Kosárfonó papírszövetekből: sablonnal a közelítés és megmunkálás mestersége
A papírfonás témakörét igyekszem minél jobban körüljárni, bemutatni nektek, hiszen egy egyszerű, környezetbarát és nagyon hasznos technikáról van szó.
Az alapanyag, azaz a papírcsövecskék elkészítését egy korábbi bejegyzésemben részletesen megnézhettétek, ehhez IDE kattintsatok, ha még esetleg nem olvastátok. Egy szép kosárhoz az esztétikusan eldolgozott perem is hozzátartozik, mondhatni tökéletesíti a munkát, így érdemes erre is időt áldozni. A lényeg pedig a sablon használata. Ez nem csak mankót ad a munka során, hanem vezeti majd a kezeteket, nem kell méricskélni, saccolgatni, forgatni ide-oda a kosarat, hogy egyenletesen haladtok-e éppen. Sablonnak pedig jóformán bármi megteszi, ami méretben passzol az elképzelésetekhez. Lehet egy kisebb vagy éppen nagyobb kartondoboz, de például egy műanyag kosár is megteszi. A 100 Ft-os boltokban rengeteg különböző méretű és formájú ( és persze borzalmasan ronda) olcsó műanyagáru között válogathattok, amik tökéletes alapanyagok sablonnak. Én most fedeztem fel őket erre a célra, és mondhatom nagyon bevált. Eleve volt itthon néhány darab (a zöldségeket is ilyenben tároljuk), de most feltérképeztem a további választékot is. Alább pedig egy kisebb méretű fedeles kosárka hasonló elvvel készítve. Itt látszik, hogy a sablont (ha nem zavaró, és pl. vékony kartonból van), akár véglegesen is benne lehet hagyni a kosár belsejében.
A vesszőfonás, kosárfonás a múltban az egyik legelterjedtebb népi foglalkozás volt. A kosarak alapanyagául különféle fűzfafélék szolgáltak. Ezek a folyók mentén, mellékágaiknál, a csatornák partján bőségesen megtermettek. A munka a múltban háziipari jellegű volt, kiegészítő téli tevékenységnek, a megélhetést javító mellékfoglalkozásnak számított. A népi kosárfonók elsősorban családjuk igényeit elégítették ki, de a vesszőből készült különféle használati tárgyakkal ellátták az egész falut, gyakran a környéket is. A vesszőfonás technikája több ezer éves, amit a sövény- vagy paticsfalú házak ásatásokon feltárt maradványai tanúsítanak. A fal vázát földbe szúrt karók közé font vesszőfonadék alkotta, melyet mind a két oldalán agyagos sárral vastagon betapasztottak.
Különböző kialakításű kosarak és a slágertermék Hollandiában a zöldségtároló. A hántolatlan, hajas vagy zöld vesszővel dolgozó specialistákat és háziiparosokat széles körben kaskötőnek nevezték, míg a hántolt vesszőből nomabb kivitelű munkákat készítő háziiparosnak és kisiparosnak kosárfonó volt a megnevezése. Épületek, használati eszközök is készültek vesszőfonadékból, mint például sövényház, de a parasztspecialisták különféle rendeltetésű melléképületeket is készítettek ily módón: terménytárolókat (gabonáskas vagy szántalpas kas, kukoricáskas stb.), tyúkólat, kaput. Külön típust alkotnak a csúcsos karórendszerre font készítmények. Így készültek a varsák, csíkkasok, haltartók, méhkasok, galambkosarak, borszűrők.
A legalkalmasabb nyersanyag a fűzfavessző volt. A kosárfonók ezen kívül aranyvesszőt, rekettyét vagy vörös füzet használtak, kényszerűségből a gyűrűsfa vagy a jegenye arra alkalmas vesszeit is megfonták. Aranyvesszőt azelőtt a házak tájékán, az uradalmakon is termesztettek, nemesítettek. A vesszőnek vékonynak, egyenesnek és hosszúnak kellett lennie, s nagyon fontos volt a rugalmassága: hogy jől hajlítható legyen, ne törjön el könnyen. A vesszőszedés: a kosárfonó több olyan helyet ismert, ahol a megfelelő alapanyag megtermett. Helyes vágással nem ártott a természetnek, a következő éven a levágott helyén bőségesen megtermett az új vessző. Egymaga járt gyűjteni. A vágás eszköze valamikor egy éles kés, görbe kés, szőlőmetsző kés, bicska volt. A levágott vesszőt kévékbe kötözte. Madzagot, drótot használt hozzá, régebben azonban a kévét egy hosszabb vessző segítségével, szorító kötést alkalmazva gúzsba kötötte.
A népi kosárfonók által a vesszőt pucolatlan vesszővel dolgoztak, vagyis a vesszőt héljastul fonták meg. A parasztkosarakhoz váló pucolatlan vesszőt általában lombhullás után, október végén, november elején szedéték. Így helyes tárolással egészen tavaszig megtartotta rugalmasságát. A tavasszal és nyáron gyűjtött vesszőket hosszabb ideig kell a sablonon belül tartani, míg elnyeri a kívánt rugalmasságot és formázhatóságot.
A kosárfonás rejtelmeiről Luka Lajos, túrkevei vesszőfonó és kertibútor-készítő népi iparművészt kérdeztem. 1945-ben született Túrkevén, az általánosa iskola befejezése után ere- detileg szobafestőnek jelentkezett, de „létszám feletti” lett, így végül Sallai Károly műhelyében kosárfonó ipari tanuló́nak tanult. Nála sajátította el a mesterség fuertélyait. 1962-től a helyi kosárfonó üzemben dolgozott 1974-ig, majd egészségügyi problémák miatt szakmát és munkahelyet váltott. A fémforgácsoló szakmában dolgozott 19 évig. A vállalat megszűnése után a végkielégítésből alapanyagot vásárolt és egyéni vállalkozó lett, az eredeti szakmájában. Bezárkózott, úgy próbálta felidézni az eredeti fogásokat, maga se tudta, hogy képes-e még vesszőfonásra, de szerencsére visszajöttek a régi mozdulatok. A kezdeti nehézségek után termékei bemutatásával igyekezett megfelelő piaci kapcsolatokat kiépíteni. Ez úgy érzem, siker ült - mondja a mester. 1998 óta zsűriztetem termékeimet. Előbb a Képző- és Iparművészeti Lektorátusnál, majd 2002-től a Magyar Művelődési Intézetnél (ma Hagyományok Háza) összesen 35 termékem kapott zsüriszámot. Folyamatosan kiállításokon, pályázatokon veszek részt. Tagja vagyok a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművészeti Egyesületnek, illetve alapító tagja a Nagykunsági Népművészek Egyesületének. A paraszti kultúrában meglévő archaikus formák mellett megtaláljuk a modern lakáskultúrába is beillő tárgyakat.
A sablonok használata megkönnyíti a fonást: A vessző háromfelé hasítása hasítófa segítségével - Miután megvette a vesszőt, máris nekifoghat a fonásnak? - Hát nem egészen így van, először szétválogatom, hogy fonáskor már ne kelljen válogatni vagy keresgélni. A legvastagabbakat külön rakom, belőlük készülnek a fenék- és az oldalkarók. A vastagabb, középszerű vesszőt a fenék körülszegésére és a kosár oldalának, falának megkezdésére használom. A vékonyabból készítem a fotel oldalát és alját. A szétválogatás után a vesszőket a tövüknél (a vastagabb fele) éles késsel kihegyezem, hogy könnyebben tudjam őket a fonás közé szúrni. A fűzfavesszőt vízben áztatom, a vessző vastagságától függően több órán át. Az aranysárga fűzfavesszőt, mivel szivacsos szerkezetű, 1-2 óráig áztatom, az amerikai fűz keményebb, azt 4-6 órát. Utána vizes takaróval letakarom, hogy ne száradjon ki. Egy vesszőt 3 vagy 4 felé hasítok úgynevezett hasítófa segítségével, majd kiveszem a belet belőle síngyaluval. Egy fotel elkészítésénél először meghajlítom a pidlit (káva) a sablonra, utána kifonom az ülést. A lábakat 2 éves merevítő vesszőből készítem, majd következik a rácsozás, és végül leszegem. Amelyik termékben szeg van, azt vizes rozsdamaró oldattal (10 l víz, 1 dl rozsdamaró) lemosom, felújításnál is ezzel mosom át a terméket. Végül selyemlakkal vagy Trinát lakkal bekenem, ettől lesz szép fényes és tartó́s. Egy fotel elkészítése 2 napot vesz igényt.
A fotel lábainak merevítése - Hogyan történik a kosárfonás?- A fenék elkészítése̋vel kezdem. Először a hosszabb, vastagabb vesszők végéből, a tövéből fenékkarókat vágok. Hosszúságuk adja a fenék átmérőjét. A karókból keresztét készítek. Három karó közepét késsel felhasítom, majd a hasítékokon keresztüldugok további hármat. Két vékony vesszőt a hegyivel, a vékonyabbik felével szintén átfűzök a hasítékon, ezekkel körülfonok minden egyes karót. A karók között keresztezem a vesszőket, közben a karókat szét is választom egymástól. Ha elfogy a vessző, pótolom. A feneket leszegem, majd elkezdem fonni a kosár falát. Előbb kihegyezett oldalbordákat szúrok a fenékkarók mellé. Az oldalbordákat is vastagabb vesszőkből készítem. Hat fenékkarós kosár eseté̋n 12 karóvég van, ezért huszonnégy oldalbordát kell készíteni, minden karóvéghez kettőt. Ezeket kihegyezett felükkel beszúrom a karóvégek mellé, majd további hármat vesszővel folytatom a kosár falának foná́sát addig, míg a megfelelelő magasságot el nem érem. Végül leszegem a kosarat, és elkészítem a fűlét.
Székláb készítése - Eleinte, amikor elkezdtem segíteni, mindig kérdeztem a férjemtől, hogy mit hogyan kell csinálni - mondja Emília. - A legtöbbször csak annyi volt a válasz: „hát látod!” Így aztán leginkább a saját káromon tanultam meg a fortélyokat. A különlegesebb, nagyobb darabokat most is csak ő tudja megcsinálni, de a kisebb üveg- vagy tükörfonásokat én is megoldom. A házaśpár meséli, már felnőtt gyermekeik is megtanulták a mesterség alapjait, sőt még jogász menyük is félve ó̋rzi azt a néhány darabot, amellyel próbálkozott. A nyári szünetek alatt természetes volt, hogy a lányunk és aunk is besegített a munkába. Most meg lassan már az unokák következnek. Egyelőre azonban még inkább én készítek nekik ajándékokat meglepetésskén t - teszi hozzá Lajos.
A sablonok A házaspár gyakorlatilag minden idejét együtt tölti, még sincs elegűk egymásból. Tavasztól őszig járják a különböző vásárokat, rendezvényeket, bemutatókat, olykor egy-egy alkotó-táborban is részt vesznek. Valóban ez a körút a számukra. Négy rendezvényen mindig részt vesznek: Túrkevei Juhászfesztivál, Túri Vásár, Mezőtúr, budapesti Mesterségek Ünnepe, Karcagi Birkafönó verseny. Mindenẗ nagy sikere van a termékeinek és gyorsan el tudja adni őket, már megkeresték Hollandiából és a Kanári-szigetekről is. Termékeik nagyon változatosak, például: ülőgarnitúrából is van klasszikus, új kagylóüléses kétféle formában, puff, hintaszék, előszoba-berendezések, komódok, szennyestárolók, virágtartók, zöldségtárolók, kosarak stb. A műanyagok megjelenéséig a használati tárgyak nagy részét ebből a könn̋en elérhető anyagból készíttették és a régen sokféle található fűzfavessző készzen adta magát rengeteg eszköz, használati tárgy elkészítéséhez. Ráadásul igen szilárdak és könnyűek voltak a belőlük készült tárgyak.
Gazdag tárgyalkotó népművészeti, kézműves hagyományunk mély, évezredekre nyúlik vissza. Nemzeti, kulturális identitásunk része, nemzeti önkifejeződésünk eszköze, jellegénél fogva egyedi, rendkívüli értéket hordoz magában. A népi kézművesek hagyományőrző jellegük kiemelten fontosak a közösségek megerősítéséhez, illetve egy-egy kistelepülés minőségi vendéglátásának, idegenforgalmi vonzerejének növeléséhez.
A kötetek központi témája a téglaépítmények a kertben, amelyben a kosárfonó minta elrendezése egy hagyományos vidéki ház kertjébe illeszkedik. Egy vörös téglás kerti út példája rámutat arra, hogy a beépített minták között a kosárfonó minta különleges hangulatot teremt, és minél öregebbek a téglák, annál jobb a végeredmény. Az útépítés technológiája hasonló a fűzfa vesszőből készült kosarakhoz, és a szélességet vagy hosszúságot a tervezés határozza meg. Elengedhetetlen a föld alatti csövek nyomvonalának felmérése és a kivitelezés előtti óvatosság.
A kerti út megvalósításához részletes útmutató található: mérőszalag, kalapács, zsinórok és karókkal jelöljük ki az út szélességét, a gyepet kiásva alapozunk, zúzott követ teszünk alá, majd homokot vagy salakot tömörítünk. A téglákat vékony habarccsal és szegélyező téglákkal rögzítjük, végül a fugákba is tömörített homokot terítünk. A végső simításban lapvibrátorral vagy döngölővel végigmegyünk az egész felületen. A képeken a rétegrendeket és a zsalukeretet is szemléltetik, hogy a kivitelezés minden lépése érthető legyen. A végeredmény nemcsak funkcionális, hanem esztétikus és otthonos megjelenést ad a kertnek.
Nemzeti értékeink között a gazdag hagyományos népművészet erősen hozzásegít bennünket a közösségek egységéhez és az öngondoskodó kultúrához. A kötődés a mester és tanítványai között, a családi öröklődés és a közösségi rendezvények mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a mesterség fennmaradjon és tovább éljen a modern társadalomban. A tenyésztett, gondosan megmunkált vessző és a hagyományos technikák időtálló szépséget és hasznos eszközöket adnak a mindennapokra, legyen szó háztartási vagy kertészeti feladatokról.
Itt a praktikus útmutató a téglaburkolat elrendezéséről és a kosárfonó mintákról, amely segít a kertépítésben és a hagyományőrzésben egyaránt. A szöveg hangsúlyozza a sablonhasználat fontosságát és a hagyományos anyagok időtálló értékét, amely ma is releváns és inspiráló lehet a DIY rajongók számára.
| Elem | Leírás |
|---|---|
| Sablon mérete | illeszkedjen a választott kosár méretéhez |
| Nyersanyag | fűzfa vessző, aranysárga és zöld változatok |
| Fareszelés | fenék- és oldalkarók készítése, 12 karóvég |
| Bevonat | selyemlakk vagy Trinát |
| Kertút szélesség | 70 cm a sablonok közti távolság |
tags: #kosarfono #minta #teglabol