Hortobágyi T. Cirill OSB: Az emberi lélek rejtelmei és a Pannonhalmi Főapátság szolgálata
Hortobágyi T. Cirill atya, a Pannonhalmi Főapátság főapátja, sokrétű személyiség, akinek élete és szolgálata egyaránt mélyen gyökerezik a hitben, az oktatásban és az emberi kapcsolatok ápolásában. Az ő életútja, különösen a börtönmissziójában és a Pannonhalmi Főapátság vezetésében betöltött szerepe, betekintést nyújt a szerzetesi élet kihívásaiba és lehetőségeibe.
A börtönmisszió indíttatása és gyakorlata
Hortobágyi T. Cirill atya nyolc éve jár rendszeresen a baracskai börtönbe, ahol a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet kápolnájában misézik és lelki gondozást végez a fogvatartottak számára. Ez a szolgálat egy személyes indíttatásból fakadt: egy volt gimnáziumi diákja került nehéz helyzetbe, gazdasági jogsértést követett el, és letöltendő büntetést kapott. A diák segítséget kért Cirill atyától, aki meglátogatta őt. Ezt követően a baracskai intézet vezetése felajánlotta, hogy rendszeresen vállaljon szentmisét náluk.
Az irgalmasság évében a pápa felhívása, hogy mindenki válasszon egyet a könyörületesség testi-lelki cselekedetei közül, és különösen kiemelte a fogvatartottak látogatását, végleg megerősítette Cirill atya elhatározását a börtönmisszió folytatására. Azóta is folyamatosan jelen van, és ha elfoglaltsága úgy kívánja, egy másik rendtárs vállalja helyette a szolgálatot. Ebben a munkában nagy segítségére van Iván testvér, aki kiválóan énekel, és a liturgia ének-zenei részét gondozza.
Amikor először lépett a börtön kapuján, Cirill atya tanácstalan volt, nem tudta, hogyan kell viselkednie, kivel beszéljen. A fogvatartottak között sok volt a közlekedési baleset és gazdasági vétséget elkövető, valamint garázdaság miatt bekerült személy, így igen színes volt a kép. Sok fiatal is volt közöttük, akiket a családi környezet hatása sodort a rosszba. Cirill atya azonban igyekezett nem firtatni, hogy ki miért van ott, inkább a jövő felé mutató üzenetekre koncentrált.
Az első alkalmak bizonytalansággal teltek, de a kölcsönös jó szándék és az egymást keresés jellemezte. Meglepetésként érte, hogy olyanokat is ismert fel, akiket korábban más helyekről ismert, és nem gondolta volna, hogy oda kerülnek. Ugyancsak váratlanul érte, hogy voltak olyanok, akik elszántan támogatták egymást a kivezető úton.
A megbocsátás és az egyház szerepe a börtönökben
A katolikus egyház egyik legfontosabb tanítása a megbocsátás. Cirill atya kiemeli, hogy ők nem ítélnek meg senkit. Ha a múltbéli történetek előkerülnek, például gyónási beszélgetések során, akkor inkább a régi dolgok elrendezését, lezárását szorgalmazzák. Fontos, hogy a fogvatartottak szembenézzenek múltjukkal, elhatárolódjanak tőle, és jó döntéseket hozzanak a jövőre nézve, például olyan társaságot találva, ahol segítenek nekik a visszaesés elkerülésében.
A szentmise kiváló alkalom a megbocsátásra példát mutató szentírási olvasmányok kiválasztására, amelyeket a szentbeszédben is ki lehet fejteni. A börtönben tartott szentmisék jellegükben és hangsúlyaiban eltérhetnek a szokásostól. Cirill atya szerint a liturgia nem csupán kőbe vésett szövegrészek ismétlése. A börtönmisék hangulatát nagyban meghatározzák az énekek, amelyeket Iván testvér válogat, és amelyek előtt énekpróbát is tart. Az imádságokat és énekeket nyomtatott lapon osztják szét, hogy mindenki részt vehessen a szertartásban. A mise lényegi része azonban, akárcsak a világ bármelyik katolikus templomában, ugyanaz marad.
A daganatos megbetegedések lelki háttere
A személyes kapcsolatok és a lelki támogatás
A személyes találkozások elsősorban pszichológiai támogatásnak tekinthetők, bár számolni kell az érintettek mentális állapotának ingadozásával. Vannak, akiket erősen megrendített az idekerülés, és nem tudnak túllépni a történteken, bezárkóznak. Sokan küzdenek a családjukkal szembeni szégyenérzettel és a félelemmel, hogy szeretteik elhagyják őket. Van, akivel a családtagok teljesen megszakítják a kapcsolatot, és magára marad.
A börtönben az emberek elsősorban gyakorlati kérdéseket tesznek fel: mit kezdjenek magukkal, hogyan készüljenek a szabadulásra. Fontos tudatosítani bennük, hogy a múlt nem determinálja a jövőt, és van lehetőség a megtérésre és az újrakezdésre, akár a gyermekeikért is.
A hit szerepe a nehéz helyzetekben
Ebben az élethelyzetben a hit szerepe megerősödhet. A szégyen vagy a harag, a düh is arra ösztönözheti az embereket, hogy lezárják a múltat és a jövőre koncentráljanak. Sajnos előfordul, hogy ezek az elhatározások később nem valósulnak meg.
A börtönévek elteltével a szorosabb, elmélyültebb emberi kapcsolatok nem feltétlenül szakadnak meg. Sokan kapcsolatban maradnak Cirill atyáékkal, ám ez különböző formákat ölthet. Volt, aki a szabadulása után személyes családi ügyeivel fordult hozzájuk, vagy üzleti kapcsolatot ajánlott fel. Mivel ezek nem mindig nevezhetők lelkipásztori feladatnak, a partnerség sokszor gyorsan megszűnt.
Hortobágyi T. Cirill OSB élete és szolgálata a Pannonhalmi Főapátságban
Hortobágyi T. Cirill atya, polgári nevén Tamás, 1959. február 22-én született Nagytályán. Az általános iskolát Makláron végezte, majd a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákja lett, ahol 1977-ben érettségizett. Ugyanezen év augusztus 21-én öltötte magára a bencés szerzetesi ruhát.
1983 és 1988 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológia-földrajz szakos hallgatója volt, 1988-ban végzett középiskolai tanárként. Azóta is folyamatosan tanít a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban. A pannonhalmi Szent Márton-bazilikában tett ünnepélyes fogadalmat, majd pappá szentelték 1985. augusztus 15-én.
Szolgálati útján több pozíciót töltött be: egy évet a Budapesti Szent Benedek Tanulmányi Ház igazgatójaként és a Szent Szabina-kápolna lelkészeként, 1989 és 1992 között a rendi növendékek nevelőjeként. 1991 óta főmonostori perjel, 1993-tól a főapát gazdasági helyettese is. 1988 óta tagja a Főapáti Tanácsnak, 1997 óta pedig a Prézesi Tanácsnak. Két évig a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója is volt.
Kiemelt feladata volt a főapátság épületállományának rekonstrukciója az 1996-os millenniumra. Ő indította el az „Apátsági termékcsalád” programot, amelynek célja a régi receptúrák felkutatása és az arra alapozó termékfejlesztés. Ennek eredménye többek között a „Pannonhalmi teacsalád”, gyógynövénylikőrök, borecetek, levendulás termékek, szappanok és kozmetikumok. Tagja volt annak a nemzeti bizottságnak, amely elkészítette Magyarország nemzeti beszámolóját az ENSZ 1992. évi Környezet és Fejlődés Világkonferenciájára.
- január 6-án a Pannonhalmához tartozó negyven örökfogadalmas szerzetes főmonostori perjelt, Hortobágyi T. Cirill atyát választotta meg Szent Márton monostora új főapátjának. Ferenc pápa 2018. február 16-án kinevezte őt pannonhalmi főapáttá, a Pannonhalmi Területi Apátság ordináriusává, ezzel ő lett a 996-ban alapított monostor 87. apátja. Benedikálására 2018. március 21-én került sor.
A főapát kinevezését követően elmondott beszédében hangsúlyozta, hogy a monostor egy kísérlet a világ egy részének ideális berendezésére. Az Isten országának építése nem csupán a szerzetesek küldetése, hanem minden hívőé. Arra is rámutatott, hogy a keresztényeknek a Földön a rablógazdálkodás és a környezeti terhelés kezelése, valamint a társadalmi konfliktusok kibékülése felé vezetése csak minden jóakaratú emberrel összefogva lehetséges.
Hortobágyi T. Cirill atya aktív szerepet vállal az ökumenikus párbeszédben is. Részt vett a nikaiai egyetemes zsinat 1700. évfordulója alkalmából szervezett apostoli úton, találkozott Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárkával, és részt vett XIV. Leó pápával közös nyilatkozat aláírásában. Kiemeli a vallások vezetőinek egységteremtő szerepét, és hangsúlyozza, hogy a hétköznapokban kell „aprópénzre váltani” a nyilatkozatokat, hogy azok valódi változást hozzanak.
A pannonhalmi főapát élete és szolgálata tükrözi a bencés hagyományokat, a tudás átadását, a közösségépítést és a társadalmi felelősségvállalást. Börtönmissziója, oktatói tevékenysége és egyházi vezetői szerepe mind azt mutatják, hogy elkötelezett a hit és az emberi méltóság szolgálatában.
tags: #hortobagyi #t #cirill #osb