Meder utcai lakótelep epitése és a szocialista lakásépítés komplex képe
Az 1960-as évek - akkoriban - dinamikus évtizednek tűnhetett, hiszen Budapesten új, modern dolgok épültek. Új kábelhíd, metró, felül- és aluljárók, kísérleti lakóházak és előregyártott elemekből új, komfortos lakóházak ezrei. A lakásínség nem magyar jelenség volt, hanem általános problémaként jelent meg egész Európában. A szocialista tervgazdaság pedig jellegénél fogva hiánygazdaság volt, így amikor az erőltetett iparfejlesztés hatására Budapesten rengeteg új lakásra volt szükség, akkor a tömeges paneles lakásépítés lehetett gyakorlatilag az egyetlen járható út.
A 78 hektáros, beépíteni szánt terület nagyobb része magántulajdonban volt, az állami tulajdon csak 31 hektárra terjedt ki, és a területen 856 magántulajdonú és 547 állami tulajdonú lakás eleve volt. A következő ütemről, a Kerepesi út melletti 71 épületről 1969 decemberében döntöttek, erről a Népszabadság című lap 1969. „Jóváhagyta az új zuglói lakótelep beruházási programját szerdai ülésén a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága. A Kerepesi út - Eörs vezér tér - Nagy Lajos király útja övezte 80 hektárnyi területen, 71 lakóépületben több mint 12 ezer családi otthont építenek fel. A házak többsége tízemeletes lesz, de előreláthatóan épülnek 15-20 emeletes toronyházak is. A cikk kitért arra is, hogy növelik a tervezett óvodai férőhelyek számát, az eddigi 1000 lakásra tervezett 75 óvodai hely helyett 1000 lakáshoz 100 óvodai férőhely tartozik, és 98 általános iskolai tanterem is épül a 78,4 hektáros területen. A cikkben is említett kétszobás lakások mellett a tervekben szerepelt néhány száz egy-, illetve másfél szobás lakás, valamint elenyésző számban két és fél, illetve három és fél szobás lakás.
A lakótelep beruházási programja már 1966-ban elkészült, de akkor még számos kérdés - így az építési technológia, a lakások ára, a szociális beruházások - nem tisztázódott. Akkor még 13 140 lakással számoltak, de a közeli Kompozíció Illóolaj és Vegyészeti Gyár kitelepítése, valamint a korábban felújított két ház szanálása nem volt kivihető, így az előterjesztés 12 100 lakás építését tartalmazta, leginkább a dán technológiával, illetve egy 16 és egy 21 emeletes ház alagútzsaluzásos technológiával. A teljes beruházást 1977-re szerették volna befejezni.
A lakótelep fogalma szerint a későbbiekben többféle meghatározás létezik, de a szóhasználat szerint Szolnokon is többféle korú és méretű lakótelepet különíthetünk el. Azonban tévedés lenne azt gondolni, hogy a lakótelepek építése a szocializmus találmánya. Az első lakótelep Szolnokon a Városmajor út elején alakult ki, a MÁV kórház mögötti épületegyüttes, illetve a Boldog Sándor István úti sztálinbarokk házsor is ehhez a megkezdett folyamatához tartozik.
Az 1960-as évek szakaszában a hatvanas évek elején kezdődött meg a tömeges lakótelep építés Szolnokon is, és több kisebb telepet követtek: a Mátyás király úti, a Thököly úti, a Móra Ferenc út környéki házak, végül a hetvenes évek végétől a Széchenyi városrész. A lakótelepek második generációjához tartoznak a zárványlakótelepek, amelyek immár bő fél évszázada megbújnak a Nagyvárosnak nevezett városrész zsákutcáiban, illetve egy összekötő utcában.
Az 1945 utáni időszakban a fővárosi lakásínség kritikussá vált, egyrészt mert a háború miatt a lakásállomány egy része megsemmisült, másrészt mert a fővárosba egyre többen érkeztek. A kommunista párt a nehézipar felfuttatásával és a faluból a fővárosba érkező munkaerő vonzásával kívánta kielégíteni a lakásigényeket. Lakhatásukat lakásfelújításokkal, a meglévő lakások társbérletekké történő szétválasztásával és új lakótelepek építésével oldották meg.
A Kerepesi úti lakótelep például hagyományos téglaszerkezetes, magastetős épületekből állt, ahol a tervezők - Heim Ernő, Brenner János és Fülep Sándor - arra törekedtek, hogy a mintegy 1 km hosszú házsor ne képezzen zárt térfalat. A korszakban a tervezők egyedi megoldásokkal dolgoztak, bár a későbbiekben a gazdasági nehézségek miatt a CS-lakás fogalma került előtérbe. A 1954-es Nagy Imre-program nyomán a tervezők a típustervek helyett egyedi megoldásokat alkalmazhattak, és a meanderes keretes beépítés lett a városképi jellemzők középpontja.
A protolakótelep köré épült OTI-telep az 1950-es évek végétől a magántulajdon és a közművesítés együttműködésével jött létre. A 1945 utáni időszakban a telep tervezői a közlekedést és a munkahelyek elérhetőségét is figyelembe vették, így többnyire a környék ipari létesítményeihez közeli területekre esett a választás.
A Budapest100 ismert feladata és témája a hetvenes évek építészete, és a Budapesten 1945-1989 közötti építészet bemutatása kiemelten fontos dokumentációs és kiállítási projekt. A közelmúltban megjelent új kötet Kovács Dániel művészettörténész tollából a főváros 1945-1989 közötti építészetéről, mely 420 szócikket és 250 fényképet tartalmaz, és sétatempóban vezet végig a házakon.
Az 1960-as évek végéig vagy az ezredforduló környékéig a panelházak gyors építési módjával kellett reagálni a lakásínségre, és a belső udvarokkal, zárt közösségekkel megteremtett lakótelepi életforma sokat formált a városképben. A jó példa erre a Zuglóban megvalósuló Kerepesi út menti telep és a Róna utcai tömbök, amelyeknél a meanderes beépítés és az egyedi megoldások együttese adta a városi közösség alapját.
A szocreál építészet metaforikusan is tükrözte a korszak ideológiáját: a klasszicizmus elemeit beemelve, a szocialista realizmust gyakorló építészek oszlopokat és visszafogott mintázatokat használtak, és megteremtették a munkáslakások közötti kényelmet és közösségi funkciókat. A Mester Árpád és Krivátsy Ádám munkája különösen jelentős az épületek elrendezésében és a központi szolgáltatások beépítésében.
Az angyalföldi protolakótelep és a hozzá kapcsolódó műtermek, a Máglya köz és a szobrászati/irodalmi utalások a korszak kulturális lenyomatát is hordozzák. A kilencvenes évek végére a korábbi nehézségek ellenére a lakótelepek fejlesztése és a közterületek zöldfelületeinek növelése folytatódott, és a városrész - a Belvároson kívül - megteremtette sajátos, élhető lakóterületeit.
Az 1956-1960 közötti időszakban felmerült lakásépítési igények kielégítésére az építészek egyedi megoldásokat és típusépületeket is alkalmaztak. A Kerepesi úti lakótelep, a Róna utca és az Örs vezér tér közötti terület megoldásai például ezt szemléltetik. A 1960-as évektől kezdve a paneltechnológia térnyerése lehetővé tette a gyorsabb, nagy volumenű lakásépítéseket, de a minőség és a városképi integráció kérdései továbbra is meghatározóak maradtak.
tags: #meder #utcai #lakotelep #epitese