Regi tegla malik habarcs tulajdonsagok es hasznalat
Magyarországon a lakóházak jelentős többsége már évtizedek óta égetett téglából készül. Bár ezek alapanyaga, mérete és felépítése rengeteget változott az idők folyamán, azonban a könnyűszerkezetes megoldások nem tudták kiszorítani őket a piacról. Nyilván a tartósság kapcsán elengedhetetlen, hogy a téglaházak kialakítása megfelelő minőségű legyen. Márpedig egy falazott szerkezet esetében ez rengeteg összetevőtől függ, hiszen befolyásolják az egész épület kvalitását a falazóelemek, a felhasznált kötőanyagok, de még inkább a falazási munkálatok színvonala.
Hogy miért fontos a geometria a falazásnál? Leginkább azért, mert a megfelelő teljesítményű falak kapcsán alapvető elvárás, hogy az egymásra épülő blokkok önmagukban és együtt is vízszintesek legyenek, maga a teljes fal pedig függőleges. Hogy a téglákat megfelelő szögben és vízben tudjuk egymásra helyezni, illetve egymáshoz igazítani, ahhoz a falazó habarcs nyújt majd segítséget, melyet legalább 6mm, legfeljebb 15mm vastagságban hordhatunk fel a blokkok közé.
Bár gyakran előforduló hiba, hogy a téglák beépítése esetében figyelmen kívül hagyják a szakemberek a vízszintet és a függőket, ami szintén csökkenti a szilárdságot, a gyors haladás miatt mégis nagyon gyakran folyamodnak nem szabályos megoldásokhoz, vagy például rosszul építenek össze különféle falazóelemeket, ami szintén gondot okozhat. A kötési szabályok kapcsán fontos betartani, hogy a vízszintes sorok egymástól legalább fél téglányi távolsággal el legyenek tolva, a toldások pedig soha ne a falszerkezet szélire kerüljenek - hiszen a sarkok mindig egyfajta hőhidak is egyben -, hanem a középső részeken legyenek elhelyezve.
Kifejezetten gyakori probléma a falazás során, hogy a szakemberek rosszul használják szerszámaikat, méghozzá a munkafolyamat meggyorsításának érdekében. Az egyik legáltalánosabb gondot ezen a téren - a vízmérték gyakori mellőzése mellett - a téglák helytelen darabolása adja. A sarokcsiszoló vagy más vágókorongos eszközök alkalmazása helyett ugyanis egyszerűbb a kőműveskalapáccsal darabokra törni a téglákat a toldozáskor, ami régen, a hőszigetelés előtti tömör téglás korszakban még talán kiváló technika volt, de a modern blokkok esetében feltétlenül kerülendő.
Ahogyan a megfelelő minőségű betonhoz is elengedhetetlen az, hogy megfelelő arányban jusson a masszába a cement, a sóder és a víz, úgy természetesen a falazáskor sem mindegy, hogy milyen minőségű habarccsal végzik el a munkát. Minden falazóelem esetében van egy bizonyos ajánlás, amit a szakembereknek fontos betartani a habarcs kikeverésekor, legyen szó akár hígabb, akár sűrűbb, akár valamilyen adalékanyaggal kiegészített megoldásról. A normál falazó habarcs ugyanis a legtöbb esetben jó, de léteznek ma már nehézhabarcsok hangszigetelésre, könnyű habarcsok hőszigetelésre, de vékony rétegű falazók is olyan helyekre, ahol minden centiméter számít.
Ha nem a megfelelő típusú vagy minőségű habarcsot választják, a falazat esetében romlik az állékonyság, a tartósság és a legalapvetőbb tulajdonságok is. Alapvető probléma, hogy a legtöbb építkezésen még mindig pontos mértékek nélkül, csak úgy ránézésre keverik a habarcsot, így ilyen esetben lehetetlen ugyanolyan minőséggel dolgozni. Manapság mindenki rohan, az építőiparban pedig nincs megállás, ezáltal sok esetben akkor is megy a munka, ha fúj a szél, ha esik az eső, netán éppen fagy van odakint. Noha manapság már vannak olyan adalékanyagok, melyek által gyakorlatilag szinte bármilyen időjárás mellett dolgozhatunk, de ha ezekre nem figyelünk oda, abból könnyedén nagy probléma is lehet.
Az építőipar az elmúlt néhány évben drasztikus fejlődésen ment keresztül, ez pedig nemcsak a falakhoz használt téglák esetében érhető tetten, hanem a falazási módszerekben, a felhasználható alapanyagokban is. A fenti hibák jelentős többségét elkerülhetjük például a megfelelően modern, jól választott habarcsok és egyéb anyagok kiválasztásával, de nem árt egy felkészült és tapasztalt kőműves brigád sem, akik megfelelő minőségben tudják kikeverni a falazó anyagot. Ezen felül ma már léteznek modern szerszámok, melyek könnyítik a falazást! Nagyon sok hiba kiküszöbölhető például síkra csiszolt téglák alkalmazásával, melyek méretpontosságuk mellett olyan fúgakialakítással bírnak, hogy kevesebb habarcs mellett is könnyen elérhetünk pontos illeszkedést.
A tégla-történelem és a hazai felhasználás
Felkeltettük érdeklődését? A különféle lakóingatlanokat sokféle anyagból és technológiával építették az idők során. Így az ingatlan vásárláskor a falak anyaga, tulajdonságai sokszor döntő tényezők lehetnek. A továbbiakban a sokféle anyag közül a tégla típusait, tulajdonságait és hazai történetét tekintjük át, amellyel segíteni szeretnénk a különböző falanyagok között kiigazodni, a műszaki tulajdonságokban történő elmélyedés nélkül. A köznyelv tégla alatt egyértelműen az égetett agyagtéglákat érti.
Az égetett tégla folyamatosan jelen volt a hazai ingatlanok építésénél. A XIX. század végén és a XX. század elején hatalmas mennyiségben használták az égetett agyagtéglát. Ebben az időszakban szinte kizárólag úgynevezett nagyméretű tömör téglát készítettek. Méretei közül a hossza a legfontosabb, ez 29 cm volt. Az égetett tégla mellett ebben az időszakban jelen volt egy alternatív tégla féle is, a mészhomok tégla. Ezt a téglát olcsóbban lehetett nagy tömegben előállítani, ráadásul a hagyományos téglánál erősebb, szilárdabb, emellett ugyanúgy nagyméretű formában létezett. Ebből az anyagból építették a híres budapesti Wekerletelepet.
Az I. Az újabb változások az 50-es évek elején jelentek meg, amikor megjelentek a különféle üreges téglák. Az üregeknek kezdetben anyag- és súlycsökkentő szerepük volt, az elnevezésük pedig a kialakításukra utalt. Megjelent a kevéslyukú, majd a soklyukú égetett tégla, melyek a következő évtizedek meghatározó szereplőivé váltak. A hosszméretük megegyezik a tömör téglával, de a többi méretük nagyobb, így kevesebb elemmel lehetett dolgozni, ami felgyorsította a munkát. Kialakult egy újabb, ma is ismert fogalom az ikersejt tégla. Az ikersejt valójában ezeknek a tégláknak a méretét jelöli, nem a típusát.
Nem sokkal később, a 60-as években megjelent a szocializmus talán legismertebb téglája a B30-as égetett agyagtégla. A B30 nevében a 30 a tégla méretére utal, a hossza 30 cm. Ez a tégla is üreges, és minden előző téglánál nagyobb, így még gyorsabban lehetett vele dolgozni. B30-as téglából leggyakrabban egysoros, 30 cm vastag falakat építettek, így az anyagfelhasználás még kevesebb volt. A 70-es évek végéig ezek a téglák adták szinte minden téglafal anyagát. Mindegyik tégla közös jellemzője, hogy a hőszigetelő képességük gyenge, a nyomószilárdságuk pedig állandó vastagságú falakkal maximum 3-4 szintes épületekhez megfelelő.
A 70-es évek végétől szemponttá vált a hőszigetelő képesség, és továbbra is cél volt a téglák súlyának csökkentése. Ekkor jelentek meg a különféle méretű, és egyre jobb hőszigetelő tulajdonságú speciális téglák. Ilyenek voltak Alfa, Rába, Poroton, Thermoton téglák. A 90-es évek elejétől aztán az építők számára is egyre inkább szemponttá vált a hőszigetelő képesség, így elkezdődött a hőszigetelő téglák korszaka. A gyártásban és a fejlesztésben élen járt a Porotherm, így a köztudatban a modern, hőszigetelő téglák szinonimája is a porotherm tégla lett. 2002-től az új épületeknél egyre szigorúbb hőszigetelési előírások léptek életbe, amivel a tégla gyártók is tartják a lépést, így a fejlesztések ma is folyamatosak.
A 60-as években a nehézipar fejlődésével párhuzamosan megjelentek a különféle szilikát, könnyű-, és gázbeton falazó anyagok is. Ezekhez a téglákhoz nehézipari hulladék anyagokat: salakot, pernyét, egyebet használtak fel. Bár ezek az építőblokkok sokban hasonlítanak egymáshoz, a köznyelvben nem alakult ki egy gyűjtőnév, a fenti megnevezések mindegyike használatban maradt. A blokk gyárak a nehézipari központokban, pl. Ezeknek az építőanyagoknak a közös tulajdonságuk az égetett tégláknál jobb hőszigetelő képesség, és kisebb nyomószilárdság. Ezért ezekből 2 szintnél magasabb házat nem nagyon építettek. Sajnos a blokkok gyártása előtt nem végezték el mindenütt megfelelően az élettartam vizsgálatokat, így jó néhány fajta nem állta ki az idők próbáját. Szilárdsági, állékonysági problémák jelentek meg, amelyek miatt épületeket is le kellett bontani. A blokkokkal kapcsolatban folyamatosan jelen volt a radioaktív sugárzás kérdése, ugyanis az alapanyagul szolgáló energetikai, kohászati anyagok tartalmaztak sugárzó anyagokat. A 90-es évek elejére a szilikát, gázbeton gyártás teljesen átalakult, a gyárak nagyrészt bezártak, és 1992-től átvette a terepet a minden tekintetben biztonságos és ellenőrzött minőségű Ytong. Az Ytong hőszigetelő képessége kiemelkedő, könnyen megmunkálható, nagyméretű falazóblokk. Mára a nem ipari technológiájú építkezések alap építőeleme a hőszigetelő égetett agyagtégla és az Ytong maradt. Az agyagtégla falak nagyobb vastagsággal érik el a szükséges hőszigetelő képességet, cserébe magasabb épületet lehet belőle építeni. Mind az égetett tégla mind az Ytong jól terhelhető, elbírja a szekrényeket, polcokat.
Bontott tégla és újrahasznosítás
A bontott tégla nagyon keresett lett az utóbbi években. Divatos építőanyaggá vált. Nemcsak divat, hanem egyre nagyobb gazdasági szükségszerűség is környezetünk védelme, a természeti erőforrásokkal való takarékosabb gazdálkodás az elmúlt évtizedek pazarló felhasználása után. Ezek a régi, masszív tömeget tartalmazó téglák sokkal tartósabb gyártástechnológiával készültek a mostani, korszerű üregszerkezetű téglákkal szemben. Szemben a korszerű üregszerkezetes téglákkal, amelyek a bontás során törmelékké válnak, illetve fognak válni. Ezeknek a tégláknak ugyanis a könnyűsúlyos üregszerkezete nem teszi lehetővé az újrafelhasználható bontását. A régi kisméretű bontott téglák azonban az épületek kíméletes kézi bontásával és a téglák takarításával értékes rusztikus megjelenésű építőanyagok lehetnek az új építkezéseknél is. Nem is elsősorban homlokzati falak falazóelemeként, hanem inkább antik, rusztikus hatást árasztó belső és külső falburkolatok kialakításakor érdemes velük számolni.
A bontott téglák újra felhasználása azonban nemcsak környezetbarát, hanem gazdaságos is lehet. Természetesen a régi kisméretű és nagyméretű bontott téglák hőszigetelő képessége nem olyan jó, mint korszerű üregszerkezetű modern társaié. Alapesetben statikailag sem jelentenek gyengébb minőséget az épületszerkezetek tartósságában. Mivel azonban a bontásból származó téglák minősége nem egységes, hanem esetleges, ezért a bontott téglák minőségéről nem állnak rendelkezésre gyártói minőségigazolások. Ezeknek az újrafelhasznált tégláknak a megbízható minőségéről az építést vezető építész ad nyilatkozatot az építési naplóban.
A kiegészítő szigetelés finanszírozásánál érdemes számba venni a korszerűen hőszigetelt falakkal az elkövetkező évtizedekben megtakarítható fűtési költségeket, valamint a bontott tégla kedvező árát is. Természetesen a darabárakat nem érdemes egy az egyben összehasonlítani, mert a kisméretű bontott téglából jóval több kell ugyanolyan fallégköbméter falazásához. A bontott téglákat azonban nem elsősorban homlokzati falak építéséhez, hanem rusztikus megjelenésű belső válaszfalak és külső burkolatok elkészítéséhez használják.
Az egyik fő hátrány a már korábban említett nem egységes, első ránézésre kiszámíthatatlan, megállapíthatatlan minőség. Éppen ezért a bontott téglák minősítését a beépítés előtt el kell végeznie az építést vezető szakembernek, és a minősítés tényét, eredményét be kell vezetnie az építési naplóban. A másik nagy hátrányt a bontott téglák nehézkes beszerzése jelenti. Mivel nem áll rendelkezésre nagy tömegben és egységes minőségben, ezért a beszerzés folyamata hosszadalmasabb lesz, mintha új falazóanyagot vásárolna. A megvásárolt tégláknak a kiszállítása is problémásabb lehet, hiszen fel- és le kell pakolni a teherautóra.
A falazóhabarcs fontossága
A falazóhabarcs az építés egyik legfontosabb alapanyaga. Hiába a jó minőségű tégla vagy falazóelem, ha a habarcs nem megfelelő, a falazat idő előtt megrepedezhet, veszíthet a szilárdságából, vagy akár komoly szerkezeti problémák is kialakulhatnak. A falazóhabarcs olyan kötőanyag, amelynek feladata, hogy a falazóelemeket egységes, teherbíró szerkezetté kapcsolja össze. A jó falazóhabarcs egyik legfontosabb tulajdonsága az egyensúly. Elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy teherbíró falat alkosson, ugyanakkor nem lehet túl merev, mert az repedésekhez vezethet.
A cement a habarcs legfontosabb kötőanyaga. Ez biztosítja a szilárdságot és a teherbírást. Lakossági és kisebb építkezéseknél leggyakrabban CEM II típusú cementet használnak. A homok adja a habarcs térfogatát és stabilitását. Ideális esetben 0-4 mm szemcseméretű, tiszta, agyagmentes homokot használunk. A víz indítja el a cement kötési folyamatát. Az egyik leggyakoribb hiba a túl sok víz használata, amely gyenge, porló habarcsot eredményez. A mész javítja a habarcs rugalmasságát és bedolgozhatóságát.
A habarcs készítése során először a száraz anyagokat kell alaposan összekeverni. Ezután fokozatosan adagoljuk a vizet, miközben folyamatosan keverjük a masszát. Fontos szabály, hogy csak annyi habarcsot keverjünk be, amennyit 2-3 órán belül fel is használunk. A falazási munkákhoz az ideális hőmérséklet +5 és +25 °C között van. A habarcsréteg vastagsága általában 10-15 mm. A függőleges fugákat is teljesen ki kell tölteni.
Egy kisebb munkához nincs szükség ipari felszerelésre. Sok probléma adódik abból, hogy túl sok vizet adnak a habarcsba, vagy nem megfelelő minőségű homokot használnak. A falazóhabarcs minősége alapvetően meghatározza a falazat élettartamát és biztonságát. A megfelelő alapanyagok, a helyes arányok, a gondos keverés és a megfelelő körülmények között végzett munka együtt biztosítják a tartós, repedésmentes falazatot. A megfelelő falazóhabarcs kiválasztása kulcsfontosságú a tartós és stabil épületszerkezet kialakításához.
A falazóhabarcsok legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy összekössék a falazóelemeket, egyenletesen osszák el a terheket a falazaton belül, kitöltsék a hézagokat és a falazóelemek egyenetlenségeit, valamint biztosítsák a falszerkezet szilárdságát és teherbíró képességét. Emellett a habarcsnak biztosítania kell a falazóelemek tapadását, és megfelelő rugalmassággal kell rendelkeznie, hogy elviselje az épületmozgásokat és a hőingadozásokat.
A falazóhabarcsok típusai összetétel szerint cementhabarcsok, mészhabarcsok és ezek keverékeiből álló változatok. Cementhabarcs: cement és homok keverékéből áll, nagy szilárdságú, gyorsan köt, erős. Alkalmassá teszi teherhordó falazathoz. Mészhabarcs: mész és homok keveréke, rugalmasabb, jól légáteresztő, lassabban köt, ideális régebbi, páraáteresztő szerkezetekhez, nem teherviselő falszerkezetekhez használják, mivel alacsonyabb a nyomószilárdsága. Cement-mész habarcs: cement és mész keveréke, amely egyensúlyt teremt a szilárdság és rugalmasság között, ezért széles körben használják. Speciális adalékanyagokat tartalmazó habarcsok: például vízálló, fagyálló vagy hőszigetelő tulajdonságokat biztosító habarcsok.
A habarcs kiválasztása függ az építőanyagtól. Például a tégla falazathoz gyakran cement-mész keveréket használnak, míg a mészhabarcs inkább a mészhomok téglák vagy terméskő falazásához illik. Pórusbeton falazathoz például jó választás lehet a Xella Silka vékonyágyazatú falazóhabarcs, míg kerámia téglához többek között az újHÁZ Falazóhabarcs. Fontos, hogy a habarcs mechanikai tulajdonságai összhangban legyenek a falazat anyagával, hogy elkerüljük a repedéseket vagy rossz tapadást.
Fa és falazóhabarcsok felhasználási cél szerint szerkezeti habarcsok, nem szerkezeti (töltő) habarcsok, ágyazó- és vakolóhabarcsok, vízzáró habarcsok, hőszigetelő habarcsok és mások csoportosíthatók. A falazatok készítése során fontos, hogy a habarcsréteg a falazóelemek közötti teret kitöltse, és vastagsága emellett a lehető legkisebb legyen, általában 10-15 mm. A habarcs szilárdsága az adalékanyag összetételétől és a bedolgozás minőségétől függ.
A falazóhabarcsok bedolgozási módja a terítés. Ez különleges követelményeket nem támaszt, a szükséges konzisztencia könnyen beállítható. Ha azonban a habarcsot szivattyúval szállítják, akkor a szivattyúzhatóság javításáról gondoskodni kell konzisztencia javító anyagokkal és trassz-, vagy pernye használatával.
A cementhabarcsok vízmegtartó képességéhez viszonyítva a tégla vízfelszívása túl nagy, ezért cementhabarccsal való falazáskor a téglákat először vízzel kell telíteni. Agresszív talajvízzel érintkező falazatok kötőanyagául csak szulfátálló, vagy nagyobb kohósalak tartalmú cementeket szabad használni. A cementhabarccsal készített falakat kiszáradás ellen - különösen nyári melegben - védeni kell. Téli építkezés esetén a falazóhabarcs megfagyhat. Ha a cementhabarcs a kötés előtt fagy meg, akkor felengedés után zavartalanul köt és szilárdul, de ha a kötés közben fagy meg, akkor a már kialakult struktúra roncsolódik, és ez a szilárdság csökkenéséhez vezet.
A falazóhabarcsok kötőanyaguk szerint lehetnek mészhabarcsok, (kis szilárdságuk és lassú szilárdulásuk miatt ma már nemigen használják), javított mészhabarcsok, meszes cementhabarcsok és cementhabarcsok. A mészhabarcs szilárdulása igen lassú, ezért akkor is célszerű cementet adagolni, ha szilárdság szempontból erre nincs szükség, de gyorsabb szilárdulás szükséges.
A falazóhabarcsok jelölése és típusai táblázatos formában is megjelennek, mint például Hf3-Hf100 skála, amely a nyomószilárdság tízesét adja meg MPa-ban. A falazóhabarcsok bedolgozási módja a terítés, és a fali kötőanyagok között a Hf5, Hf10, Hf30, Hf50, Hf100 jelzésűek a teherhordó és különleges alkalmazásokhoz használatosak. A falazatok készítése során a falazóhabarcs rétegének vastagsága 10-15 mm körül legyen, és a szélek felé nem haladhatja meg ezt a értéket.
Az EN 998-2 szabvány meghatározza a falazóhabarcsok tulajdonságait, és a gyártónak a termék kezdeti típusvizsgálatát el kell végeznie. Ezen vizsgálat során igazolják, hogy a termék megfelel az európai szabványnak, külön kiemelve a friss habarcs bedolgozhatósági idejét, kloridtartalmát, levegőtartalmát, sűrűségét és szükség esetén korrigálhatósági idejét is.
Összegzés a gyakorlatban
A falazóhabarcsok kiválasztása és a falazás technikája közvetlen hatással van az épület tartósságára. A helyes típusú habarcs megválasztása mellett fontos a megfelelő arányok betartása, a körülmények figyelembevétele és egy tapasztalt brigád munkája. A modern habarcsok és adalékanyagok lehetővé teszik, hogy időjárástól függetlenül, jó minőségben végezhesse a szakember a falazást, miközben a hő- és páraáteresztő képesség optimalizálására is lehetőség nyílik a megfelelő választással. A bontott téglák esetén pedig fontos a minőség ellenőrzése és a naplóba bejegyzett minősítési adatok vezetése.
Hőszigetelő habarcs+stukatúrgipsz
tags: #regi #tegla #malik #a #habarcs