Hezagosan rakott teglas fal: történet, kötési rendszerek és kivitelezés
Az egyik legrégibb és a közelmúltig leggyakrabban használt építőelem az égetett agyagtégla. Kezdetben a kőszegény, de agyagban gazdag területek követ pótló anyaga volt. Később az építőkövekben gazdagabb vidékeket is meghódította, és az egész világ egyik alapvető építőanyagaként mindmáig megmaradt. Régebben a falazatok építéséhez csak a kisméretű tömör téglát alkalmazták, hiszen csak ez az egyfajta égetett agyagtégla elem állt a kőművesek rendelkezésére. Általánosan elterjedt volt az 1 vagy 1 1/2 tégla vastag falazat, amelyekkel a tartószerkezeti követelményeket ki lehetett elégíteni. Az energiaárak alacsonyak voltak, így a falazatokkal szemben nem támasztottak különösebb hőtechnikai igényeket. A XX. A 80-as, 90-es években a falazatokkal és azok kialakításával szembenéi követelmények tovább szigorodtak, így viszonylag rövid idő alatt ezek a termékek is elavulttá váltak. Bevezették a kiváló hőtechnikai tulajdonságokkal rendelkező, gyorsan építhető, nagyméretű vázkerámia kézi falazó-elemeket. A következőkben a kisméretű téglából készülő falazatok készítését tárgyaljuk részletesen. (Ez volt a leggyakrabban alkalmazott falazóelem.)
Az ebből készülő falazatok elsősorban a munkaigényesség, a rossz hőszigetelő képesség, a mai szemmel nézve túlzott habarcsigény, a falazatba vitt nagy mennyiségű víz és a falazat ülepedése miatt nem felelnek meg a mai követelményeknek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a gyártásával is teljesen le álltak volna és az építőipar egyáltalán nem alkalmazná. Még ma is elfordulhatnak olyan épületszerkezetek, amelyek kisméretű tömör téglából készülnek (pl. Vintage hangulat- nosztalgiára fel!).
5.2. A téglafalazatok egymásra helyezett vízszintes téglarétegekből és a téglarétegek közötti habarcsrétegekből épülnek fel. Egy téglaréteg és egy habarcsréteg együttesen egy falazati réteget alkot. A téglarétegek magassága egyenlő, kisméretű tégla esetén 6,5 cm. A habarcsréteg magassága általános esetben 1 cm. A téglafalak szerkezeti vastagságát a téglarétegekben kialakított téglasorok száma és helyzete határozza meg. Ezeket mindig a téglakötés szabályainak megfelelően, szabályos rendben és kötésben kell kialakítani. A falazások kötési szabályai megegyeznek a kőfalaknál leírtakkal. A fal vastagságának függvényében megkülönböztetjük az egy sorú és a kétsorú kötési rendszert. Egysorú kötési rendszerben fél tégla vastag fal és egy tégla vastag fal alakítható ki. A fél tégla vastag fal (12 cm) csak futótéglából készül, ezért a falnak csak egyféle téglakötése van (futókötés).
5.16. Az egy tégla vastag fal egyik rétegét kötőtéglából (kötősor), a másik rétegét csupa futótéglából (futósor) rakják. A másfél tégla vastag falat (38 cm) rétegenként egy kötő- és egy futósorból építik. A családi házas nagyságrendű épületeknél ez volt a legelterjedtebb falvastagság (még ma is az), így régen ez a kötéstípus volt a leggyakoribb. Az egymás feletti rétegek felcserélt helyzetű futótégla- és kötőtégla sorokból készülnek oly módon, hogy a kötősor az egyik rétegben a fal külső, a másik rétegben a fal belső oldalára kerül.
5.17/a. 5.17/b. Az egy tégla vastag fal egyik rétegét kötőtéglából (kötősor), a másik rétegét csupa futótéglából (futósor) rakják. Az ily módon készített falak külső felülete egyenletesebb, mint az egysoros kötéssel készítetteké. A másfél tégla vastag falat rétegenként egy kötő- és egy futósorból építik. A falazatok építéséhez különböző formájú és alaprajzú faltesteket kell építeni. A falidomok kötéseit és a hozzájuk tartozó téglakötési szabályokat, rendszereket szintén a kisméretű tégla segítségével mutatjuk be. Kisméretű téglára a ma készülő falazatok esetében is bármikor szükség lehet kiegészítésként. Ezen kívül vannak olyan szerkezetek is, amelyeket ma is kisméretű téglából készítünk (pl. A falidom kötések közé soroljuk még a kisméretű téglából falazott pillérek, oszlopok, kémények kialakításait is).
5.20.-5.21. Falsarok akkor alakul ki, amikor egymással szöget bezáró falak találkoznak. A falsarok különböző típusai a derékszögű és a ferdeszögű lehetnek. A derékszögű falsarok kötésének lényege, hogy a falak rétegeit váltakozva kell a fal végéig vezetni. A hegyes szögű falsaroknál a futótéglát megfaragva és a ferde hosszot adva folytatjuk. A tompaszögű falsarok kötésekor a belső falélek metszéspontjából indul az egyenes képzeletbeli merőleges, majd az állóhézagokat a megfelelő méretek szerint osztjuk ki. A ferdeszögű falsaroknál azonos magasságú rétegek közül az egyik végigvezetett, a másik fal rétegét ehhez csatlakoztatják, majd a következő rétegben fordítva készítik el. A falhálózatoknál mindig a csatlakozó fal tégláit kell megfaragni. A falkáva a falvégénél kialakított kisebb falnyúlvány, amelyet rögzítéshez és nyílászáró szerkezetek beépítéséhez alkalmazunk.
5.25. Az épületek falszerkezeteit mindig a kiviteli terveknek és a falazás szabályainak megfelelően kell megépíteni. A falszerkezetek helyének kitűzése a fogadószint felső síkján történik, és pontosan fel kell tüntetni a külső és belső falkontúrt, az épületsarkokat, a faltalálkozásokat, valamint a falnyílások helyét. Ajánlott a kitűzéshez zsinórállást és kitűző állványt készíteni. A falazás alapvetően két műveletre bontható: habarcs elterítése és a téglák elhelyezése a helyzetüknek megfelelően, az állóhézagok kialakításával. 5.26.-5.27. A habarcs elterítéséhez kőműves serpenyőt és kőműveskanalat használunk. A habarcs elterítését követően a falazóelemeket a kötési szabályoknak megfelelően helyezzük el, és a fal síkjára merőleges legyen. A felesleges habarcsot eltávolítjuk, a darabolást kézzel vagy géppel végezzük. A falazás során folyamatosan ellenőrizni kell a sorok vízszintességét és a sarkok függőlegességét, a falazózsinór és a soroló léc segíti a pontos elhelyezést. A vakolt és vakolatlan falak közötti eltéréseket a falvastagság és az illesztések határozzák meg. A falazás során a habarcs vastagsága általában 10 mm, és a fugázás megkezdhető a kötés után, hiszen a téglák közötti habarcsot ilyenkor még formázhatjuk. A bekötő- és futósorok váltakozása biztosítja a stabilitást, és a falat a tervekhez igazítva készül el.
Az utolsó részek a gyakorlati megvalósításról szólnak: a téglafalak modern megjelenése és a belső terekbe illő hangulat megteremtése érdekében gyakran alkalmaznak bontott vagy szeletelt téglát. A szeletek textúrája és felülete között különbségek adódnak külső és belső szeletek között, a külső szeletek gyakran rusztikusabbak és időt árulkodóak, míg a belső szeletek simább felületűek. A külső szelek 2-2,5 cm vastagságúak, míg a belső szeletek kb. 1,3 cm vastagok. A felrakás során figyelembe kell venni a fugaMéretet, amely általában 5-11 mm között változik, az átfedések és a vágások miatt. A kivitelezés során a hagyományos módszerek mellett modern megközelítéseket is alkalmazhatnak, például a klinkerkaraktert szem előtt tartva. A vasalás és az alapozás szakaszában kiemelten fontos a megfelelő vízszigetelés és a talajminőség figyelembe vétele. A téglafalakhoz általában sávalapozást használnak, és az alaptestet betonból készítik alapozó réteggel. A kivitelezés végén pedig a fugázás és a felületkezelés adja meg a permanens megjelenést a falnak. A tradicionális és a modern megoldások ötvözése lehetővé teszi, hogy a téglafal karakteres és időtálló legyen.
tags: #hezagosan #rakott #tegla #fal