Borított Gerendafödémek és Tetőjavítások: Biztonság és Tartósság

A kedvező hitelkonstrukciók nyomán számos család vásárolt felújításra szoruló házat, ahol gyakori a tető javításának, átalakításának szükségessége, tetőtér-beépítésnél pedig a födém megerősítése. Mire is figyeljünk e munkálatok során, hogy építményünk hosszú évtizedekig szolgálja biztonságos lakhatásunkat. A födémek az épület vízszintes teherhordó szerkezetei, ezen járunk, ez van a talpunk alatt, alulról nézve pedig ez a „plafon”. Elsőként is keressünk a munkálatokhoz tervezőt, egyedül ne próbálkozzunk, találjuk meg vele együtt a leggazdaságosabb megoldást.

A Fafödémek Világa: Típusok és Megerősítési Módszerek

A fafödémek olyan szerkezeti elemek, melyek fontos szerepet játszanak épített környezetünkben. Lényegében fagerendákból épített vízszintes térelhatároló szerkezetek. A fafödémeket általában azokban az országokban alkalmazzák széleskörűen, ahol a fa mint alapanyag nagy mennyiségben elérhető. Ezek a szerkezetek gyorsan megépíthetők, könnyen megmunkálhatók és esztétikusak is. A fafödémek előnye a gyors megépíthetőség, könnyű megmunkálhatóság, továbbá építés közben nincs szükség ideiglenes megtámasztásokra sem. A fafödémek általában gerendás kialakításúak, ahol a gerendák legnagyobb tengelytávolsága általában legfeljebb 1,0 méter. A rájuk kerülő kb. 24 mm vastag deszkazsaluzat ennél nagyobb támaszközre általában nem felel meg. A könnyű szerkezetes födémek jellemzően fából készülnek, az acél könnyűszerkezet előfordulása családi házakban elhanyagolható. Napjainkban gyakori, hogy egy földszintes családi házon, vagy a lakóépület legfelső, teljes szintjén nem is valódi födém készül, csak a tető talpszelemenje fölé épített fogópárokra függesztenek egy hőszigetelt gipszkarton álmennyezetet. Ennek a kialakítása a legolcsóbb, viszont teherbírása minimális, nem tárolásra készül. A teherhordásra is alkalmas hagyományos változat a borított gerendás fafödém. Jellemzően 60-110 centiméter közötti tengelytávolsággal elhelyezett fűrészelt fagerendákból áll, alul-felül deszka burkolattal. Nagyobb teherbírású, de manapság már nem használt födém típus a csapos gerendás, fafödém. Ennek teherbírása, a gerendák méretétől, és állapotától függően akár a vasbeton födémeknél is jelentősen nagyobb lehet. Szorosan egymás mellé helyezett, három oldalon egyenesre vágott fagerendákból épült.

A fafödémek különböző típusokban léteznek, és az építési igényektől, terheléstől és anyagoktól függően választhatunk közülük.

Gerendás fafödém: A leggyakrabban alkalmazott típus. Gerendákból és deszkázatból áll. A gerendák általában fagerendák, amelyeket a falak között helyeznek el.
Borított gerendás fafödém: Ebben a típusban a gerendák alsó felületére is deszkaborítás kerül.
Lécezett fafödém: Ebben a típusban a gerendák helyett vékonyabb léceket használnak. A lécek közötti részeket deszkázattal fedik le.
Tartógerendás fafödém: Ebben a kialakításban a gerendák közötti távolság nagyobb, és a gerendák maguk is vastagabbak.
Födémlemez: Bár nem kizárólag fa, a fafödémlemezek is népszerűek. Ezek több rétegű lemezek, amelyek között faanyag található.
Csapos gerendafödém: Nagyobb teherbírású, de manapság már nem használt födém típus.
Pórfödém vagy deszkafödém: A fafödémek egy másik gyakran alkalmazott típusa a pórfödém, amely lényegében egy alulról látható gerendás szerkezet, mely legtöbbször gyalult gerendákból és rájuk helyezett deszkazsaluzatból áll. Régi vályog épületekben, parasztházakban gyakori. A gerendázatra fektetett deszkázat többféleképpen készülhet.

Fontos megjegyezni, hogy a fafödémek kiválasztásakor figyelembe kell venni az épület funkcióját, a terhelést, a helyi építési előírásokat és az anyagok elérhetőségét.

A Borított Gerendafödém Jellemzői és Felújítása

A borított gerendafödém anyaga szálas fa, amelynek a fő tartószerkezetét a kb. 0,8-1,1 méterenként elhelyezett fagerendák alkotják. A gerendázat alsó és felső részéhez rögzítve merőlegesen elhelyezett deszkázatot találunk. Az alsó és a felső réteg között többnyire üreg található. Az alsó részét nád-stukatúr vakolattal eltakarhatják, a felső részét sárral, agyaggal, olykor könnyűbetonnal is pluszban erősíthetik.

A fafödém szakszerű beépítése rendkívül fontos, mivel ennek a rétegnek a minősége és helyes kialakítása hosszú távú hatással van az épület komfortjára, energiahatékonyságára és tartósságára.

Hőszigetelés: A megfelelő hőszigetelés biztosítja, hogy a házban megfelelő hőmérséklet legyen, és minimalizálja a hőveszteséget.
Hangszigetelés: A fafödémek általában rosszabb hangszigetelők, mint a betonfödémek.
Páratechnikai rétegek: A páraáteresztés és párazárás egyensúlyának fenntartása elengedhetetlen.
Statikai szempont: A fafödém teherhordó képességét megfelelően kell tervezni.
Anyagminőség és kivitelezés: A fafödémek anyagminősége és a szakszerű kivitelezés közvetlenül befolyásolja az épület élettartamát és megbízhatóságát.

A borított fafödém szerkezettípus utólagos hőszigetelése az alsó és felső deszkaborítás és a födémgerendák közötti tér kitöltésével oldható meg.

Miért a Fújható Üveggyapot Szigetelés?

Régi földszintes családi házakban az egyik leggyakoribb födémszerkezet a borított gerendás. A fő tartószerkezetét a ~ 0,8 - 1,1 méterenként elhelyezett párhuzamos, fűrészelt fagerendák alkotják. A gerendák tetején minden esetben merőleges irányban elhelyezett deszkázatot találunk, erre sokszor agyag tapasztást, vagy salakterítést készítettek. A fafödémek egyik legfontosabb jellemzője, hogy a födém, és a tető szaruzata egy szerkezeti egységet alkot, szerkezetileg együttműködnek. Ennek egyik következménye, hogy nagyon kicsi annak az esélye, hogy a tető szerkezete fiatalabb legyen, mint a födémé, mivel a tető elbontása nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen lehetne kicserélni a teljes födémet. Ha ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy egy fafödém gerendái a tetőszerkezettel ellentétben takartan helyezkednek el, de a nedvesség, és a rovarok hozzáférhetnek, akkor érthető, hogy egy ilyen szerkezet esetében számítani kell arra, hogy a födémgerendák esetleg (sokkal) rosszabb állapotban vannak mint a tetőszerkezet. Eredetileg a fafödémünk egy padlás terheinek a hordására készült, egy lakószint terhei ennél jóval nagyobbak. A meglévő fafödém anyaga elöregedett, esetleg károsodott.

A Knauf Insulation néhány éve bevezetett fújható (laza) üveggyapotja olyan épületszerkezetek hőszigetelésére alkalmas, ahol a hagyományos táblás vagy tekercses kiszerelésű termékekkel nem vagy csak nehézkesen lehetne boldogulni. A fújható anyagokkal a régi padlásfödémek utólagos hőszigetelése hatékonyan, gyorsan, bontás nélkül kivitelezhető. A magyarországi épületállomány jelentős része (ilyenek a 19. század végén készült többszintes városi épületek zárófödémei, vagy az 1950-60-as években épült családi házak) borított fafödémmel készült. A 10-22 cm vastag és átlagosan 80-100 cm távolságra fektetett gerendázatot merőleges irányú deszkázattal fedték alulról és felülről. E megoldással az alsó és felső borítás között kitöltetlen üregek maradtak. Az üreges szerkezetű borított födém hőátbocsátási tényezője a jelenlegi követelményeknek nem felel meg, a mai elvárásokat, komfortot már nem tudja kielégíteni. E szerkezetek energetikai korszerűsítése a járható felületre fektetett hőszigeteléssel egyszerűen elkészíthető, de ebben az esetben - a járhatóság megőrzése érdekében - vagy lépésálló hőszigetelést kell alkalmazni, vagy önhordó szerkezetet kell építeni. Kézenfekvő, gyors és olcsó megoldás viszont a járófelület megtartására a gerendaközök üregeinek kitöltése Supafil hőszigetelő anyaggal. Abban az esetben, ha önmagában a hőszigeteléssel a födém páratechnikai szempontból nem felelne meg, egyéb kiegészítő intézkedésre is szükség van. Egyik módszer lehet a belső párazárás növelése, különleges festék vagy párazáró bevonat felhordásával.

Fújható üveggyapot szigetelés alkalmazása fafödémben

A fújható hőszigetelő anyagokra beépítési módjuk miatt külön szabvány vonatkozik, amelynek első része, az MSZ EN 14064-1:2010 Hőszigetelő termékek épületekhez. Helyszínen kialakított laza ásványgyapot (MW-) termékek. 1. rész: A beépítés előtti laza kitöltőanyag előírásai - harmonizált.

Födémek Megerősítése: Különböző Típusok és Megoldások

A födém az épület vízszintes teherhordó szerkezete. Mivel a födémeket alulról és felülről is meg lehet erősíteni, s ez a munka mindig nagy felfordulást okoz lakásunkban, nem beszélve a költségekről, célszerű a fölülről történő megerősítés. A födémek anyaguk, kialakításuk szerint nagyon sokfélék lehetnek, így sorra vesszük, hogy mire figyeljünk megerősítésük során.

Fafödémek Megerősítése

A fafödémek megerősítése viszonylag a legegyszerűbb, nemcsak tetőtér-beépítésnél lehet rá szükségünk, de például lépcsőbeépítésnél a megmaradó részt kell megerősíteni, kiváltani, vagy új kémény átvezetésnél vagy gerendaroncsolódásnál például gombásodás esetén. A fafödémeket nagyon sokféleképpen lehet megerősíteni, de csak felsorolásszerűen még további lehetőség a födémgerenda gerinclemezes vagy rácsos tartóvá alakítása, alátámasztások, könyökök, függesztések, protézisek, fa betonnal kombinált többtámaszúsítás, fabeton födém, aláfeszítés.

Csapos Gerendafödémek Megerősítése

A csapos gerendafödémek megerősítésének egy-két lehetősége a teljesség igénye nélkül:

Az együttdolgozó vasbeton fejlemez: A csapok segítségével kapcsolódik össze a gerendákkal. A fagerendás födém és a vasbeton lemez között létre kell hozni egy szellőztetett légrést, hogy a szerkezet fagerendái ne dunsztolódjanak be és ne gombásodjanak, ezért gondoskodni kell a szellőző réteg kivezetéséről is. A betonozás előtt a faanyagot vegyszerrel kell fertőtleníteni, majd a fafödémre ráhelyezni egy műanyag lemezt, amely biztosítja a szellőzést, végül erre kerül egy technológiai szigetelő fólia. Ezt követően lehet a méretezett acélcsapokat a fagerendákba elkészített furatokba helyezni, amelyekben az acél csapok és fagerendák kontaktusát célszerű vízálló ragasztóval is javítani.
Fafödém felfüggesztés: Erre akkor kerülhet sor, ha tetőtér-beépítésnél a meglévő fafödémet rossz állapota miatt már nem lehet felhasználni, mert az önsúlyát sem lenne képes hosszútávon viselni. Ekkor sem kell feltétlenül lebontanunk, hanem készíthetünk egy új vendégfödémet, amelyhez régi csapos gerendafödémünket biztonsággal fel tudjuk „kötni”. A felkötés többféle módon is lehetséges, csapos gerendás födémnél célszerű a középvonalban vagy a harmadpontokon átmenőcsavarokkal történt felfüggesztés. Mivel a gerendázat nagyon sűrű, ezért ha mindegyiket fel akarjuk kötni, nagyon sok csavart kell használnunk.

Borított Gerendafödém Megerősítése

A borított gerendafödém a csapos gerendafödémtől abban különbözik, hogy nemcsak főtartók sorozatából áll, hanem a ritkán (0,80-1,0m) elhelyezett gerendák között másodrendű tartók is vannak (deszkázat). Emiatt a kialakítás miatt ez a födém gyengébb, mint a csapos gerendafödém.

Felső magasítás: A gerendamagasítás építészeti szempontból előnyös, mert lakásunk alsó részét a munkálatok nem érintik, és a felső borítást a helyén hagyva szintén magasabb gerendát kapunk.
Gerendasűrítés: Ha gerendafödémünk nem zárófödém, bizonyos esetekben sem az alsó, sem a felső magasítást nem tudjuk megépíteni. Ilyenkor a meglévő gerendaosztás sűrítése a lehetséges megoldás.

Vasbeton Födémek Megerősítése

Vasbeton födémünk (monolit vasbeton síklemez födém) utólagos megerősítése is sokféleképpen történhet, lehetőleg felülről. Többek között rendelkezésünkre áll acéllemezes alsóöv erősítés, szénszálas megerősítés, acélöszvéresítés, felső vasbeton köpenyezés, alsó köpenyezés, peremfeltételek javítása, belső alátámasztások készítése.

Íme néhány lehetséges megoldás:

Felső vasbeton-köpenyezés: Ha meglévő födémünk merevségét kell növelni, és a szerkezethez csak felülről lehet hozzáférni, jó megoldás a felső vasbeton-köpenyezés. A lemez felső síkján méretezett ragasztott csaprendszert kell elhelyezni, erre kerül egy vasalás, majd készül a betonréteg.
Szénszálas megerősítés vasbeton síklemezen: E megoldást akkor célszerű használni, ha a szerkezeti magasság nem növelhető, és nem merevséggel van probléma. Mivel a szénszálas lamellák (pl: Sika Carbudur vagy SikaWarp) kevésbé merevek, egyenetlenebb felületekre is felragaszthatók.

Födém készítése #18

Acélgerendás Födémek Megerősítése

Az acélgerendás födémeknek többféle változata ismert. Elsősorban a gerendák közötti másodrendű tartókban van az eltérés. Ezek lehetnek fából, tégla boltozatból, könnyűbetonból, vasbeton lemezből, szerelt acélszerkezetből. Nézzünk egy példát.

Föléhegesztés: Ez a megerősítés az előzőekben látott (borított gerenda födém felső magasítása) felső magasításhoz hasonló másik megoldás, csak itt a gerenda tetejére hegesztenek merevítő bordát. Építészeti előny, hogy a felső elhelyezésű borda nem látszik.

Tető Átalakítás és Javítás

Házunk bővítésekor szükségünk lehet meglévő tetőnkhöz egy ahhoz hasonló hajlásszögű új tetőrész kialakítására is. De mi a helyzet, ha tetőnk megerősítésére vagy belső átalakítására van szükség, mert a tetőtér beépítésnél „útban vannak” a székállások, fogópárok vagy a meghibásodott tetőfedéstől egyes szarufák tönkrementek, meggyengültek, vagy a tetőfedést szeretnénk felújítani, kicserélni egy nehezebb, de korszerűbb tetőfedő anyagra?

A szaruzat megerősítésére többféle lehetőség is kínálkozik. Szarufa melléerősítés, szarufasűrítés, szarufa magasítás alulról vagy felülről, szarufa lokális erősítése. A teljes ácsolatot - tetőszerkezetet - is megerősíthetjük gerinc alátámasztással, síkbeli, térbeli rácsos tartóval, síkbeli vagy térbeni merevítéssel.

A fafödémek hazai viszonylatban bizonyos hátrányos tulajdonságuk miatt ma már ritkán kerülnek alkalmazásra. A fafödémek általában gerendás kialakításúak; a gerendák legnagyobb tengelytávolsága ≤ 1,0 méter.

A csapos gerendafödém (605. ábra) egymás mellé helyezett, három oldalról sík, felül íves elhatárolású gerendákból álló tipikus „gerendafödém”. A sajátos alakú gerendákat úgy nyerték, hogy a farönk két oldalát 2,5-3,0 cm szélességben lemetszették, majd az így adódó szelvényt ketté fűrészelték. A gerendák együttdolgozását egymástól 1,5-2,5 m-es távolságokban keményfa csapok vagy ékek biztosítják.

A pórfödém (606. ábra) alulról látható gerendás szerkezet, mely legtöbbször gyalult gerendákból és rájuk helyezett deszkazsaluzatból áll. Erre még feltöltés és a szükségnek megfelelő burkolat kerül. A zsaluzat egymásra fektetett vagy hézagtakaró lécekkel ellátott, esetleg árokeresztékes össze építésű gyalult deszkákból készül (607. ábra). Az árokeresztékes zsaluzatot lehet ún. díszhornyolással is ellátni (607 e-f ábra). A látható felületeket pácolással színezik, esetleg áttetsző lakkal fényezik.

A népi építészetben a fagerendák áthidalására azonkívül még takarékos megoldásokat is találunk. A pólyás födémnél a gerendákhoz szegezett lécekre vagy a gerendák oldalán kiképzett vájatokba, sárba áztatott szalmacsóvával körülfont karókat helyeznek sűrűn egymás mellé. Az így nyert felületet sárhabarccsal betapasztják, és felül agyagréteggel vonják be.

A sárléc födémnél (609. ábra) a gerendákra alul 18 mm, felül 24 mm vastag deszkákat szegeznek fel. Az alsó deszkazsaluzat lehet gyalult kivitelű, esetleg mintásán (parkettásán) rakott, azonkívül rétegelt lemezzel borított, vagy pedig valamilyen segédszerkezet alkalmazásával vakolt kivitelű.

Famegtakarítás céljából lehet az alsó zsaluzatot 10-12 cm-es hézagközökkel alkalmazni. A feltöltéssel érintkező felső zsaluzat hézagain lehullana a feltöltés, ezért a hézagokat 12 X 45 mm-es méretű lécekkel vagy az egész felületet 200-as sz. kátrányos csupasz lemezzel kell lefedni. Nedves üzemű helyiségek (fürdőszobák, konyhák stb.) alatt a felső deszkázatot a helyszínen készített vagy gyárilag előgyártott vasbeton lemezekkel, illetve pallókkal lehet helyettesíteni. Az előbbi esetben a gerendák felső felületére szigetelő lemezt kell helyezni. Ezenkívül készíthető szerves vagy szervetlen anyagú építőlemez- vagy nádpalló borítású födém is. Az utóbbi esetben a kellő szilárdságú sajtolt nádpallókat először cementtejjel locsolják be, majd erre 4-5 cm vastag, 200 kg/m³ cement tartalmú salakbeton réteget készítenek. Alsó borítás céljaira lehet nemcsak deszkát, hanem valamilyen építőlemezt (pl. farostlemezt, nádpallót, gipsztáblát stb.) is alkalmazni. Az építőlemezt bevakolhatjuk, vagy tetszetős és könnyen tisztán tartható felületű borító lemez esetén vakolatlanul hagyhatjuk (614. ábra). Középületek egyes reprezentatív helyiségeinek (pl. a kultúr-, tanácstermek stb.) mennyezete kialakítható az alsó deszkázatra fabordákkal felerősített rétegelt lemezburkolattal is (611. ábra).

A béléses borított gerendafödém (612. ábra) a borított gerendafödém továbbfejlesztése. Kisebb vastagsággal építhető meg, mivel a feltöltést hordó deszkázat a gerendák köze kerül. A bélésdeszkázatot a gerendák oldalaira szegezett lécekre fektetik fel. A feltöltésnek a gerendák közé való besüllyesztése lehet részleges vagy teljes mértékű. Az utóbbi esetben, mivel a fa padlóburkolat a gerendákra fekszik fel, párnafára (lásd később) nincsen szükség (613. ábra).

Béléses borított gerendafödém szerkezeti ábrája

Pallófödém (614. ábra): A kereskedelemben kapható szokványos és szabványos keresztmetszetű gerendák födémek céljaira nem elég gazdaságosak. A pallók kibicsaklás ellen való merevítésére kb. 100 cm-es távolságban egymáshoz képest átlós irányban elhelyezett léceket alkalmaznak. A szabványos gerendák függőleges irányú ketté-fűrészelésével állíthatók elő a fentihez hasonló gazdaságos födémgerendák (615. ábra).

Többfás gerendájú födémek: Famegtakarítás céljából lehet a gerendákat összetett (többfás) enyvezett, illetve szegezett keresztmetszettel is kialakítani. Ily módon készíthetők különféle szekrény tartókból álló, párnafa nélküli béléses borított födémszerkezetek (616. ábra).

Gerendarács födémek (617. ábra): Inkább architektonikus szempontból értékelhetők. Egymásra szegezett deszkákból vagy pallókból kialakított, két irányban teherhordó kazettás gerendázatból állnak ki.

Mestergerendás födémek: Szélesebb (7-8 m-es) helyiségek fafödémmel való lefedése esetén famegtakarítás szempontjából célszerűbb, ha mestergerendákat alkalmazunk egymástól 5-6 m-re, és ezekre merőlegesen osztjuk ki a fiókgerendákat (618. ábra). Így a fiókgerendák faanyagszükséglete tekintetében gazdaságosan járhatunk el.

A fafödémek érzékenyek a nedvességre, korhadásra, gombásodásra hajlamosak. Ezt megfelelő kezelőszerekkel megelőzhetjük. Ma már nehéz megfelelő minőségű fafödém anyagot beszerezni, leginkább régi épületek bontásánál érdemes körülnézni. Egy régi épület megvásárlásakor általában már adott a gerendák mérete. De pótlásnál, kiegészítésnél, esetleg cserénél nem árt tudni, hogy a megfelelő szélesség 15 és 18 cm között változik, a gerendák magasága 21-24 cm. A gerendák magasága az áthidalandó fesztávolság 1/16-oda szokott lenni. Nem árt tudni, hogy a fenti számítás vezetett a régi parasztházak méreteinek kialakításához. A régi időkben a még gazdaságosan beszerezhető, legyártható gerendák szélességi mérete ez a 15-17, maximum 18 cm volt. Tehát, ha az előbbi méretezési elveket visszafelé alkalmazzuk, megkapjuk azt, hogy maximum milyen szélességű épületet építhettek elődeink. A gerendákat úgy kell elhelyezni, hogy a keresztmetszetük magasabb mérete legyen a függőleges méret. Figyelmes építők arra is ügyeltek, hogy a gerendázatban levő csomók felülre - azaz a nyomott oldalra kerüljenek. A látható gerendázatú fafödémeknél a gerendákat egyenlő távolságra kell elhelyezni. Ez problémát jelenthet azoknál a falaknál, ahol nyílászárók (ajtók, ablakok) vannak. Ezek fölé csak úgy kerülhet gerenda, ha a nyílások teherviselő áthidalásáról gondoskodunk. A takart gerendázatnál nem szükséges az egyenlő távolság tartása, kisebb eltérések lehetségesek. Az ilyen gerendázat kiosztását az esteleges falcsatlakozások, kémények határozzák csak meg. A gerendákat kéménykürtőn (nyíláson) nem szabad átvezetni. A gerendáknak minimum 15 cm-es felfekvés szükséges, ám ennél nagyobb célszerű. A gerendázatot lehet közvetlenül a falra is helyezni, de sokkal jobb megoldás egy, a falon hosszában futó gerendára, fára fektetni őket. Ez elosztja a terhet, és egyenletesebben terhelődik így a fal. Ha a fagerendák a falba süllyesztve kerülnek be, akkor 2-3 cm-es légréteget kell hagyni a gerenda vége (bütüje) és a fal között, hogy ott a levegő mozoghasson. Ez a légrés célszerű egyébként a gerenda oldalánál is. A gerenda megfogását lehet ékeléssel vagy acél, vaskötésekkel biztosítani.

Amennyiben a födém fölé beépítés kerül, a gerendázatot mindenképpen át kell vizsgálni, alkalmas-e a többletteher viselésére. Fafödémre csak könnyűszerkezetű válaszfalak javasoltak. Amennyiben nem deszkaborítású a födém, arra ki kell cserélni. Gondoskodni kell az épületgépészeti, elektromos vezetékek átvezetésén. A fagerendás födémek nem csak fontos statikai alkotóelemei a vályogházaknak, de egyben lényeges díszítőfunkciót is ellátnak. A gerendák, deszkák leszabását a régi korokban szakemberek végezték: egy rosszul végrehajtott mozdulat több napos, hetes munkát tehetett tönkre. Nem véletlen, hogy a vályogházak legköltségesebb része a födém és a tetőszerkezet farészei voltak. A födém elhelyezése már nem igényelt nagy szakértelmet, általában az elhelyezést már az építő tulajdonos, vagy a kőműves végezte. A mai napig a vályogházak legféltettebb kincsei, kell a gerendák, és a födémet alkotó deszkázat. Már csak azért is, mert a régen használt méretű tölgyfagerendákhoz manapság szinte lehetetlen hozzájutni, vagy igen-igen borsos áron lehet csak. Nem véletlen, hogy amikor egy régi vályogház lebontásra kerül, mindig a gerendák az elsők, amik lekerülnek róla, a gerendákra azonnal lehet vevőt találni. Tanácsolni tudom mindenkinek, aki régi házat bont le, az eredeti gerendázatot óvja meg. És aki ilyen házat akar építeni? Hát bizony elég nagy utánajárás, ügyesség kell ahhoz, hogy sikerüljön hozzájutni egy-egy régi ház gerendázatához: de megéri.

A Födémek Funkciói és Követelményei

A födém a különböző rendeltetésű építmények (és ezek helyiségeinek) lefedésére, az egymás fölé kerülő terek térelhatárolására szolgáló, vízszintes szerkezet. Persze nem csak a lefedés a szerepe, hanem a térelhatárolás, a függőleges teherviselés és a vízszintes merevítés is.

Milyen tartószerkezeti követelményeknek kell egy födémnek megfelelnie? Legyen szilárd (hiszen el kell bírnia az állandó jellegű terhet), tűzálló, többtámaszú (többtraktusú épület esetében az alátámasztó szerkezetek fölött a födémmezők nyomatékbíró módon csatlakozhatnak) és persze az is fontos, hogy a terhelés a tartószerkezet minél nagyobb felületén szétterüljön. Épületszerkezeti szempontból ott van például a hővédelem, ami a különböző mértékben fűtött helyiségek között és a zárófödémnél is fontos. Ugyanilyen fontos a hangszigetelés.

A vasbeton megjelenése előtt a födém gyakran fagerendás kivitelben készült. A fafödémek lényegében fagerendákból épített vízszintes térelhatároló szerkezetek. A fában gazdag országokban még ma is használatos nemcsak födém, hanem a falak elkészítésére egyaránt. A fafödémek könnyűek, gyorsan megépíthetők, jó a hő- és hangszigetelésük, nincs szükség ideglenes alátámasztásra. Nagy előnye, hogy a tetőszerkezettel általában egy időben készül, azaz a kivitelezési idő viszonylag rövid, viszont nagyobb fesztávok esetében célszerű vigyázni vele, ilyenkor érdemes erősítő gerendákat beépíteni. Hátrányuk viszont a fa biológiai kártevőkkel, nedvességgel és tűzzel szembeni kedvezőtlen tulajdonsága. Ezért a fafödémek építésénél gondoskodni kell a faanyag károsodásainak megelőzéséről és megszüntetéséről, ami a farontó gombák és rovarok elleni kémiai védőszerekkel történő védekezést jelenti. A födémszerkezet emeletes házaknál nem szerencsés választás, mert ráépítés vagy tetőtér beépítés esetén viszonylag alacsony a teherbírása.

A régi típusú házaknál ahol nincs a tetőfedés alatt fólia, és nincs is rá lehetőség, hogy nagyobb bontással utólag pótoljuk, különösen fontos, hogy a szigetelő anyag ne érjen hozzá a tetőfedéshez és jól szellőzzön. Erre alkalmasak leginkább a táblás szigetelő anyagok (pl: polisztirol) magastetőre kifejlesztett elemei.

A födém a egyik leglényegesebb szerkezet. A beépíthetőség szempontjából két csoportra lehet osztani ezeket az úgynevezett szilárd és fafödémekre. Melyek ezek a födémek, illetve melyek a gyakrabban előfordulók, és hogyan lehet ezeket laikus szemmel felismerni? Lehet például az acél tartók között monolit vasbeton lemez, vagy téglabetétes vasbeton lemez. Az úgynevezett Bohm-födém égetett idomkerámia béléstestek között kialakított, rejtett vasbeton monolit gerendákkal épült. Elsősorban vasbeton pillérvázas épületeknél fordul elő monolit gerendákkal erősített összefüggő vasbeton lemezfödém. A záró födémeket a padlás felőli oldalon általában padlásburkoló téglával fedték. A padláson vagy a födémen ugrálva nem érezhetünk a fafödémekre jellemző rengés, pufogás és behajlás. Ha kétségünk van akkor egy két padlásburkoló tégla felemelésével és az alatta található salak félrekotrásával egyértelműen megállapítható a födém típusa. A fafödémeket még arról lehet felismerni, hogy a padlásburkoló tégla helyett sártapasszal takarták. Teherbírás szempontjából is kétféle fafödém típus létezik, amelyek lehetnek: az úgynevezett pórfödém (borított gerendás) ami kb. 1 méteres tengelytávú fagerendákból áll, és az alsó és felső síkja is deszkával borított. A felső deszkaborítást tapasztották le elsősorban a szigetelés miatt. A másik típusa a sűrű gerendás, vagy csapos gerendás födém, amely szorosan egymás mellett lévő és egymáshoz fém, vagy facsapokkal rögzített fagerendákból áll, felűről általában szintén sártapaszolással. A padlás beépíthetősége szempontjából a szilárd födémek mindenképpen kedvezőbbek. A fafödémeknél a borított gerendás födémek, mivel a gerendákat kb. csak egy méteres tengelytávval alakították ki, értelemszerűen jóval kisebb a teherbírása, mint a csapos gerendafödémé. A teherbírások mérlegelésekor figyelembe kell venni az esetleges beázások lehetőségét és a helyszínen látható tényleges beázások okozta károsító és korhadás miatt gyengítő hatásokat. A födémek, legyenek azok szilárd vagy fafödémek, régebben zömében nem úgy készültek, hogy azokra esetlegesen is lakások épüljenek, ezért ezeket általában eleve kisebb teherbírásúra tervezték, méretezték mint az alatta levő födémeket. Ha még ebbe, a fafödémek esetén az esetleges beázásokat és ezek által okozott károsodásokat is bekalkuláljuk, akkor beláthatjuk, hogy végleges, megnyugtató választ a helyszínen rögtön, még a födém típusának pontos ismeretében sem adhat egy laikus. Ezen szerkezet megvizsgálására, feltárására és a teherbírás megállapítására feltétlen fel kell kérni egy statikust, aki pontos szakvéleményt tud adni. Ha önhordásra még sokáig képes is, fölé új, tőle független, a kívánt teherbírásra méretezhető, szilárd födémet kell építeni. Rosszabb esetben viszont le kell bontani a födémet és újat építeni. Csapos gerendafödém esetén jobb eredményekkel várhatjuk a statikai szakvéleményt. Ezek megerősítésére vagy javítására bevált, korszerű és hatékony módszerek állnak a rendelkezésre. Minden, statikus által beépítésre alkalmasnak ítélt tetőtérnél törekedni kell arra, hogy a lehetőségekhez képest minden súlyfelesleget el kell távolítani (sártapasz, padlásburkoló tégla, salakfeltöltés). Ez azt is jelenti, hogy az épület teherhordó falaira, illetve az alapokra nem jut számottevően több teher. A statikai szakvéleménynek ki kell térnie a főfalak és alaptestek vizsgálatára is, ami sajnos azt jelenti, hogy a statikus által megjelölt helyeken szabaddá kell tenni az alapokat.

A fafödémeket az elmúlt száz évben a vasbeton födémek még a családi ház építésben is szinte teljesen kiszorították. A csapos gerenda-födémek sűrűgerendás, alul sík szerkezetek. A lefelé szintenként vastagodó fal fél-tégla széles felületére felfekvő gerendák együttdolgozását a - 2 m ként beépített, 3 cm átmérőjű, 10-15 cm hosszúságú keményfa köldökcsapok, s a mezőközépen beépített ékek segítségével oldották meg. A gerendavégek befülledését szellőzéssel biztosították. A födém alsó felületét nádszövettel erősítve vakolták, fölső síkjára feltöltésre került a padló. A pórfödém - neve is erre utal - a paraszti építés eszköztárába tartozik. A 60-80 cm tengelytávra elhelyezett és alulról látszó fagerendák fölső síkjára deszkázatot szegeztek, melynek csatlakozási éleit hézagléccel zárták le. A pólyásfödém hasonló rendeltetésű. A gerendák közeit lécre csavart, agyaggal átitatott szalmacsóvák sorával töltötték ki. A vakgerendás borított gerendás födém kétrétegű szerkezet. A béléses gerendás födém alatti síkban, a falra pallók támaszkodnak, melyek a födémtől legalább 3 cm-rel elmaradnak. Ezekre kerül a deszkázat, melyet nádszövet közvetítésével vakolnak.

A fafödém alkalmazása manapság családi házak - elsősorban könnyűszerkezetes házak - körében jön szóba. Helyzetét tekintve lehet közbülső és padlásfödém, vagy beépített tetőterek felső (pl. torokgerendával egyesített) zárófödémje. A gerendákat pallóból fűrészelik, vagy kisebb darabokból, szegezett tartóként állítják elő.

A gerendák falba történő beépítésénél figyelembe kell venni a falazási és falkiváltási szabályokat. A gerendákat úgy kell elhelyezni, hogy a keresztmetszetük magasabb mérete legyen a függőleges méret. Figyelmes építők arra is ügyeltek, hogy a gerendázatban levő csomók felülre - azaz a nyomott oldalra kerüljenek. A látható gerendázatú fafödémeknél a gerendákat egyenlő távolságra kell elhelyezni. Ez problémát jelenthet azoknál a falaknál, ahol nyílászárók (ajtók, ablakok) vannak. Ezek fölé csak úgy kerülhet gerenda, ha a nyílások teherviselő áthidalásáról gondoskodunk. A takart gerendázatnál nem szükséges az egyenlő távolság tartása, kisebb eltérések lehetségesek. Az ilyen gerendázat kiosztását az esteleges falcsatlakozások, kémények határozzák csak meg. A gerendákat kéménykürtőn (nyíláson) nem szabad átvezetni. A gerendáknak minimum 15 cm-es felfekvés szükséges, ám ennél nagyobb célszerű. A gerendázatot lehet közvetlenül a falra is helyezni, de sokkal jobb megoldás egy, a falon hosszában futó gerendára, fára fektetni őket. Ez elosztja a terhet, és egyenletesebben terhelődik így a fal. Ha a fagerendák a falba süllyesztve kerülnek be, akkor 2-3 cm-es légréteget kell hagyni a gerenda vége (bütüje) és a fal között, hogy ott a levegő mozoghasson. Ez a légrés célszerű egyébként a gerenda oldalánál is. A gerenda megfogását lehet ékeléssel vagy acél, vaskötésekkel biztosítani.

A régi épületek csak az ablakok, ajtók fölött igényeltek külön nyílásáthidaló elemet. Mint azt a falakról szóló fejezetben leírtuk, a rakott és tömés (vert-) falak építésekor tömör falat építettek, és az ajtók, ablakok helyét utólag vágták ki. Az adott falvastagságnál nem jelentett problémát a nyílások áthidalása. Ennek két oka volt: az alacsony falaknál az ajtók szinte a fal tetejéig értek (maximum egy-két arasznyi fal maradt felettük), és ezt a súlyt a fal önmagában képes volt megtartani. Az ablakok kis méretűek voltak, nem volt szükség nagy fesztáv áthidalására. A vályogtégla falaknál a nyílászárót már építés közben elhelyezték. Ha az ajtó tokja olyan erős szerkezetből lett összeállítva, amely elbírta a felette lévő fal terhét, nem volt különösebb tennivaló. Ám ha nem, akkor égetett téglából, kőből, ritkább esetben vályogtéglából egy kis boltövet falaztak. A boltöv hírmagassága 4-5 cm volt - azaz lapos volt az ív. Ezzel egyrészt anyagot takarítottak meg, másrészt nem kellett túlzottan magasra emelni az épületet. A nyílások áthidalására lehetett gerendákat is használni, bár ezek hátránya az volt, hogy nehezen voltak kezelhetők, ellenőrizhetők. De beépítésük egyszerű volt, így nem kellett hozzá szakember. Ahhoz, hogy a gerendák jobban tartsanak, összefogatták őket ácskapoccsal, szeggel, esetleg csavarral. Ezen faszerkezetek beépítésénél is a födémgerendák építéséhez a használt technológiát követték, és ugyanazok szabályok tartandók be.

Meg kell vizsgálni a födémeket tartó gerendázat helyét, futását. Azon a falon, amelyikre gerenda fekszik, lehetőleg ne tervezzünk nyílást - ha mégis szükséges, akkor gondoskodni kell a gerenda terhének megosztásáról (kiváltásáról).
A falnyílás két oldalán először a leendő nyílásnál nagyobb távolságban bontsunk ki a falból egy akkor nyílást (35-40 cm széleset), amelybe be tudjuk építeni az áthidalót alátámasztó pilléreket. A nyílás bontása előtt a környezetében levő födémgerendákat alá kell támasztani, oly módon, hogy ne zavarja az alátámasztás a későbbi falazási munkákat.
Ezután ugyanilyen széles két nyílást véssünk ki a fal másik oldaláról. Mikor mind a két falbontás mindkét oldalon összeért, felfalazható a pillér.
Amikor a pillér felért a megfelelő magasságig, a tetejük magasságában kibontható a nyílásáthidaló vízszintes elhelyezéséhez szükséges nyílás. Szakaszosan bontsuk ki.

A fenti leírás csak rövid vázlata ennek a bonyolult tevékenységnek. Tudni kell, hogy a leendő nyílás feletti áthidalás olyan pontszerű terhet ad át a vályogfalra, amit az nem biztos, hogy el tud viselni. Mind az áthidalógerenda, mind a téglaboltöv igen komoly terhet jelent, és közvetít, ezt mindenképpen számításba kell venni.

tags: #boritott #gerendafodem #eresz