Hős utca, Illatos út és Újpalota: Budapesti lakótelepek kialakulása, problémák és megoldások a központi tervezés tükrében
Székesfőváros 1909-ben elindított kislakás-hulláma nyomán huszonnégy kislakásos bérház épült a világháború kirobbanásáig, majd a háborút követően újraemelkedett a nyomornegyedek száma, ezért 1925-ben újraindították az akciót és a harmincas évek derekáig további huszonkettő hasonló épület született.
A kőbányai önkormányzat 2017-ben a hatszáz főnek otthont adó terület kiürítését, illetve az épületek 2019 végéig történő lebontását tűzte ki célul a bűnesetek és a kábítószer-fogyasztás növekedése miatt.
Életkép a Hős utcából: a háromszázhat lakás komfort nélkül született, a főváros 1965-ben azonban mindegyikhez saját fürdőszobát adott.
Az ötvenes években a mosókonyhák lakóterületté alakítását kezdték meg, miközben az újonnan érkező vagy több térre vágyó lakók igénye növekedett.
A két már ismert házcsoport között félúton álló Bihari úti épületcsoport is három, összesen 216 lakásos volt.
A korábban említett telepeket mellett magasabb komfortfokozatú épületeket álmodtak meg, részben a belvároshoz közelebb is.
Az újpalotai lakótelep építése 1969-ben kezdődött, és eredetileg 12 752 lakást terveztek, végül 15 500 készült el.
Az első ház 1971-re készült el, a 353 lakásos épületbe Gyugyella János költözött be családjával 1971. április 16-án.
A korszerű, összkomfortos otthonok az átadáskor jelentős előrelépést jelentettek a korábbi, életveszélyes vagy túlzsúfolt lakásokhoz viszonyítva.
Az Újpalotán az átlagos szobaszám 2,5 volt, és száz lakásra 482 fő jutott, azaz egy lakásban 4,8 fő lakott, ami meghaladta az akkori budapesti átlagot.
A lakótelepen 1971-re 1300 lakás készült el, és az év első felében beköltözhettek az új lakók.
A lakótelep könyörtelen gyorsasággal bővült: naponta 15-16 új lakást szereltek össze, miközben az ellátásnál felmerültek hiányosságok.
Az építészek vitatkoztak a belvárostól távol eső, de mégis korszerűnek tűnő épületek létrehozásáról, és a tervpályázatok során több aggály merült fel a méretek és a telkek elhelyezkedése miatt.
A három fő fejlesztési irány közül Óbuda, Zugló és Pestlőrinc mellett tizenöt emeletes toronyházak építését tervezték, miközben a lakótelepeket középpontosított közintézményekkel gazdagították.
A Budapesti Műszaki Egyetem atomreaktorának építése közelebb került a befejezéshez és az üzembe helyezéshez, miközben a város rekonstrukciós programjai is előreléptek, például Újpest és Rákospalota lakossága 144 ezerről 280 ezerre növekedett a tervezett fejlesztések hatására.
Az Újpesti rekonstrukció célja olyan városszerkezet létrehozása volt, amely a korszerű követelmények figyelembevételével kiaknázza a terület adottságait és megteremti az észak-pesti főközpontot.
A tervpályázatok során a szakmai zsűri egyes díjait kiosztotta, és a pályaműveket kiállították a Magyar Építőművészek Szövetsége és a MUT rendezvényén.
Az építészet és városépítés kiemelt alakjai, mint Tenke Tibor, Candilis és Mester Árpád, foglalkoztak a paneles építésmód és a városias város fogalmának megújításával, hangsúlyozva a városi tér szerepét és az utcák összekapcsolását.
Tenke Tibor: a paneles építésmódot új megközelítésként értelmezte, és hangsúlyozta a városias, zártsorú beépítés és a központi tér kapcsolatát a külső zöld területekkel.
Csorba Zoltán többször kifejtette, hogy a H jelű, Újpalotai lakótelep építése során a háromszintes és a házgyári elemek alkalmazásával a lakások alapterületeit növelni lehetett, miközben a közlekedés és a belső terek harmonizáltak.
A fejlesztések végső célja a lakótelepek emberi léptékű, városias jellegének megőrzése volt, és ennek érdekében a közintézményeket és kereskedelmi létesítményeket is a területre koncentrálták.
A budapesti lakótelep-építések során az alacsonyabb költségek és a gyors megvalósítás mellett a minőség és a fenntarthatóság párbeszédét is fontosnak tartották, amit a közintézmények és lakóépületek együttes tervezése is tükrözött.
Változatos beépítés, központi intézmények, és a zöldterületek integrációja jellemezte az új városnegyedek fejlesztését, miközben a logisztika és közlekedés folyamatos fejlesztése is zajlott.
- A Hős utcai nyomortelep felszámolásának folyamatáról szóló helyzetinterpretációk különböző vélemények szerint alakultak, és a privatizáció szerepe a lakók sorsában megosztó volt.
- Az önkormányzati és állami támogatások felhasználása, a kisajátítási eljárások és a magántulajdon vásárlása fontos eleme volt a felszámolási folyamatnak.
- A lakótelepek tervezése során a városias város koncepciója és Candilis, Tenke Tibor munkássága meghatározó volt a szerkezet, közterek és közintézmények integrált megközelítésében.
Az Illatos úti dzsumbujhoz hasonló korábbi problémákhoz képest a Hős utcai megoldás jelzésként szolgált az intézményi és lakóingatlan-felvásárlások terén, azonban a későbbi rehabilitáció folyamata továbbra is vitákat és politikai vitákat sugallt.
Az újpalotai és káposztásmegyi lakótelepek példái mutatják, hogy a gyáripari lakásépítés ellenére is lehetett törekedni a városi élhetőséget növelő megoldásokra, és a város központi elemeinek integrálására a közösségi funkciók erősítésével.
Újpalota 32 percben (1969-1980).
Az ambíciók között szerepelt a közintézmények tervezése is előre gyártott panelekből, hogy a társadalmi infrastruktúra összehangolt legyen a lakóházakkal, és hogy az új városnegyedekben a bölcsődéktől az általános iskolákig mindegyik fontos szolgáltatást képes legyen biztosítani.
Az L jelű és H típusú épületegységek példái azt mutatják, hogy a moduláris, előre gyártott elemek használata lehetővé tette a nagy léptékű fejlesztéseket anélkül, hogy teljesen elveszett volna a városias tér funkciója és az emberek közösségi szükségletei.
Az értékek közé tartozik a közlekedési csomópontok korszerűsítése, a metró és buszhálózat bővítése, és a városi közterek fejlesztése, amely összhangban állt a korszak modern építészetének törekvéseivel.
tags: #hos #utcai #lakotelep #epitesenek #ideje