Kőműves Kelemen rockballadája Alföldi Róbert rendezésében a Városmajorban
Vár, várrom, leomló falak, vagy mindezek stilizált megjelenítése helyett asztalokat, székeket, laptopokat látunk a színen.
És tizenkét elegáns férfit, kortársainkat, aki nem létrára másznak, hanem az asztalok mögé ülnek.
Alföldi Róbert rendezése a Sarkadi-dráma alapján készült rockballadát metaforikus szinten értelmezve bontja ki annak ma is aktuális mondandóját.
A túlzás nélkül legendásnak mondható 1982-es pesti színházi ősbemutatót szerte az országban követték és mai napig követik újabbak - ám jelentősebb szakmai visszhangot nemigen váltanak ki.
Aminek talán nemcsak a Marton László rendezte bő negyven évvel ezelőtti bemutató máig élő emléke az oka, hanem az is, hogy a Kőműves Kelemen meglehetősen kötött kottából játszható mű - és ezt persze nemcsak a zenére értem, hanem magára a színpadi megvalósításra is.
Annyira letisztult a mű szerkezete, annyira markáns a szöveg problémafelvetése és egyértelmű az igazsága, hogy az egymást követő előadások leginkább a szereposztás, a látvány, a koreográfia (és persze a szakmai minőség) terén térhetnek el egymástól - alapvetően új, a darabot más megvilágításba helyező, a recepciótörténetet befolyásoló rendezés nem könnyen képzelhető el.
Különbség legfeljebb egyes játékötletekben, koreografikus elemekben és a szereposztásban észlelhető (a 2013-as produkcióból csak hárman, Stohl András, Radnay Csilla és Szatory Dávid szerepelnek a mostaniban).
A közismert népballadára épülő Sarkadi Imre-darabot Ivánka Csaba annak idején a zenés színházi bemutató szempontjai szerint gyúrta szövegkönyvvé, nyilvánvalóan a Szörényi-Bródy alkotópáros koncepciójával összhangban.
Nem szüntette meg az alapmű - töredékes fennmaradásából is adódó - hiátusait, amivel szerencsésen erősítette a balladai alaphangulatot.
Maga az alapszituáció és a konfliktus viszont világos és egyértelmű: mivel a Déva várát fél véka ezüstért, fél véka aranyért felépíteni próbáló tizenkét kőműves rendre kudarcot vall, és úgy vélik, ennek egy ősi átok az oka, fogadalmat tesznek: akinek a felesége először ér oda, azt az átok megtörése érdekében feláldozzák, vagyis befalazzák a várba.
A vár felépül, s noha pletykák terjednek, a felelősségre vonás végül elmarad.
A központi dilemma, amelyet a mű talán legszebb dala, a „Szabad-e ölni” exponál, természetesen Kelemené, a világos gondolkodású, tettre kész alkotóé: „ér-e annyit bármilyen mű, hogy emberhalál legyen az ár”?
1982-ben e kérdésnek nyilvánvalóan volt egy erős allegorikus háttere is: meddig lehet elmenni művészi és egyéb alkotói célok érdekében a hatalommal való együttműködésben, hol vannak az árulás, illetve az önfeladás határai?
E kérdés ma is aktuális, miként bőrünkön érezzük a „fél véka arany, fél véka ezüst” időszerűségét, annak az életstratégiának a reneszánszát, amely a mindennapok élvezetébe feledkezik, békére, nyugalomra hivatkozva, és ennek érdekében bármely gazság felett képes szemet hunyni.
Alföldi Róbert rendezése elsősorban ez utóbbiakra fókuszál.
A technicizált, sikercentrikus világ attribútumainak (okostelefonok, laptopok, pragmatikus irodabútorok) megjelenítése éppúgy ezt a „szép új világot” juttatja eszünkbe, mint a gyilkosság után jóízűen és kollektíven elmajszolt pizza (emlékeim szerint ez 2013-ban még virsli volt).
És ott az átlátszó pulpitus, amely mögé alkalmanként Kelemen és Boldizsár is odaáll, mintegy politikusként manipulálva a többieket.
Ahogy halad előre a történet, úgy fogyatkoznak a színpadi kellékek, és úgy kerül le a szereplőkről a ruha: először az öltönyök, majd az átizzadt fehér ingek is.
A játékot egyre inkább meghatározza Vári Bertalan lüktető, szenvedélyes, a konfrontációkat szemléletesen leképező, a néptáncelemeket kortársivá transzponáló koreográfiája.
A zene és a mozgás ereje hatékonyan irányítja a befogadói figyelmet a mű metaforikus síkja felé.
Amire szükség is van, hiszen a szövegkönyv mégiscsak reálszituációkból építkezik, és ezeket helyenként nem könnyű a modern világ princípiumaihoz társítani.
Az okoseszközök között élő ifjak babonás félelmei önmagukban meglehetősen hiteltelenek (mai megfelelőjüket nemigen keresi a rendezés), a Vándor hírvivő/hírhozó szerepe pedig gyakorlatilag elvész - ez utóbbin azért mindenképpen segít, hogy László Zsolt színpadi ereje, jelenléte megemeli, mintegy szimbolikussá teszi a figurát.
Hasonlóan fontos az Annát játszó, tisztán és drámai erővel éneklő Radnay Csilla színpadi jelenlétének súlya, amely valóban hatásossá teszi a rendezésnek azt az ötletét, hogy a vörös ruhában megjelenő, meggyilkolt, vérrel összekent nő halála után is a színen marad, és az átlátszó pulpitus alól rettegve, elképedve nézi a további történéseket.
Ugyanakkor a gyilkosság előtti brutális, csoportos megerőszakolásának jelenete (amely azzal végződik, hogy Anna nyakát maga Kelemen vágja el), az előadás legproblematikusabb mozzanata: metaforikusan értelmezhetetlen, a reálszituáció hitelét pedig kikezdi (hiszen az áldozathoz semmi köze nincs, és a brutális gaztett után következő jelenetek semmiképpen sem játszódhatnának le úgy, mint a szövegkönyvben).
Fotók: Gordon Eszter.
Ráadásul ebben a jelenetben a többieket korábban hűvösen, fölényesen manipuláló Boldizsár viszi a prímet, akit pedig nemcsak a rendezés, de Medveczky Balázs játéka is olyan, átgondoltan számító alaknak láttat, aki sosem szennyezi be a kezeit.
Medveczky alakítása amúgy fontos hozadéka a mostani premiernek: a maga egocentrikus világképét öntudatosan képviselő, céljait minden eszközzel megvalósító Boldizsárt valóban Kelemen ellenpólusává növeszti.
Amiben fontos szerepe van táncos képzettségének, a koreográfiában betöltött centrális pozíciójának is.
Szintén a kimagasló mozgáskészség és a figurateremtő képesség emeli ki az egyébként némiképp vegyes teljesítményt nyújtó karból az Izsák pánikszerű félelmét roppant szuggesztíven érzékeltető Gyulai-Zékány Istvánt, valamint Krisztik Csabát is, aki a nőtlen létére egyezségét kötő Máté egyebekben kevéssé körvonalazott alakját complexebbé formálja: tapasztalt kollégát játszik, akit többen talán hangadónak is tekintenek, és aki a konfliktushelyzetekben mindig az erősebbnek látszó, illetve több haszonnal kecsegtető álláspont felé hajlik.
Stohl András Kelemenje már a tizenkét évvel ezelőtti előadásban is más generációt képviselt, mint társai, de ez most hangsúlyosabbá vált.
A legkevésbé a fellépés, a megjelenés szintjén, hiszen Kelemen lépést tart a fiatalokkal - ám elveit, az alkotás felsőbbrendűségébe vetett hitét érezhetően egy másik korszak szülte, és tekintetén, reakcióin gyakran érződik, hogy nem mindig érti és nem is akarja megérteni a fiatalok fél véka aranyra, fél véka ezüstre fókuszáló világát.
Néha mintha fáradtnak, enerváltnak tűnne, máskor lávaként törnek ki belőle az érzések - Stohl András játékának fontos erénye, hogy a mind sűrűbb érzelmi és hangulati változások dinamikáját szuggesztíven és érzékletesen mutatja meg.
És érzékelteti azt is, hogy végső kiábrándultsága, emésztő dühe nem pusztán társai hitványságának, hanem saját árulásának reflexiója is.
Hiszen az áldozat elfogadása abban a világban, ahol már nem is igen van kinek Déva várát építeni, nem csupán gyilkosságban való bűnrészességet jelent, de az elvek feladását is.
„Élt vala e tájon tizenkét kőműves, az tizenharmadik Kelemen kőműves…” - Ki ne ismerné Déva várának balladáját, azét a várét, amit hiába épített megfeszített munkával tizenhárom kőműves, a falak mindig leomlottak.
Egy régi babona szerint egy asszony miatt ült átok a helyen, aki ott, az erdőben hagyta gyermekét.
Mivel asszony miatt volt az átok, asszonynak kellett elpusztulnia, hogy megszűnjön az.
Kőműves Kelemen balladája az 1000 éves magyar kultúrtörténet része, melyet Sarkadi Imre fantáziája bővített drámává, az olvasó fantáziájára bízva a lelkiismerete, gondolkodásmódja szerinti befejezést, hiszen nyitott végű, befejezetlen műről van szó.
A Bródy-Szörényi páros Kőműves Kelemen rockballadája 2025. július 25-én Budapesten a Városmajori Szabadtéri Színpadon Alföldi Róbert rendezésében került bemutatásra.
Szörényi Levente, Bródy János és Sarkadi Imre írta a Kőműves Kelemen rockballadát, amit a Pesti Színházban mutattak be több mint 40 éve Kaszás Attila, Rudolf Péter és Hegedűs D. Géza főszereplésével.
A legendás rockballada 2025-ben ismét visszatér!
A jól ismert balladát feldolgozó rockopera-jellegű előadás több mint 40 éves, de mondanivalója még most is aktuális.
Nem véletlen, hogy ismét műsorra tűzik a legendás előadást.
A Kőműves Kelemen téma vándormotívum a közép-kelet európai és balkáni népek folklórjában, így a magyar népköltészetben is.
Nem véletlenül.
Egy fiatal csapat kap lehetőséget, vállal megbízatást, hogy felépítse a várat, azaz önmagát, hogy egy sikeresnemzedék oltalmazhassa a tágabb értelemben vett közösséget.
„Alkotni születtünk…”
„Nem lehet, nem lehet, hit nélkül nem lehet…”
A konfliktusok ember és hatalom, ember és ember, hit és kiábrándulás küzdelmében bomlanak ki, a küzdés értelmére, az áldozat mértékére keresik a választ valamennyi korosztályt megszólítva.
A Pál utcai fiúk produkciónk dinamikus fiatal férficsapatot kovácsolt össze, akik meg tudnak felelni a rockballada által támasztott ének-, zenei- és fizikai követelményeknek.
Szereposztás: Kőműves Kelemen......... Koscsisák András Boldizsár......................... Molnár Ervin Máté................................ Szelle Dávid Izsák................................ Keresztesi László Karuj................................ Budai Márton Benedek.......................... Kovács Gábor Márton............................. Gábor Márkó / Soós Máté Bátor / Magyar János Ambrus............................ Punk Péter Mihály.............................. Pásztor Richárd György............................. Baranyi Csanád Sebő................................ Szabó Dániel Gyula............................... Kiss Máté Radó................................ Ifju Martin Anna................................ Kárpáti Barbara Vándor............................. 2025.
A Bródy-Szörényi páros Kőműves Kelemen rockoperája 2025-ben Budapesten került bemutatásra.
A Pál utcai fiúk stílusában dinamikus fiatalokat a Városmajorban megszólaltató előadás arra is figyel, hogy a program befogadott produkció, ezért a Városmajori Szabadtéri Színpad kedvezményei nem érvényesek rá.
tags: #komuves #kelemen #szobor