Olasz Építési Vállalkozók Háromszéken a Dualizmus Korában: Vándorlás, Munkavégzés és Települési Minták
A 19. század közepe fordulópontot jelentett az olaszországi vándorlásban, különösen az építési szakmák képviselői esetében. A korábbi, szórványos megjelenés helyett egyre inkább szervezett munkavállalás, majd letelepedés jellemezte a kivándorlókat. A Dél-Tirolból, Triesztből és az Olasz Királyságból érkezők jelentős mértékben hozzájárultak Háromszék építészeti arculatának formálásához a dualizmus korában, miközben új munkaerő-migrációs mintákat alakítottak ki a régióban. Ez a tanulmány az olasz építési vállalkozók háromszéki tevékenységét vizsgálja, kitérve vándorlásuk okaira, munkavégzésük jellegére, települési mintáikra és a helyi gazdaságra gyakorolt hatásukra.
Az Olasz Munkavándorlás Új Szakasza
Az olaszok kivándorlása Kelet-Európa irányába több évszázados múltra tekint vissza, azonban a 19. század közepétől jelentős változások következtek be mind a térségbe érkezők szakosodása, mind a migrációs minta tekintetében. A korábbi gyakorlat szerint képzőművészek, orvosok és műszaki tudományok képviselői szórványosan jelentek meg. Az 1850-es évektől kezdve azonban az építészek és kőfaragók kerültek túlsúlyba az érkezők körében. Kezdetben mozgásuk az időszakos vándorlással írható le, ennek kulcselemei a kompakt munkáscsoportok és a szerződésben meghatározott idejű munkavégzés voltak. Később gyakorivá vált az olasz bevándorlók körében a végleges letelepedés, amely önálló egzisztencia megteremtéséhez kötődött. Ennek eredményeként vagy kolóniákat hoztak létre meglévő településeken, vagy integrálódtak a többségi társadalmakba.
Olasz Kőfaragók Megtelepedése Háromszéken
Háromszéken az 1880-as évek elején kezdtek nagyobb számban megtelepedni olasz kőfaragók, akiket az Olasz Királyságból, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia részét képező Dél-Tirol és Trieszt környékéről származóknak tekinthetünk. Érkezésük két nagyobb hullámban zajlott le, ami két földrajzilag jól körülhatárolható közösség létrejöttét eredményezte: az első a moldvai határ közvetlen szomszédságában fekvő Ojtoztelepen és Sósmezőn, a második pedig az Olt-szoros bejáratánál elhelyezkedő Málnáson és Mikóújfaluban.
Az első hullámot a szomszédos területeken, így Brassó vidékén és a Román Királyságban zajló nagy vasútépítési munkálatok lezárása hajtotta. Ezzel szemben a Háromszéken beindult, nagyobb volumenű közútépítések, amelyek olyan szaktudást igényeltek, ami helyben csak korlátozottan volt elérhető, elszívó erőként hatottak. Ez a jelenség ellentmondásban állt a korabeli sajtóban sokat hivatkozott "székely kivándorlás" jelenségével és a helyi munkaerő-piaci realitásokkal. Háromszék vármegyére vetítve ez azt jelentette, hogy 1870 és 1914 között évente körülbelül ötezer személy vállalt munkát a szomszédos Romániában, és ugyanennyi lehetett az idegen földről Háromszékre érkező munkások száma is.
A Dualizmus Kori Építkezések és az Olasz Vállalkozók
A dualizmus korában a háromszéki építkezések jelentős részében olasz vállalkozók és kőfaragók működtek közre. A rendelkezésre álló források, mint például a Mikóújfalu Állami Elemi Iskola anyakönyvei, tanúsítják az olasz kőfaragók, mint például Keresztes János, Száfta László és Nicola János szülők jelenlétét az 1913/1914 és 1918/1919-es tanévek között.
A korabeli irattári anyagok, mint a RNL KMO F 9. 841. á. és F 250. jelzetű dokumentumok, részletesen dokumentálják az olasz építési vállalkozók tevékenységét. Zuliani Pietro például 1891 és 1900 között számos munkát vállalt, melyekről a fenti jelzetű iratok tanúskodnak. Hasonlóképpen, Pezzano Giovanni és Carlo is aktívak voltak ebben az időszakban, munkáik szintén a RNL KMO F 9. 841. á. irataiban lelhetők fel.
A vasútépítések jelentős munkalehetőséget teremtettek az olasz kőfaragók számára. A Brassó-Háromszék HÉV építésének igényeit Bikafalva, Illyefalva, Kilyén és Gelence községek látták el. Kovászna község és Zágon közbirtokossága Horn Dávid iparvasútja miatt nyitott kőfejtőt. Gróf Mikes Ármin, Nagybacon és Oltszem községek pedig a Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda vasútvonal építőjének igényeiből kifolyólag vette művelés alá bányáit.
Családi Vállalkozások és Életutak
Az olasz építési vállalkozók gyakran családi vállalkozásokban tevékenykedtek. A De Francesco Antal és Musát Mária házasságából született Magdolna és Mária 1906-ban, illetve 1907-ben látta meg a napvilágot Mikóújfaluban. De Francesco György és Gubás Virág gyermekei, György és Antal 1909-ben, illetve 1911-ben születtek. De Francesco Magdolna és Musát János házassága 1898. február 1-jén köttetett, gyermekeik, Margit, Magdolna, János és György 1899 és 1905 között születtek, és 1907 és 1916 között jártak iskolába Mikóújfaluban.
A Talamini Aloisio Pietro 1896. július 5-én vette feleségül a mikóújfalui, római katolikus felekezetű Baló Rozáliát. Gyermekeik, János, Natália, Anna, József, Mária, Emília és Albina 1899 és 1918 között születtek. A Perpié Marco 1901. február 19-én vette feleségül a mikóújfalui, görög katolikus felekezetű Dobricza Júliát, akinek gyermekeik, Anna, Margit, Márk, Julianna Ibolya, Arnold, Lujza és Gyula 1902 és 1919 között születtek.
Az apa korai halála miatt Julianna és Ferenc nevű gyermekeik a marosvásárhelyi M. Kir. Állami Gyermekmenhely gondozásába kerültek. Vick Antalnak Apácán született Teréz nevű leánya 1907 és 1910 között Mikóújfaluban járt iskolába.
Ezek a részletek jól illusztrálják az olasz bevándorlók integrációját a helyi társadalomba, gyermekeik helyi iskolákba íratásával és a helyi közösségekben való részvételükkel.
Az Építési Vállalkozók Gazdasági Tevékenysége
Az olasz építési vállalkozók tevékenysége jelentős hatással volt Háromszék gazdaságára. A kőbányák nyitása és működtetése az agrártárca hatáskörébe tartozott, és az erdő üzemtervének módosítását feltételezte. A helyi községek, mint Bikafalva, Illyefalva, Kilyén ev. református egyházközség és Gelence község, a Brassó-Háromszék HÉV építőjének igényeit szolgálták ki.
A dualizmus korában a háromszéki szeszgyárak többsége az alapító család tulajdonában maradt. A Zathureczky család több tagja is jelentős szeszgyárakat működtetett Baráton és Homoródszentmártonban. László Zathureczky, Benedek Sándor üzlettársával együtt, 1858-ban működtetett pálinkagyárat Baráton. Lajos Zathureczky is alapított egy gyárat, és később az ő neve szerepelt szabadalom-tulajdonosként. László átvette a gyárat Lajos 1855-ben bekövetkezett halála után, és Homoródszentmártonban is alapított egy gyárat. Gyula Zathureczky 1869-ben indított hasonló vállalkozást Papokcon, de bátyjának, Lászlónak ugyanabban az évben bekövetkezett halála miatt átvette annak létesítményét Baráton.
Olaszország teljes története 5 percben
Közmunka és Infrastruktúra Fejlesztése
Az olasz vállalkozók tevékenysége szorosan összefonódott a közmunka és az infrastruktúra fejlesztésével. A vasútépítések mellett a közútépítések is jelentős szerepet játszottak. A rendelkezésre álló irattári adatok alapján az olasz kőfaragók, mint Keresztes János, Száfta László és Nicola János, aktívan részt vettek a térség építkezéseiben az 1910-es években.
A községek, mint Kovászna és Zágon, Horn Dávid iparvasútja miatt nyitottak kőfejtőt. Gróf Mikes Ármin, Nagybacon és Oltszem községek pedig a Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda vasútvonal építőjének igényeiből kifolyólag vették művelés alá bányáit. Ezek a projektek nemcsak az olasz vállalkozók számára teremtettek munkalehetőséget, hanem hozzájárultak a régió gazdasági fejlődéséhez és infrastruktúrájának modernizálásához is.
Az 1896-1900 közötti időszakban öt árlejtést nyert el az olasz vállalkozók valamelyike, ami mutatja piaci jelenlétüket és sikereiket. A "székely kivándorlás" jelenségével párhuzamosan az olasz építési vállalkozók érkezése és letelepedése egy új munkaerő-migrációs dinamikát hozott létre Háromszéken, amely a helyi gazdaság és társadalom fejlődését is befolyásolta. A gyakorlat a világháború végéig fennmaradt, igazolva az olasz építési vállalkozók tartós jelenlétét és hozzájárulását a régió fejlődéséhez.
tags: #olasz #epitesi #vallalkozok #haromszeken #a #dualizmus