Farkasréti ravatalozó és kapcsolódó építészeti motívumok Makovecz Imre szemszögéből
A bevezető idézett szövegrészletek alapján a farkasréti ravatalozó kialakulása szorosan kapcsolódik a temető 1894-es megnyitásához, a 30-as évek eleji építészeti pályázatokhoz és a II. világháború következményeihez. A beruházás eredetileg többrészes komplexum része volt, amelynek meghatározó eleme lett a középső, öt helyiségből álló ravatalozó, illetve a hozzátartozó urnatemető és kolumbárium. A megmaradt falakból kolumbárium épült, és a tervek a templommal való összefüggésben alakultak át a középső rész tágasabbá tételével. A belső tér megközelítésében az elülső folyosó a szertartástermekhez kapcsolódik. Az épület külseje nem változott, ugyanakkor a belső elrendezés és a bútorozás jelentős átalakuláson ment keresztül a 70-es, 80-as években, valamint a későbbi felújítások során. A középső román jellegű, bordás belső terek és a válltotthoz hasonló vonalvezetés a Makovecz-érát idéző stíluselemeket hordoz.
A farkasréti temető és a ravatalozó történeti háttere
A Farkasréti temető 1894-ben nyílt meg Budapest XII. kerületében, és a későbbiekben felmerült az igény kápolna, ravatalozó és halottasház építésére. Az első tervek 1899-re készültek, de megvalósulásuk elmaradt. 1923-24-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet, 1931-ben pedig a főváros pályázatokat írt ki a komplexum egyes elemeire. 1936-ban Módos Ferenc és Krassói Virgil kaptak megbízást a korábbi nyertes pályamunka továbbtervezésére. A templom megoldása lehetővé tette a temető független használatát, és öt helyiségből álló ravatalozó alatt kapott helyet a hullahűtő. A tervek szerint az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus ünnepségsorozatának keretében adták át az összetett épületeket, amelyeket 1944-ben a bombázások és ostromok jelentős károkat értek.
A Makovecz-imre által megihletett átalakítási törekvések
Az 1970-es években a ravatalozók átalakítására kapott megbízást Makovecz Imre a VÁTI munkatársaként. A köznyelv a 90-es évektől a középső ravatalozót „Makovecz-ravatalozóként” emlegeti, de fontos tudnunk, hogy az 1970-es években végzett felújítás mind az öt ravatalozó elemet magában foglalta. A belső teret úgy alakították át, hogy a korábbi előteret beépítették, így hosszabb ravatalozókat és egyforma, szárnyas kapukat alakítottak ki. A középső ravatalozó fontos eleme a mellkast idéző bordás falrendszer volt, amelyet Mezei Gábor belsőépítész tervei szerint megvalósítottak. A belső rész tervezésében a különböző vélemények ellenére olyan egység jött létre, amely azonos építészeti nyelvet kívánt megvalósítani. A ravatalozó terében a bordarendszer mellett a mozgatható jelek - kereszt és életfa - is megjelentek, bár használatuk később többnyire eltűnt. A középső tér és a bútorok közötti összhang célja az volt, hogy úgy tűnjön, mintha ugyanaz a tervező részt vett mind a belső elrendezésben, mind a berendezésben.
Az építészet motívumai és vallási-művészeti összefüggések
A Makovecz-dombmotívum a Pusztaszer és Sepsiszentgyörgy környezetében több helyen megjelenik, a domb vagy halom jelképe kultikus helyet sugall. Sepsiszentgyörgyön a ravatalozó megvalósult változata földházra hasonlít, antropomorf toronnyal, melyre szárnyak és napkorong került. Az épület jellegzetes alakja a fák és a nap-korong motívumok összekapcsolódása, ami a temetői környezethez méltó atmoszférát teremt. Makovecz Imre öt évtizedes pályafutása során több mint 500 épületet tervezett, közülük több mint 200 megvalósult, és 2011 óta ötven műemléki védelem alatt áll. A középső ravatalozó belső terének és a bordarendszernek együttes eleme a funerális építészet jellegzetes példája.
A temetőkápolna és a ravatalozó történeti összefüggései
A történeti források szerint a 1938-as kivitelezés az Eucharisztikus kongresszus ünnepségsorozatához kapcsolódott, és a II. világháború alatt jelentős károk érte az épületegyüttest. A középső ravatalozó a korabeli építészet egyik kiemelkedő példája volt, amelyet később újranyitottak és átépítettek a korszak nyomán. A kriptákban körülbelül 500 halott részére alakítottak ki nyughelyet, és a későbbi felújításokkor a belsőépítészet részleteinek megőrzésére törekedtek. A ravatalozó és a környező tömbök együttese különleges társadalmi és vallási szerepet töltött be a század közepéig.
Röviden a forrásokról és az építészeti megközelítésről
A megidézett források között történeti kötöttségeket találunk, mint Tóth Vilmos temetőkutató írásai, a Budapesti Negyed cikkei és Fabó Beáta kutatásai a budapesti templomépítészet két világháború közötti periódusában. A Megvalósult és megvalósulatlan tervek közti kapcsolatok, az 1930-as évekbeli pályázatok és a Makovecz Imre átalakításai mind egy ilyen, időben összetett temető-építészeti környezet részét képezik. A közönséges említésen túl a belső rész részletei, a bordázott fal és a mozgatható jelképek története is fontos része a megértésnek.
tags: #farkasret #makovecz #ravatalozo #homlokzat