Az Áthidalók Világa: A Nyílások Statikai Biztonságának Kulcsa

Számtalanszor találkozunk olyan merész megrendelőkkel, akik telefonban csak annyit mondanak bemutatkozás után, hogy „Vettünk egy családi házat, kiütnénk két falat és egybenyitnánk a nappalit a konyhával, és úgy hallottuk, hogy önök foglalkoznak nyílásáthidalás tervezéssel.” Bizonyára vannak statikus kollégák, akik ezt olvassátok, és átestetek már hasonló, vagy még hajmeresztőbb telefonhívásokon. Minket ez mindig elborzaszt, hogy a 21. században még mindig vannak olyan emberek, akik azt hiszik, egy „egyszerűnek tűnő” nyílásáthidaló beépítése csak annyi, hogy méretezünk egy (vas?!) acélgerendát, és a többit meg Jani és Lali beépíti otthon teljes nyugalommal a Barátok közt szünetében?!

Saját tulajdonú lakóépület több emberöltőn keresztül nyújt otthont a családok számára. A lakók igényei folyamatosan változnak. Sokan sajnos nem tudják, de megcáfolhatatlan tény, hogy egy lakóház, épület, csarnok, műemlék stb. átalakításának kivitelezése igényli általában az építőiparban a legnagyobb szakmai tapasztalatot és hozzáértést. Egy ilyen régi épület átalakításának tervezésénél a legfontosabb dolog, hogy átalakítás közben és átalakítás után a szerkezet hogyan fog viselkedni, és alkalmas lesz-e életvitelszerűen bentlakásra. Mire gondolok? Egy szerkezet átalakításának tervezését megelőzően rendszerint roncsolásos (értsd: kőműveskalapáccsal és hidegvágóval kézzel, ritkábban bontógéppel készítünk feltárónyílásokat) feltárásokat is kell sok esetben végezni, melynek célja elsősorban a vakolat, burkolat által fedett tartószerkezetek minél pontosabb megismerése. „Az előző tulaj apukája építette, úgy emlékszik B30-as téglából.” Természetesen mindent megértünk, de ha nincs megvalósulási terv az épületről (99%-ban nincs), akkor a szerkezet megismeréséhez nagyon kevés az, hogy az előző tulaj apukája építette B30-as téglából, közben meg 42 cm-t mérek a középfőfalon.

Lakó- és egyéb épületek átalakítása során szinte elkerülhetetlen a falak mozgatásán túl új nyílások kialakítása, akár a homlokzaton, akár belső válaszfalakban, vagy főfalakban. Ezek néhány éve még engedélyköteles beavatkozások voltak, jelenlegi hatályos jogszabályok értelmében minimum bejelentéskötelesek. Amennyiben homlokzati falon szeretnénk kialakítani utólagos nyílásokat, fontos tájékozódni a településre jellemző Helyi Építési Szabályzatban (HÉSZ) erre vonatkozóan. Nem mindegy ugyanis, hogy udvari, utcai, illetve szomszédra néző homlokzati falon akarunk nyílást készíteni, vagy bővíteni. Emellett természetesen nem mindegy a méret sem. A jobb megértés értelmében ide másolom, mit is jelent ez: (2016. évi LXXIV. törvény a településkép védelméről; 2. § Ha tartószerkezetileg megvalósítható is lenne, nem lehet a teljes utcai homlokzat üvegfal egy 120 éves vályogházon.

Az Amerikai Konyhás Nappali Álmától a Statikai Valóságig

Na de nézzük, miből is készíthetünk egybenyitott tereket, ha úgy tetszik, amerikai konyhás nappalit. Utólagos nyílásáthidalásoknál mindig a fesztávolság függvényében határozzuk meg a beépítendő áthidaló anyagát. Ezenkívül fontos a nyílásmagasság és a felette lévő födém szerkezete és teherhordási iránya. Belátható azonban mindenki számára, hogy a kialakítandó nyílás felett minél magasabb falszakasz marad a födémig, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a felette lévő téglaszerkezet átboltozódik (kis nyílásoknál figyelhető meg). Ebben az esetben az áthidaló síkja és az elméleti átboltozódott határvonal közötti téglaszerkezet súlya terheli csak az áthidalót, amely nem több pár száz kg-nál. Könnyen belátható, hogy nem függ számottevően az épület többi szerkezeti elemének súlyától.

Normál esetben, amikor csak egy egyszárnyú ajtó nyíláskiváltásáról volt szó, régebben egyszerű fagerendával megoldották. Nagyon fontos szempont, hogy az épület alsó, közbenső, vagy felső szintjére kerülne a nyíláskiváltás. Ez azért nem hagyható figyelmen kívül, mert 3-4 méter feletti nyílásoknál szinte minden esetben új alaptest beépítése, vagy a meglévő megerősítése szükségessé válik. Ennek oka pedig az, hogy a nyílás mentén korábban elhelyezkedő teherhordó falszakasz és a felette lévő szerkezetek egyenletesen megoszló terhét a nyílás két szélén hárítjuk az alapozásra.

Leggyakrabban kereskedelmében kapható melegen hengerelt acélszelvényekből tervezzük az utólagos nyílásáthidalásokat, kereteket. Ennek több oka van. Az egyik, hogy vagy nem létezik az adott fesztávolságra megfelelő előregyártott áthidaló (vasalt vázkerámia, előregyártott vasbeton, pórusbeton stb.), vagy az idő tényező nagyon szűkös, és pl. monolitikusan épített vasbeton nyílásáthidalás esetén többszöröse lehet a kivitelezés időtartama. Amikor nyílásáthidalást tervezünk, minden esetben adunk hozzá építéstechnológiai utasításokat az adott környezetre vonatkozóan. Ha belegondolunk, egy ilyen gerenda összeépített súlya elérheti a 200-500 kg-ot, 8-10 méteres fesztávnál pedig már tonnákról beszélünk, akkor nem csak annyi kell, hogy terv nélkül mondjuk meg az acélgerenda típusát. Egy rosszul organizált házilagos kivitelezés tragédiával is járhat.

Az utólagos nyílásáthidalás családi házak esetében a kisebb (max. 3-4 m) fesztávolságok miatt nem járnak nagy gerendamagassággal. Nem így van ez az olyan 120-150 éves téglaépítésű épületekkel, ahol nem ritkán több szintet kell kiváltani, nem ritkán 8-10 méteres nyílásokkal is, pl. egy új üzlethelyiség vagy iroda kialakítása miatt. Ezek a tervezési feladatok rendkívüli körültekintést igényelnek, mivel úgy bontunk ki alul, vagy közbenső szinteken nagyfesztávolságú nyílásokat, hogy közben 40-50 család lakik felette 3-4-5 szinten. Meglévő vasbetonszerkezetes épületeknél leggyakrabban a gépi hajlított (lemezszerkezetű) acéláthidalókat használjuk. Itt elsősorban az a gond, hogy az utólagosan kivágott nyílásoknál nem lesznek szegővasalások, így a falak felhasadása ellen ezen peremszerkezetek alkalmazása jó megoldás. A vasbetonszerkezet utólagos bontása fontos, hogy fúrva és vágva történjen, semmiképpen ne vésve. Előfordulhat olyan extrém átalakítás is, hogy 10-12 m, vagy ennél nagyobb falszakaszok kiváltása válik szükségessé. Ebben az esetben már nem működnek a hagyományos áthidalók. Főleg azért sem, mert legtöbbször csatlakozó plusz szintek is bekerülhetnek. Ezek az átalakítások olyan egyéb szerkezeteket is vonzanak magukkal (mint pl. a következő képeken látható plusz födémszint beépítése), hogy egyedileg tervezett acélszerkezet (pl. rácsos tartó) beépítése válik szükségessé. De nem csak épületben szoktuk használni az utólagos kiváltásokat, hanem például közműveknél is, amikor olyan építés közbeni állapotokra kell megfeleltetni a szerkezetet vagy a közművet védő beton kéregelemet, aminek az elviselésére egyébként nem lenne alkalmas.

A Kiváltás Lépései és Fontossága

A kiváltó pontos helyének kijelölése.
Amennyiben a fesztávolság miatt acélpilléreket kell alkalmazni, úgy a monolit beton alaptestek elkészítése a következő lépés.

Ezek után mindenki döntse el, hogy elegendő-e „csak” az áthidaló gerenda típusa kiviteli terv nélkül! Szerintünk nem, és bízom benne, hogy aki elolvasta ezt az írást, hasonlóan gondolja. Ha egy teherhordó falba ajtót, ablakot akarunk beépíteni, vagy csak egy szabad nyílást szeretnénk kialakítani, akkor gondoskodnunk kell a fölötte lévő szerkezetek (fal, födém) alátámasztásáról. Ezt a célt szolgálják az áthidalók, más néven kiváltók.

Az Áthidalók Sokszínűsége: Anyagok és Típusok

Fa: Napjainkban már csak faszerkezetű épületben fordul elő.Részben előregyártott: A helyszíni munkák megkönnyítésére az áthidaló egy részét gyártó üzemben készítik el, így a helyszíni munka egyszerűbben elvégezhető. Az előregyártott típusoknál csak az elem gyártója által megadott teherbírását kell összehasonlítani a rá jutó terhekkel. Beépítéskor a gyártó technológiai előírásait szigorúan be kell tartani. Ezek között szerepel egyebek mellett az elhelyezés módja, valamint a minimális felfekvés. A monolit szerkezetek méret és anyagminőség jellemzőit statikus tervben kell meghatározni.

A legtöbb félreértés a részben előregyártott szerkezetekkel kapcsolatban fordul elő. Ezek leggyakrabban előforduló változata a nyomott öv nélküli áthidaló, például a Porotherm A12. Nem tévesztendő össze a Porotherm S elemmagas áthidalóval, ami szintén kerámia sablonba öntött vasbeton szerkezet, de ez utóbbi már a kereskedelemben kapható formájában teherbíró, csak be kell építeni. A nyomott öv nélküli áthidalók akkor nyerik el a megfelelő teherbírási képességüket, amikor a gyártói előírásnak megfelelően elkészül a kisméretű tégla ráfalazás, vagy rábetonozás. Ezeknek a minőségét, és méretét is terhelési méretezés alapján statikus tervezőnek kell meghatároznia! Gyakran látni olyan beépítést, ahol kisméretű tégla helyett a normál Porotherm falazóblokkal falaznak rá az áthidalóra. Ez azért nem megfelelő megoldás, mert erre a kialakításra a rendszer nincs méretezve. Egy időben hallottam olyan információt a Wienerbergertől, hogy ezt a megoldást is minősíttetik, és kifejezetten erre a célra gyártanak kisebb magasságú falazó elemeket, de a gyári beépítési útmutatókban azóta sem jelent meg, tehát hivatalosan nem alkalmazható. Ezzel a rendszerrel kapcsolatban a másik személyes véleményünk, hogy a családi házak átalakításánál gyakran előforduló utólagos nyílásbontás esetén nem javasoljuk az alkalmazását, mert az áthidaló és a fölötte megmaradó tégla közötti együttdolgozás kialakítása csak speciális eljárásokkal biztosítható, amit a kőművesek általában nem biztosítanak.

A másik áthidalás fajta, amiről mindenképpen beszélni kell, az a boltozat. A nyílások fölötti áthidalásra napjainkban ritkán alkalmazzák, de régi családi házak átalakításánál gyakran előfordul. Kisebb szélességű ajtók, ablakok fölött úgynevezett fekvőboltozatként alkalmazták, aminek az alja csak néhány centiméternyit ívelődik, csak a kisméretű téglák rakás módja ívelődik. A kis ívelés miatt az áthidaló alját teljesen egyenesre vakolták.

Az épületek korszerűsítése vagy átalakítása során gyakran előfordul, hogy új nyílásokat - például ajtókat vagy ablakokat - kell kialakítani a meglévő falazatban. Ilyen esetekben elengedhetetlen az utólagos áthidalók szakszerű beépítése, amely biztosítja a falazat stabilitását, valamint a szerkezet hosszú távú teherbírását. A falazatot úgy kell kialakítani, hogy az áthidaló felfekvési pontjai alá lehetőleg egész falazóelem kerüljön. Ha ez nem megoldható, akkor a nem teljes méretű falazóelemet téglavágó géppel kell előállítani, kellő figyelemmel eljárva, hogy tégla esetében a bordák ne sérüljenek. Az áthidaló cseréjekor kézzel véssük ki a falat. Figyeljünk arra is, hogy csak annyi vakolat legyen leverve, amennyi feltétlenül szükséges. Az áthidalónak legalább 12 cm-t hosszúságban fel kell feküdnie a fogadó falszerkezetre. Utólagos nyílás kialakítása csak tartószerkezeti tervek alapján javasolt. A nyílás létrehozása előtt a nyílás fölött a falazatban áthidaló szerkezetet kell kialakítani. Ha az ajtó vagy ablaknyílás előbb egyik, majd a másik oldalán megfelelő rést vésett ki a falban, akkor próbálja be az áthidalót. A sikeres próba után portalanítani kell a kivésett nyílásokat. Figyeljünk arra, hogy az áthidaló mindkét oldalon stabilan álló téglára kerüljön. A stabilan álló téglákra rakjunk falazó habarcsot, és erre helyezzük rá az áthidalót. Ezután állítsuk be az áthidaló pontos helyét és vízszintességét. Ha kellően meghúzott, megszilárdult a habarcs az áthidaló alatt, akkor következhet az áthidaló hézagmentes beépítése és bevakolása. Az áthidaló felett a falazó habarcs felvitelekor ügyelni kell a habarcs vastagságára. Egyszerre csak vékonyan tudja felvinni a habarcsot. Azért fontos ez, mert ilyenkor a falban maradó régi áthidaló még tartja a falat, és nem fog leomlani. A második áthidaló cseréjéhez csak akkor kezdjünk hozzá, amikor az elsőnek berakott áthidaló már megkötött, és stabilan tartja az áthidaló feletti falat.

Utólagosan kialakításra kerülő nyílás esetén, a szakma általános szabályai szerint eljárva, az áthidalók utólagos alkalmazása az alábbi lépésekben történhet. A falnyílás bontásánál ugyanazok a lépések, mint az előregyártott áthidalók elhelyezésénél. Az utólagos áthidalók elhelyezése minden esetben statikus tervezést és szakmai előkészítést igényel. A falazat bontása és az áthidalók beépítése során mindig ügyeljünk a munkavédelmi előírások betartására. Az áthidalók típusát és anyagát a falazat szerkezeti adottságaihoz, a tervezett nyílás méretéhez, valamint a várható terheléshez kell igazítani. Az áthidalók szakszerű beépítése során kiemelten fontos a pontos mérés, a vízszintes elhelyezés, valamint a habarcs megfelelő alkalmazása.

Az Áthidaló Építőelemek: Több, Mint Egyszerű Gerendák

Olyanok, mintha téglából lennének, mégsem abból vannak; nevük ellenére nem hidak (bár hasonló szerepet töltenek be), és könnyen keletkezik körülöttük hőhíd - ezek a legelterjedtebb ismeretek az áthidaló építőelemekkel kapcsolatban. De kezdjük az alapoktól: vagyis mik azok az áthidalók, és mire valók?

Mik is az áthidalók? Áthidaló épületelemek mindazon gerendaszerű, teherviselő elemek, amelyek a terhelés elosztását és/vagy az épületek alapnál magasabb szintjeinek terhelhető aljzatát képzik. A fenti definícióból máris kiderül, miért is tűnik kissé kaotikusnak az, ha az interneten próbálunk információt találni a témáról: egyszerűen túl sokféle és többféle funkciójú áthidaló használható (és használandó) különböző alkalmazási célokra. Áthidalók azok az I-gerendák is, amelyek a külső falak felső peremén kialakított úgynevezett koszorú oldalai között hidalják át a teret, ezek segítségével alakítják aztán ki a födémet, vagy többszintes épület esetében az egyes szintek aljzatát. (Ezekkel egy másik cikkünkben foglalkozunk részletesen.) És áthidalóknak nevezzük azokat a rövidebb, különleges szilárdságú elemeket is, amelyeket a nyílászárók, vagyis az ajtók és ablakok fölé építenek be a falakba azzal a céllal, hogy ne azok tartsák a föléjük kerülő falazat súlyát - hiszen ezek értelemszerűen nem is lennének képesek erre.

A Rövid Áthidalók Funkciója és Története

A rövid áthidalók nem új találmányok, különböző, hasonló funkciójú elemeket mindig is alkalmaztak az építkezéseknél. Régen a vastag fagerendák voltak a legelterjedtebbek, de vasból készült elemeket is előszeretettel építettek be az ajtók és ablakok fölé. Ha pedig nagyobb fesztávot kellett áthidalniuk a középkori mestereknek, akkor az egyenes, hosszú gerendák helyett az ablakok és ajtók fölött gyakorta alkalmaztak boltíves rendszereket, hiszen ezek az öntartó szerkezetek lényegében kiváltják az áthidalók funkcióját. És bár sok régi épület ma is áll, vagyis a vas- és fagerendás áthidalások is lehetnek tartósak, ezek felett már régen eljárt az idő, a mai építési szabványok csak egészen ritka esetekben engedélyezik ilyen megoldások használatát. (Nem érdemes utánanézni, biztosak lehetünk benne, hogy semmiféle lakóépület sincs a kivételek között!) A fa ugyanis idővel elkorhad, a vas rozsdásodik, ráadásul egyik megoldás sem teszi lehetővé megfelelő szigetelés alkalmazását.

A mai modern áthidalók első pillantásra egyfajta „téglagerendáknak” néznek ki - valójában azonban különleges szerkezetű és különleges eljárással készülő elemek. Jelen cikkünkben a Leier termékeit vettük górcső alá, de bizonyos részletmegoldásoktól eltekintve ezek a főbb paraméterek jellemzők a piacon található valamennyi hasonló termékre is. (Kivéve az úgynevezett „elemmagas áthidalókat”, amelyeknek hőszigetelése és beépítése is különbözik a mostani cikkünkben vizsgált, „hagyományos” MDA és MDVA áthidalókétól. Az elemmagas áthidalókkal ebben a cikkünkben foglalkozunk részletesen.)

Miből vannak az áthidalók?

Az elemek külső burkolatát képező kerámia kéregelemek 0,33 m hosszban készülnek téglaipari gyártási technológiával. (Ez az a bizonyos kerámia-réteg, amely miatt első ránézésre olyanok ezek a rudak, mintha téglából készültek volna.) A kiégetett kerámiaelemeket gyártópadokon sorolják össze 0,25 m-es méretlépcsővel, a jellemzően 0,75-től 3,25 méteres hosszig készülő MDA-típusú elemekhez, míg az MDVA elemeknél a gyártási hossz 0,75 m és 2,00 m között változik. Ezekbe az U-alakú kerámiavázakba előfeszített betonacél kerül, amelyet különleges betonnal töltenek ki. Az MDA-áthidalókban 1 vagy 2 db, 0,5 vagy 1,0 cm átmérőjű, míg az MDVA elemekben jellemzően 1 db, 0,5 cm-es előfeszített betonacélszál található. Az alkalmazott vasalás az elemek hosszától függ: az 1-2 méter közötti MDA-idomoknál 1 x 0,5-ös, míg a 2 méternél hosszabbaknál 2 x 0,5 cm-es feszítőhuzal van bebetonozva, az MDVA-jelűekben pedig egységesen 1 x 0,5 cm-es vasalás van.

MDA és MDVA - Mi a Különbség az Áthidalók Terméktípusai Között?

Az MDA elemek nem csupán hosszabbak (akár 3,25 méteresek) is lehetnek, mint a maximum 2,00 méteres MDVA-elemek, de a teherbírásuk is nagyobb (ezért lehetnek ezek hosszabbak), és alapból szélesebbek is. Az MDA elemek 12 cm szélesek, míg az MDVA-k 9 centiméteresek. Mindkét elemtípus magassága 65 mm. (Az itt leírtak nem vonatkoznak az úgynevezett elemmagas áthidalókra, azokról külön cikkünk itt olvasható!)

Miért Vannak Téglának Álcázva az Áthidalók?

Azért, mert így azonos felületet képeznek a fallal, amelybe beépítik őket. Hasonlóan tapad rajtuk a vakolat vagy a hőszigetelő tábla, és így könnyebb velük dolgozni. Ráadásul a kerámia máz az időjárás viszontagságai ellen is nyújt némi védelmet.

Kreatív kontárok. Horrorral kezdünk, de lesz jó megoldás is. Elemmagas áthidaló bakik és megoldások.

Az Áthidalók Beépítésének Alapelvei és Szabályai

Hogyan Kell Beépíteni a Rövid Áthidaló Elemeket?

Egyszerűen: az ajtó vagy ablak nyílásának tetejére kell fektetni őket, majd megfelelően alá kell támasztani az elemeket, végül pedig föléjük kell betonozni/falazni olyan magasságig, hogy elérjük a következő téglasor magasságát. Ha a beton megkötött, az alátámasztást ki lehet venni. Technikailag tehát az áthidalók beépítése nem túl bonyolult feladat, akár magunk is meg tudnánk csinálni. De van pár részlet, amire nagyon oda kell figyelnünk, és amelyek a tényleges alkalmazás mikéntjét meghatározzák.

Az Áthidalók Alkalmazásának Főbb Szabályai

A legfontosabb szabály az, hogy az áthidalónak 25 centiméterrel hosszabbnak kell lennie az áthidalandó nyílásnál, hiszen mindkét oldalon 12,5-12,5 cm-rel túl kell nyúlnia azon! A felfekvési felületre (vagyis az áthidalandó téglasori öv 12,5 cm-es túlnyúlási területén) 1 cm vastag kiegyenlítő habarcsréteget kell felhordani (min. M2,5-ös javított cementhabarcsból). Ebbe ágyazva kell elhelyezni az áthidalókat. Az áthidalók fölötti részt betonozni kell, vagy kisméretű téglából kell felfalazni. Külső falak esetében pedig gondoskodni kell a megfelelő szigetelésről, hogy ne alakuljon ki hőhíd az áthidaló mentén.

Mi az a Hőhíd?

Különböző csatlakozásoknál rendszerint különböző anyagok találkoznak, és a különböző anyagok nem azonos mértékben veszik fel/adják le/eresztik át a hőt. Emiatt a hő nem egyenletesen, minden felületen azonos mértékben áramlik kifelé az épületből (vagy nyáron éppen fordítva). Az ablakok, ajtók különösen jó példák erre, hiszen egészen másképp kezelik a hőt, mint az őket körülvevő falak. Emiatt ezek környékén lecsapódhat a levegőből a pára, ami nedvesedést, hosszabb távon pedig penészesedést okozhat. Ezt a megfelelő szigetelés alkalmazásával meg lehet előzni - erről részletesen kicsit később.

Az Áthidalók Terhelhetősége és Kiválasztása

Fontos az is, hogy megfelelő teherbírású áthidalást alkalmazzunk. Az egyes elemek teherbírása a különböző felhasználási esetekben viszonylag bonyolult képletrendszer alapján számítható ki. Erre vonatkozóan itt közlünk egy példát, amelyet a Leiertől kölcsönöztünk - csak azok kedvéért, akiket a részletek is nagyon érdekelnek:

Hogyan Számoljuk Ki az Áthidaló Terhelhetőségét?

Előzetes tudnivalók a példaszámításhoz:

A határterhelés egyenletesen megoszló teher, amely tartalmazza az áthidaló tömegét és a ráfalazott, illetve rábetonozott nyomott öv súlyát is. Több áthidaló elemből készített (tehát egymás mellé sorolt) nyílásáthidalás határterhelését az egyes áthidalók határterhelésének összegzésével lehet kiszámítani. Az egyes esetekre vonatkozó adatokat egy részletes gyártói táblázat tartalmazza, annak vonatkozó adatai szerepelnek a példában.

Példaszámítás:

38 cm vastag külső fal esetén 2 db MDA 150 típusú áthidaló alkalmazásával 1,50 m-es falnyílásra:

2 db 12 cm széles áthidaló
Szabad nyílás l = 1,50 m
I. oszt. minőségű ráfalazás kisméretű tömör téglából;
C 16/20-16/kk (fck = 16 N/mm²) minőségű koszorú;
Tervezett tartómagasság b = 40 cm; táblázati érték a b) eset szerint áthidalónként: 32,1 cm tartómagasságnál 9,10 kN/m, 44,6 cm-es tartómagasságnál 13,63 kN/m.

A határterhelés nagysága 40 cm-es tartómagasság esetén: 11,96 kN/m.A két áthidaló határterhelése: qh = 2 * 11,96 kN/m = 23,92 kN/m, amely érték az önsúlyt és a ráfalazás súlyát is tartalmazza.

Akiket pedig a fenti példaszámítás nem riasztott el, sőt, maga szeretné kiszámolni, hogy milyen terhelhetősége van az alkalmazandó áthidalónak, az itt találhat részletes táblázatot ehhez. Mindenki másnak azt tanácsoljuk: ezt bízza a tervezőmérnökre, vásárláskor pedig az építőanyag-értékesítő kollégáktól kérjen segítséget.

Hogyan Használjuk az Áthidalókat Különböző Falvastagságok Esetén?

Az áthidalók egységes méretűek (legalábbis szélességüket és magasságukat tekintve), az áthidalandó nyílások viszont nem azok, mint ahogy a falvastagság is különböző lehet. Nézzük hát át a Leier termékleírása segítségével, hogyan kell különböző falvastagságok esetén dolgoznunk az elemeinkkel!

45 cm-es falvastagság esetén: A falazat belső oldalára kettő, a külső oldalra pedig egy MDA típusú áthidalót helyezzünk el. Az áthidalók közé 8 cm vastag hőszigetelő táblát kell beépíteni. Ez biztosítja az áthidalás hőhídmentességét. A nyomott öv általában kisméretű tömör tégla ráfalazással készül.
38 cm-es falvastagság esetén: Belső teherhordó fal esetében három egymás mellé helyezett MDA típusú áthidalóval egyszerűen kialakítható az áthidalás. A nyomott öv kisméretű téglából ráfalazással készül. Kerámia falazóelemekből tilos a nyomott övek kialakítása! Külső teherhordó falazatnál a fal külső oldalán 8 cm vastag hőszigetelő táblát kell elhelyezni. A belső oldalon maradt 30 cm széles sávban 2 db MDA jelű áthidalót építünk be úgy, hogy illeszkedjenek a sáv két széléhez. A két áthidaló között maradt 6 cm széles hézagot a nyomott öv készítése során betonnal kell kitölteni. Az áthidalás nyomott övet rábetonozással kell kialakítani. Ez a koszorúval egybeépítve is lehetséges.
30 cm-es falvastagság esetén: Belső teherhordó falazatnál 2 db MDA jelű áthidalót helyezünk el úgy, hogy a falazat két széléhez illeszkedjenek. A két áthidaló között maradt 6 cm széles hézagot a nyomott öv készítése során betonnal kell kitölteni. Az áthidalás nyomott övet rábetonozással kell kialakítani. Ez a koszorúval egybeépítve is lehetséges. Külső teherhordó falazatnál a fal külső oldalán 5 cm vastag hőszigetelő táblát kell elhelyezni! A belső oldalon maradt 25 cm széles sávban 2 db MDA jelű áthidalót helyezzünk el egymás mellé, a nyomott öv kisméretű téglából ráfalazással készül.
25 cm-es falvastagság esetén: Nagyon egyszerű a dolgunk: két darab MDA jelű áthidalót helyezünk el egymás mellé és kész!

Az áthidalókat nagyon sokan tartják felesleges elemeknek vagy olyan extráknak, amelyek nem túl lényegesek egy lakóház kialakításakor, hiszen például a válaszfalak esetében korábban sem raktak ilyesmiket, speciális téglakötéssel megoldották az áthidalásokat. Nem véletlen azonban, hogy a régi házak felújításakor ezek az első elemek, amelyek kicserélésre kerülnek, hiszen a tartófalak mellett a válaszfalaknál is elengedhetetlenül fontos a megfelelően stabil áthidalás. A modern építészetben már elképzelhetetlen lenne ilyesmi, sőt, olyan sokat fejlődött a tudomány, hogy konkrét számításokkal dolgoznak az építészek, amikor azt kalkulálják, hogy milyen erős áthidalóra van szükség az adott falszerkezet esetén.

Hogy miért fontos nekünk laikusként ismerni a Békás Épker kínálatából is megvásárolható áthidalókat? Leginkább azért, mert egy felújításkor gyakran van szükség arra, hogy mi magunk építsünk be ilyesmit - például extra válaszfalak kialakításakor vagy meglévők átalakításakor -, de egy új ház építésekor is lényeges lehet, hogy ellenőrizni tudjuk a kivitelező munkáját. A nem megfelelően beépített áthidaló ugyanis nemcsak statikailag okozhat óriási problémákat, hanem a hőhidak szempontjából egyaránt rengeteg gondot elő tudnak idézni.

Hogy mik azok az áthidalók, milyen anyagból vannak, egyáltalán miként kell kiválasztani a számunkra megfelelő típust? Az áthidaló valójában nem más, mint egy gerendához hasonlító elem, ami segít az ajtók, ablakok és egyéb átjárók nyílásainak kialakításánál úgy, hogy közben a falszerkezet teherbírása statikailag nem szenved csorbát. Minden esetben teherhordó elemekről van szó, amelyekből ma már nagyon sokféle típust ismerhetünk, így különféle méretű, kialakítású, sőt még összetételű változatot is, hiszen eltérő áthidalót kell alkalmazni például téglafalnál, illetve Ytong falazatnál egyaránt.

Az áthidalók olyan elemek, amelyeket bizonyos formában mindig is alkalmaztak az építkezéseken. Volt idő, amikor ezt a célt vastag fagerendák töltötték be, de előszeretettel alkalmaztak emiatt fémet, különösen vasgerendákat, illetve speciális építészeti technológián alapuló megoldásokat, mint amilyen például a boltív. Utóbbi kivételével a korábbi áthidalási megoldások mára idejétmúlttá váltak, legfeljebb nagyon indokolt esetben alkalmazzák őket, hiszen a fa hamar elrothad, illetve tartóereje sem túl jelentős, míg a vas gyorsan rozsdásodik, nem mellesleg nagyon rossz hőszigetelési értékekkel rendelkezik.

A normál áthidalók külső eleme ugyanolyan kerámiából készül, mint a normál tégláké, még a gyártástechnológia is megegyezik. Ennek köszönhetik az áthidalók, hogy első blikkre úgy néznek ki, mint a téglák, holott valójában ez csak a külső vázszerkezet, ami a legkülönfélébb méreteket képviselheti mind a szélesség, mind a hosszúság tekintetében. Ennél is fontosabb azonban, hogy az U alakzatú téglakerámia vázakba mi kerül bele, hiszen ezekbe erős betonacélt húznak - mérettől, illetve felhasználástól függ, hogy hány szálat és milyen szilárdat -, majd az egészet betonmasszával töltik ki, így a kerámia áthidalók belsejében gyakorlatilag erős vasbeton található. Hogy miért van szükség ebben a rendszerben a külső kerámiatéglás vázra?

Az áthidalók beépítése nem túl nehéz feladat abban az esetben, ha megfelelő méretű, a falszerkezet tulajdonságaival azonos típust választottunk. A beépítés lényege, hogy mindkét oldalról elegendő alátámasztást kapjon az áthidaló a falszerkezettől, majd az áthidalóra kell falazni egészen addig, amíg el nem érjük a koszorú szintjét. Amennyiben hosszabb áthidaló kerül beépítésre, elengedhetetlen alátámasztani a rendszert. Ilyen például, hogy az áthidalónak mindkét oldalon legalább 12-15 centimétert rá kell lógnia a falszerkezetre, vagyis olyan elemet kell választanunk, ami legalább 25 centiméterrel hosszabb, mint a nyílásunk. Az áthidalót minden esetben 1 centiméteres habarcsrétegbe kell fektetni, illetve gondoskodni a megfelelő szigetelésről annak érdekében, hogy az áthidaló mellett ne alakuljanak ki hőhidak.

Az áthidalók kapcsán rendkívül fontos szempont a teherbírás. Ezen a téren nagyon sok kőműves és otthoni barkácsoló nagyjából szemmértékre dolgozik, azonban ennek könnyedén olyan súlyos statikai hiányosságai lehetnek hosszabb távon, ami akár a teljes falszerkezetet, a teljes ingatlant veszélybe sodorhatja. Ezért nagyon lényeges, hogy mindig olyan áthidalót alkalmazzunk, ami az adott rendszerben megfelelő teherbírással rendelkezik, ennek kiszámítása azonban nagyon bonyolult képletrendszerrel történik. Ebben a tekintetben elengedhetetlenül fontos, hogy ismerjünk olyan szakkifejezéseket, mint például a határterhelés, vagy az olyan beépítési módszerek, amelyek elengedhetetlenek több áthidaló egyidejű beépítéséhez és így tovább. A tartófalak áthidalása ugyanis gyakran komplikáltabb, mint azt először gondolnánk. Ebben az esetben ráadásul a minél vastagabb és minél erősebb megoldás sem mindig jó alternatíva. Nyilván egy válaszfal esetén - ami alig visel nagy terhet - már a méret szempontjából sincs túl sok döntésünk, így ott választhatunk magunk áthidalót, de ha egy fontos tartófal áthidalására van szükség, azt soha nem szabad a véletlenre bízni. Ennek az oka továbbá még az is, hogy egészen másként kell eljárni az egyes falvastagságok esetén, így más és más elosztásra van szükség, ha 30-as, 38-as vagy éppen 45-ös falazatot hidalnánk át.

Felkeltettük érdeklődését? A Bakonytherm áthidalók kulcsszerepet játszanak minden modern falazatban, mert biztonságosan viselik a nyílások feletti terhelést. A Bakonytherm kerámia áthidaló rendszerek előnye, hogy homogén anyagszerkezetet biztosítanak, így elkerülhetőek a hőhidak és repedések. A Bakonytherm főfal áthidaló úgy működik, hogy teherelosztó elemként vezeti át a terheket a nyílás két oldalára. A főfalra szánt változatok nagyobb teherbírásúak, mint a válaszfali típusok. A 12-es típus többféle hosszban kapható (általában 1-3 méter között), így pontosan illeszthető az adott nyílás szélességéhez. A Bakonytherm 10-es válaszfal áthidaló kisebb terhelésű belső falaknál alkalmazható. Ez az elem könnyű, egyszerűen vágható és jól illeszkedik minden áthidaló rendszerbe. A Bakonytherm elemmagas áthidaló legnagyobb előnye, hogy magassága megegyezik a téglafalazat sorainak magasságával. Az ilyen típusú megoldásokkal homogén faltest jön létre, amely minimalizálja a hőhidakat és javítja az energiahatékonyságot. Akkor célszerű elemmagas változatot használni, ha homogén téglafelületet szeretnénk látványos toldások nélkül. Lényeges szempont, hogy mindig tartsuk be a gyártói utasításokat. A rosszul behelyezett elem repedéseket okozhat később.

Ilyenkor az álom csak kompromisszummal valósulhat meg. De miért is? És milyen szerepet töltenek be igazán? Hasznos cikk, ha nem érti, miért nem valósulhat meg úgy a terve, ahogy elképzelte. Nézzük statikai szemüvegen keresztül. Bizony néha beleláthatnánk, hogy az a bizonyos fal - amibe dühöngve néha beleverjük az öklünket, mert megint felhúzott valaki - mégis milyen szerepet tölt be az otthonunk életében. A legismertebbek a vasbeton vagy acél (hengerelt acélgerenda) anyagból készültek, a Protherm (kerámia, vasbeton vegyes szerkezet) is ismerős lehet. Sosem látott még ilyet? A legtöbb boltíves áthidaló sok esetben téglából készült. Az áthidalók készülhetnek a helyszínen, egyedi tervezés alapján is. De előre gyártott áthidalók is, amelyeket a helyszínen csak el kell helyezni. Formájuk pedig egészen különböző lehet.

Nem mindegy ugyanis, hogy az áthidaló vége hogyan fekszik a teherhordó falon. Talán Ön is találkozott már ezzel az áthidalásfajtával. Régebbi típusú családi házak esetében még láthat belőle rá példát. A fekvőboltozatként használt kivitelezés jellemzője, hogy alul mindössze néhány cm-t látszik az ívelődés. Azaz a függőleges terheket oldal irányú nyomássá alakítják. Nem kell lemondania az elképzeléseiről. Legalábbis nem feltétlenül. Elég néha némi kompromisszum, és mindenki jól jár. A szerkezet és Ön is. Segítünk a döntésben.

Az építkezések során a nyílások - például ajtók, ablakok vagy akár belső átjárók - felett mindig szükség van olyan szerkezeti elemre, amely biztosítja, hogy a falazat terhelése ne a nyílásba épített szerkezetre (ajtó, ablakkeret) nehezedjen. Ezt a fontos feladatot az áthidaló látja el. Az áthidaló olyan teherhordó elem, amely a falban kialakított nyílások - ajtók és ablakok - fölött helyezkedik el. Feladata, hogy a felette lévő falazat, födém vagy egyéb szerkezet terhét elvezesse a nyílás két oldalán található falazatra. Az áthidaló méretek kiválasztásánál elsődlegesen a nyílás szélessége számít. Ez határozza meg, hogy milyen hosszúságú és vastagságú áthidalóra van szükség. A Bakonytherm elemmagas nyílásáthidalók kialakításukban és méretrendjükben igazodnak a napjainkban elterjedt, 25 cm-es modulméretű modern falazati rendszerekhez. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a Pápateszéri Téglaipari Kft. A belső nyílások felett ideális megoldás a válaszfal áthidaló. Ezek a 10 cm vastag falakhoz tervezett elemek biztosítják a nyílások stabilitását, miközben könnyűek, egyszerűen mozgathatók, és gyorsan beépíthetők. Gyakori felhasználási területük például beltéri ajtók, kisebb átjárók felett. Az áthidaló méretek pontos ismerete mellett a szakszerű beépítés elengedhetetlen. Az áthidalónak a nyílás két oldalán megfelelő hosszban kell felfeküdnie a falra. A 10-es-12-es áthidalókat a felettük lévő koszorú megszilárdulásáig alá kell támasztani. Ha a beépítés hibásan történik, az repedésekhez vagy akár statikai problémákhoz vezethet. Az áthidalók nemcsak a szerkezeti biztonság szempontjából fontosak. A modern építészetben egyre nagyobb hangsúlyt kap az energiahatékonyság. A rosszul megválasztott vagy helytelenül beépített áthidalók hőhidakat okozhatnak, ami a fűtési költségek növekedéséhez és a komfortérzet csökkenéséhez vezet. Az áthidaló szerkezet helyes megválasztása az építkezés egyik alapvető kérdése. Nem mindegy, milyen szélességű nyílásról van szó, és az sem, hogy válaszfalban vagy teherhordó falban kell biztosítani a terhelést. Akár egy kisebb belső nyílásról, akár egy nagyobb főfalbeli megoldásról van szó, mindig érdemes a pontos méreteket és gyártói ajánlásokat figyelembe venni.

tags: #athidalo #fofalba #hogyan