Élő fűzfakerítés: útmutató a vesszőkerítéshez és kötözéshez
Vitathatatlan: az élő kerítésnél nincs szebb. A fűzfából készült kerítések elkészítéséhez ráadásul sem mérnöki végzettség, sem építési engedély nem szükséges. Csupán egy kis törődés és talán némi kertészeti ismeret, ami segítségünkre lehet. A fűz közel 400 fajtája lombhullató fa és cserje. A vízigényes növény leginkább az északi féltekén honos.
Alapelvek és készítés
Az élőfűzépítmény készítése több emberes munka! A fűzvesszők hajlékonyak, könnyen megerednek, rendkívül életerők, jól tűrik a metszést, a metszéstől erőteljesen bokrosodnak, tehát minden adott ahhoz, hogy élő fűzfaépítmények készüljenek belőlük. A vesszők legmegfelelőbb vastagsága az 1-4 cm, hosszúságuk pedig 3-6 méter. A vesszők gyökeresedéséhez a nedvkeringés leállását követő késő ősztől korai tavaszig terjedő időszak a legideálisabb. A fűzépítmény elkészítéséhez legalkalmasabb idő a kora tavasz.
Először kb. 25 cm átmérőjű kötegeket készítünk különböző vastagságú vesszőkből, amelyeket földre fektetve tömünk tele vassal vagy dróttal; a kötegeket utána a földre fektetjük és 80 cm mély gödröt ásunk, amelybe beültetjük őket. A kötegeket úgy kell elrendezni, hogy a törzshöz közeli alsó részek mind alulra kerüljenek, ezek tudnak csak beültetés után kihajtani! A begyökeresedéshez rendszeres öntözés ajánlott az első évben.
A fűzépítmény belseje nem hajt ki, hiszen ott nem éri fény. Az évek folyamán megerősödik a gyökérrendszer, az összefűzések összenőnek, így egyre stabilabb lesz az alkotás. Az építmény különlegessége, hogy évek folyamán metszéssel és folyamatos kötözéssel alakítható, kordában tartható; egyébként elvadul, bozontos lesz, elveszti formáját.
Fajták és talaj
A fűzfaféléknek több faja, fajtája megtalálható hazánkban: a kosárkötő fűz (Salix viminalis), a fehér fűz (Salix alba), a törékeny fűz (Salix fragilis), a kecskefűz (Salix caprea). A 1-4 cm vastag, 3-6 m hosszú vesszők a legmegfelelőbbek; az illeszkedést könnyíti meg, hogy ezek elágazásmentesek legyenek. A vízigényes fehér fűz az egyik legnagyobbra növő faj; a kosárfűz alacsonyabb bokortermetű és az agyagos talajt kedveli. A fűzfuvasználat key a nedves területekhez kötődik.
A napos vagy félárnyékos hely kedvező, és a jó vízellátású talajon fejlődik a legszebben. A vesszők gyűjtéséhez a nedvkeringés leállását követő késő ősz és kora tavasz a legmegfelelőbb; nyáron is van esély a meggyökeresedésre, de akkor a leveleket le kell húzni a vesszőkről és bőven öntözni.
Építési technikák és minták
Az alapanyagok: vesszők, kötél, drót, ásó, lapát, ágvágó, metszőolló, fejsze, acélhuzal. A vázat adó oszlopokhoz puhafát használjunk, vagy vastagabb mogyoróágakat. A földbe ütésnél figyeljünk a tömörítésre, mert a köteg könnyen kidőlhet. Az oldalfalak és tetőzet kialítására a tartókötegek közeit fiatal vesszőkkel fonhatjuk be, a földbe gyökerező vesszőket tegyük be, és a külső részeket fonjuk be. A kötözést vagy drótozást célszerű alkalmazni, egy-két év elteltével a kötéseket elhagyhatóvá válnak.
A fonott kerítés a klasszikustól eltérően természetes válaszfalat képez. Megóv a tekintetektől, s lehet védelmet nyújt a szél és a napsütés ellen is. A fonott kerítés jellege a Salix viminalis típusból adódik: világos szín, amely a metszéstől függhet; a vesszők a levágás után zöldnek indulnak, majd barnulnak. A fonott kerítéshez használt vesszők általában nem hántoltak.
A mogyoró vesszőiből font kerítés alternatív megoldás lehet; a fűzfavesszőből készült fonott kerítés azonban inkább az időjárás hatásai miatt kopik. Az ápolás általában paraffinolajat jelent: évente egyszer-kétszer érdemes kenni, különösen a kiszáradt vesszők esetében. A kerítés többféle méretben kapható; például 1 m2 területre körülbelül két köteg fűzvessző szükséges. A legáltalánosabb méret gyakran 180x180 cm, ára 17 ezer és 30 ezer forint között mozoghat.
Készítés lépései és tippek
1) Állítsunk fel egy vázat, és készítsünk kötegeket 25 cm átmérőjű vesszőkből. 2) Döntsük le a vesszők törzshöz közelebbi alsó részeit, majd helyezzük el a kötegeket a földbe. 3) Ültesük be az ültetőgödröket, öntözzük be és tömörítsük. 4) A kötegek felállítása után kössük össze, és a hosszú vesszőkkel hajlítsuk meg az építményt. 5) A felületeket és oldalfalakat folyamatosan fessük be, hogy a gyökeresedés és a kötés stabil legyen.
Fontos: frissen vágott vesszőt ne használjunk élőfűz építményhez; nyugalmi állapotban lévő vesszők a legmegfelelőbbek. A vesszők hosszát olyan módon válasszuk meg, hogy a kerítés szélességének két és félszerese legyen, panelekben gondolkodva. A felépítés után érdemes figyelni a növények tápanyag- és vízellátását.
Történelem és kulturális vonatkozások
A fűzfavesszők használata a népművészetben és a népi építészetben régóta jelen van. A vesszőkerítés évszázadokon át elterjedt, és napjainkban is divatos. Az élő kerítés különleges dekorációs eleme lehet, és a természetközeli kerttervezés izgalmas része.
Kardolási lehetőségek és karbantartás
A fonott kerítések általában könnyűek, de stabilak, és megfelelő ápolás mellett minden időjárási körülménynek és kertevőnek ellenállnak. Az idő előrehaladtával a vesszők megerősödnek, a kerítés évek alatt is megőrizheti formáját. Az állag megőrzése érdekében szükség esetén lazúrozzuk a felületet, ez hosszabb élettartamot biztosít.
A fűzfa-építészet egyre népszerűbb, mivel hosszú egyenes hajtásokat adnak, amelyek több métert is elérhetnek, és kilombosodás után kerítéssé vagy árnyékot adó kerti építménnyé válhatnak. A vesszőkerítéshez szükséges eszközök és alapanyagok összhangban vannak a hagyományos építési módszerekkel, és a megvalósítás akár otthon is kivitelezhető.
- Vesszők kiválasztása és előkészítése
- Kötés és kötözés technikája
- Ásás és ültetés
- Öntözés és gyökeresedés figyelése az első évben
- Óvó karbantartás és felületkezelés
Kötelező világítás és árnyékolás
Ha kerítés helyett árnyékolót választunk, az is természetes hangulatot teremthet a kertben. A fonott kerítés lehet dekorációs elem vagy ágyások kiemelő és betekintésgátló megoldás, sőt a szeleket is védi.
tags: #elo #fuzfa #kerites #epites