Piarista Gimnázium, Lévai és budapesti példák történeti-építészeti átformálódásáról
1675-ben a Ferences-rend tagjai telepedtek meg Léván, akik Jaklin báró segítségével 1720-ban egy templomot is építettek a rendház mellé. 1786-ban II. József császár szerzetes-ellenes rendeletei miatt a lévai ferences atyáknak el kell hagyni Lévát, az ingatlanokat bérbe adták, 1806-ban pedig árverésre bocsájtották őket. Amikor Szentiványi János királyi tanácsos fülébe jutott az árverés híre, rábeszélte férjét, hogy tegyen meg mindent a volt ferences rendház gimnáziummá való átalakítása érdekében. Kitartó és hosszas intézkedések után 1815. november 5-én, Szent Imre ünnepnapján nyílt meg a Lévai Piarista Gimnázium, melynek első tanárai a meglévő helyzetet alakították ki.
Az iskola 4 osztályos gimnáziumként működött, és az első tanévben 135 tanulója volt. Az iskola elsősorban a lévai uradalom földesura Esterházy Miklós herceg és a puhói Marczibányi-alapítvány anyagi támogatásával működött, sőt 243 lévai polgár minden évben 615 forintot adományozott a gimnázium karbantartására. A piarista rend az egyik legismertebb kegyes tanítórend volt, vallásosan nevelte a gyerekeket. A gimnázium a mai lévai plébánia épületében működött, és minden tanítási nap előtt a diákok piarista tanáraikkal szentmisén vettek részt a Szent József templomban.
A 1816-os év szeptemberében a gimnázium már 6 osztályosra bővült, és 1824 őszén már 312 gimnazista látogatta. Az 1848-as szabadságharc idején a templomban és a rendházban kórházakat rendeztek be, s itt ápolták a nagysallói csata sebesültjeit is. 1850-ben a császári hatóságok bezárták az iskolát, majd 1851 őszén ismét megnyílt, de csak négy osztállyal és 57 tanulóval. 1881-ben kezdődött a gimnázium főgimnáziummá való szervezése, 1882-ben 6 osztályos lett, majd 1886-ban 8 osztályos főgimnáziummá alakult, ahol már érettségit is szerezhettek a diákok. Ekkor olyan sok tanulója volt az iskolának (248), hogy 1886-ban elkészült a gimnázium új épülete, amelyben ma a Kereskedelmi Akadémia működik.
Az iskola híres volt, és távoli vármegyékből is érkeztek diákok. A piaristáknak nemcsak kiváló tanáraik voltak, hanem könyvtáruk, zoológiai- és növénytani gyűjteményeik, valamint ásványtani és természettani szertárak is igencsak tekintélyt adtak a gimis oktatásnak. 1919. december 1-jén a csehszlovák hatóság reálgimnáziumot nyitott a volt piarista iskolában, részben magyar nyelvű oktatással. A lévai rendházat 1922-ben a piaristák felfüggesztették, 1938 novemberében pedig az I. bécsi döntés az anyaország részére csatolta Lévát. A város vezetősége a piaristák visszatérését kérte, de külső és belső feltételek ezt nem tették lehetővé. A tatarozáshoz szükséges pénz hiánya, valamint a II. világháború utáni események nehezítették a múlttal történő sokatmondó párhuzamot.
A Lévai Piarista Gimnázium 104 éven át fejtette ki áldásos tevékenységét Bars vármegyében, és oktató-nevelő munkáján keresztül szellemiségét sugározta az egész hazára. A Piarista Rend 1717-ben telepedett meg Pesten, ami gimnáziumot alapított, a rendház pedig a Galamb utcába, később Glöckelsberg-palotába költözött. A központi belvárosban a belső tér rendezését és a városrendezést követően a jelenlegi pesti épületeket Hültl Dezső tervezte, aki a budapesti gimnázium és rendház mellett több más rangos intézményt is megálmodott. A Piarista Rend a budapesti épületekben a gimnáziumot, rendházat, tartományfőnökséget és Kalazantinum hittudományi intézetet is egyesítette a 20. század elején.
A budapesti épületegyüttes történetében a ház főépítészetét a Duna-parton elhelyezkedő „Piarista Palotaként” is ismert L alakú tömeg adta, amely az északi részen kereskedelmi célú bérleményekkel kezdődött, majd a 2. világháború s az 1953-as államosítás utána a rend visszavelte az épületet. A ház 1916-1917 között épült a Piarista Rend számára, a Kalazantinum és gimnázium a II. világháború előtti évtizedekben fontos közösségi és oktatási központtá vált. A kápolna és a tornaterem meghatározó elemek, amelyeket a tervezők a korszak követelményeinek megfelelően alakítottak át, és amelyek ma is a közösség központi elemei.
A rekonstrukció során az épület funkcionális felosztása modernizált, mégis tiszteletben tartotta a történeti hagyományokat. A belső udvart beépítették, hogy a funkciók között tökéletes vertikális tagolást érjenek el, és a 2. emelet legyen a vezérszint a tornaterem és a nagy kápolna köré szervezve. A gimnázium a 2-4. emeleteken kapott helyet 12 tanteremmel, csoportszobákkal, természettudományi előadókkal és laborokkal. A rendházi lakások a 4-5. emeleten, a bériroda pedig a tetőterében található. A mindennapi üzemeltetés érdekében az 5. emeleten a Piarista Rend irodái kerültek elhelyezésre, az északi szárnyban pedig a gimnázium étkezése és konyhája kapott helyet a 2. és 5. emeleten.
A tetőtérben a Váci utcai szárnyon található a bériroda, a többi helyiségben pedig gépészeti berendezések kaptak helyet. A régi fa tetőszerkezetet a háborús károk miatt átépítették, és tűzvédelmi előírások miatt le kellett bontani. A tető formáját a dunai tető idomával együtt az eredeti tervek szerint újraépítették vasbeton szerkezettel, a torony formáját megváltoztatva, hogy külsőleg is jel legyen a változásról. A belső terekben homogén színű falak, a kápolnában pedig íves szentély és nagy oltár hajó dominálnak. A padlóburkolatok anyagában ésszerűséget és tartósságot szem előtt tartva greslap a közösségi terekben, műgyanta a tantermekben, valamint fa falburkolat a tantermekben és a szerzetesi lakásokban. A külső homlokzaton a hagyományok tiszteletben tartása mellett korszerű szigetelés és üvegezés készült, az utcai portálokat pedig rekonstruálták a korabeli fotók alapján.
Az épület funkcionális összetettsége és történeti rétegeinek összhangja révén a Piarista Gimnázium ma is fontos közösségi és oktatási központ Budapesten, ahol a régi hagyományok és a modern pedagógiai igények együtt teremtik meg a tanulás környezetét. A belvárosi környezetben található komplexum a Dunához és a Váci úthoz kapcsolódik, és a közösségi terek újragondolt megközelítésével szolgálja ki a diákokat, tanárokat és a rendi közösséget egyaránt.
Az 1911-es városrendezési szabályozás alapján megépült új épületsor a Duna-part közelségének és a belvárosi funkcióknak az ötvözéseként született meg, ahol az első emeleteken üzletek kaptak helyet, és a főkápolna, a tornaterem és a rendezvényterem harmonikusan kapcsolódik a középső tengelyhez. A korszak egyik jellegzetes építészeti megoldása a földszinti nagyterem és a két szint magas tornaterem, mely a belső terek központi elemévé vált. A belső udvar zárásával és a tetősen elhelyezett zártrendszerekkel a funkciók különválasztása biztosította a működés zökkenőmentességét.
A rekonstrukció során a kápolna visszaalakítása íves formájúvá és az oltár hajó elhelyezésével történt, a bútorok sötét faanyaga kiemelkedő jelleggel illeszkedik az absztrahált térhez. A belső világítást felhő-szerű lámpatestek adják meg, a homlokzati üvegburkolatok pedig az iparművészeti elemeket idézik. A történeti kapcsolatrendszer erősítése érdekében az utcai portálokat korabeli fotók alapján rekonstruálták, majd a tetőn kiselemes titan-zink fedést alkalmaztak. A gépészeti berendezésekhez acél lamellás szellőzőtetőket használtak, hogy az utcáról ne legyenek láthatók. A torony és a tető felett megjelenő terpesztett lemezburkolat a modernizáció vizuális jele marad.
tags: #piarista #gimnazium #epitese