Földes Imre: Egy sokoldalú magyar művész életútja
Földes Imre, akinek szellemi öröksége két különálló, mégis egymást metsző életművet foglal magában, a magyar kultúra sokszínűségének tanúbizonysága. Az egyik Földes Imre (Kaposvár, 1881. szept. 15. - Bp., 1958. máj. 5.) dráma- és prózaíró, operettlibrettó-szerző volt, míg a másik (Budapest, 1934. márc. 8. - ) zenetörténész, zenekritikus, zeneszerző és kiváló pedagógus. Bár életük és alkotói pályájuk eltérő idősíkokon és művészeti ágakban bontakozott ki, mindketten jelentős hatást gyakoroltak a magyar szellemi életre.
A Drámaíró és Színpadi Művész: Földes Imre (1881-1958)
Az idősebb Földes Imre, eredeti nevén Fleischmann Imre, Kaposváron született 1881. szeptember 15-én. Életútja a tisztviselői pályától a színházi világig vezetett, ahol drámaíróként, majd operettlibrettó-szerzőként szerzett elismerést. Írói pályáját verses történelmi színművekkel kezdte, első darabja, az "A király arája" (1904) a budapesti Nemzeti Színházban került színre. Ez az alkotói periódus már jelezte tehetségét a drámai műfajok iránt, és több pályadíjat is elnyert a Magyar Tudományos Akadémiától.
Később a társadalmi színművek felé fordult, ahol időszerű témákat dolgozott fel. Műveiben gyakran ábrázolta a korabeli magyar társadalom problémáit, a kisemberek küzdelmeit. "A császár katonái" (1908) című drámájában az osztrák-magyar közös hadseregben tapasztalható magyarellenes hangulatot mutatta be ellenzéki szellemben. "A hivatalnok urak" (1909) című darabja a magántisztviselők életét vitte színpadra, rávilágítva a társadalmi hierarchia furcsaságaira és a mindennapi megélhetési gondokra. Ezekben a műveiben a kritikusok gyakran emelték ki a "szocialista irányzatot", a megrázó jelenetek kiélezését és az életképszerű ábrázolást, különösen a fővárosi zsidóság portréjának megrajzolásában.
Az idő múlásával Földes Imre későbbi darabjaiban a társadalombíráló hang és a valóságábrázolás igénye némileg háttérbe szorult, miközben könnyedebb vígjátékokat is írt. Jelentős sikereket ért el az operett-librettók terén is, ahol többekkel együttműködve olyan népszerű művek szövegkönyvét írta, mint a "Viktória" és "A Hawaii rózsája". Ezek a munkák bizonyítják sokoldalúságát és azt a képességét, hogy képes volt a könnyedebb műfajok igényeihez is alkalmazkodni, miközben megőrizte szellemességét és drámai érzékét.
Főbb színpadi művei és regényei:
- A császár katonái (dráma, Bp., 1908)
- Hivatalnok urak (dráma, Bp., 1909)
- Feketeország (regény, Bp., 1912)
- Halló! (vígjáték, Bp., 1913)
- A vörös szegfű (színmű, Bp., 1914)
- Grün Lili (vígjáték, Bp., 1916)
- Ifj. Horváth Pál (színmű, Bp., 1936)
Földes Imre 1958. május 5-én hunyt el Budapesten, de színházi és irodalmi munkássága tovább élt, hozzájárulva a magyar drámairodalom és a könnyűzenei műfajok gazdagításához.
A Zenei Ismeretterjesztő és Művészettörténész: Földes Imre (szül. 1934)
A másik Földes Imre, aki 1934. március 8-án Budapesten született, egy egészen más, de legalább ilyen gazdag életművet tudhat magáénak. Zenetörténészként, zenekritikusaként, zeneszerzőként és kiemelkedő pedagógusként vált ismertté. Édesanyja zenei érdeklődése és zongoratanulmányai nagyban meghatározták pályaválasztását. Zenei tanulmányait a Goldmark Zeneiskolában kezdte, majd a budapesti Zenei Gimnázium és Zeneművészeti Szakiskolában, végül a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol zeneszerzés szakon tanult Viski János növendékeként, de Bárdos Lajos hatása is jelentős volt rá.
Már tanulóévei alatt elkötelezte magát a zenei ismeretterjesztés mellett, zenetörténeti és zeneelméleti órákat tartott barátainak, és vezette a Jeunesses Musicales ismeretterjesztő köröket. Pedagógusi pályafutása 1960-ban kezdődött a Magyar Iparművészeti Főiskolán, ahol zenetörténetet és zeneelméletet tanított, és kórust alapított. Ezt követően a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetében tanított, ahol zenetörténetet, zeneirodalmat, zeneelméletet és szolfézst oktatott. Később egyetemi docens, majd habilitált egyetemi tanár lett, nyugdíjazását követően is tartott speciális kollégiumokat.
Földes Imre nevéhez fűződik a magyar zenei ismeretterjesztés egyik legfontosabb alakja. Széleskörű tevékenysége magában foglalta zenei-művészettörténeti tanulmányutak szervezését és vezetését Olaszországba, Németországba és fesztiválokra Ausztriába és Lengyelországba. Oktatási intézményeken kívül is aktívan részt vett a zenei életben: a TIT József Attila Szabadegyetemén 58 évfolyamon keresztül tartott előadássorozatokat. A Magyar Rádióban olyan népszerű műsorokat vezetett, mint a "Magyar zeneművek", "Mindenki zeneiskolája" és "Zenetörténet mindenkinek". Emellett 25 előadást tartott a "Hét zeneműve" sorozat keretében.
Különös figyelmet szentelt a 20. századi zenének és a kortárs magyar szerzők munkásságának. Nyilvános beszélgetéseket folytatott zeneszerzőkkel, melyekből olyan kötetek születtek, mint a "Harmincasok" és "Metszet". Ezek a beszélgetések betekintést engednek a kortárs magyar zeneélet kulisszái mögé, bemutatva a zeneszerzők gondolatait és alkotói folyamatait.
Capriccio - Földes Imre, 2020.03.29.
Számos társadalmi tisztséget töltött be, többek között a TIT Budapesti Ismeretterjesztő Társulat Zenei Szakosztályának elnöke, a FÉSZEK Művészklub alelnöke, valamint a Kodály Zoltán zeneszerzői ösztöndíj-bizottság tagja volt.
Főbb publikációi és ismeretterjesztő tevékenységei:
- Harmincasok - Beszélgetések magyar zeneszerzőkkel (1969)
- Hangrendszerek és hangsorok századunk zenéjében (tanulmány-sorozat)
- Johann Sebastian Bach élete és művei (1976)
- A „Dies irae…” dallam (1974)
- Metszet ’96 - beszélgetések magyar zeneszerzőkkel (1996)
- Magyar zeneművek (előadások a Magyar Rádióban)
- Mindenki zeneiskolája (előadások a Magyar Rádióban)
- Zenetörténet mindenkinek (előadások a Magyar Rádióban)
Földes Imre kivételes pedagógusi képességeit méltatják, aki képes volt a zene szépségét és komplexitását érthetően és lelkesítően átadni hallgatóinak. Elismerései, mint a "A szocialista kultúráért", az "Erkel Ferenc-díj" és a "Prima-díj", mind tanúskodnak jelentős szakmai és társadalmi munkásságáról.
A Két Földes Imre Összefonódása
Bár két különálló személyről van szó, a két Földes Imre életműve mégis egyfajta szellemi folytonosságot sugároz. Az idősebb Földes Imre a magyar társadalom és a színházi élet krónikása volt, aki a kisemberek sorsát és a korabeli viszonyokat dolgozta fel műveiben. A fiatalabb Földes Imre pedig a zene világában épített hidakat, összekötve a múltat a jelennel, a szakmai tudást a nagyközönséggel. Mindketten a maguk módján gazdagították a magyar kultúrát, és nevüket az utókor emlékezete méltán őrzi.
Földes Imre, a zenetörténész, gyakran hangsúlyozza a művészetek közötti összefüggéseket, és talán éppen ez a szemlélet teszi lehetővé, hogy a két, látszólag eltérő alkotói út mégis egységes képet alkosson a magyar szellemi élet gazdagságáról. A drámaíró Földes Imre szociális érzékenysége és a zenetudós Földes Imre mély zenei ismeretei együttesen mutatják, hogy a művészet hogyan képes megszólítani az embert, legyen szó színházról, zenéről vagy irodalomról.