A vörös téglából épült református templomok históriája Budapesten és Magyarországon
A különböző stílusú református templomok közös jellemzője, hogy mind II. József türelmi rendelete (1781) után épültek. Ez az intézkedés adta vissza a protestánsoknak a hivatalviselés jogát, valamint a vallásszabadságot és ezzel együtt a templomépítések jogát is. A budapesti református templomok története szorosan összefügg Budapest történetével, hiszen gyakran maga a főváros adta a telket, amelyen később a leendő templomokat emelték. A Pesti Református Ecclesia 1796-ban nyilvánította ki azon óhaját, hogy saját templomot akar építtetni. A létesítendő templomot először a Váci kapun kívül álló telekre szerették volna építeni, de ide Pest városa állandó színházat tervezett, ezért a Kecskeméti kapun kívüli régi török temető helyét ajánlották fel erre a célra. A templomszentelés 1830-ban történt, azonban a használat során kiderült, hogy nem megfelelő az akusztika, ezért a korszak jeles mesterét, és mellesleg Hild Vince unokaöccsét, Hild Józsefet kérték fel, hogy két oldalkarzat beállításával javítson a hangzáson, aki a szószék fölötti hangvetővel oldotta meg a problémát. A templomot sem kímélte az 1838-as nagy pesti árvíz, az épület felekezettől függetlenül sok embernek nyújtott menedéket, súlyosan megsérült, és a kriptái is beomlottak. A most is látható bejárat, a négy korinthoszi oszlopon nyugvó portikusz tervét Hild József készítette az árvíz után, 1848-ban.
Szilágyi Dezső téri templom és a budapesti református építészet csúcspontjai
A Szilágyi Dezső téri (eredetileg Fazekas tér) templom vörös téglás épülete a Duna-part ikonikus helyszíne. A templom építésze Pecz Samu, akinek a nevéhez fűződik a központi Vásárcsarnok mellett a Műegyetem központi könyvtárának tervezése is. Az építész „Pentagon” jeligével pályázott és nyert. Érdekesség, hogy a templom berendezése is a tervei alapján készült. Építése 1892-ben vette kezdetét és 1896 márciusában, virágvasárnapon szentelték fel. A tetőt barna, sárga és zöld színű Zsolnay-cserepekkel díszítették. E centrális alaprajzú templom 62 méter magas tornya jellegzetes színfoltja a Duna-partnak. A VI-VII. kerületi reformátusok már 1902-ben értekezletet tartottak templomépítési ügyben, hiszen a Rózsa u. 20-ban bérelt terem ekkora már kicsinek bizonyult. 1903. április 1-jén jelentek meg az első gyűjtőívek a belügyminisztériumi engedély mellett az építkezés támogatására. A legnagyobb, 300 ezer korona értékű támogatás 1908 tavaszán érkezett Laky Adolf ötvösművész névtelen adományaként. Végül 1909. április 15-re írták ki a tervpályázatot, de kiderült, hogy a telek bizony kicsi. A tervek elkészítésével Árkay Aladárt bízták meg. Árkay a kiváló műlakatos iparművész, Árkay Sándor fiaként született, akinek nevéhez többek között a New York-palota és a Nyugati pályaudvar kovácsoltvas díszítése fűződik. A munkálatok két évig tartottak, a templomavatásra 1913-ban került sor. A templom jellegzetes homlokzatát a magyar népművészet ihlette majolikalapok díszítik, amelyek a pécsi Zsolnay-gyárból érkeztek.
Kora újkori építészet és a kisebb városok példái
Debrecenben a 16. század közepére már a teljes lakosság protestáns vallású lett, így nem véletlen, hogy a város a „kálvinista Róma” jelzőt is magáénak tudhatja. A város főutcáján, a Piac utca végén magasodik a Nagytemplom, melynek sziluettje iránytűként áll most is a városban. Ma is látható formáját Péchy Mihály építésznek köszönheti, a neoklasszicista stílusú templom építése 1805-ben kezdődött és 1827-ben készült el. Alapterülete szerint a legnagyobb református templom az országban, közel kétezer fő befogadására képes. Szolnokon 1894-ben nyílt meg az első református templom, addig kis imaháza volt a közösségnek. Alapkövét 1893-ban tették le azon a telken, melyet a város adományozott az 1880-as években. A templomot Sztehlo Ottó építész tervezte, a kivitelező Kocsis Lajos aradi építész volt. A 28 méter magas, ötszög alaprajzú neogótikus templomépületet 1894 decemberében szentelték fel.
Szókimondó összefüggések és a múlt helyszínei
Hazánkban Schulek Frigyes volt az első, aki új, egészen önálló értelemmel kísérelte meg a kálvinista templomok alapalakjának megállapítását. A szegedi Kálvin téri Református templom 1884-ben épült, az észak-német gótika stílusjegyeit viseli, és talán az építész Schulek egyik legszebb munkája. Megépítéséhez a város az ingyen telket biztosította Tisza Lajos királyi biztos közbenjárása alapján, a telek elhelyezése pedig a város összehangolt erőfeszítésével történt. A templom építésének története tehát nem csak építészet, hanem közösségi és városfejlődési narratíva is egyben.
Az 1900-as évek eleji budapesti vásárcsarnokok története is szervesen összefonódik a templomépítésekkel: a Központi Vásárcsarnok terveit Pecz Samu készítette, és Sándy Gyulával közösen dolgoztak a részleteken. A bazárkomplexum megvalósításával a város lakói és vidéki termelők közti közvetlen kapcsolatok erősödtek, és a tervezőmunka során a mélyraktár és a funkcionális, mégis historizáló jegyeket ötvöző megoldások szintén tükrözik az építészeten belüli ideológiai törekvéseket. A templomok és a közkórházak, a könyvtárak és a közélelmiszer-raktárak mind hasonló elveket követve, centrális vagy ötszög alaprajzú térszervezésre törekedtek, amelyben az Ur asztala középpontot képez, és a szószék a központi gondolat részeként foglal helyet.
