A Hadi László-ügy: A kőműves és az Europass útvesztői
A mai modern Európában az egyének mobilitása és szakmai elismertsége kulcsfontosságú a sikeres karrierépítéshez. Az Európai Unió által bevezetett Europass dokumentumcsomag célja, hogy egységesítse és átláthatóbbá tegye a tagállamok közötti szakmai képesítések és készségek bemutatását. Azonban ezen újítások bevezetése és elfogadása nem mindig zökkenőmentes, ahogy azt Hadi László, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke is kiemeli. Az Europass bevezetése jelentős lépés, de ahhoz, hogy rendeltetése szerint működjön, legalább egy évtizedre lesz szükség. Ez a kijelentés rávilágít arra a lassú folyamatra, amely az új rendszerek társadalmi elfogadásához és gyakorlati integrációjához szükséges.
Az Europass bevezetése és céljai
Az Oktatási Minisztérium (OM) 2004. július 14-én döntött arról, hogy az Educatio Kht. látja el a Nemzeti Europass Központ feladatait. A cél egyértelmű volt: a dokumentum széles körben történő megismertetése és promóciója. Kerekes Gábor igazgató tájékoztatása szerint a munka 2005 szeptemberében egy nyitókonferenciával kezdődött, majd reklámkampányokkal és különféle rendezvényekkel folytatódott, amelyek középpontjában az Europass állt. Az Educatio Kht. 2006-ban is intenzíven folytatta ezt a munkát, felismerve a folyamatos tájékoztatás szükségességét.
Az Europass, amelyhez ingyenesen lehet hozzájutni, öt fő elemből áll: az önéletrajz, a nyelvtanulási napló, a mobilitási igazolvány, az oklevélmelléklet és a bizonyítványkiegészítő. Bár ezek az igazolások korábban is léteztek valamilyen formában, nem voltak tartalmilag összehangolva és nem voltak egységesítve az EU-n belül.
Az Europass dokumentumok részletezése
Az Europass dokumentumok az EU bármely hivatalos nyelvén kiállíthatók, de praktikus annak az országnak a nyelvén elkészíteni őket, ahol az illető állást keres. Két dokumentumot a hallgató saját maga, saját felelősségére készít el: az önéletrajzot és a nyelvtanulási naplót.
- Önéletrajz: A szokásos személyes adatokon túl tartalmaznia kell az egyén készségeit, képességeit, beleértve az olvasási és hallás utáni szövegértési készségeket, a szervezési készségeket, valamint a számítógépes ismereteket.
- Nyelvtanulási napló: Ebben az idegen nyelv(ek) ismeretéről kell nyilatkozni.
A másik három iratot az oktatási intézmény adja ki, ahol a hallgató tanult, diplomát vagy szakképesítést szerzett.
- Oklevélmelléklet: Felsőoktatási intézményekben szerezhető be, a diploma kiegészítéseként szolgál, részletesen tartalmazza a tanult tantárgyakat és a megszerzett képesítéseket. Hasonló dokumentum korábban is létezett az EU-ban.
- Bizonyítványkiegészítő: Ez a dokumentum tájékoztat arról, hogy az adott országban az egyes szakképesítések milyen tényleges ismeretekkel társulnak és milyen tudást feltételeznek. Az illetékes szakképző intézmény állítja ki, és például a fodrász, a kőműves vagy a festő-mázoló szakmai ismereteit részletezi. Mindenki megkapja, aki az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő bármely mesterséget elsajátítja.
- Mobilitási igazolvány: Felsőoktatási intézményekben végzettek számára érhető el, külföldi szakmai gyakorlat igazolására van szükség a kiállításához. Feltétele, hogy az adott felsőoktatási intézménynek megállapodása legyen valamely külföldi partner egyetemmel, főiskolával.
A jogi háttér és a gyakorlati megvalósítás kihívásai
Az Europass bevezetéséhez a törvényi háttér megvan, hiszen a felsőoktatási törvény kötelezővé teszi e dokumentum kiadását. A Nemzeti Europass Központ 2006 októberétől kezdte meg az intézmények informálását és a szükséges szoftverek biztosítását. Kerekes Gábor tapasztalatai szerint azonban az intézmények és a hallgatók még nincsenek felkészülve a dokumentumok elkészítésére és igénybevételére. Számos intézményben még azok sem ismerik a dokumentumot, akiknek feladata lenne a kiadása. Eddig főként a felsőoktatásban igényeltek néhány száz Europass-dokumentumot.
Pozitív példák és a jövőbeli kilátások
Pozitív példaként említendő a Magyar Biztonsági Vállalkozások Munkaadói Szövetsége, amely saját, OKJ-s képzést szervez tagjai számára Nagy-Britanniában történő munkavégzés céljából. Hadi László, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke szerint az Europass bevezetése jelentős lépés, de a teljeskörű működéshez legalább egy évtizedre lesz szükség. Ezt támasztja alá az amerikai típusú önéletrajz elterjedésének tapasztalata is, amelynek általánossá válásához 10-15 évre volt szükség.
Az Europass elterjedésének egyik nagy akadálya, hogy egyes részek korrekt kitöltése túlságosan bonyolult és riasztó lehet. Ezért kiemelten fontos a megfelelő segítségnyújtás az első alkalommal kitöltők számára. A kitöltés legkritikusabb pontjai a nyelvtudás és a szakmai tapasztalat meghatározása. Előbbi objektív meghatározását nehezíti, hogy mindenki saját maga minősíti magát, valamint a sok, nem mindig akkreditált nyelviskola létezése.
Munkaadói szempontból az Europass hasznosnak bizonyulhat a szakemberek kiválasztásakor, azonban a dokumentum nem veszi figyelembe az egyes államok, országcsoportok sajátos kultúráját és a különféle értelmezéseket. Komoly veszélyt jelent az Europass "elgépiesedése" is, a standardizálási szándék miatt.
A kőműves és a ballada: Történelmi és kulturális kontextus
A "Hadi László kőműves" téma kapcsán felidéződik a "Kőműves Kelemen" című népballada, amelynek első két sora így szól: "Tizenkét kőműves összetanácskozék, Magos Déva várát hogy fölépítenden." A dévai vár létező építmény, történelmi és irodalmi jelentőséggel bír. A balladában megjelenő építőáldozat szokása a régmúlt idők népszokásaihoz kapcsolódik, amikor a házak, várak építésekor áldozatot mutattak be a siker és a védelem érdekében. Ez az áldozat lehetett állat vagy akár ember is, bár utóbbira Európából nincsenek megbízható adatok. A balladairodalom és a néphagyomány gyakran dolgozza fel az emberi áldozat motívumát, ami a közösségért hozott végső tettet szimbolizálja.
Azonban a balladairodalom és a történelmi tények szétválasztása fontos. Déva vára, bár hadi szempontból talán nem volt mindig kiemelkedő, irodalmi értéke révén örök érvényű. A várak, akárcsak a temetők, gazdag forrásai a múlt és a népszokások megismerésének.
Szabadkőművesség és a politikai hatalom: Történelmi mítoszok és valóság
A rendelkezésre álló információk jelentős része a magyarországi szabadkőművesség és a politikai élet kapcsolatát vizsgálja, különös tekintettel az 1918-1919-es forradalmi időszakra. Gyakran felmerül a "szabadkőműves hatalomátvétel" mítosza, amely szerint a Károlyi-kormány befolyásos tagjai közül sokan tartoztak a szabadkőművességhez. Bár tény, hogy számos politikus, köztük miniszterek és államtitkárok is, szabadkőművesek voltak, köztük Berinkey Dénes igazságügy-miniszter, későbbi miniszterelnök is, a "szabadkőműves destrukcióról" szóló mítoszok már száz évvel ezelőtt is széles körben elterjedtek voltak.
A jezsuita Bangha Béla páter és a keresztényszocialista sajtó aktívan kampányolt a "szabadkőműves veszedelem" ellen, gyakran összekapcsolva a szabadkőművességet a "zsidósággal" és a "szociáldemokráciával". A rendelkezésre álló adatok azonban árnyaltabb képet festenek. Az 1918 előtti dualista Magyarország nem volt politikai értelemben "keresztény Magyarország". A korszak vezető politikusai, mint Tisza István vagy ifjabb Andrássy Gyula, nem képviselték a "keresztény Magyarország" eszméjét, sőt, ateista vagy vallásilag közömbös nézeteket vallottak. Apponyi Albert, bár őszinte hívő volt, "túl liberálisnak" számított a korabeli keresztényszocialisták szemében.
A magyar szabadkőművesség többsége eleinte azonosult a Károlyi-rendszerrel, de nem jobban, mint az előző, dualista rendszerrel. Az egyházak egyenjogúsítása, a polgári anyakönyvezés, a válás szabadsága és a felekezetekből való kilépés lehetősége Wekerle Sándor miniszterelnöksége alatt valósult meg, aki szintén szabadkőműves volt.
A szabadkőművesség internacionalizmusát a nagyvilágháború darabokra tépte. Bókay Árpád, a Nagypáholy nagymestere is hazárulásnak érezte volna a kapcsolatok fenntartását az olasz szabadkőművességgel azután, hogy Olaszország megtámadta az Osztrák-Magyar Monarchiát. A háború megakadályozására a szabadkőművesség pacifizmusa gyenge és erőtlennek bizonyult.
A szabadkőművesség politikai instrumentalizációja jelentős mértékben a szabadelvűségen és a szocializmuson belüli konfliktust is tükrözte. Jászi Oszkár, bár szocialistának vallotta magát, ambivalensen viszonyult a magyar szociáldemokráciához. A Szociáldemokrata Párt 1918 februárjában arra kötelezte tagjait, hogy lépjenek ki a szabadkőművességből, mert annak polgári befolyása nem szolgálja a munkásosztály érdekeit.
A szabadkőművességen belüli konzervatív-radikális összecsapás, mint például a Martinovics páholy és a Galilei Kör tevékenysége, a mozgalom ellentmondásos sokszínűségét tárta fel. Jászinak azonban, minden hálózatépítő erőfeszítése ellenére, nem volt oka az örömre, mivel jelentős tömegtámogatást nem tudott elérni.
1918 őszén, Károlyi Mihály bizalmának köszönhetően, Jászi és barátai a forradalmi kormányban kaptak kulcsszerepet. A sokszínű magyar szabadkőműves mozgalom életében az 1918-1919-es időszak törést jelentett. A forradalmi évek káoszáért és Trianonért bűnbakká tették őket, akárcsak a monarchikus rendszert az első világháborús vereségért. 1920-ban a Horthy-rendszer betiltotta a szabadkőművességet, helyét pedig az ellenforradalmi titkos társaságok vették át, amelyek úgy vélték, hogy uralmukra a szabadkőművesek mintájára építhetnek.
A rendelkezésre álló információk tehát arra utalnak, hogy Hadi László kőművesként, mint szakember, az Europass dokumentumcsomag elterjedésének lassúságát és a gyakorlati megvalósítás nehézségeit tapasztalja. Ezt a tapasztalatot a szabadkőművesség történelmi szerepének és a politikai hatalommal való kapcsolatának vizsgálata egészíti ki, rávilágítva a bonyolult társadalmi és történelmi folyamatokra, amelyek az új rendszerek elfogadását befolyásolják.