Téglafalak nedvesedése és szakszerű felújítása: A tökéletes vakolat titka
A nedvesség és a talajból érkező sók folyamatosan roncsolják a szerkezetet, a vakolatot, sókivirágzást, feltáskásodást, vakolatmállást okozva. A felszívódó vízben oldott sók a nedvesség párolgásának következtében a felületen kikristályosodnak és ezután akár a levegő páratartalmát megkötve, folyamatosan nedves, vizes falfelületet eredményeznek. Ez egészségtelenné, dohosssá teszi a helyiséget, végül lakhatatlanná is válhat. Nem elhanyagolható a nedves falak esetében tapasztalható hőszigetelési képesség romlása sem. A probléma nem oldható meg egyszerűen csak a sérült vakolat leverésével és hagyományos újravakolással, mivel ez nem szünteti meg a probléma igazi okát, a nedvesedést.
A probléma gyökere: Nedvesség és sók a falazatban
A nedves falak problémája összetett, és alapvető okainak megértése kulcsfontosságú a tartós megoldás szempontjából. A talajból felszívódó nedvesség magával hozza az oldott sókat is, amelyek folyamatosan károsítják a falazatot és a vakolatot. Ezek a sók kristályosodási folyamatok révén repedéseket, sóvirágzást és a vakolat mállását okozzák. A párolgás során a felületre kerülő sók higroszkopikusak, azaz képesek megkötni a levegő páratartalmát, így fenntartva a fal nedvességét. Ez a folyamatosan nedves állapot pedig ideális táptalajt teremt a penészgombák elszaporodásának, ami komoly egészségügyi kockázatot jelent, és kellemetlen, dohos szagot árasztva élhetetlenné teszi a helyiséget.
Ezen túlmenően, a nedves falak hőszigetelő képessége drasztikusan csökken. A víz magasabb hővezető képességgel rendelkezik, mint a száraz falazat, így a falakon keresztül jelentős hőveszteség keletkezik, ami megnöveli a fűtési költségeket és csökkenti az épület komfortját.
Miért nem elegendő a hagyományos javítás?
Gyakori tévhit, hogy a problémát csupán a sérült vakolat leverésével és egy új, hagyományos vakolat felhordásával meg lehet oldani. Azonban ez a megközelítés nem szünteti meg a nedvesedés kiváltó okát, így a probléma rövid időn belül újra jelentkezni fog. A sérült vakolat eltávolítása csupán tüneti kezelés, amely nem nyúl a gyökerekhez. A víz és a sók továbbra is bejutnak a falazatba, és újrakezdik pusztító munkájukat.
A komplex megoldás: Az épület adottságainak feltárása
A hatékony és tartós megoldás kulcsa a probléma összességében történő kezelésében rejlik. Nincs két egyforma épület, és nincs két egyforma nedvesedési probléma sem, ezért a megoldást sem lehet "egy kaptafára" húzni. Elengedhetetlen, hogy az épület adottságait, a problémák forrását messzemenően feltárják. Ez magában foglalhatja a talajvízszint vizsgálatát, a csapadékvíz elvezető rendszerének ellenőrzését, valamint a falazat szerkezetének és állapotának felmérését.
Csapadékelvezetés fontossága
Már az is nagymértékben csökkentheti a falazat, lábazat vízterhelését, ha a csapadékelvezetésre kellő figyelmet fordítanak. A jól működő ereszcsatornák, lefolyók és vízelvezető árkok segítenek abban, hogy a csapadékvíz ne tudjon felgyülemleni az épület körül, és ne szívódhasson fel a falazatba. A megfelelő csapadékvíz-elvezetés minimalizálja a nedvesség utánpótlását, ami önmagában is jelentős mértékben hozzájárulhat a falak szárazon tartásához.
Vízszintes gát beépítése: Az injektálás módszere
Amennyiben a falazatba felszívódó nedvesség ellen egy vízszintes gát kerül beépítésre, az hatékonyan megakadályozza a talajnedvesség további felfelé terjedését. Ennek egyik, és utólag talán legegyszerűbb, biztonsággal ajánlható módja a kapilláris felszívódás elleni injektálás Mapestop szilikon mikroemulzióval. Ez a technológia speciális anyagot juttat a falazatba, amely hidrofób (víztaszító) tulajdonságokkal rendelkezik. Ez a szer a fal pórusainak belsejében egy vízzáró réteget képez, megakadályozva a víz további felszívódását. Az injektálás akár gravitációsan is elvégezhető, de nagyobb falvastagság, nagyobb kiterjedésű felület esetén alacsony nyomáson, géppel érdemes a falazatba juttatni a maximális hatékonyság érdekében.
Izometál vízszigetelés készítése — fémlemezek besajtolása
A szárító vakolat szerepe a felújításban
Miután gondoskodtunk a nedvesség utánpótlásának megszüntetéséről, és akadályt képeztünk a felszívódás útjába Mapestop segítségével, úgy tényleg jöhet a szárító vakolat! De miért van ezek után szükség még a szárító vakolatra is?
A szárító-felújító vakolat elkészítése azért szükséges, hogy a szigetelések feletti zónából az addig felhalmozódott nedvesség távozását biztosítani tudjuk, és a falazatban jelen lévő sókat kikristályosodott formában tárolhassuk. A hagyományos vakolatok nem rendelkeznek ezzel a speciális képességgel, és nem képesek kezelni a falazatban felhalmozódott sókat.
A légpórusos javítóvakolat biztosítja a falfelületek kondenzáció-mentességét. A habarcs keverékben egyenletes eloszlású pórusrendszer alakul ki, mely a habarcs szilárd állapotában is minimum 40% pórustartalmat jelent. Ez a pórusrendszer alkalmas a falnedvesség elpárologtatására és a kikristályosodó sók befogadására. A sók a vakolat pórusain keresztül kristályosodnak ki, anélkül, hogy károsítanák magát a vakolatot vagy a falazatot.
Hidrofób hatóanyagtartalma segítségével növeli a kapilláris vízfelszívással szembeni ellenállását, csökkenti a vakolat vízfelvételét. Ez további védelmet nyújt a falazatnak a nedvességgel szemben. Makropórusos vakolatként a WTA minősítéssel rendelkező PoroMap termékünk biztosítja a felújítás hosszú élettartamát. A WTA (Wissenschaftlich-Technische Arbeitsgemeinschaft für Bauwerkserhaltung und Denkmalpflege) minősítés garanciát jelent a termék magas minőségére és tartósságára.
A falak "lélegzése": Tévhitek és valóság
Gyakran hallani a "lélegző falak" kifejezést, de fontos tisztázni, mit is jelent ez valójában az épületszerkezetek esetében. A "lélegzés" szó szerinti értelmezése, mint a levegő be- és kilélegzése, nem alkalmazható az épületekre. A falak nem lélegeznek abban az értelemben, ahogyan az élőlények teszik.
A téves elmélet szerint a falak átengedik a levegőt és a nedvességet, ami károsnak bizonyulhat. Valójában a megfelelően megépített épületek falain sem a levegő, sem a jelentős mennyiségű nedvesség nem képes átjutni. A nedvesség falakba vagy azokon való átjutása tulajdonképpen káros is. Jogszabály írja elő az épületszerkezetek olyan összetételét, hogy a vízgőz diffúziós áteresztése miatt abban ne jöhessen létre sérülés vagy egyéb káros hatás.
Dr. E. Raisch már 1928-ban megcáfolta a "lélegző falak" elméletét. Mérései azt mutatták, hogy egy masszívan bevakolt fal légmentesen záródik. Bár a diffúziós folyamatok révén kis mennyiségű nedvesség vándorolhat a falak pórusain keresztül, ezek a mennyiségek elenyészőek a lakóépületek által termelt teljes nedvességmennyiséghez képest. Egy fűtési időszak alatt egy átlagos lakásban keletkező, mintegy 2000 liter vízgőz formájában megjelenő víznek csupán körülbelül 2 százaléka szivárog át az épület burkolatán. Az összes többi nedvességet szellőztetéssel kell eltávolítani.
A lakás rendeltetésszerű használata során a lakók tevékenységei (légzés, mosakodás, főzés, takarítás, szobanövények, stb.) miatt nedvesség jut a beltéri levegőbe. Egy 3 fős család naponta akár 15 liter nedvességet is termelhet. Ezért a megfelelő szellőztetés elengedhetetlen az egészséges lakókörnyezet fenntartásához.
A "lélegző fal" kifejezés nem szakkifejezés, és gyakran marketing célokra használják. Hasonlóképpen, a "diffúziósan nyitott felépítés" is egy olyan szóhasználat, amelyet laikusok és szakmaiatlan "szakértők" használnak, hogy álcázzák tudásuk hiányát.
A diffúziós ellenállás és a páraáteresztő képesség fogalma
A vízgőz falakon keresztüli áthaladásának mértékét a diffúziós ellenállás, pontosabban a vízgőz áteresztésének diffúziós ellenállási együtthatója (μ) és a páraáteresztő képesség (Sd) írja le.
A μ (mü) egy dimenzió nélküli érték, amely azt jelzi, hogy egy adott anyag hányszor nagyobb ellenállást tanúsít a vízgőz áthaladásával szemben, mint a levegő. Minél magasabb a μ értéke, annál kevésbé áteresztő az anyag a vízgőz számára.
Az Sd érték (más néven páraáteresztési együttható, vízgőz áthaladásának együtthatója, diffúziós páraáteresztő képessége) az anyag diffúziós páraáteresztésének és vastagságának szorzata (Sd = μ * d). Ez az érték jelöli a lélegző réteg megfelelő vastagságát méterben.
- Páraáteresztő rétegek: Sd értéke kisebb, mint 0,15 m.
- Gőzkorlátok: Sd értéke 0,05-10 m között van.
- Gőzzárak: Sd értéke több, mint 10 m.
Az 1.000 m-nél nagyobb Sd-értékkel bíró rétegek, mint például az üveghab (μ=10 000 m), gyakorlatilag gőzzáróak.
Hőszigetelő anyagok és páraáteresztésük
A hőszigetelő anyagok jelentősen eltérnek egymástól a hővezető képességük és a páraáteresztésük tekintetében.
- Homlokzati polisztirol (EPS): Hővezető képessége 0,031 W/mK - 0,039 W/mK között van. Páraáteresztő képessége μ = 20 m - 45 m között mozog, ami viszonylag alacsony páraáteresztést jelent.
- Rostos hőszigetelők (üveg- és kőgyapot, cellulóz, stb.): Ezek teljesen gőzáteresztők (μ = 1 m).
- Üveghab: Rendkívül alacsony páraáteresztő képességgel bír (μ=10 000 m), gyakorlatilag gőzzáró.
Bár mindezek az anyagok alkalmasak homlokzatszigetelésre (az üveghab kivételével), a választott szigetelőanyag befolyásolja a fal szerkezetének páraáteresztő tulajdonságait.
A falazat rétegei és funkcióik
Minden építőanyag-réteg része a szerkezetnek, és befolyásolja annak működését. Az egyes rétegek különböző tulajdonságai határozzák meg az elkészült szerkezet tulajdonságait:
- Teherhordó réteg (pl. tégla): Meghatározza a szerkezet szilárdságát és stabilitását.
- Légzárás és párazárás: Ezek a tulajdonságok a belső vakolat szempontjából fontosak.
- Külső védőrétegek: Megvédik a szerkezetet hőterheléstől, nedvességtől és széltől. Ide tartoznak a kiegészítő kötőrétegek is.
A 43 cm vastag moduláris tömbökből készített vakolt fal diffúziós ellenállása 1,56 m. A definíció szerint egy ilyen fal párazárónak minősül.
Hőszigetelés hatása a fal szerkezetére
A hőszigetelés nélküli téglafal sok hőt veszít, ezért a hőszigetelést kívülre kell felhelyezni. A legtöbb épületnél a leggyakoribb és legmegfelelőbb hőszigetelő anyag a polisztirol (EPS).
Például, 15 cm grafitos EPS (λ = 0,031 W/mK) alkalmazásával a fal hőmérséklete 19,1°C-ra emelkedik, a fal hővezetése (U) 0,167 W/m²K-ra csökken, ami megfelel a vonatkozó jogszabályoknak. Ebben az esetben a diffúziós ellenállás 6,20 m-re nő, így a fal továbbra is gőzzárónak minősül.
Tehát, a választott hőszigetelő anyagtól függetlenül, a modern épületszerkezetek, különösen hőszigeteléssel ellátva, hajlamosak gőzzáróvá válni. Ezért a hőszigetelés és a megfelelő szellőztetés elengedhetetlen az egészséges és minőségi lakókörülmények megteremtéséhez.
tags: #legzaras #teglafal #vakolat