Korstílusok a művészetben és az írott kultúrákban
Szívesen merengsz el egy-egy festményen? Szeretnél, ha nem is professzionális szinten, de közelebb kerülni a festmények világához? Az iskolapadban a művészettörténet óra ritkán örvend nagy népszerűségnek. Évszázadokkal ezelőtt lassabb tempóban haladt előre a világ. Ehhez mérten a művészetek stílusirányzatai is több idő alatt jutottak el az emberekhez.
A 19. és 20. század fordulójának stílusirányzata, mely már elnevezésében (kivonulás) is jelzi elfordulását az akademikus festőművészeti elvárásoktól, erőteljes stilizálást mutat. Jellemző motívumai az inda mintázat, virág és geometriai alakzatok. Franciaországban Claude Monet és művésztársai a valóság lemásolásának kötelezettsége alóli felszabadulásnak örvendve alkottak; többnyire a szabad ég alatt, ahol a természetes fények játéka a legerősebben érvényesül. Nem egy élesen elhatárolódó stílusirányzat volt, amely a 20. század festészete felé vezetett, melynek ívét az I. világháború törte meg.
A 20. század eleje és az egymásra ható irányzatok
A szubjektív énvilág kivetítése az objektív valóságra jellemzi a 20. század elejének egyik meghatározó stílusirányzatát, amely kortárs a fauvizmussal. A fauvistákhoz hasonlóan a vadak is az erőteljes színek használatával fejezték ki érzéseiket és gondolataikat. További összecsengés a két stílusirányzat között, hogy mindkettő olyan művészek alkotásaiból merített, mint Van Gogh és Gauguin.
Ugyancsak a 20. század elején a technikai fejlődés gyorsult, és a futurizmus ennek hatására született válaszként. A futurizmus festményein az új korszak felgyorsult életritmusát és dinamizmusát ábrázolta; Oroszországban indulva főleg az építészetben bontakozott ki. A futurizmus mellett említésre érdemes a konstruktivizmus: a geometriai formákból építkező dinamikusság jellemző, és a fejlődés jegyében a valóságon túli értékekre törekedett, legyen az építészet vagy képzőművészet.
Az optikai művészet (optical-art) kifejezés rövidítése olyan alkotásokat sorol, melyek az emberi szem becsapására törekszenek. Ezek az alkotások pulzálnak, miközben 2D-s, egyszerű formákat használnak, és kihasználják az optikai érzékelés csalhatóságát. A mértani formák és a színek különleges összhangja szemünk előtt mozogni kezd.
A művészettörténet szempontjai és a korstílusok kapcsolata
Az egyes korban megjelenő stílusirányzatoknak üzenetük van, és jellegzetes stílusjegyekkel bírnak, melyek egy része globálisan érvényes az adott művészeti ágakban is. A korstílusok között szoros a kapcsolat az alkotók és a korszak társadalmi, gazdasági és technikai változásaival. A 19. század végétől a művészettörténészek az európai középkorhoz és újkorhoz különböző korstílusokról beszélnek, és azok alapján újabb korszakokat alakítanak ki, például a manierizmust. A stílusrendszer szerint a világ minden régiója sajátosan alakította ki korstílusait, és az írásbeliség fejlődése szorosan összefonódik ezekkel a jelenségekkel.
A görög-római antikvitás középpontjában a mérték és az aurea mediocritas állt: az arany középút kerül a figyelem középpontjába, míg a túlzások kerülendőek. A kollektív és az egyéni értékek harmóniája a középpontban volt, amely a későbbi korokra is hatott. A középkorban a vallásos és egyházközpontú kultúra dominált, és a kereszténység határozta meg a művészetek megjelenési formáit, kifejezetten a templomépítészetet és a kódexeket helyezve előtérbe.
A reneszánsz idején a humanizmus újraéledt: az egyéniség és a földi lét hangsúlyosabb szerepet kapott, és visszatért az antik kultúra tisztelete. Olaszországban kibontakozó mozgalomként indulva később a teljes Európára kihatott. A reformáció a nyelvek és a nemzeti kultúrák megerősítését is elősegítette, például a magyar nyelvű bibliafordítás által. A barokk korszak a vallási és állami hatalom megerősítését tette lehetővé grandiozus építészettel és díszítőművészettel, miközben a katolikus megújulás is előtérbe került.
Stílusirányzatok összefoglalója
- Román stílus - a középkor korai szakaszának építészete, vastag falak és szerkezeti egyszerűség.
- Gótika - karcsú tornyok, csúcsíves ablakok, teherelosztó bordázat.
- Reneszánsz - antik minták újraértelmezése, humanizmus, az egyéniség hangsúlyozása.
- Barokk - pompa, érzelmi extázis, liturgikus megújulás és nagy epikus művek.
- Klasszicizmus - ésszerűség, tudományosság, az antik formák felelevenítése.
- Romantika - érzelmi erők, szabadságvágy, nemzeti identitás és személyes sorsok hangsúlya.
- Realizmus és későbbi irányzatok - a társadalmi valóság ábrázolása, finomabb árnyalatokkal a kultúrák sokféleségében.
A korstílusok megértése segít feltárni a művészet és az irodalom közötti összefüggéseket, hiszen az irodalmi irányzatok is követik a történelmi és társadalmi változásokat. A nyelvi stílusok és a korstílusok kölcsönhatása éppúgy megfigyelhető a művészetek minden ágában, nemcsak a költészetben vagy az olvasott szövegekben.
A nyelv és a művészet kapcsolata dinamikus: a nyelvi stílus változását befolyásolják az életmód változásai és a gazdasági fejlődés. Napjainkban a gyors ütemű élet és a nemzetközi szavak áramlása is formálja a nyelvi kifejezésmódot, miközben a korstílusok tovább élnek a kortárs alkotásokban és oktatásban.
Ha érdekelnek a stílusirányzatok, érdemes körbenézni a FessNeki eseménynaptárában, és felfedezni a különböző korszakok művészeti kifejezésmódjait a gyakorlatban is.
Keskenyebb idővonal a magyarság szemszögéből
A korstílusok fejlődése a magyar történelmi kontextusban is jól nyomon követhető: a reneszánsz itáliai hatása a magyar királyi udvarnál megfigyelhető, a művészeti és irodalmi megújulás a 18-19. században bontakozott ki, a barokk pedig a vallási és állami hatalom erősödésével párhuzamosan jelent meg. A 19. század második felében a realizmus felé induló törekvések és a romantika egysége szétválik a korábbi egységtől, azonban mindez a magyar kultúra gazdagodásához járult hozzá. A nyelvi és irodalmi megnyilatkozásokban a magyar nyelv megújulása és a nemzeti identitás erősítése kiemelkedő szerepet kapott.
A nyelvkutatás és stilisztika területén a korszakok jellemzőinek vizsgálata segíti a kulturális örökség megértését. A korstílusok megnevezése és elhelyezése sokszor korszakonként és földrajzi területenként változik, de a történelmi összefüggések továbbra is követik egymást. A művészet és irodalom egymást kiegészítő tanulmányozása lehetővé teszi, hogy egy adott korszak mélyebb értelemmel legyen értelmezhető.
A kifejezőeszközök és a nyelvi formák vizsgálata során érdemes figyelembe venni a szövegek és képek közötti párhuzamokat: a stílusirányzatok és korstílusok mind a vizuális, mind az írott művészetben megjelennek, és a különböző korokban más és más módon nyilvánulnak meg.
A Művészet Története (HD)
Az együttállások és a korszakok közötti összefüggések feltárása a művészettörténet egyik alapvető módszere: diakrón és szinkrón megközelítéssel vizsgálható a fejlődés folyamata, amely megkönnyíti az olvasó számára a történelmi kontextus megértését. A nyelvi és művészeti stílusok elméletei segítenek értelmezni a korábbi időszakok alkotásait és megérteni a kortárs művészetet is.
A korstílusok sokfélesége és a történeti összefüggések megértése hozzájárul ahhoz, hogy a művészetek sokrétűsége ne legyen idegen; a múlt vizsgálata segít abban, hogy a jelenben is meglássuk az összefüggéseket, és a legtöbbet kihozzuk az alkotásokból.
Íme egy rövid kivonat a 19. század végétől a 20. század második feléig jelentkező stílusirányzatokból. A világ ma még gyorsabban változik. Megtetszett valamelyik stílusirányzat? Nézz körbe a FessNeki eseménynaptárában!
tags: #korstilusok #wikipedia #homlokzet