Válaszfal repedések okai és kivitelezési megoldások a statikai és alaktani szempontok alapján
Gyakran előfordul, hogy az épületünkben vagy a lakásunkban repedések jelennek meg a falakon.
A repedések végül már esztétikai problémát jelentenek a benn lakóknak, akik elhatározzák, hogy a repedéseket el kell tüntetni.
Mielőtt a repedések eltüntetéséhez hozzákezdünk, érdemes kiválasztanunk a profi megoldást.
Az épület kiviteli tervének a része az alaptest szilárdságtani méretezése.
A statikus ellenőrzi a talaj teherbírását, és ennek alapján, számítással határozza meg azt, hogy az épület terheit mekkora felületen kell átadni a teherhordó altalajnak.
Magyarországon a talaj fagyhatára határozza meg azt, hogy milyen mélységben kell lealapozni egy épületet.
A cél az, hogy a fagy ne károsíthassa meg az épületünk alaptestjét.
Az alapozási mélységre vonatkozóan az a főszabály, hogy a talajszinttől számítva legalább 1 méter mélységben kell elhelyezni az alaptest alsó síkját.
Amikor az alaptest helyét kiássuk, igyekeznünk kell, hogy a teherhordó talaj érintetlen, sima, sík legyen.
Alapvető építési hibához vezethet az, hogy ha megbolygatjuk a talajt, és az alaptestet egy ilyen megbolygatott, azaz felásott, felkapált, majd visszatöltött és ledöngölt talajra építjük.
A talaj megbolygatása az alaptest alatt utólagos konszolidációhoz, azaz kiegyenlítődéshez és utólagos kompresszióhoz, azaz összenyomódáshoz vezet.
Már egy fél cm süllyedés is repedéshez vezet majd a teherhordó falon.
Ez a fajta repedés akkor fordul elő, ha a családi házunk elöregszik és nem fordítottunk gondot a folyamatos karban tartásra.
Különösen az ötven évesnél idősebb épületek esetében fordul elő, hogy az épület ereszcsatornái elöregednek.
Az elöregedett ereszcsatorna már nem tölti be a funkcióját, kilyukad, a forrasztások mentén eltörik, ereszteni kezd, vagy eltömődik és a tetőről belefolyó víz túlcsordul.
Tévhit tehát az, hogy az épületünk körül azért kell legalább 80 cm széles járdát építenünk, hogy az épületünket kényelmesen körbe tudjuk sétálni.
A járda ennél sokkal fontosabb szerepet tölti be.
Arra való, hogy a csapadékvíz és esetlegesen a hibás ereszcsatornából lecsöpögő víz ne folyjon be az épületünk alá és ne áztassa el a teherhordó altalajt, amelyen az alaptest nyugszik.
A folyamatos vagy rendszeres vízhatásnak kitett altalaj megduzzad, majd kiszárad, majd újra megduzzad, és így tovább.
These alakváltozások hatnak az alaptestre, az alaptestnél mikro mozgásokat eredményeznek, amelyek átadódnak a főfalunkra és megrepesztik azt.
Amikor megvizsgáljuk a főfali repedéseket először meg kell állapítani azt, hogy az ereszcsatorna és a járda megfelelően működnek-e.
A mozgási hézagokat, más néven dilatációs hézagokat azért kell beépíteni az épületeinkbe, hogy a hőmozgás, azaz a nyári tágulás és a téli összehúzódás következtében fellépő igénybevétel ne okozhasson repedést az épületeinkben.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy a dilatációs hézagok előre betervezett és beépített repedések.
Ugyanis ha a repedések megjelenését irányítjuk, akkor már az építés fázisában intézkedéseket tehetünk annak érdekében, hogy a repedéseink ne véletlenszerűen, hanem egy megfelelő műszaki megoldás keretében jelenjenek meg.
Hosszanti alaprajzú épületek esetében a mozgási hézagot 25 méterenként ajánlott beépíteni.
A családi ház építők számára pedig fontos, hogy az L alaprajzú épületek esetében gyakran előfordul, hogy az L csúcsa, illetve belső zuga környezetében jelenik meg főfal repedés.
Ezt az okozza, hogy az épület két szárnyának eltérő a hőtágulása.
A fentiek alapján világos, hogy a főfalak glettelését azzal kell kezdenünk, hogy megszüntetjük a repedéseket létrehozó műszaki hatást.
Régi épületeknél, például vályogházaknál gyakran lehet tapasztalni, hogy a teherhordó fal át van repedve, azaz ugyanaz a repedés megjelenik úgy a fal belső mint külső síkján.
Ha egy szál égő gyufát a repedéshez tartunk, láthatjuk, hogy keletkezik-e huzat az átrepedt falon keresztül.
Tekintettel arra, hogy olyan glettelési módszer nem létezik, amely helyettesíti a repedés mentes műszaki megoldást, ha nem intézkedünk a kiváltó ok megszüntetése érdekében, akkor a repedésünk visszatérően meg fog jelenni.
Távolítsuk el a fal mindkét oldalán meglazult vakolat részeket.
A meglazult vakolat eltávolítása után vizsgáljuk meg, hogy a falazott szerkezet tartalmaz-e elmorzsolódott tégla, falazóelem maradékokat, ezeket is távolítsuk el.
Nedvesítsük be a felületet.
Ez nem azt jelenti, hogy el kell áztatnunk a falat, ellenkezőleg.
Ecsetet használjunk a benedvesítésre.
Hordjunk fel egy réteg, kereskedelemben kapható alapozót a repedésre.
A homlokzaton általában cement kötésű glettanyagot használunk, mert a gipszes töltőanyag oldódik a vízben.
A repedés eltüntetését segíti, tartósabbá teszi, ha a frissen leglettelt felületbe üvegszövet vagy papír csíkot illetve öntapadós műanyag hálót helyezünk el hézagerősítés céljából.
Városokban, ahol az utcákon sűrű forgalom zajlik, a forgalom keltette rezgések, rázkódások átadódnak az utca épületeinek a szerkezeteire.
Gondoljunk arra, hogy amikor a villamos végigszáguld a sínen, halljuk is, de érezhetjük is a talpunk alatt a rázkódást.
Ez a hibaforrás annak ellenére gyakran előfordul, hogy manapság már rezgéscsillapító gumiszigetelt ágyazatba építik a villamossíneket.
A gumiágyazat azonban néhány évtized alatt elöregedhet és a rezgéscsillapítás elveszítheti a hatását.
Ekkor jelennek meg a villamos vonala mentén épült házakban a vékony repedések.
Felújítás alkalmával gyakran szembesülünk azzal a problémával, hogy hosszanti repedés jelenik meg a mennyezeti csatlakozás és a falcsatlakozás mentén.
A válaszfal glettelését és a festést felújítanánk, meg kell állapítani, hogy szükség van-e arra, hogy szerkezeti beavatkozást, azaz utólagos kiékelést végezzünk a falon.
A válaszfal építés befejező fázisában a mennyezeti csatlakozásnál ugyanis ék alakúra faragták a falazóelemeket.
Az ék alakú elemeket kalapáccsal ütötték a helyükre, biztosítva ezzel azt, hogy a fal szilárdan álljon a helyén.
Amennyiben az épület elmúlt ötven éves, gyakran előfordul, hogy a válaszfal elválik a mennyezettől, amelyhez ki van ékelve.
Ilyenkor alaposan feltételezhetjük azt, hogy a fal kiékelése is kilazult.
A kiékelés javítása úgy történik, hogy másfél vagy két méterenként megbontjuk a fal és a födém csatlakozását.
Helyet vésünk egy kisméretű téglából faragott ék számára, és a frissen megfaragott éket beütjük az ék számára frissen előkészített helyre.
Amikor végeztünk a kiékeléssel, a következő munka a repedések megtisztítása.
Ez általában a festési munkák megkezdése előtt történik.
A festés felújításakor a festő lekaparja a falról az elöregedett festéket, ezzel, bármennyire vigyáz is, megsérti a vakolt felületet úgy, hogy a felületen karcolások, a régi festék eltávolításának a nyomai lesznek láthatóak.
A letisztított felületet gipszes glettel gletteli és csiszolóvászonnal átcsiszolja.
A glettelés közben útjába kerülnek vékony repedések is.
Ezek általában a korábban már említett külső rezgésektől vagy az ugyancsak említett alaptest mozgásoktól keletkezhetnek.
Egyszerűbb esetekben, azaz hajszálrepedéseknél papírból készült hézagerősítő csíkot alkalmazunk.
Ez egy általános megoldás, papírcsíkot ajánlott minden esetben alkalmazni a repedések elfedésére.
Amennyiben tágabb, az 1 mm-t közelítő repedéseket akarunk eltakarni, üvegszövet csík beépítése az ajánlott.
Abban az esetben, amikor tágabb repedések jelentkeztek a falon, a glettelés megkezdése előtt öntapadós műanyag hálóval fedjük a repedéseket.
A hézagerősítő csíkokat mindig úgy kell beépíteni, hogy azok láthatatlanul el legyenek glettelve.
Nem szabad, hogy szabad szemmel látható legyen az, hogy egy egységes szép falfelületen hol vannak elhelyezve az erősítő csíkok.
Távolítsuk el a fal mindkét oldalán meglazult vakolat részeket.
A meglazult vakolat eltávolítása után vizsgáljuk meg, hogy a falazott szerkezet tartalmaz-e elmorzsolódott tégla, falazóelem maradékokat, ezeket is távolítsuk el.
Nedvesítsük be a felületet.
Ez nem azt jelenti, hogy el kell áztatnunk a falat, ellenkezőleg.
Ecsetet használjunk a benedvesítésre.
A repedés eltüntetését segíti, tartósabbá teszi, ha a frissen leglettelt felületbe üvegszövet vagy papír csíkot illetve öntapadós műanyag hálót helyezünk el hézagerősítés céljából.
A lapok hosszanti éle gyárilag keskenyített, az élek keskenyítése biztosítja azt, hogy az ilyen élek csatlakozásánál úgy a hézagerősítő csík, mint a glettelőgipsz megfelelően erős hidat képez a két lap között.
A gipszkarton válaszfalak és a falburkolatok glettelése előtt biztosítanunk kell azt, hogy a glettanyag megfelelően behatoljon a két érintkező gipszkarton lap közé, azaz szerves kötés jöjjön létre a két érintkező lap között a glettelőanyag által.
De mi lesz a rövidebb, úgynevezett vágott élekkel?
A gipszkartonlapok vágott éleit késsel meg kell faragni, fózolni kell úgy, hogy a két vágott él csatlakozásánál V alakú hézag jöjjön létre, amelyet ha beglettelünk, a glettelőgipsz ugyanúgy hidat képezhet a két lap között, összetartja majd a két lapot, mint a hosszanti élek mentén.
Azt a munkafolyamatot, amelynek során megfaragjuk a lap vágott éleit, nevezzük fózolásnak.
A fal vagy mennyezet felületre felhordott glettanyag jó esetben reggelre megköt, és annyira kiszárad, hogy a csiszolópapíros csiszolás elkezdődhet.
Függetlenül attól, hogy mész-cement vakolatot vagy gipszkarton lapot gletteltünk.
Azt, hogy a glett megkötött és kiszáradt, látni lehet, mivel a száraz glett színe fehér, a még nedves glett pedig törtfehér, de inkább szürkés színű.
A festő szakma szabályai szerint a még nedves glettre nem festünk rá.
Elsősorban azért, mert a csiszolóvásznas csiszolás a nedves felületet megsérti, azaz egyébként is beláthatjuk, hogy csiszolóvászonnal csiszolni csak száraz felületet lehetséges.
A glettelés csiszolása száraz felületen történhet.
Ilyenkor a lecsiszolt glettelőanyag szemcsék a levegőbe kerülve az adott helyiségben mindent beborítanak.
Szigorúan tilos csiszolást végezni olyan helyiségben, ahol párhuzamosan mázolási munkák (pl. ajtók, ablakok festése) zajlanak.
Az alapozás előtt mélyalapozó használata javasolt a nedvszívás kiegyenlítésére.
Ismeretesek a födémszerkezetek, kiváltók lehajlása miatt előforduló válaszfal rongálódások, pl. összerepedezés, kidőlés, kigörbülés, törés stb.
A födémre állított, szokásos (rideg) anyagokból épített válaszfal alakváltozástűrő képessége viszonylag kicsi: 10 mm körüli.
A lapos tetős épületek felső szintjének válaszfalaira az ábrán látható sajátos károsodás jellemző.
A tetőfödém hőmérséklet-változás okozta alakváltozása a vele összeépített (kiékelt), de a belső tér egyenletesebb hőmérsékletében levő válaszfalakat alakváltozásra kényszeríti.
Ez a kényszer a válaszfal tetőfödémhez csatlakozó részén repedéseket okoz, amelyeknek leggyakoribb formája az épület végein a felső válaszfalsarkok lerepedése, a repedéskép befelé, a tetőfödémmel párhuzamosan folytatódik.
A válaszfal két végén lévő függőleges szerkezetek (teherhordó falak vagy pillérek) alakváltozás-különbsége ferde repedést okoz a válaszfalban.
A repedés a jobban megsüllyedő fal (pillér) és a válaszfal felső csatlakozási pontja felé irányul.
A födém tűréshatárt meghaladó mértékű alakváltozásánál annak lehajlását követni nem tudó válaszfal középső, alátámasztatlanná váló szakaszán az alsó rész leszakad, a felső sáv pedig boltozatként működve adja át a terhét a falvégekre.
A válaszfal károsodás jellemző formája a tartószerkezet alakváltozása okozta „leterhelődés”.
Ez akkor következik be, ha a válaszfal kiékelése miatt alakváltozásában gátolt födémszerkezet feltámaszkodik az erre nem méretezett válaszfalra és azt leterheli, kihajlását, helyi törését okozza.
Hasonló károsodáshoz vezet a függőleges tartószerkezetek lassú alakváltozása (pl. a beton kúszása) is, a födémek közé mereven beépített, alakváltozást nem végző (más anyagú) válaszfalak befeszülése miatt.
A károsodások a magas épületekben számottevőek, mert a függőleges tartószerkezetek hosszváltozása lefelé növekszik.
A károsodott válaszfalak javítása csak a kiváltóok (tehát a befeszülés) megszüntetése esetén eredményes.
Létezik olyan építőanyag-kombináció is, amelynek eredményeképp a válaszfal „megy ki” a födém alól.
Kerámiafalazatú épületben a jelentős lassú alakváltozású könnyűbeton válaszfalakon a födém alatt idővel repedések jelennek meg.
Ugyan ezeken a válaszfalakon a zsugorodás függőleges repedéseket is okozhat, amelyek főleg az ajtónyílásoknál, a tartószerkezethez való csatlakozásoknál, a tömör válaszfalakon egymástól 2-3 m távolságban jelentkeznek.
A teherbírásra megfelelő födémlemez lehajlása a támaszköz belső harmadában akkora volt, hogy azt a merev válaszfalak repedés nélkül nem tudták elviselni.
A faltáblák éleinek elmozdulása és a kiékelés meglazulása miatt a hosszanti válaszfalak befelé dőltek.
A meglévő födémek megerősítése nehézségekbe ütközik: a válaszfalakat el kell bontani, át kell építeni.
A lapostetők vízszintes hosszváltozásai nem csak az épület külső falain, hanem a belső tartófalakon, válaszfalakon is repedéseket okoznak.
A homlokzati falhoz csatlakozó szélső zárófödémrész hossztágulását az elmozdulás irányával párhuzamos fal sarkának átlós lerepedése és a födém alatti vízszintes repedés jelzi.
Ajtónyílással gyengített falon a repedés a faltest leggyengébb keresztmetszetében, a nyílásnál indul ki és ferdén folytatódik a födém, ill. a homlokzati fal felé.
A károsodás okai: A kiékeléssel összeépített lapostető hosszváltozásai.
Foglalkozzunk még egy példa erejéig a tartószerkezeti alakváltozásokhoz nem illesztett válaszfal csatlakozások kérdésével.
Az a mondás járja az építőiparban, hogy a gépész olyan az épületnek, mint a fának a szú.
Az egész épületet behálózzák a gépésszeti csövek, elhelyezésükhöz gyakran a vékony pórusbeton válaszfalakat végig hornyolják, ezzel erőteljesen gyengítve annak mind állékonysági, mind akusztikai tulajdonságait.
Megoldás lehet, ha vastagabb falat tervezünk, vagy ha a gépészeti csöveket lehetőség szerint álmennyezet takarásában, esetleg gépészeti előtétfal mögött vezetjük.
A tartószerkezeti alakváltozásokhoz nem illesztett válaszfal konstrukciók tipikus hibája ez.
Itt rengeteg apró épületszerkezeti finomságra kell ügyelni.
A hibák részben a gondatlan építészeti tervezésből, részben a technológiai tervezés hiányából adódnak.
A vázkitöltő- vagy válaszfalakban kialakuló repedéskép lehet lépcsős, vagy zegzugos, esetleg mindkettő.
Alakja főként az alkalmazott falazóhabarcs szilárdságától és a fugák kitöltött, vagy hézagos voltától függ.
A két gyakorlati kifejezés igen szemléletesen írja le ezeket a viszonylag gyakori hibákat.
A „ráhasal” azt jelenti, hogy másodrendű (gyengébb) szerkezetre az elsőrendű tartószerkezet nagy felületen olyan erőt fejt ki, amire az nincs méretezve.
Ezekben az esetekben jellemzően nyomóerő keletkezik.
Ezt a pórusbeton szerkezetek jól viselik, de a csekély hajlító- és húzószilárdság miatt nehezen követik a jelentkező kihajlást, így a vízszintes fugák felnyílhatnak.
Fókuszban a falrepedés: Az otthonunk falán megjelenő repedések nem mindig jelentenek komoly bajt.
A statikus szakember szakvéleményben rögzíti a helyzetet, megállapítja a repedések kialakulásának lehetséges okát vagy okait.
Leírja a lehetséges megoldásokat, és azok körülbelüli költségeit.
A függőleges repedések viszonylag gyakori jelenségek.
Leggyakrabban akkor fordulnak elő, ha a meglévő épülethez hozzáépítenek, vagy például új ablakot, ajtót vágnak a falba.
Épületrészek nincsenek megfelelően összekötve a régi épületrésszel, a repedések kialakulása majdhogynem törvényszerű, de nem veszélyes.
Vízszintes repedések ritkábban jelennek meg a falakon, de akkor komolyan kell őket venni.
Az átlós repedések rendszerint az ajtók és ablakok sarkainál jelennek meg, és a plafon, illetve a padló irányába terjednek.
Az alap megsüllyedésének lehetnek ilyen következményei.
Az egy milliméternél vékonyabb repedéseket hívja a szakma hajszálrepedésnek.
Ha ilyen repedések jelennek meg a falon, nem kell megijedni, ezeket ki lehet glettelni.
Ha azonban a repedés szélesebb, érdemes megfigyelni, hogy mélysége, hosszúsága, szélessége növekszik-e.
A szakemberek gipsz pecsétet szoktak felhelyezni a kérdéses falszakaszra, és kb. fél év után megnézik, hogy a pecsét megrepedt-e.
Ha igen, akkor statikus szakemberre van szükség annak kiderítésére hogy mi okozza a fal repedését.
Alapozási hiba. Leggyakrabban újonnan épített házaknál fordul elő.
Ha a kivitelező nem járt el elég gondosan, nem tömörítette az altalajt megfelelően és a ház megsüllyedt, a falazat elmozdul és megreped.
Ha a repedések kialakulása alapozási hibákra vezethető vissza, akkor az alapot kell megerősíteni, javítani.
Víz. Gyakori, hogy az esővíz vagy a rétegvizek nincsenek megfelelően elvezetve.
Ilyenkor a víz befolyik az alap alá és alámossa azt.
Mindez adódhat csőtörésből is vagy a csapadék és a talajvíz beszivárgásából.
Az eső és a talajvíz lassan fellazítja az alap alatti talajt, ami veszít teherbíró képességéből, és a ház idővel megsüllyed.
A leghatékonyabban úgy védekezhetünk az ilyen esetek ellen, hogy a felszíni és a felszín alatti vizeket távol tartjuk a háztól.
Az esetek többségénél ez az ereszcsatornák elvezetésével megoldható.
Rétegvizek esetén, lejtős talajra épült házaknál költségesebb az eljárás.
A biztos megoldást az épület köré telepített drénrendszer jelentheti.
Rezgés. Ha a szomszéd építkezni kezd vagy az utcába nehéz munkagépekkel, teherautókkal naponta többször is behajtanak, a talaj szerkezete az állandó rezgéssel megváltozik, s ez az épületek süllyedését, okozhatja.
Ha a kiváltó ok megszűnik, a fal sem reped tovább.
Ha azonban állandósul, bizony mélyíteni kell az alapot.
Födém problémák. Egy rosszul kivitelezett tetőszerkezet és födém is okozhat repedéseket, elsősorban válaszfalakon.
Az is megjelenhet repedés - bár ekkor a plafonon magán - ha például egy emeletes ház alsó szintjén kiütnek egy válaszfalat.
Összességében elmondható, hogy a falak repedésének legtöbb esetben építési hiba az oka és csak nagyon ritkán külső hatások.
Hogy mikor kell statikust hívni és melyik az a repedés, ami mellett még nyugodtan alhatsz?
Nagyon vékony, nem szélesedő és nem terjedő repedéseknél valószínűleg nincs komoly baj, széles, szélesedő és terjedő nyílásoknál - legyen az bármilyen irányú - kell a statikus véleménye!
Első részünkben a gerendás födémek problémáiról írtunk, most régi épületek válaszfalainak repedéseit vizsgáljuk.
Budapesti, belvárosi lakásunkat átalakítottuk - írta levelében egyik olvasónk.
Az épület 19. század eleji, hagyományos téglaépület.
Az átalakítás után néhány hónappal a mi új válaszfalainkon is repedések keletkeztek.
A budapesti, régi bérházak közbenső födémei általában acélgerendás szerkezetek.
A gerendák között lapos téglaboltozatokat, vagy valamilyen vasbeton lemezt alkalmaztak.
A vasbeton lemezek vékony kavicsbeton lemezek vagy vastagabb könnyűbeton szerkezetek lehetnek.
Néha az előzőektől eltérő megoldásokkal is találkozhatunk.
Az acélgerendás födémek különösen érzékenyek a teherváltozásokra.
Az új terhek hatására rugalmasan lehajolnak, illetve tehermentesítéskor felemelkednek.
A válaszfalak elbontásával a lakás feletti födémek közbenső megtámasztása megszűnik, ezáltal azonnal növekszik lehajlásuk is.
Emiatt a felső födémeken álló válaszfalak mozgásnak vannak kitéve, így megrepednek.
Az alsó födém a válaszfalak, az aljzat és a burkolatok elbontásával megemelkedik, így az alatta lévő válaszfalak és a födém találkozási vonalában keletkeznek repedések.
Ennek teljes megakadályozása szinte lehetetlen, de néhány óvintézkedéssel a repedések mértéke jelentősen csökkenthető.
Amennyiben az új válaszfalak egészen máshova kerülnek, vagy nem is épülnek újak, a repedések ellen nem lehet védekezni.
Amennyiben az alaprajzváltozás csak kismértékű, az alsó, felső födém feszíthető dúcokkal való összetámasztása - a válaszfalak közelében - csökkentheti a födémek átépítés közbeni mozgásait.
Az esetleges aljzatcserénél a szakaszos építés szintén enyhítheti a kialakuló problémát.
A felújítás során az új válaszfalakat feltétlenül fel kell ékelni a felső födémekhez.
Új válaszfalak építésekor a falat tartó födémet célszerű építés előtt vagy közben statikussal megvizsgáltatni, mert a régi válaszfalakat általában födémgerendákra rakták, ezért a gerendák közötti tartószerkezetet nem minden esetben méretezték válaszfalteherre.
Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akár statikai probléma is keletkezhet, de általában csak az új fal megtámasztási viszonyai lesznek rugalmasabbak.
Előfordult olyan eset is, amikor a régi aljzat salakfeltöltését egészségügyi okokból könnyűbetonnal helyettesítették, és erre kerültek az új válaszfalak.
A könnyűbeton idővel megroskadt, ezért a válaszfalak megsüllyedtek, eltörtek.
A 4. képen egy régi épületet láthatnak, amelyben - eleve hibásan - a salakfeltöltésre helyezték a válaszfalakat.
Azok természetesen folyamatosan mozogtak, s állandó vakolatkárokat okoztak.
A válaszfalak elbontásából, illetve áthelyezéséből adódó problémák megelőzése érdekében még az építési munkák megkezdése előtt tanácsos szakember segítségét kérni.
tags: #valaszfal #kivetele #mmiatt #repedes