Milyen kondenzátorokat alkalmazzak a hangváltók építésében
Passzív alkatrészek téma körébe tartozik a hangváltók megvalósítása, ahol a tekercs, a kondenzátor és az ellenállás fontos szerepet játszik a kívánt elektromos szűrés elérésében.
A hangváltóban használt tekercsek tipikusan 0,1 - 10 mH, a kondenzátorok az 1 - 150 µF tartományban mozognak.
A hangváltókban használt kondenzátorok között a legolcsóbb az elko, ez azonban polarizált, ezért hangváltóban nem használható.
A bipoláris elko a hangfrekvenciás jelek szűrésére használható alfaja, és ennek legnagyobb hátránya, hogy idővel kiszárad és veszít kapacitásából.
Jobb minőségűek, időtállóak, nagyobbak és természetesen drágábbak a fólia kondenzátorok, amikből számtalan fajta létezik.
A piac ehhez hasonlóan dinamikus, és gyakoriak a drágán árult, de egyébként semmilyen különlegeséggel nem rendelkező darabok.
Kis szemfülességgel sokszor olcsón lehet jó hangú darabokat találni, például a képen látható orosz PETP MKT kondit.
Nagyobb kapacitások esetén sokszor nem éri meg a fólia kondenzátor, de soros ágban ilyet javasolt használni.
Az olaj-papír kondenzátort viszonylag ritka, drága és körülményes beszerezni.
Az ellenállások típusai közül a kerámia ellenállás a leggyakoribb, de nem mindig jó minőségű, és a hangváltóban történő alkalmazása esetén figyelembe kell venni a terhelést.
Soros ágban, de a magassugárzó elé huzalellenállás (MOX) használata javasolt, még ha kicsit utána is kell járni.
A hangváltó elsődleges összetevője az elektromos szűrő, ami a nem kívánt frekvenciákat választja le a hangdobozba épített hangszórókról.
Az elsőrendű szűrő mindössze egy, a hangszóróval sorosan kapcsolt tekercsből (aluláteresztő) illetve kondenzátorból (felüláteresztő) áll.
A másodfokú szűrőben az elsőrendűhöz képest a hangszóróval sorosan kell kapcsolni egy kondenzátort (aluláteresztő) illetve tekercset (felüláteresztő).
A fokszám növelésével további soros illetve párhuzamos tekercsek és kondenzátorok kerülnek az áramkörökbe.
A Zobel-környezet az impedancia csúcsának korrekciójára szolgál, és a hangszóróval párhuzamosan alkalmazzák a torzítás csökkentésére.
Általában a Zobel kiinduló értékeinek kiszámításához használható ez a kalkulátor, és a legegyszerűbb módszer a szimulátor alkalmazása az impedancia görbe betöltésével.
A korrigált impedancia menet sohasem lesz teljesen egyenes, mert az impedance nem teljesen induktív.
A korrekciós tag értékeinek változtatásával a hangváltó finomhangolható, hiszen befolyásolja a szűrő bemeneti impedanciáját.
A soros lyukszűrő méretezéséhez használható ez a kalkulátor, és a lyukszűrő elhagyható, ha a csillapítási szükséglet kismértékű.
A keresztezési frekvencia és a hangváltó rendje befolyásolja a csúcsok mértékét és az átviteli hiba alakulását.
A lyukszűrő használatát három- vagy többutas rendszereknél a középsugárzókkal általában nem lehet elkerülni.
A hangváltóban a középsugárzó és a magassugárzó impedancia-csúcsainak korrigálása mind szükséges lehet, kivéve ha a tervezés másképp igazodik.
Eltérő érzékenységek szintezése a hangszórók között gyakran szükségessé válik, és erre ellenállásokat vagy feszosztót alkalmaznak.
A feszosztó a hangváltóban az impedancia kompenzáló és a szűrő/korrekciós áramkörök közt helyezkedik el, és lehetővé teszi a hangszórók közötti kiegyenlítést.
A számításokhoz a kalkulátor és a szimulátor egyaránt használható a csillapítási és impedancia-korrigációs értékek meghatározására.
Passzív hangváltóval erősíteni nem lehet, és egy mélyközép hangszóró gyengébb mélyátvitele nem erősíthető fel a hangváltóval.
A beállítás során előfordulhat, hogy a névlegestől 2-3 dB-nél nagyobb eltérés esetén érdemes csillapítani a közép- és magas tartományokon.
Az első áramkör a magas hangszín csillapító, mellyel a hangszóró közép- illetve magastartománybeli érzékenysége csökkenthető alacsonyabb szinten.
A tekercs a csillapítás törésponti frekvenciáját, az ellenállás a csillapítás mértékét határozza meg.
Az áramkör magába foglalja a párhuzamos ellenállást és a tekercset a mély hangszín csillapításához, miközben a hangszóró érzékenységét is befolyásolja.
Az elektrolit kondenzátorokat azért hozták létre, hogy nagy kapacitásúaktól meg lehessen oldani a tápegységekben a szűrés és pufferelés feladatait.
A hagyományos kondenzátorokhoz képest az elektrolit kondenzátorok veszteségei igen magasak legyenek, és váltakozó áramú körben nem célszerű alkalmazásuk.
A bipoláris elkókat használják, ha polarizáltság miatt nem lenne megfelelő az alkalmazás, és ezek két szembe fordított elektrolit kondenzátorból álló szerkezetek.
A mangán-dioxid oldala, amelyet elektrolitként alkalmaznak, kisebb a soros ellenállása, mint a korábbi elektrolitoké, és jobb hőmérséklet-tűrést mutat.
A második típusban, szerves félvezetőt használnak elektrolitként, például a TCNQ összetételben, amely sokkal jobb elektromos és jelentősen nagyobb kapacitást ad.
tags: #milyen #kondenzatorokat #alkalmazzak #a #hangvalto #epiteseben