Pirogránit Tetőcserepek Majolika Díszítéssel: A Zsolnay Örökség Építészeti Ragyogása
A pécsi Zsolnay porcelángyár a magyar ipar történetének kiemelkedő, egykor külföldön is jó hírű szereplője. A Zsolnay Vilmos által 1853-ban alapított gyár, amelynek falai közül kikerültek a magyar építészet ikonikus díszítőelemei, mára már fogalommá vált. Különösen a pirogránit tetőcserepek és a majolika díszítéssel ellátott elemek hordozzák magukban a Zsolnay-művészet egyediségét, tartósságát és esztétikai gazdagságát. Ezek a termékek nem csupán épületeket fednek be, hanem műalkotásokként jelennek meg, hozzájárulva a városképek és épületek egyedi karakteréhez.
A Pirogránit Születése és Fejlődése
Zsolnay Vilmos 1865-ös átvételét követően a gyár alaposan átalakult. Vilmos addig kísérletezett különféle agyag- és mázfajtákkal, míg az ország első művészi kerámiát gyártó üzemévé nem fejlesztette az egykori kisüzemet. Az 1880-as években a környezeti hatásoknak jól ellenálló pirogránittal rukkoltak elő. Ez az anyag, amely kiválóan bírta az időjárás viszontagságait, hamarosan az építészet kedvelt díszítőelemévé vált. Steindl Imre, Lechner Ödön és Ybl Miklós is előszeretettel alkalmazta a főváros legjelentősebb épületeinek díszítésére. A pirogránit tetőcserepek, bár kevésbé dokumentáltak, mint a homlokzati elemek, ugyanezt a tartósságot és esztétikai minőséget képviselték, így hozzájárulva az épületek hosszú távú szépségéhez és védettségéhez.
A Majolika Díszítés Művészete
A Zsolnay-gyár híres volt a majolika díszítéssel készült termékeiről is. Zsolnay Vilmos két lányának, Teréznek és Júliának a munkássága különösen jelentős ezen a téren. 1874-től az 1880-as évek végéig a Zsolnay Teréz és Zsolnay Júlia által tervezett magyaros és perzsa stílusú díszítmények voltak a Zsolnay legjellegzetesebb mintái. Ezek a díszítések, amelyeket gyakran alkalmaztak épületkerámiákon, köztük tetőcserepeken is, egyedi karaktert kölcsönöztek az épületeknek. A színes, gazdagon mintázott majolika elemek a magyar népművészet motívumkincsét is magukba olvasztották, így különleges nemzeti jelleget adva a Zsolnay termékeknek. A Deutsch-palota Szeged egyik legszebb szecessziós épülete, amely 1901 és 1902 között épült, amikor a szecessziónak még szinte csak a hírét hallották az országban. Az épületet a népművészetből származó, akkoriban merésznek számító színvilágú kerámiadíszek teszik igazán egyedivé.
Jelentős Építészeti Példák a Zsolnay Díszítésekkel
A Zsolnay-gyár termékei számos ikonikus épületet díszítenek országszerte. A pécsi gyár első jelentős megbízása és egyben budapesti debütálása volt a Várkert Bazár két pavilonjának dongaboltozat kazettáinak, oromzatainak, építészeti tagozatainak és címereinek elkészítése. Ybl Miklós, a kor neves építésze sürgette a munkafolyamatot, és elragadtatva nyilatkozott a pirogránit anyag felhasználásáról: „Ybl sürget, minden mufola ezzel az anyaggal van megtöltve, és valamennyi állandóan üzemben van. […] Pesti tartózkodásom alatt három napig magam is fenn álltam az állványon, és vezettem a mennyezetmajolikák elhelyezési munkálatait. […] Ybl, Podmaniczky báró, az építészek is Pest-Buda minden kiválósága meg van lepve, elragadtatva és minden várakozáson felül elégedett.”
Lechner Ödön és Pártos Gyula a kecskeméti városházára kiírt pályázatra "Sem magasság, sem mélység nem rettent" jeligével ellátott pályaművet adtak le 1890-ben. A munkálatok 1893-ban kezdődtek és 1897-ig tartottak. A pécsi gyár alkotásai mellett Götz Adolf díszítőfestésével, míg Székely Bertalan a történelmi időszakokat ábrázoló festményeivel járult hozzá az épület teljes pompájához.
Debrecen lenyűgöző szecessziós épületének helyén hajdanán még az 1688-ban nyitott Fejérló Szálló foglalt helyet. Az épület 2013-ban. Így hát 1911-1912 között Bálint Zoltán és Jámbor Lajos építészek tervei alapján felhúzták a ma is látható - 2021-re felújított - megyeházát. A Zsolnay-gyár pirogránit díszítőelemeit, virágfüzéreit pedig az épület homlokzatán figyelhetjük meg.
Kiskunfélegyházán már 1823-ban építettek egy városházát, amely egy idő után kicsinek bizonyult, így 1903-ban pályázatot írtak ki egy új épület megtervezésére. A nyertes terv Vas Józsefé volt, aki a munkálatok során elhunyt, ezáltal az építkezés vezetését Morbitzer Nándor vette át. A Zsolnay-gyár a homlokzatdíszítés elemei, a tetőhéjazat színes majolikái által járult hozzá az impozáns városháza gazdag díszítéséhez.
A szarajevói városházát is Zsolnay termékekkel újították fel, ami jól mutatja a gyár nemzetközi jelentőségét. A múltban az Osztrák-Magyar Monarchia területén több mint 250, Zsolnay-kerámiával díszített épület állt, és még napjainkban is megannyi műemléki építmény hirdeti a pécsi gyár vitathatatlan eredményeit.
A Zsolnay Kulturális Negyed és Örökség
A Zsolnay-gyár története nem ért véget a termelési időszakokkal. A gyár területe Pécs városának tulajdonába került, ahol 2010-ben Közép-Kelet Európa legnagyobb kulturális épületegyüttesét hozták létre, a Zsolnay Kulturális Negyedet. Az állandó kiállítások sorát végigjárva megszámlálhatatlan mennyiségű kerámiatárgy és -termék kíséretében ismerhetjük meg a Zsolnay-örökséget, valamint a család és a gyár történetét. Míg az időszakos kiállításoknak otthont adó galériákban a kortárs tárlatokat élvezhetjük. A Sikorski-házban nyílt meg Gyugyi László, az Amerikai Egyesült Államokban élő műgyűjtő kollekcióját bemutató tárlat, „Gyugyi-gyűjtemény - A Zsolnay Aranykora” címmel. A Resonator Kulturális és Művészeti Alapítvány által kezelt Zsolnay gyűjtemény közel 1000 darabból áll, gerincét az 1870-es évek közepétől a századfordulóig tartó historizmus stílusperiódusában készült műtárgyak alkotják. Az 1906-os milánói világkiállítás egyik sztárdarabja, az egyméteres Zsolnay-váza, amely több mint száz év után bukkant fel ismét a műtárgypiacon, az iparművészeti szenzációjaként szerepelt. A nagyméretű, eozinmázas vázát Apáti Abt Sándor, a Zsolnay-gyár egyik leghíresebb kerámiaművésze tervezte azzal a céllal, hogy a gyár bemutathassa: a durva, nehezen formázható anyagnak tartott pirogránitból is tud reprezentatív műtárgyakat készíteni.
A pirogránit tetőcserepek és a majolika díszítéssel készült elemek a Zsolnay-örökség fontos részei. Ezek a termékek nem csupán építészeti funkciót töltenek be, hanem művészeti értéket is képviselnek, hozzájárulva Magyarország építészeti és kulturális gazdagságához. A Zsolnay-gyár története, valamint a pirogránit és a majolika alkalmazása az építészetben, a magyar iparművészet kiemelkedő fejezete.
tags: #pirogranit #tetocserep #majolika #maz #diszitessel