Nagy Imre szocializmus építésének új szakasza
A júliusi program1953-ra a nehézségek valamiféle tervezett megoldást követeltek, de a párt nem rendelkezett ezzel. A látogatás eredménye az lett, hogy leváltották a miniszterelnöki posztjáról Rákosit és helyére Nagy Imrét nevezték ki. A párt élén azonban megmaradt a régi vezetés. Nagy Imre paraszti származása, az 1945-ös földosztásnál betöltött szerepe miatt népszerű volt a tömegek szemében. Személyében a könnyűipart és a mezőgazdaságot legalábbis a nehéziparral egyenrangú partnerként kezelő gazdaságpolitikus került a kormány élére.
Amikor júliusban nyilvánosságra hozta a kormány a programját, mindenkit bizakodás töltött el. Megígérte a szocialista törvényesség helyreállítását, kiengedték a törvénytelenül bebörtönzött politikai foglyokat, feloszlatták az internálótáborokat. Az iparosítás visszafogását és a mezőgazdaság fejlesztését hirdette: megszüntették a beszolgáltatási rendszert és önkéntessé téttek a termelőszövetkezeti tagságot. Béremeléssel igyekeztek javítani a dolgozók életszínvonalán.
A program bukása, a visszarendeződés megindulása. A változások azonban éppen csak megindultak, amikor újra változott a szovjet politika, s 1954-ben ismét az erőltetett ipari fejlődés támogatói kerültek előtérbe. 1955-ben Nagy Imrét menesztették jobb oldali elhajlónak minősített politikája miatt, s mivel nem volt hajlandó "hibáit" beismerni, a pártból is kizárták. (Helyette az alig több mint harmincéves Hegedűs András lett a miniszterelnök, akinek egyik első ténykedése volt a szocialista országok katonai tömbjéhez, a Varsói Szerződéshez való csatlakozási dokumentum aláírása).
Megkezdődött a visszarendeződés, de már nem lehetett semmi olyan, mint volt korábban. Már volt követhető program és követhető személy, ez megkönnyítette a párton belüli reformellenzék szerveződését. Az SZKP XX. kongresszusa 1956 februárjában elítélte a személyi kultuszt és megbélyegezte Sztálin tevékenységét. A többi szocialista országban is le kellett vonni a megfelelő következtetéseket. Itthon is egyre többen és hangosabban követelték Rákosi menesztését, a leghangosabban az Írószövetség és a Petőfi Kör nevű értelmiségi vita klub tagjai, akik már hónapok óta szakmai viták során tisztázták a rendszer működési zavarait és igyekeztek megoldást találni a felmerült kérdésekre.
A szovjet vezetés hozzájárult a változtatáshoz, Rákosi helyett Gerő Ernő vette át a párt vezetését. Ez a döntés csalódást keltett, mert a személyi változás ugyan történt, de a politikai változásra Gerővel nem volt sok remény. Ezt a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak. Sztálin halála fordulatot jelentett Moszkvában. Ezt a magyar vezetés nagyon nehezen vette tudomásul, de végül kénytelenek voltak visszavonulni, és Nagy Imrét elfogadni miniszterelnöknek. Egyelőre, mert alig két év múlva Nagy Imrét ismét háttérbe szorították, jött a revizionizmus. Ez 1956 elejéig tartott, majd Rákosi már az országot is kénytelen volt elhagyni, de fordulat ekkor sem következett be, egészen 1956 októberéig.
A dolgozó parasztság és a gazdaságpolitikában megfogalmazott célok
A dolgozó parasztság helyzetének gyökeres megváltoztatása érdekében követeljük a jobbágyrendszerű beszolgáltatás és adózás megváltoztatását, a dézsma eltörlését. (A Hazafias Népfront Somogy megyei bizottsága elnöksége 16 pontjából a 8.)
Az 1953-56-os években az adózásra vonatkozó változások nem voltak túl markánsak, a megvalósuló gazdaságpolitikában kis, de azért nem lényegtelen szerepet játszottak. A gazdaságpolitikát viszont alapvetően meghatározták a moszkvai események és elvárások. Sztálin 1953. március 5-én meghalt, Moszkvában hatalmi harc kezdődött az utódlásért. Néhány hét alatt Malenkov és Hruscsov szerezte meg a legfőbb vezetői pozíciókat, a többi aspiránst háttérbe szorították, volt, akinek ez az életébe is került, mert a sztálini időszakban elkövetett törvénytelenségekért felelősségre vonták őket, és a kivégzés lett a sorsa. A legismertebb kivégzett Lavrentyij Berija volt. A magyar pártvezetést májusban Moszkvába hívták eligazításra. Rákosiék ezt formális gesztusnak tekintették, és semmilyen változásokat nem kezdeményeztek Magyarországon. Úgy gondolták, hogy a hatalmi harcokat követően Moszkva folytatja a sztálini utat.
A moszkvai vezetés elégedetlen volt a magyar helyzettel, ezért júniusban ismét magukhoz rendelték a magyar pártvezetőket. A hangnem durva volt, a magyar vezetők fejére olvasták a túlzott iparosítást, a hadsereg felduzzasztását, az erőszakos téeszesítéseket, az életszínvonal csökkenését, az ellátási zavarokat, a koncepciós pereket, az internálásokat és a párt felső vezetésének személyei körüli kultuszt. Megfogalmazták az elvárást, hogy Rákosi lépjen vissza, és Nagy Imre legyen az új miniszterelnök. Ezt követően Nagy Imrét a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Malenkov támogatta.
Fordulat a szocializmus építésében - Nagy Imre első miniszterelnöksége. Rákosiék hazaérkezését követően a Magyar Dolgozók Pártja KV-je határozatot hozott a változások szükségességéről, irányáról. A határozat négy fejezetet tartalmazott: hibák a párt és az ország irányításában; a hibák okai; az ország irányításában és a gazdaságpolitikában szükséges változtatások; a pártvezetésben szükséges változtatások. A határozat szerint a túlzott iparosításhoz kapcsolódó beruházások csökkentése, az erőszakos téeszesítés megszüntetése, a mezőgazdaság fejlesztése, a lakosság életszínvonalának növelése, az ellátás javítása, a törvénytelenségek felszámolása volt a legfontosabb cél.
A határozat utólagos értékelése szerint a mezőgazdaság társadalmasításának túlzott üteme hibás volt, mert Nagy Imre fellépett ez ellen a politika ellen, de a párt vezetése ezt opportunistának minősítette és rendszabályt alkalmazott vele szemben. A dokumentum több olyan relativizáló megfogalmazást tartalmazott, amely a felelősséget részben külső körülményekre hárította. A határozat említést tett arról is, hogy a kulákok elleni fellépést enyhíteni kellene, és meg kell szüntetni a kuláklistát. A beszolgáltatási rendszer stabilitását és a dolgozók jogainak védelmét hangsúlyozták.
Nagy Imre expozéja és a változások gyakorlati megvalósítása
A közvélemény Nagy Imre 1953. július 4-i expozéját a Szabad Nép július 5-i számában értesülhetett. Nagy Imre miniszterelnöki expozéja során a határozatban megfogalmazottakat elkezdte végrehajtani: eltörölték a kuláklistákat, három évre előre meghirdették a beszolgáltatási kötelezettséget, a felgyülemlett tartozásokat törölték, amnesztiát hirdettek a korábbi bírságokra és egyéb büntetésekre. Több nagyberuházást leállítottak, csökkentették a parasztság adóterheit, lehetővé tették a termelőszövetkezetekből való kilépést és a feloszlatásukat is. A tsz-ek taglétszáma 370 ezerről 230 ezernyre, földterülete 2,5 millió holdról 1,6 millió holdra csökkent. A lakosság életszínvonalának emelkedését emelték ki.
Nagy Imre menesztése, Rákosiék újbóli térnyerése. 1954 őszéig Moszkva támogatása sokat segített. Az MDP KV 1954 október 1-3-i ülésén már bírálta a kormányprogram végrehajtását, ennek fő felelőseként Nagy Imrét is. A mezőgazdaság fejlesztése lassabb volt a tervezettnél, az alapanyag termelés és az ipar sem volt képes teljesíteni a terveket. A lakosság életszínvonal-növekedésének forrása az elmaradt beruházások felélése volt. A Szovjetunióban Malenkov pozíciói gyengültek, majd 1955-ben felmentették miniszterelnöki megbízatása alól.
Nagy Imrét 1955. december 3-án a pártból is kizárták, beszéd- és cikkgyűjteményét betiltották. Megnövelték a beszolgáltatások kötelezettségeit, ismét elkezdődtek a kuláküldözések, a termelőszövetkezeti tagosításokat szigorították, és burkolt áremeléseket hajtottak végre. A földek és adózás terén megfogalmazott előírások szigorítása a gazdasági nyomásokat fokozták. A reformintézkedéseket megállították, és a gazdasági növekedés helyett a szigorú kontroll érvényesült.
tags: #nagy #imre #szocializmus #epitesenek #uj #szakaszat