Az íráshasználat megértésének árnyoldalai: a kódváltás és a helyesírás-tanulás dinamikája
A modern technikai eszközök segítségével alkotott virtuális szövegek életünk meghatározó részévé váltak. Az internetes kommunikáció terjedése közben azonban azt is tapasztaljuk, hogy valamiféle új nyelvhasználati norma alakul ki az elektronikus szövegekkel kapcsolatban. Az elektronikus szövegeket gyakran a beszélt nyelvi és az írott szöveg sajátosságai egyaránt jellemzik (Fercsik-Raátz 2006: 88-89). A virtuális szövegeknek koherenciát biztosító pragmatikai, nyelvi és stiláris eszközök részben eltérnek a papíralapú szövegekéhez képest.
Napjainkban nemritkán olyan kommunikációs helyzeteket is megélünk, amelyekben a kommunikációs partnerek eltekintenek a helyesírási szabályok szigorú betartásától. A közvetlen barátainknak címzett üzenetváltásban nem számít udvariatlanságnak, ha elmarad a megszólítás vagy a mondatvégi írásjel, és az sem, ha rövidítéseket alkalmazunk. Ha olyan partnerrel kommunikálunk írásban a Skype-on, akivel jól ismerjük egymást, és feltételezzük egymásról, hogy alapvetően képesek vagyunk alkalmazni a helyesírási szabályokat, nem feltétlenül javítjuk ki a gépelési hibákat. Azt tapasztaljuk, hogy meghatározott kommunikációs helyzetekben, különösen az elektronikus szövegek írásakor a papíralapú szövegek helyesírási normájától eltérő belső helyesírási norma alakul ki.
De ezzel együtt azt is tudjuk, hogy önéletrajzban, hivatalos levélben, nyilvános publikációkban, kiosztott előadásvázlatban stb. még mindig a normához igazodó helyesírásra törekszünk. A kommunikációs példák azt is mutatják, hogy továbbra is nagyon fontos, sőt szükséges a helyesírási szabályzat presztízsét megőrizni, de érdemes számolnunk azzal, hogy a helyesírásban is megjelenik - a szociolingvisztikában ismert fogalmat alkalmazva - a kódváltás képessége, elsősorban a helyzetnek megfelelő kódváltás, vagyis a használt nyelvet és nyelvi normát az író a helyzet szerint váltogatja, bizonyos helyzetben az egyiket, egy másikban a másikat használja.
Az iskolai gyakorlatoknak továbbra is meg kell tanítaniuk, hogy milyen helyzetekben van szükség a helyesírási szabályok fokozottabb figyelembevételére. Az ehhez a célhoz igazodó tudatos szövegválasztással, valamint életszerű helyesírási gyakorlatokkal élményszerűbbé, így eredményesebbé tehetjük a helyesírás tanulását. Az iskolákban továbbra is fontos helyesírást tanítani, hiszen kódváltásra is csak azok a gyermekek lesznek képesek, akik ismerik és adott helyzetben képesek alkalmazni a helyesírási szabályokat.
A helyesírás-tanulás a különféle színtereken zajlik: az iskolában, otthon, közösségi terekben és a virtuális környezetben egyaránt. A digitális környezetben megfigyelhető kódváltás nem jelenti a szabályok teljes elhagyását; inkább a kommunikációs kontextushoz igazodó nyelvi és helyesírási megoldások adaptációját jelenti. Ennek megértése segíti a diákokat abban, hogy a szabályok megértésével és alkalmazásával tudatosan válasszanak nyelv- és írásmódot különböző szövegtípusok között.
A kódváltás képessége a helyesírásban összefügg a virtuális szövegek jellegzetességeivel: a koherencia biztosításához használt pragmatikai, nyelvi és stílusbeli eszközök részben eltérnek a papíralapú szövegektől. A tanulók egyrészt a virtuális szövegek külső világában, másrészt az iskolában gyorsan megtanulják, hogy milyen típusú szövegekben és mely kommunikációs helyzetekben van lehetőségük a normától eltérő helyesírásra, és mely helyzetekben szükséges a normakövetés. Ugyanakkor megfelelő hozzáállás és írásfegyelem szükséges ahhoz, hogy a normakövető szövegtípusokban a helyesírási hibák elkerülésére törekedjenek.
Az ehhez a célhoz igazodó tudatos szövegválasztással, valamint életszerű helyesírási gyakorlatokkal élményszerűbbé, így eredményesebbé tehetjük a helyesírás tanulását. Az iskolai helyesírás-tanításnak kiemelt szerepe van a kódváltásra való felkészítésben, és a diákok akkor tudnak hatékonyan alkalmazkodni az elektronikus és a papíralapú szövegek között, ha ismerik és gyakorolják a szabályokat, a kivételeket és a kivételekhez vezető technikákat is.
A helyesírás-tanulás fő témái és módszerei
A helyesírás-tanulás két fő típusa megkülönböztethető: a szabályokkal leírható és a szabályokkal nem leírható műveletek elsajátítása. Szabályokkal leírható például a írásjelek használata, a különírás és az egybeírás témaköre vagy a földrajzi nevek írásmódja. A kivételek és az idegen szavak hangjelölése gyakran nem írható le egyszerű szabályokkal, ezért ezek megtanulása konkrét szavak emlékezetbe vése után történik.
A tanítás lépései példák és szabályok memorizálásához:
- a szó írásképének megfigyelése és olvasása;
- a szó hangoztatása;
- a szó többszöri leírása;
- az íráskép emlékezetbe vésése;
- az íráskép felidézése írástevékenység közben;
- a példa lejegyzése.
A helyesírási memória fejlesztése szempontjából a rövid távú és hosszú távú memóriát különböztetjük meg. A memória fejlesztése különféle gyakorlatokkal történik, különösen iskoláskorban, amikor a gyermekek céltudatosan igyekeznek emlékezetükbe vésni dolgokat (Gósy 2005: 62-64). A memóriát támogató megközelítések között szerepelnek auditív, vizuális és motoros percepciók figyelembevétele és az egyéni tanulási stílusok alkalmazása a gyakorlatokban.
Az emlékezetet segítő technikák közé tartozik, hogy a diákok a helyesírási szavak írását többféle módon rögzítsék: látás, hallás és írás hármasának kombinációja révén mélyül el az íráskép. A kompetenciafejlesztés során fontos a metakognitív készségek fejlesztése: tervezés, nyomon követés és feladatok értékelése, hogy a diákok képesek legyenek saját tanulási folyamataikat irányítani.
A kódváltás és a digitális kompetencia összekapcsolása az oktatásban megköveteli, hogy a diákok tudatosan válasszanak a különböző írásmódok között, figyelembe véve a helyzetet és a közlési célt. Ennek érdekében az iskolai nevelésben a szabályzat és a szótárak használata mellett kiemelten fontos a való életbeli, életszerű gyakorlatok megtervezése és gyakorlása.
tags: #irasban #megadott #szavak #megertese #kepi #alatamasztas