Kotaji vizmu epitesenek kezdete és fejlődése Sopron környékén
A római Scarbantia területén téglából épített vízvezeték szolgáltatta a vizet, maradványait a múlt század végén a Bánfalvi úti Greilinger-féle kertben tárták fel először. A későbbi korokban, egészen a XIX. század végéig a soproni polgárok az Ikva egyik oldalán sekély, felszíni szennyeződéseknek kitett, ásott és falazott kutakból, az Ikván túli területen pedig mindössze 3 db mély, gyenge hozamú kútból nyerték a vizet. Állandósult a fertőzésveszély, komoly járványok alakultak ki.
Első lépésekben a város 1869-ben megbízást adott geológiai vizsgálatokra, melyek a lehetséges vízellátás megvalósítási feltételeit voltak hivatottak feltárni. A vizsgálat sikeresen zárult, de anyagi lehetőségek hiányában maradt a holtpont. A járványok ismétlődő halálos áldozatai mozdították ki a vízellátás ügyét a város deliberatív állapotából. A Közgyűlés 1885-ben határozatot hozott egy bécsi vállalatról próbafúrásokkal, amely a talajvízszint térképeire támaszkodva a somfalvi vízgyűjtő terület talajvizét javasolta a város vizellátása céljából.
A létesített próbafuratból lett a későbbi Bécsi úti Főtelep főgyűjtő kútja. A Közgyűlés 1889-ben pályázatot írt ki a vízmű megvalósítására; végül egy brünni-soproni közös ajánlat nyert 50 év koncessziót, de végül Flandorffer Ignác akadályozta meg ezt a kezdeményezést, és 1891-ben megalakult a Soproni Városi Vízvezeték Rt., amely átvette minden joggal és kötelezettséggel a koncessiót. 1892-ben befejeződött a vízmű építése, és 1892. szeptember 1-jén az ország harmadik vízműveként ünnepélyes megnyitásra került sor. 1905-ben a város megvette az Rt.-től a vízművet, ezzel felgyorsult a fejlesztés.
A II. világháborút követően 1947-ig tartó felújítások után a 1948-as tanácsi adminisztráció megalapította Soproni Víz- és Csatornamű Vállalatot, egyesítve a vízellátást és a csatornázást. A csatornázás is párhuzamosan fejlődött: egy teljesen újraalkotott általános csatornázási terv megalapozta a korszerű rendszert. az 1960-as évek végéig a szennyvízvezetékek közvetlenül a patakokba torkollottak, ezt a II. világháború utáni időszakban megkezdett fejlesztés már igyekezett felszámolni az 1971-ben átadott szennyvíztisztító telep révén, amely mechanikai tisztítást végzett. A csapadék- és szennyvízelvezető hálózat szétválasztása révén a csapadék a közvetlen élővizekbe, a szennyvíz pedig a tisztítótelepen nyert szennyvízcsatornába került.
1963-ban a soproni vállalat megyei társasággá szerveződött a környező települések víz- és szennyvízrendszereinek kezelésére és üzemeltetésére. 1998-tól a város Fürdőüzemeltető Kft.-je egyesítette a fürdővagyont a társaság működtetésével. 2004 és 2009 között az ISPA-program keretében megvalósult Sopron Régió Csatornázási és Szennyvíztisztítási Program fejlesztette a csatornahálózatot és a szennyvíztisztító telepeket. A belső városrész ásott kutakai gyakran szennyeződtek, s a geológiai adottságok miatt az Ikva túlsó partján élők kútjaihoz is vízhiány társult.
Az 1960-as évek végéig megkezdődött a somfalvi vízgyűjtő területéről gravitációs úton érkező víz összegyűjtése a Főtelep gyűjtőkútjába, onnan pedig gőzgéppel működő Worthington-szivattyúkkal juttatták a Bécsi dombon lévő tároló medencékbe. A fertődi és sopronkőhidai vízművek fejlesztése, a nyomásfokozó hálózat és a nyomásövezetek kiépítése után 1974-80 között elkészült a Csepeli vízbázis is, amely budapesti a legnagyobb tározó. A BKV korszerűsítésével és a kapacitások bővítésével összhangban a közüzemi díjak és a víz minősége is fontos témává váltak.
Európai uniós és nemzeti források felhasználásával a Sopron régióban az 1971-es ISPA- és a későbbi KEHOP-projektek révén folyamatos fejlesztések történtek, beleértve a Lövő, Sarród-Nyárliget és Nagylózs-Nagycenk térségek összekapcsolását és a törpe vízművek csatlakoztatását is. 2016-tól a Soproni Régió vízellátása tovább bővült új nyomásövezetek és felújított fővezetékek által, a határokon átívelő Aqua Burgenland-Sopron projekt keretében pedig határ menti vízellátó-rendszer továbbfejlesztése zajlott.
A fenti folyamatok során elengedhetetlen volt a vízbázisok védelme és a vízminőség folyamatos ellenőrzése: laboratóriumi vizsgálatokkal, akkreditált megfigyelésekkel és korszerű technológiákkal biztosították az ivóvíz biztonságát. A lakosság tájékoztatása és a vízigények kiegyensúlyozása érdekében központi feladat volt a tározók megfelelő szellőztetése és a víztér minőségének megőrzése, amelyet a Gellérthegyen és más telepek emelt gépházakban történő szellőztetéssel oldottak meg. A vízhálózat fejlesztésének gazdaságos és fenntartható üzemeltetése érdekében a közművek automatizálása és a diszpécserállomások kiépítése is megkezdődött.
Ma a ZALAVÍZ ZRT. és a Sopron régió víz- és csatornaműveinek összefogása jelenti a térség vízgazdálkodásának alappillérét: ivóvíztermelés, -kezelés, -elosztás, valamint a szennyvízelvezetés és -tisztítás magas színvonalon zajlik 162 községben minőségirányítási és környezetirányítási szabványok szerint. A komplex vízgazdálkodás részeként végzett munka biztosítja, hogy a jövőben is megbízhatóan szolgáltassák az ivóvizet és kezeljék a szennyvizet, miközben figyelembe veszik a környezetvédelmi standardokat és az energiahatékonyságot.
Fontos összefüggések és aktuális szempontok
Az ivóvíz- és szennyvíz-ellátás fejlesztése párhuzamosan alakítja a települések környezet- és közegészségügyi helyzetét. A föld alatti vízbázisok védelme és a vízszennyezések megelőzése érdekében a régió szereplői folyamatosan korszerűsítik a hálózatot és növelik a logisztikai hatékonyságot. Emellett a költségek és a fenntarthatóság kérdései e rendszerek működtetésének középpontjába kerültek, és a felhasználók tájékoztatása is kiemelt szerepet kapott, például a literenkénti költségek vizsgálatával és a vizet érintő tudatosság növelésével.
Kiemelt témák a nyilvánosság felé
- A víz édesvíz-forrásainak megőrzése és a tározók megfelelő szellőztetése a minőségbiztosítás kulcsa.
- A közművek hosszú távú fenntarthatósága és energiahatékonysága a modernizációk során.
- A határ menti együttműködések és közös vízellátási projektek fontossága.
- A lakosság vízfogyasztási szokásainak edukációja és a beruházások társadalmi támogatottsága.
Vízgazdálkodás: Mindenki számára alapvető feladat. | Shakeel Ahmed | TEDxVCE
tags: #kotaji #vizmu #epitesenek #kezdete