A Terméskő Falazatok Világa: Hagyományok, Technikák és Alkalmazások

A kőfalazatok építése egyidős az emberiséggel. Amint a vándorló ember felhagyott a folyamatos mozgással és nekikezdett a mezőgazdasági termelésnek, az állatok tudatos tartásának, világossá vált, hogy állandó fedélre van szüksége. Először a természet által megalkotott kőházakban - a barlangokban - húzta meg magát. A kőépítkezés sok ezer évre tekint vissza. Még ma sem igazán tudjuk, hogy milyen célokkal készültek azok a nagy kőből összerakott építmények, melyek Észak-Franciaország atlanti partjainál, Carnac közelében találhatók. Több tíz kilométeren át húzódnak az országutak mentén hatalmas kőtömbökből összerakott építmények. Egyes alatt sírokat találtak a kutatók, de többségük eredeti funkciója ma is rejtély. Az emberek a kőfalak építését sok ezer éve gyakorolják. Az egyszerű emberek a kő minden fajtáját felhasználták. Tudjuk, hogy már az ókorban kifinomult megmunkálási módokat ismertek e tartós anyag felhasználására a világ számos táján - ennek ellenére még a mai nap is mindennapos a termett, nyers kő felhasználása. És éppen ez az, ami megadja a kőépítkezés szépségét és változatosságát.

A Kőfalazatok Osztályozása: A Megmunkálás Szerepe

A kőfalakat típusainak legelterjedtebb osztályozási szempontja a kő megmunkálásának milyenségén alapul.

Faragott vagy idomított kőfalazatok: Ezek olyan kövekből állnak, melyeket a bányában, kőüzemben, vagy éppen a beépítés helyén valamilyen szabályosabb formára faragtak. Ezek a kövek precíz illeszkedést tesznek lehetővé, és esztétikailag is kedvelt megoldások. A faragottkövek gyakran kváder alakúak, melyek mérete és megmunkálásának módja alapján tovább csoportosíthatók. Például a vertikális és a gyémánt-metszésű kváderfalazat jelentős különbségeket mutat a megmunkálás finomságában és a végeredmény esztétikájában. A kövek felületét is többféleképpen lehet megmunkálni, így jön létre a hasított, rovátkolt, nagyolt, szemcsézett, csiszolt és fényezett felület. Ezek a finom megmunkálások, mint a peremezés, tovább emelik a falazat értékét.
"Kváderkövek" (gyártott téglatestű építőkövek): A hazai népi építészetben, kőépítkezésben nagy jelentőséget kaptak és kapnak azok az építőkövek, melyek már a bányából téglát formázó alakban kerülnek ki. Ezeket a köveket külön műhelyekben vagy a bánya erre a célra kialakított területén vágják szabályos formájúra. Legismertebb típusuk az az "ciklopkő", melynek egyik - a később látszó - oldalát 5 vagy 6 szögűre vágják. Ezek a kövek látványos felületet adnak, szép mintázatok alakíthatók ki belőlük. A vágott kő, hasított kő falak gyártása munkaigényes és nem olcsó. Az ilyen kövek alkalmazása sok száz évre vezethető vissza a Kárpát-medencében. Először természetesen a gazdagabbak építkezéseinél használták őket, és hamar megjelentek a köznapi közösségi épületek falazataiban is. Írásos adat csak a XVII. század második feléből van arra nézve, hogy ilyen kőből falaztak kisebb településen is házakat, de feltételezhető, hogy már a XV-XVI. században Eger környékén felhasználtak kváderkövet falusi házak építésére. Míg a korábban tárgyalt terméskő egyes vidékeket leszámítva (ezek a Börzsöny és a Balaton-felvidék) alkalomszerűen került felhasználásra, a kváderkövek bányászatára, gyártására illetve felhasználására az ország több táján iparszerű termelési központok alakultak ki (Bükk-alja, a főváros környéke, a Zemplén déli vége, Fertő tó környéke). A kőbányák, fejtőhelyek hosszú évtizedeken át biztosították a nyersanyagot. A kváderkő gyártás, fejtés során elsősorban a minél nagyobb mennyiség elérése volt a cél (a hatvanas években például a tihaméri műhelyben évi 700.000 ezer darab falazó tufakövet készítettek), de nagyon ügyeltek a minőségre is. Ezért is nehéz meghatározni a kváderkövek szokásos méreteit: nem hogy tájanként változó a kövek mérete, de gyakran még az azonos településről kikerülő kövek is más-más méretűek lehetnek, attól függően, hogy milyen minőségű volt az anyakőzet, amiből vágták őket. A lényeg az volt, hogy a kő jó minőségű legyen - és persze az egy épületbe építendő kövek azonos mérettel rendelkezzenek.

A Terméskő Falazatok Jellemzői és Építési Technikái

A terméskövek, melyek a bányából nyersen kerülnek elő, a kőépítészet egyik legősibb és legváltozatosabb alapanyagát képezik. Ezek a kövek viszonylag kevés megmunkálást igényelnek, szinte mindenhol megtalálhatók, és nem érzékenyek a szállításra. E tulajdonságaik miatt a kőtársadalom "alsóbb osztályainak" tekinthetők, de éppen ezért mindenki számára elérhetőek, és az ilyen, szabálytalan kövekből építhetők a leglátványosabb, legszebb falak.

A termésköveket ritkábban a bányában, gyakran a beépítés helyén alakítják felhasználható formájúra. Ez az alakítás nem jelent nagy és fáradtságos megmunkálást: a kőműves, aki a falat építi belőlük, a kő éleit leüti (lefaragja) nagyjából derékszögűre vagy csak tompaszögűre ott, amelyikre felfekszik majd a falban. A lapját úgy ahogy síkra vágja - de azt is csak azon az oldalon, amelyik majd ki fog látszani.

A falak építését - akárcsak a más falaknál - a sarkoknál kezdik. Ide mindig nagyobb kövek kerülnek - a Börzsönyben akár 100-120 centi hosszúak is, melyeket már több embernek kell a helyére illeszteni. A sarokkő elhelyezését és irányba állítását ("vinklibe rakását") mindig a mester végzi. Ez határozza meg ugyanis a fal egyenességét. A sarkokat zsinórral kötötték össze, ez jelölte az irányt és nagyjából az elhelyezendő kősor magasságát. Ez utóbbi természetesen változó volt a bekerülő kövek méretétől függően.

A kőfalak jellemzően nagy vastagsággal készültek. A korabeli előírások szerint 50 centiméteres vagy annál vékonyabb falak esetében olyan kövek használatát írta elő, melyekből két darab kiadta a falvastagságot a köztük lévő fúgával együtt.

Fontos Építési Elvek Terméskő Falazatok Esetén:

Természetes fekvés és rétegződés: A beépített köveknek természetes fekvésüknek, rétegződésüknek megfelelően kell elhelyezkedniük a falban.
Felületkialakítás: A köveket a lehetőség szerint úgy kell előkészíteni, megmunkálni, hogy a teherhatás irányára merőlegesen nagyjából sík felületen feküdjenek. Azaz alapesetben, ha függőleges az erő iránya (pl. egy falban), akkor a kövek alja sík vagy legalábbis ahhoz közelítő legyen.
Hézagok váltakozása: A terméskő falak hézagjai váltsák egymást, vagyis ne folytatódjon az egyik hézag a másikban. Erre elsősorban a függőleges hézagok képzésénél kell figyelni. Akkor tekinthető megfelelőnek az ilyen falazat, ha a kövek legalább 8-10 centit átfedik egymást.
Átkötőelemek: Egyszintes épületeknél 100 centiméterenként egy-egy átkötőelem legyen: vagy a fal teljes vastagságát átérő kő, vagy a korábban már leírt kőpáros (azaz két olyan kő, ami a fugával együtt kiadja a fal vastagságát).
Vízszintes fekvő hézagok: Terméskő fal építésekor a köveket úgy kell összeválogatni és elhelyezni, hogy nagyjából méterenként, másfél méterenként egy végigfutó vízszintes fekvő hézag alakuljon ki - enélkül a magasabb falak kövei megcsúszhatnak.

A kő falak építését vastagságuknál fogva rendszerint két, egymással szemben dolgozó mester végzi. Az előkészített, kissé beáztatott köveket a sarokkövek közé folyamatosan rakják le a fent leírt szabályok figyelembevételével. A kevésbé nedvszívó vagy ridegebb köveket - melyekhez a habarcs nem tapadt olyan jól - egy oldalról rakták: a kőművessel szembeni külső oldalt deszkázattal, zsaluval támasztották meg addig, amíg a habarcs meg nem kötött. A porózus kövekhez a habarcs jobban kötött, de gyakran ott is alkalmazták e módszert. Komolyabb szakemberek a belső köveket is kötésben rakják, de van, ahol csak beszórják, bedobálják a kitöltő anyagot.

A kövek közötti kitöltés sárhabarccsal vagy mészhabarccsal történt. A sárhabarcsot a helyszínen kiásott földből készítették a tömésfalakhoz, vályogfalakhoz készülő keverékhez hasonlóan. Került bele szalmatörek, pelyva is. Ha a köveket szabályosan rakták a fal belsejébe, akkor előtte elterítették a habarcsanyagot.

A kötőanyag elhelyezésének speciális módja, melyet már a rómaiak is ismertek - és melyet a középkorban vált elterjedtté - az, amikor a kőanyagot égetett mésszel keverve helyezték el, vagy utólagosan szórtak meszet a kövek közé. Ezt jól meglocsolták vízzel, és így a mész ott helyben kötött meg: a legerősebb kőfalak készülhettek ezzel a technikával. De hogy milyen régi és milyen tartós ez a technika, mi sem bizonyítja jobban, minthogy hazánkban a római korokból maradt mérnöki létesítmények (pl. AQUINCUM falai) ma is állnak.

Mészhabarcs keverése ll 6000 év Ókori technika ll Építőmérnöki tudományok

Kőfalazatok Hő- és Hangszigetelési Tulajdonságai

A kőfalak jellemzően jó hővezető anyagok, ami azt jelenti, hogy gyorsan áthűlnek vagy felmelegednek. Emiatt az épület belső terét rosszul hőszigetelik. A mai építési előírások igen szigorú hőszigetelési paramétereket írnak elő, ezért a modern kőépítészetben gyakran alkalmaznak kőfalburkolatot, vagy speciális hőszigetelő anyagokkal kombinálják a kőfalazatot.

Speciális Kőfalazati Típusok és Alkalmazások

Ciklopfalazat

A "ciklopfal" elnevezés csak a szabálytalan öt- és hatszög alakú kövekből készült falazási módra illik, ahol minden követ a felette lévő kövek boltövszerűen vesznek körül. Ez a szerkezet elméletileg lehetővé teszi, hogy bármely követ el lehessen távolítani a fal állékonyságának veszélyeztetése nélkül. A ciklopfal szóhasználat igen régi eredetű. Görögországban időszámításunk előtti második évezredből fennmaradtak hatalmas méretű (1,0-1,5 m²-es) kövekből épült falak, amelyeknek építését a hagyomány a mitoszbeli félszemű óriásoknak, a ciklopszoknak tulajdonítja.

A ciklopfal esetében a fal alaprajzában és metszetében megkívánt kötéseket nehezen lehet megvalósítani, ezért ez a szerkezet inkább beton hátfal burkolataként, utóbbival egyidejűleg építve (tehát mint vegyes falazat) kerül alkalmazásra.

Soros Kőfalak és Váltósoros Falazatok

A soros kőfalak közül a váltósoros falat ismertetjük. Ezek a falak minimum 50 cm-es vastagságban készülnek. A kövek mérete és alakja eltérő lehet. A falazatot a laposabb kövekből kialakított ún. kötőkövekkel kötjük össze. A sarkoknál, falvégeknél ún. állóköveket építünk be. Ezeknek a köveknek a magassága ne legyen több három fekvőkő magasságánál.

A kőfalazás munkamenete a következő: előkészítjük a falazat helyén a terepet, majd következik a fal kitűzése. Ezután valamilyen alapot (betonból, alapkövekből) építünk a falazat alá. Ezt követi a falazóhabarcs előkészítése; egyszerre 30-50 liter cement-habarcsot keverjünk be. Ezután kezdődik el a falazat építése. Egy-egy réteget a falszakasz teljes hosszán végig kell rakni. A kövek egyenletesen feküdjenek fel. A kövek mérete a fal vastagságától függ. A hézagok mértékét csökkenthetjük.

Kőfalak a Népépítészetben és Modern Alkalmazásokban

A terméskő falak építése több száz éves tudomány - ezért szinte természetes, hogy ehhez a munkához sok hagyomány, babona, szokás tapadt az idők folyamán. A kőház mindig is a biztonságot - no és persze a jólétet, a gazdagságot - jelezte a magyar ember számára. A földfalnál erősebb, tartósabb volt, a téglánál viszont olcsóbb.

A nem réteges terméskő falazatokat az jellemzi, hogy szabálytalan alakú vagy gömbölyű, ún. görgeteg kövekből készülnek. A fekvő hézagok nem kell, hogy vízszintesek legyenek. A kötés az alaprajzban, metszetben és a fal nézetében egyaránt jelentkezzen. Az egyes kősorokban az álló hézagok átfedése legalább 10 cm legyen. Az 50 cm-es vagy ennél vékonyabb falban a vastagsági irányban legfeljebb két követ szabad beépíteni.

Minden kősor alá vízszintes habarcs terítést kell készíteni, amelybe az egyes köveket idomított fekvőlapjukkal elmozdulásmentesen kell beágyazni. A 3 cm-nél nagyobb hézagok kitöltésénél a habarccsal való takarékosság végett kőékeket, ún. sifrákat kell beágyazni. A külső felületre sík kövek kerüljenek; itt ne legyenek háromszög alakú, könnyen kieső kövek. A kövek nagyságát technológiai szempontból súlyuk korlátozza, 15-30 kg-nál súlyosabb köveket nem célszerű alkalmazni; a hézagkitöltő kövek 2-5 kg súlyúak legyenek.

A nem réteges (közönséges) terméskő falaknál 1,5-2,0 m-es magasságokban végigfutó vízszintes, ún. kiegyenlítő fekvő hézagsíkokat kell létesíteni; kiegyenlítő hézag nélkül a falazat esetleg megcsúszhat. Falvégeknél és sarkoknál a nem réteges terméskő falazatot legalább 80 cm hosszúságban a réteges kőfalazat szabályai szerint kell befejezni. Közvetlenül a sarkokra nagyobb, szabályos alakú kövek kerüljenek.

A nem réteges terméskő falaknál két emeletszint terhét hordó falakban minden kiegyenlített kősor után (kb. 30 cm-enként), egy emeletszint terhét hordó falazatban pedig két kiegyenlített kősor után (kb. 60 cm-enként) két téglasort kell beiktatni. A fal építésénél zsinórt, függőónt és lécet használnak. Kemény köveknél a fal egyik oldalára deszkát állítanak és a másik oldalról falaznak, mert a rosszul tapadó habarcs miatt a fal könnyen szétesik.

A terméskő falazatok napjainkban is népszerűek, különösen a rusztikus stílusú épületeknél, kerítéseknél, támfalaknál. A modern technológiák lehetővé teszik a gyorsabb és hatékonyabb kőfalazást, de a hagyományos technikák is megőrizték értéküket. A kőburkolatok alkalmazása, legyen az belső vagy külső térben, esztétikai és funkcionális előnyökkel jár. A Budaörsi bemutatóteremben látható, hogy különböző színű kőburkolatok hogyan keltenek életre egyedi hangulatot, bemutatva a kő mintázatának sokszínűségét.

A Kőépítészet Történelmi és Kulturális Jelentősége

A kő az egyik legrégibb építőanyag, amely évezredek óta formálja az emberi civilizációkat. A kőfalazatok nem csupán építészeti elemek, hanem a történelem, a kultúra és a hagyományok őrzői is. A különböző korok és kultúrák eltérő módszereket és stílusokat fejlesztettek ki a kő megmunkálására és felhasználására, így a kőépítészet gazdag és változatos képet mutat.

A kőházak mindig is a biztonságot, a tartósságot és a jólétet szimbolizálták. A terméskő falak, bár építésük időigényes és költséges lehet, rendkívül tartósak és esztétikusak. A modern építészetben a kő falazatok továbbra is helyet kapnak, legyen szó akár régi épületek felújításáról, akár új, egyedi stílusú otthonok építéséről. A kőfalak építése valóban a kőműves mesterség csúcsa, amely gyakorlatot, tudást és elhivatottságot igényel.

tags: #i #osztalyu #nem #reteges #termesko #falazat