Bádogos Művészet és Vidéki Élet: Ambrus Lajos Hagyatéka és a Kisipar Helyzete
A cikk eredetileg a "II. rész" alcímmel jelent meg, és mélyrehatóan tárgyalja a magyar kisiparosok életét, valamint egyúttal kitekintést nyújt a vidéki élet, a hagyományok és a művészet kapcsolatára is. A főszerepben Ambrus Lajos alakja áll, aki nem csupán bádogosként, hanem íróként, filozófusként és gasztronómiai szakértőként is ismert.
A Kisiparosok Élete a Századfordulón
A korabeli kisiparosok élete nehézségekkel és küzdelmekkel volt teli, de egyben büszkeséggel és elhivatottsággal is. A szöveg számos mesterember életútját mutatja be, kiemelve elhivatottságukat és szakmájuk iránti elkötelezettségüket.
Varga József, cserép- és palafedő mester, 1898-ban született Gartán. 1913-ban szabadult fel, és 1920-ban alapította meg önálló vállalkozását. Aktív tagja volt az Ipartestületnek és a Katholikus Legényegyletnek. A háborúban 38 hónapot szolgált, és számos kitüntetést szerzett, köztük kisezüst és bronzérmeket.
Varga Péter úri- és nőicipészmester 1899-ben és 1917-ben szerzett mesterlevelet. Azonnal a harctérre került, és olasz fogságba esett. Hazaérkezése után, 1922-ben nyitott önálló üzletet. Tagja volt az Ipartestületnek, a Polgári Olvasókörnek, az Iparoskörnek, a Dalárdának és a Katholikus Legényegyletnek.
Ambrus József kovácsmester 38 éve dolgozott szakmája fejlesztésén, 1908-ban lett önálló mester. Egy segédet foglalkoztatott és három tanoncja volt. Az Ipartestület tagja volt.
Németh Gyula cipészmester Celldömölkön, Nagykanizsán és Szombathelyen szerzett gyakorlatot, majd 1922-ben önállósította magát. 1924 óta ipartestületi tag.
Balázsik Károly kádármester üzemét anyai nagyapja, Kamszler György alapította 1842-ben. Saját házában 1923 óta önálló mesterként dolgozott, 1915 óta volt a szakmában. Egy tanoncot tartott, és az Ipartestület tagja volt.
Id. B. Jakabi György ácsmester, Balázsik Károly édesapja, 1904 óta dolgozott az iparfejlesztés terén, és azóta vezette jelenlegi üzemét. Az Ipartestület tagja volt.
Kailbach József épület- és bútorasztalos mester üzeme saját házában volt, és 1919 óta vezette önállóan. 25 évig dolgozott segédként, majd egy segédet és egy tanoncot foglalkoztatott. Az Ipartestület tagja volt, és 1918-ig katonai szolgálatot teljesített.
Kohl István férfi- és nőicipészmester csak mértékszerinti rendelésre dolgozott. 1913 óta volt a szakmában, és 1928 óta volt önálló üzeme. Az Ipartestület tagja volt, és egy segédet foglalkoztatott.
Borbély József bognármester Pápán, Celldömölkön és Budapesten dolgozott segédként, majd 1924-ben önállósította magát. 1924 óta tagja volt az Ipartestületnek, és egy segédet foglalkoztatott. 12 hónapig volt a fronton, ahol megsebesült, és kisezüst érmet kapott.
Marton Sándor korcsmáros és fűszeres, előzőleg 12 évig csendőr volt. 1905 óta vendéglős, és alkalmilag tartott személyzetet.
Nagy József szabómester Apácatornán, Devecseren és Pozsonyban töltötte segédidejét. 1926-ban lett önálló és ipartestületi tag. A világháború frontján 24 hónapig harcolt, és kisezüst kitüntetést kapott.
Varga Jenő kovácsmester a mintegy 50 éves községi üzemet 1923 óta vezette. Egy segédet foglalkoztatott, és 1924 óta ipartestületi tag. Gyógykovácsként elismerő oklevelet nyert. 18 hónapig volt a fronton, és több kitüntetést is kapott, köztük kisezüstöt, bronzérmet és koronás érdemkeresztet.
Vér Gábor cipészmester 1873 óta űzte szakmáját, 1892 óta mint önálló mester. Az Ipartestület megbízottja volt. Az Ipartestület 1885-ben alakult, 532 taggal. Az alkalmazott segédek száma 112, a tanoncok száma pedig 217 volt. Az ipartestület elnöke Meizler Károly hentes- és mészárosmester, jegyzője pedig Sifkovics István volt.
A "Lugas" és a Vidéki Élet Szimbolikája
A szöveg kitér a "lugas" fogalmára is, melynek jelentései széles skálán mozognak, a fákkal, bokrokkal bővelkedő helytől kezdve a szőlővel befedett lugasokon át a kerti mulató építményekig. A Czuczor-Fogarasi Nagyszótár 1865-ben a "lugos" szót említi, melyet a magyarországi helynevekben található ligetekre vezet vissza, és a latin "lucus" szóval rokonítja.
Berzsenyi Dániel költészetében a liget a természet, a nyugalom és az elmúlás szimbóluma. A szöveg kitér a régi magyar kertek jellegzetes építményeire, mint a filagória, melyet gyönyörűségek tornyocskájaként is említenek. Az inventáriumok részletei bepillantást engednek ezen építmények szerkezetébe és funkcióiba.
A lugas a meditáció, az önismeret és a gondolatok paradicsoma is lehet, ahol az ember kapcsolatba kerül a természettel és saját belső világával. Babits Mihály és Ady Endre versei is idézettségre kerülnek, melyek a lugast, mint a lét, a szépség és a művészet helyszínét festik le. Rilke sorai a fügefa titkáról és a gyümölcsökben rejlő életről szólnak, melyek mind a lugas szimbolikus jelentését gazdagítják.
Ambrus Lajos: A Polihisztor és a Vidék Művésze
Ambrus Lajos alakja kiemelkedik a szövegből, mint író, filozófus, borász, pomológus, polihisztor, kultúrséf és gasztrosámán. Egyházashetyén található rezidenciája a "kedélyes összevisszaság és nagy-nagy szeretet" helyszíne, ahol a vendégeket szeretettel és finom ételekkel várják.
Ambrus Lajos kertjében zsálya, rozmaring, kakukkfű és tárkony terem. A Babits-füge, a dió és a gránátalma sajnos lefagyott, de a fűszerkert gazdagsága kárpótol. A Berzsenyi-szülőház is a szomszédban található, és Ambrus Lajos beleszeretett a lepusztult állapotban lévő kisnemesi kúriába, melyet saját kezűleg újított fel.
A nyúlpaprikás és a langalló elkészítése során Ambrus Lajos gondoskodó nagybácsiként instruálja a vendégeket. Hangsúlyozza a magyar gasztronómia természetességét, egyszerűségét és rafináltságát, melyhez jó alapanyag, jó fűszerek, jó tűz és mindenekelőtt szeretet szükséges. A langalló, mint egykori gyermekajándék, a hagyományokat idézi. A kemencés sütés különleges élményt nyújt, és Ambrus Lajos elmeséli a kemencék történetét is, melyeket a "sötét feudalizmus" szimbólumaként sok helyen lebontottak, majd a kemencézés divatba jött.
A szöveg kitér a régi idők élelmiszer-tartalékaira is, mint Szász nagymama éléskamrája, ahol liszt, zsír, húsok, bab, tarhonya, kompótok és savanyúságok sorakoztak. Bár szegények voltak, "jól éltek", ami azt jelenti, hogy nem volt hiány ötletekben és természetes gazdagságban.
Ambrus Lajos beszél a Kárpát-medencében található almafajtákról, melyeket kompótnak, cefrének, aszalványnak vagy lekvárnak használtak. A jószág etetésére nagyméretű tökalmát ültettek, és ecetet is főztek belőle, melyet ételízesítésre és gyógyításra is használtak. A gyümölcsgasztronómia kutatása és a rétesalmából készült pite mind a magyar konyha gazdagságát példázzák.
A Somlói Bor és a Szőlőművészet Filozófiája
Ambrus Lajos a somlói borról is elismerően szól, melyet "a magyar borok fejedelmének" nevez. Az "Arany tűz" nevű somlói bor tűz és arany keveréke, mely arra buzdít, hogy "Élj". A borban a nap tüze, az esős őszök bölcsessége és a természet titkos ereje egyesül. A Poully fumée, a füst ízű fehér burgundi borral hasonlítja össze.
A somlói borvidék három hegye, a Nagy-Somló, a Sághegy és a Kis-Somlyó egy "Bermuda-háromszög", ahova az ember beleszeret, és nem tud kimászni. Ambrus Lajos is így járt, eredetileg nem akart szőlőt, de végül elkezdte vadul vásárolni. A bazalthegyekkel nehéz a munka, de a lehetőségek óriásiak.
A Petit Somlai, egy cuvée, mely furmint, juhfark és szagos sárfehér szőlőkből készült, a fajtatörténeti kutatások eredménye. A juhfark szőlő titokzatos és misztikus nevét a gyümölcs morfológiája adja: nagy, hosszú fürtje a végén felkunkorodik, hasonlítva a juh farkához. A juhfark sznob divattá vált, mint a "nászéjszakák bora".
Ambrus Lajos hangsúlyozza, hogy a szőlőművesség metafizikus tevékenység, melyhez meg kell szenvedni. A szőlőben nem viselkedik egyformán semmi, ezért csodálatos. A szőlőművesnek meg kell érnie, 35-40 évesen kell elkezdenie, amikor már más a létszemlélete, és rájön, mi a fontos. A saját szőlő és birtok nagy függetlenséget és önbecsülést ad, valamint szelídséget.
A szöveg kitér a magyar borászok büszkeségére is, melyet Eötvös Károly szerint a lányukra, lovukra és szőlőikre alapoztak. A szőlő mellett a kert is fontos, melyet mindenkinek érdemes lenne építeni. A kertben figyelni kell arra, hogy mindig legyen virág, és meg kell ismerni, mi hogy viselkedik.
A Bádogos Elismerése és a Kisipar Jövője
A cikk főszereplője, Ambrus Lajos, nem csak gasztronómiai és irodalmi tevékenységéért ismert, hanem elismerésben részesült bádogosként is. A cikk megemlíti, hogy egy elismerést családi okok miatt nem tudott személyesen átvenni. 1969-ben jelentkezett bádogos tanulónak, és 1982-ben vállalkozóként kezdte meg működését. Öt bádogos tanuló szakmájának elsajátításában működött közre, és számos épületen hagyta kézjegyét.
A szakember szomorúan állapítja meg, hogy a legnagyobb problémát az jelenti, hogy legutóbb húsz éve volt tanulója, azóta pedig nem volt képzés. Ez részben magyarázza, hogy télen-nyáron elhalmozzák a megrendelések. Másrészt munkája során mindig első helyen szerepelt a minőség, a precizitás és a szakmai hozzáértés.
A bálon Hévízi Róbert, a Békésszentandrási Ipartestület felügyelő bizottságának elnöke köszöntötte a résztvevőket. Nagy Mihály László, a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) megyei elnöke arról beszélt, hogy bár a mikrovállalkozások aránya emelkedett, a kisiparosok száma csökken. Ezt bizonyítja, hogy Békés megye 14 városában összesen 9 ipartestület működik. A kezdő vállalkozások egy része tőkehiányos, ami két éven belül megszűnéshez vezet. A megoldást a kormányzati szintű tőkeinvesztáció jelentené, ami egyelőre csak az ígéretek szintjén van jelen.
Bobvos János, a Békésszentandrási Ipartestület elnöke rámutatott, hogy a szervezet a '90-es években elsősorban iparosokat tömörített, mára pedig kis- és középvállalkozásokkal bővült ki a kör. Legfőbb céljuk az információcsere és a közösség összetartása.
A cikk arra is felhívja a figyelmet, hogy a magyar kisipar helyzete aggasztó, a képzés hiánya és a tőkehiány komoly problémát jelent. A jövőben kulcsfontosságú lesz az iparosok támogatása és a szakmai utánpótlás biztosítása.
