédpadló, ezért az ilyen padlók fokozottan kíméletes bánásmódot igényelnek. Idővel a színe sötétebbre változik, mivel „beérik” a fa. Ezt a bevonat is elősegítheti, amin csak egy teljes felületi felújítás változtathat némileg. A beérett fa melegebb és sötétebb tónusán ugyanis csak árnyalatnyit változtathatunk. Ám az öreg és ápolt hajópadlók is legalább annyira patinásan szépek, mint a felcsiszolt, félévszázados tölgyfa parketta burkolatok.
A hajópadló hátrányai között elsősorban az árát szokták említeni, illetve azt, hogy a laminált padlókhoz képest nagyobb mértékben reagál a környezeti hatásokra - nem véletlen, hiszen élő fáról beszélünk. A hajópadlók általában fenyőfából készülnek, a laminált kivitel esetében pedig fűrészárut, aprólékot préselnek össze, többek között ezért is olcsóbb. Összességében a legnagyobb különbség mégis a hosszú távú időtállóságban keresendő, hiszen ha a laminált padló egyszer összekarcolódik, megkopik, akkor bizony újat kell venni.
A hajópadló felújítása egy hálás munka: hamar meglátszik az eredménye, a kiváló minőségű hajópadló ápolószereknek köszönhetően szinte vadiújjá varázsolhatjuk. Amennyiben a hajópadló javítása házilag történik, felületkezelés előtt célszerű csiszolni a hajópadlót, a felületi hibákat fatapasszal javítani. A csiszolást célszerű csiszológéppel kezdeni, valamint a papír durvaságát fokozatosan csökkenteni: 30-40-es gyalulópapírtól a 120-as irányába. Ha már eddig eljutottunk, a hajópadló festése házilag már gyerekjáték. Választhatunk henger vagy ecsetet is a festéshez, igaz, a hengerrel nehezebb valamivel egyenletesen dolgozni. A hajópadló lakkozása az utolsó fázis - feltéve, ha fényes, csillogó végeredményt szeretnénk kapni. A hajópadlót eredetileg olajozták vagy viaszolták, ami jóval természetesebb, rusztikusabb hatást eredményez, hiszen jobban beszívódik a fába, kevésbé képez egy önálló réteget a felületen.
A Faanyag Viselkedése és a Dilatáció Jelentősége
A már 10-15% közöttire visszanedvesedett anyagot vásárlást követően azonnal lerakják, majd lelakkozzák, vagy olaj festékkel lekenik, esetleg rögtön kapja a központi fűtést azzal gyakran együtt járó 8%-os páratartalommal. A felület nem tud szálanként egy-két mm-t dilatálni, mivel nem kapoccsal lett rögzítve, hanem jó erősen nút-féderbe történő rejtett szögeléssel, vagy egyszerűen csak kapott egy alapos lakkozást, mely a nút-féderbe beszivárogva jó alaposan összeragasztja, és nem engedi szétcsúszni. Vagy egyszerűen kiszakad a szétcsúszó illesztés hatására a szög, vagy a szálanként megmozdulni képtelen felület akár a minden 8-10. Ugyanezt a terméket egy időszakosan fűtött, vagy fűtetlen helyiségben (nyaraló, présház, vadászház, stb.) szakszerűen lerakják, de egyetlen dolgot elfelejtenek, nem hagynak a függőleges falsíknál dilatációs (tágulási) hézagot. A felületen természetszerűen összeadódik a folyamat és a felület nagyságától függően akár több cm-nyit is tágulhat szálirányra merőlegesen. Tehát a legfontosabb a szálankénti dilatáció biztosítása, illetve a megvásárolt termék lerakás előtti akklimatizálása. Több áruházban figyelmeztetik a vevőket arra, hogy a burkolásra szánt helyiségben pihentetni kell az árut. A laikus vevő jogos, automatikus kérdése természetesen rögtön az, hogy meddig? (pl. egy helyen két hónapig tárolták a nappali szobában a hajópadlót lerakás előtt, csak a vakolat éppen akkor száradt ki, amit a fa beszívott magába és lerakás utána valahogy nem igazán tudta tolerálni a beköltözéssel járó azonnali központi fűtést.) Nos, ez az a kérdés, amire a fentiek miatt felelősséggel nem lehet konkrétumot válaszolni.
Lerakást megelőzően mindkét oldali festés szükséges azért, hogy (különösen a vékonyabb, illetve szélesebb választékoknál 11; 13 illetve 116; 146 mm) nehogy „teknősödjön”, azaz az egy oldalon ért nedvességfelvétel hatására meghajoljon. Amennyiben nem natúr színre festjük le a lambériát, akkor a kiválasztott színnel is célszerű lefesteni legalább a színét, így egy későbbi száradás esetében nem tűnik elő egy például sötét barna színű felületen igen szembetűnő vékony, világos száradási hézag. Lerakás kizárólagosan csak úgy (Különösen szélesebb felületek esetén!), hogy lehetővé tegyük a szálankénti zsugorodást kapcsok és beütő szerszám segítségével. Így a lambéria esetében nem is vesszük észre azt, mivel a csapok szélessége bőven szélesebb a várható dilatációs hézagoktól és az nem tűnik fel senkinek, hogy a lambéria mintázata egy mm-rel szélesebb. A hajópadló esetében pedig egy egyenletes szálankénti száradási hézag jelentkezik, ami az úgynevezett „járófelületű”, összezáródó felszínű hajópadlónak törvényszerű velejárója, de ez is elkerülhető a mostanában ismét egyre divatosabb, enyhén fózolt, letört élű hajópadló alkalmazása során, ahol mindig látható egy dekoratív, ismétlődő, hosszanti fóz, amelynél a lambériához hasonlóan nem tűnik föl a dilatáció.
Az Aljzat Kiválasztása és a Rögzítés Fontossága
A hajópadló lerakás során az aljzat kiválasztása az egyik legfontosabb döntés. A hajópadló stabilitása, tartóssága és a lerakás minősége nagymértékben függ attól, milyen alapra kerül. Az aljzatnak egyenesnek, stabilnak és száraznak kell lennie, hogy elkerüljük a későbbi vetemedést, repedéseket vagy a nyikorgó deszkákat. Többféle aljzat is alkalmazható a hajópadlóhoz, de mindegyik eset más-más előkészítést igényel a tökéletes végeredmény érdekében. A beton az egyik leggyakrabban használt aljzat hajópadló lerakásához, mivel stabil és időtálló alapot nyújt. Azonban közvetlenül nem ajánlott a hajópadlót ráhelyezni, mivel a beton természeténél fogva nedvességet bocsáthat ki, ami károsíthatja a faanyagot. Érdemes a beton és a padló közé párazáró fóliát helyezni, melyre mehetnek a párnafák és végül maga a hajópadló. A parkettára történő hajópadló lerakás akkor lehet opció, ha a meglévő parketta stabil, nem mozog, és jó állapotban van. Amennyiben a parketta laza vagy sérült, azt előbb vagy meg kell javítani vagy teljesen el el kell távolítani. Stabil parkettánál használj alátétfóliát, ami hang- és hőszigetelő rétegként is szolgál, majd erre kerülhet rá a hajópadló. Az OSB lap gyakori aljzat hajópadló lerakáshoz, mivel stabil és sima felületet biztosít, ráadásul a hajópadló rögzíthető közvetlenül az OSB lapra, így valamivel könnyebb és gyorsabb a telepítés. A laminált padlóra történő hajópadló lerakás általában nem ajánlott, mivel a laminált padló nem nyújt megfelelő stabilitást. A csempére történő hajópadló lerakás szintén lehetséges, amennyiben a csempe burkolat stabil és egyenletes. Csempe esetén is javasolt a párnafák használata, hogy biztosítsd a fa megfelelő szellőzését és a stabilitást. A farostlemez vagy egyéb gyalult lapok is alkalmasak aljzatként, amennyiben megfelelően rögzítettek és teljesen sík felületet biztosítanak.
A hajópadló lerakás módja meghatározza a padló tartósságát, épp ezért gondos előkészítést igényel. Az aljzat típusát mindenképpen figyelembe kell venned, hiszen az határozza meg, hogy lesz-e szükséged párnafákra vagy alátétfóliára. Párnafák elhelyezése: Beton vagy csempe esetén párnafákat is kell alkalmaznod a telepítés során. Hajópadló rögzítése: Az első deszka pontos elhelyezése kulcsfontosságú. Használj rögzítőkapcsokat vagy csavarokat, és illeszd össze a deszkákat szorosan, hogy ne maradjanak rések.
A Természetes Megjelenés és a Modern Kezelési Módok
Szintén újból divatba jöttek és igen célszerű a lakkok helyett a különféle már hazánkban is egyre több változatban elérhető padlóolajok, méhviaszok, keményviasz balzsamok, használata, melyek sokkal természetesebb megjelenést adnak a fának és amellett, hogy „egészségesebbek” is, mind a fa, mind pedig az ott lakók számára, alkalmazásuk kevesebb munkát igényel és az esetleges jövőbeli sérülések lényegesen egyszerűbben, gyorsabban javíthatók. A duzzadás esetében egyszerűen a széleken, különösen a szálirányra merőleges oldalakon meg kell hagyni a szükséges hézagot, melyek esztétikusan eltakarhatók egy szegélyléccel, sőt így részben megoldható a felület mögötti szellőztetés is. Ez a dilatációs hézag a Magyarországon forgalomban lévő fenyőféléknél, a bevezetőben jelzett 10-12%-ra már egyszer leszárított és szakszerűen tárolt anyag esetében cca. 1%, a szálirányra merőlegesen. Ez az 1% érvényes a zsugorodás esetében is. (Tehát egy 10cm széles hajópadló/lambéria esetében ez szálanként 1mm, egy 5m széles felületnél cca. Bár a fenyő puhább faanyag más, keményfa burkolatoknál, ezt kiválóan lehet kompenzálni nagy kopásállóságú Fénylakk fafestékkel.
Hogy hosszú távon is maximálisan elégedettek lehessünk a hajópadlóval, először nagy figyelmet kell fordítanunk a megfelelő hajópadló kiválasztására. Minél szélesebb a hajópadló, annál inkább hajlamos a teknősödésre. Ha esztétikai vagy más szempontból szélesebb hajópadlót szeretnénk használni, akkor érdemes nagyobb vastagságú anyagból választani, mert ez ellensúlyozza a nagyobb szélesség hátrányait. Bár elsőre meglepőnek tűnhet, de a megvett hajópadlót érdemes 3-4 hétig abban a helyiségben tárolni, ahol le lesz rakva. Ez idő alatt a hajópadló alkalmazkodik az adott helyiség nedvességtartalmához, a deszkák mérete csökkenni vagy nőni fog. A hajópadlót mindenképpen fektetve kell tárolni, ha van rá lehetőség, akkor a deszkákat letehetjük oda, ahol a végső helyük lesz. Ha nincs lehetőség a teljes felületen való tárolásra, akkor fektessünk le egy sort sík felületen, tegyünk rá párnafákat 20-30 cm távolságban, majd erre jöhet a következő sor és így tovább ( a szálak vetemedés elkerülése végett nehezékkel kell ellátni a terítéket, vagy kicsogamolva de kötegelve kell tárolni).
A hajópadló lerakásának több módja is lehetséges, ezek közül a párnafázás a leginkább javallott. Ilyenkor egy deszkákból álló tartórendszert építünk ki, erre kerül majd a hajópadló. A párnafákat 30-80 cm távolságra kell egymástól elhelyezni, ez nagyban függ a választott hajópadló paramétereitől, (erről mindig érdeklődjön az eladónál). Minél közelebb kerülnek egymáshoz a sorok, annál kevésbé süllyedhet meg a hajópadló. A párnafák közét hőszigetelő anyaggal érdemes kitölteni. Ha most készül az aljzatbetonozás, a párnafákat süllyessze be a betonba, úgy, hogy a párnafák teteje egy síkban legyen a betonréteg tetejével. Ilyenkor azért van szükség párnafákra, hogy legyen mihez hozzácsavarozni a burkolatot. Hibalehetőségek: ha a párnafák túl messze kerülnek egymástól, a hajópadló megsüllyedhet. Ha a párnafák nincsenek tökéletesen megmunkálva, akkor le kell csiszolni, gyalulni őket. Fontos, hogy csak a nem vetemedett, megfelelő állapotú deszkákat használjunk fel, ha vannak hibás darabok, vegyük ki őket a többi közül. A felhasználandó szálakat felületkezeljük, erre tökéletes a Fénylakk beltéri parkettalakk. A hajópadlót direkt erre a célra tervezett hajópadló kapoccsal érdemes rögzíteni, mert ezzel sérülésmentesen lehet lefogatni a szálakat, így később könnyen visszaszedhető. Az első deszkát hornyával a fal felé, a faltól 1 centiméterre helyezzük fel, majd fogassuk le. A felfogott deszka és a fal közé tegyünk faékeket, majd a következőt üssük fel a már felfogott deszka csapjára. Ezt követően ezt a deszkát is rögzítsük hajópadló kapoccsal, majd jöhet a következő. A már felrakott hajópadlót még a befejezés előtt érdemes tesztelni, hisz ilyenkor még könnyebben javíthatóak az esetleges hibák. Ha recsegést tapasztalunk, akkor üssük szorosabbra a deszkákat. Ha besüllyed a fa alattunk, akkor nem elég szorosan vannak a párnafák. A beugróknál, csöveknél munkaigényesebb a folyamat, ezeknél mindig az adott helyzethez kell igazítani a deszkákat. Ha kell, akkor ki kell vágni a csövek helyét. Ha nem elég hosszú a hajópadló, akkor toldásokat kell alkalmazni, ha túl hosszú, akkor le kell szabni a végéből. A lerakás befejezése szintén egy bonyolultabb feladat, hisz ilyenkor egy keskenyebb deszkára van szükség. Az utolsó előtti deszkát ne csavarozzuk le, csak üssük a helyére. Erre ráfektetve az utolsó darabot tudjuk bejelölni a vágás helyét. Az utolsó deszka hornya adja a fal mentén meghagyandó rést, így ezzel nem szükséges külön számolnunk. Hibalehetőségek: Ha rossz minőségű szálakat is felhasználunk, feszültség, károsodás keletkezhet. Ha nem elég szorosan rögzítjük a deszkákat, nyikorgó padlót kapunk. Jó munkát kívánunk!
tags: #hajopadlo #lerakasa #osb #lapra