Kolozsvár római múltja: Napoca nyomában az epigráfia és a városszobrok fényében
Kolozsváron a római kori emlékek története szorosan összefonódik a város középkori falainak maradványaival, a Dominikánus-templom többszáz éves feliratkapcsolataival és a kiemelt szarkofágokkal, melyeket a 19. századtól kezdve egyre nagyobb tudományos érdeklődés ölelt fel.
A római Napoca az irodalomban és a feliratokban
A római múlt iránti kezdeti kutatások Szamosközy István nevéhez fűződnek, aki az 1598-as Inscriptiones Romanae című munkájában már összefoglalta a kolozsvári emlékeket és a város nevét érintő feltételezéseket. A neves epigráfus felismeréseinek köszönhetően vált világossá, hogy Napoca a mai Kolozsvár megfelelője, és ezt a következő évszázadok során a tudományos közösség is ritkán vitatta.
Szamosközy legfontosabb megállapításai között szerepel az a megfontolás, miszerint az AVP (NAP) feliratkapcsolat helytállóbb Napocának értelmezése, amely később megfontolásra talált a korszak zootechnikájában és a topográfiában is.
A római emlékek feltárása és hatása a város arculatára
A 19. század közepére Kolozsvár a római örökség központjává vált, amikor Theodor Mommsen és más kutatók megérkezésével új megvilágításba került a város romanizált múltja. A cipriani tér (akkori Czigány sor) alatt feltárt római szarkofágok közül több is árulkodó leírásokra talált Jakab Elek és a helytörténészek részéről, amelyek hozzájárultak Napoca „valós” történetének megismeréséhez. A 19. század második felében a város átalakulása során sok római emlék került elő, de ekkor még sok területet elnyeltek a modernizációs munkálatok.
A középkori városfalak és a malomárkok feltárása végigkísérte a település történetét; több sírfelirat és funerális emlék került elő a 20. század elején, amelyek azt bizonyították, hogy a római település mélyen a talajkéreg alá nyúlik. A 1957-es Bokor-könyv Bodor András szerződésében megfogalmazott összegző munka Napoca feliratok tükrében című összefoglalója a város római múltjának legátfogóbb irodalmi összegzése maradt, amely a mai napig hatással van a régészeti és történeti megközelítésekre.
Az oltár- és feliratkészletek jelentősége
A Vasútállomás közelében feltárt oltárok és a via decumana mentén azonosított szentélyek együttesen jelzik, hogy a város területén már a római korban is egy központi vallási tér létezett. A 1975-ben felfedezett római oszlopok és 1,5 méteres oltár a vallási élet jelenlétére utal, amelyet a későbbi ásatások tovább erősítettek. A feltárt szarkofágok és feliratok együttműködése segít közelebb hozni Napoca városának egész napjait a modern Olvasóhoz.
A római örökség a városnevekben és a közéleti kedvtelésben
Az 1840-es években és a romantika korában Kolozsvár mind a tudományos közélet, mind a közönség tájékozódása számára fontos forrásként szolgált: a város római múltja és a római szarkofágok megjelenése a közbeszédben egyre gyakrabban került elő. A város 20. századi változásai során a névváltoztatások és a római identitás hangsúlyozása hozzájárult ahhoz, hogy Napoca és Claudiopolis nevei egyaránt megőrződjenek a helyi és regionális történetírásban.
Az 1867-es ásatások és a Trencsén téri területek feltárásai hozzájárultak ahhoz, hogy a latin nyelvű feliratok útján feltáruljon a város római múltjának közelebbi története. A 20. század második felében a régészet mentőásatásai és a városi építkezések során előkerült római emlékrészletek összegezése pedig megerősítette, hogy Kolozsvár a római települések egyik legizgalmasabb példája Erdélyben.
Jelenkori összegzés: Napoca nyomai Kolozsváron
Ma is láthatóak a belső városi fal és a középkori szerkezetek nyomai, melyeket a római múlt feltevései egészítettek ki. A középkori és modern kori ásatások összességükben egy olyan mozaikot adnak, amelyben a napócei és a római kori emlékek együtt mesélik el Kolozsvár hosszú történetét. Az epigráfia és a régészeti leletek összessége lehetővé teszi a város életének több évszázados visszakövetését a modern korig.
tags: #kolozsvar #kemeny #unio #utca