Vakolas nyers téglafalakra: részletes útmutató lépésről lépésre

A kivitelezés és a javítás során nagyon fontos a befejezés pillanata. Ne feledje, hogy gyakorlatilag bárki önállóan vakolhat téglafalat, ebben az esetben a tapasztalat és a speciális készségek nem szükségesek. Ha a munkát helyesen végzi, az eredmény sok éven át, és nem merül fel probléma. Az első probléma, amelyet a befejezők szembesülnek - a megfelelő vakolat kiválasztása. Nemcsak attól függ, hogy a falak milyen simaak lesznek. Az anyag védi a felületet a nedvességtől, dekoratív funkciót biztosít, emellett segít javítani a hang- és hőszigetelést.

A vakolat alkalmazási területétől függően több típusra osztható: normál; különleges; dekoratív. A sima gipszet általában olyan helyiségekben használják, ahol további befejezésre kerül sor. Használható festék vagy tapéta alapjaként. Különlegesen tökéletesen védi a nedvességet, elősegíti a hang- és hőszigetelés javítását. A minőségi munkához nagyon fontos a helyes választás. Homokból és speciális kötőanyagból, leggyakrabban cementből, gipszből vagy agyagból áll.

A következő fontos pont az eszközök kiválasztása. Ne feledje, hogy a szükséges elemek hiánya megzavarhatja a munkafolyamatot, és nem teszi lehetővé a kívánt eredmény elérését. A munka előrehaladásának felgyorsítása érdekében célszerű egy gipszpisztoly használata. Kiváló munkát végez a kompozíció falon történő permetezésével. Ebben az esetben az eredmény jobb. Amikor vakolást végez, téglafal használható cement és gipsz habarcsként. Ezek bizonyos paraméterekben különböznek.

A gipszet kis mennyiségben kell keverni, mivel a beállítási ideje meglehetősen rövid. A cement hosszabb ideig tart, ezért ajánlatos nagyobb mennyiségben elkészíteni. A végső szárítási idő attól függ - ha a gipsz esetén ez a folyamat akár egy hétig tart, a cementkeverék csak egy hónap múlva kiszárad. A felületi vakolásnak két módja van, amelyeket a jelzőfények jelenléte jellemez. Ebben az esetben a megoldás mindkét esetben egyformán készül.

Ez a következőképpen történik. Az első lépés a homok szitálása, a szemét eltávolítása. Ezután hozzáadjuk a cementet körülbelül 3:1 arányban, és alaposan összekeverjük a sima konzisztenciával. Ezután a víz folyik. A keveréket folyamatosan keverjük. Ha az arányokat nem tartják be, a fogantyú romolhat. Annak érdekében, hogy a megoldás plaszticitása nagyobb legyen, hozzáadhat latexet, PVA-diszperziót vagy lágyítószert. Ajánlatos a keveréket a következő 1,5 órában használni.

Fontos lépés az előkészítő munka. Számos elemet tartalmaz, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Először ellenőrizni kell az eszközök elérhetőségét. Ezt követi a felszíni előkészítés. A falakat gondosan meg kell vizsgálni. A laza tégla, ha van, cement vagy hab segítségével van rögzítve. A repedések és a forgácsok elmosódnak, a deformált területek eltávolításra kerülnek. Ha ez nem történik meg, a vakolt felület elég gyorsan összeomlik. A Plumb segít a hibák és a felületi szabálytalanságok azonosításában. A varratokat megtisztítják, a szennyeződést és a port eltávolítják. A felület többi részét is megtisztítják, majd alaposan kell alapozni. Ez az alapozó segíti az anyagok jobb kötését. A következő pont a világítótornyok telepítése.

1. A felső sarokban történő indításhoz csavarokat kell felszerelni, amelyek egy pár centiméterrel a felület fölé nyúlnak. Vízvezetékeket helyeznek, csavarokat a zsinórok mögé kell rögzíteni. Ezután a kábelköteget kihúzzuk, amely vízszintesen egyenletes vonalakat képez, és ezek alatt a jelzőfények között a távolság 2 méter. A rögzítési pontokat 20 cm távolságra kell elhelyezni.
2. A téglafal helyes vakolása egyszerű, csak szigorúan kövesse a technológiát. A kezdőknek gyakran van kérdése, hogy töröljék-e a jelzőt. A szakértők pozitívan válaszolnak, elmagyarázva, hogy e tétel végrehajtása a jövőben a problémák tömegéből mentésre kerül.
3. Ne feledje, hogy az utcán és a szobában a vakolásnak saját árnyalatai vannak. Ha a munkát nem belül, hanem a szobán kívül végezzük, az előkészítő szakaszt nem szabad elhanyagolni.
4. Ha a ház régi, és már elvégezték az épület külső javítását, először a szennyeződéstől és a portól kell megszabadulnia. Mindenesetre meg kell nedvesítenie a homlokzatot, amelyet hagyományos öntözőkannával vagy szórópisztollyal lehet előállítani. Ezenkívül a felületet alapozni kell.Használhat egy speciális rácsot. A rögzítés a munka megkezdése előtt történik, és a keveréket felfelé alkalmazzák.

Az oldatot vékony rétegben kell alkalmazni. Ha néhány trükköt csinálsz, a zsugorodási repedések kisebbek lesznek. Az első réteg szükséges a pórusok feltöltéséhez és tartósabb tapadáshoz. A második csak száraz felületen kerül alkalmazásra, így jobban tapad és jobban megtartja. A felső réteghez való nagyobb tapadás érdekében a felületet fémkefével kell kefélni. Az összes manipuláció után hegesztett. Ehhez reszelőre van szükség, amelyet az óramutató járásával ellentétes irányba kell mozgatni.

Ha a javítást a lakásban végzik, a munkát az alábbiak szerint kell elvégezni. A világítótornyokat szilárdan rögzíteni kell a nedvesített felületre. A megoldás elsősorban a falak repedéseit és szabálytalanságait tölti ki. Amint az első réteg megszáradt, a vakolat fő része kerül alkalmazásra, amelynek vastagsága a jelzőfények szintjétől függ. A keveréket az alulról felfelé irányítjuk, eltávolítjuk a felesleges anyagot. Ne alkalmazza a keveréket túl vastagra, így elrepedhet. Miután a bevonat kicsit kiszáradt, a gerendákat el kell távolítani és a varratokat gondosan meg kell javítani. Ezután a habarcs. Vakolás tégla falak - a folyamat nem túl bonyolult, de megköveteli azonban a gondoskodást és a megfelelő végrehajtást.

Meg tudod csinálni a munkát magad, de az alapszabályok megsértése azt eredményezheti, hogy egy idő múlva a gipsz megreped, és összeomlik, megváltoztatnia kell a szoba vagy az épület homlokzatát. E probléma elkerülése érdekében a szakemberek a munka technikájának leírása mellett ajánlásokat is adnak, amelyekre összpontosítva a munkaidő csökkentését, a jó eredmény elérését és a felület élettartamának meghosszabbítását. Tekintsük a főbbeket. Meg kell jegyezni, hogy a külső díszítéshez használt anyagok köre igen széles. Van egy dekoratív tégla, iparvágány, kerámia és még sok más. A vakolat az egyik fő hely. A szokatlan design és az új technológiák kedvelői, mint a „kéreg bogár” elnevezésű dekoratív vakolat. Ha a téglafal vakolás magas páratartalmú helyiségekben történik, a szakértők javasolják a mész hozzáadását a keverékhez. Ez az opció megfelelő lenne az épületek pincéjében végzett munka során. A plaszticitás növeléséhez kis mennyiségű folyékony szappant adhat. Ne feledje, hogy a vakolást nem szabad 7 °C alatti hőmérsékleten végezni.

Ha a cementhabarcsot nem lehet használni, a szakértők javasolják a vakolat keverék elkészítését. Azokban az esetekben, amikor a falat szigeteléssel kell feldolgozni, azonban lehetetlen speciális anyagokat alkalmazni, a habzás hozzáadása megmenti a helyzetet. A készenlét teszteléséhez tesztelje a keveréket. Ehhez 2-3 centiméteres pontozott vastagságot tett ki, és szilárdan ragaszkodnia kell a felülethez. Ne feledje, hogy ha az épületet nemrég építették, akkor meg kell tartani az időt a zsugorodáshoz. Bármely monolit-tégla ház alá tartozik ez a folyamat. Ha vastag bevonatra van szükség, válasszon egy megerősítő hálót.

A ház nyers falait kétféle módon varázsolhatjuk sima fallá: belső vakolatot húzunk fel rá vagy a falat gipsz építőlapokkal burkoljuk. Mindkét technika közös jellemzője, hogy az iparosoknak fizetendő bér sokszorosan meghaladja az anyag­költségeket. Ezért ebben az eset­ben különösen látványos a saját munkánkkal elérhető megtakarítás. Bizonyos, hogy a belső vakolat fel­húzása nem tartozik a barkácsolók kedvelt területei közé. Mégsem lenne értelme, hogy ettől vissza­riadva a vakolómunkát szakember­nek engedjük át. Az a legjobb, ha a munkához segítő­társsal együtt látunk hozzá és egyet­len nekibuzdulással az összes falat bevakoljuk.

Pórusbeton falakra egyébként is csak hártyavékony simítóvakolatot kell felhordani. A nagyon egyenetlen és kevésbé te­herbíró alapú falfelületekhez gipsz építőlapokat válasszuk. Azok az ezermesterek, akiknek még sohasem volt dolguk belső vakolattal, első szárnypróbálga­tásaikhoz válasszanak néhány „gyakorlófalat”. Erre nagyon alkalmasak az alárendelt tárolóhelyiség vagy a pincében a kazánház falai. A problémamentes munkavég­zésnek és a felületek tartósan jó minőségének az az előfelté­tele, hogy a vakolat, az alap és helyiség majdani belső klímája összhangban legyen egymással.

Már a vásárláskor olvassuk ezért el a minden habarcsos-zsákra rányomtatott alkalmazási útmutatót. A közönséges gipszvakolatot többek között könnyűbeton, tégla és normál beton anyagú falakon alapozás nélkül alkalmazhatjuk. Nedves helyiségekben (mosókonyha, fürdőszoba, konyha) mészcement vakolatot használjunk. Pórusbeton falakhoz speciális pórusbeton-vakolatokat hoznak forgalomba, ezeket 5-8 mm vastagon kell felhúzni. A pórusbeton falak felülete különösen sima, ezért ezekhez úgynevezett vékonyvakolatokat is kifejlesztettek, amelyeket akár 3 mm vastagon is elég felhor­dani. Ezzel a vakolattal nemcsak időt takaríthatunk meg, hanem a bérko­ltségeket is nullára csökkenthetjük: ha valamikor, akkor most igazán egy átlagos képességű barkácsoló is bátran vállalkozhat a belső vakolás elvégzésére. A pórusbeton rendszerekhez forgalmaznak gipszes belső téri vékonyvákolatot. Nedves helyiségekhez cementbázisú vékonyvakolatok kaphatók.

Ezután számoljuk ki a szükséges anyagmennyiséget. A teljes bevakolandó falfelületet (például 215 m2-t) osszuk el a vakolatzsák „kiadósságával” (például 10 m2-rel). Ebben az esetben tehát az egész házhoz 22 zsák vakolatra lenne szükség. A belső vakolatot (raklapokon!) rögtön a vakolandó helyiségekben tároljuk. Lássunk hozzá az alap előkészítéséhez. Keféljük le a falfelületeket, a laza részeket távolítsuk el. Fontos, hogy az alap száraz, zsír- és fagymentes legyen. A más anyagokra (redőnyszekrények, forgácslapok és hasonlók) való átmenetet sűrű szövésű textilbe­téttel vagy üvegszövet hálóval erősítsük meg: a betét legalább 10-10 cm-nyire fedje le a csatlakozó felületeket. A ta­passzal kitöltött nagyobb üregekre is tegyünk textilbetétes erősítést. Nagy gondosságot igénylő feladat a szele­rési hézagok lezárása. Az áramlási zajok csökkentésére a vízvezetékeket szigetelőhéjakkal bur­koljuk, a szennyvízvezetékek csöveit filccel tekerjük be. A még ezután is fenn­maradó üregeket habarccsal vagy vakolatanyaggal töltjük ki. A hézagot szerelőhabbal töltjük ki. Gondoskodjunk arról, hogy a később idekerülő vakolat legalább 1 cm vastag legyen. A falak sarkain a vakolatba helyezhető védőprofilok adják a pontos éleket. A profilokat először szegekkel erősítsük fel, vízmértékkel állítsuk be pontos helyzetüket, majd végleges helyzetüket néhány vakolatcsomóval rögzítsük. A szegeket vakolás előtt vegyük ki.

Végre kezdhetjük az igazi munkát: segítőtársunk a vödörben megkeveri a vakolatot. A vakolatot a simítóval húzzuk fel. Elősimítás. 1. Elősimítás. 2. lépés: a felületet vízszintesen húzzuk le. Így az utolsó egyenetlenségek is eltűnnek. Tapasztalt barkácsolók a profilokat közvetlenül a vakolatcsomókba belenyomva is fel tudják rakni. A simító massza elegyengetése és elsimítása közben azonban a profil helyzetét már ne változtassuk.

Ha acél ajtótokokat szándékozunk alkalmazni, akkor azokat most kell a helyükre tenni úgy, hogy pontosan a vakolat felületével egy síkba kerüljenek. Ha a fal felülete nem sík vagy egyéb ok miatt van szükség arra, hogy a vakolatot 1 cm-nél vastagabb rétegben hordjuk fel, akkor távtartó profilokat kell használnunk, amelyeket 2 m-enként függőlegesen helyezünk el a fal felületén. Az ezermesterek a vakolatot általában kézzel hordják fel. Ha egyedül dolgozunk, az anyagot könnyen emelhető vödörben keverjük meg, az adagot dol­gozzuk fel, és csak azután keverjünk újat.

Második rész: a végrehajtás részletei. Mártsuk vízbe a szivacsos simítólapot, és finoman dörzsöljük le a fa! Utolsó, 10. Fontos, hogy csak tiszta vizet és tiszta edényt használjunk. A keveréshez keverőfeltéttel ellátott, nagy teljesít­ményű fúrógépet használjunk. A készítés módja: először a vizet öntsük bele a keverőedénybe, azután kisebb adagokban keverjük hozzá a vakolatot, és kis fordulatszámmal keverjük csomómentes masszává. Fontos, hogy vakolás közben a mennyezettől a padló felé haladva dol­gozunk. A friss vakolatot a simítóval, alulról felfelé (azaz mindig a kész felület felé), egyetlen kézmozdulattal húzzuk fel, majd azonnal egyenletesen elosztjuk és elősimítjuk. Ezután simítóléccel lehúzzuk a felületet, mégpedig először függőlegesen, azután vízszintesen. A vastagabb vakolatrétegeket a táv­tartó profilokon vezetett simítóléccel húzzuk le.

A vakolat a belső hőmérséklettől és a vastagságtól függően egy-két óra alatt annyira megköt, hogy a falfelületet nedves szivacsos simítólappal vagy nemezes simítódeszkával erőteljesen át lehet dörzsölni. Ezzel kiegyenlítjük a kisebb egyenetlenségeket. Szárazon próbáljuk be a kőlapot. Óvatosan toljuk be az ablakpárkányt. Végül spatulyával kitöltjük a belső vakolat felé még meglévő hézagokat. Kő ablakpárkányainkat úgy rendeljük meg, hogy jobbra és balra, 2-2 cm-nyire benyúljanak a vakolt bélésfalba. Előrefelé legalább 5 cm-rel (fűtőtestek fölött még többel) álljanak ki a falból. Figyelem! Ezután tisztítsuk meg és nedvesítsük be a fogadófelületet, majd próbakép­pen tegyük be az ablakpárkányt. Vegyük le megint a kőlapot, és a felületre hordjunk fel habarcsot. Alulról nedvesítsük be a párkányt, a habarcson óvatosan toljuk előre egészen az ablakoig, és enyhén rázogatva állítsuk be végleges helyzetébe (közben vízmértékkel ellenőrizzük). A felesleges habarcsot töröljük le.

Megjegyzés: Mésszel, vagy ész nélkül? A belső vakolat nem különösebben összetett anyag. A vakolatot saját maga is kikeverheti. Az építőanyag kereskedésekben pedig előre kikevert, beltéri felhordásra alkalmas zsákos vakolatokat is tud vásárolni. Érdemes még arra is figyelemmel lenni, hogy a vakoláskor a világos részről a sötétebb felé haladva vakolja a falakat. A belső vakolásnál ügyeljen arra, hogy kellően száraz legyen a fal a vakolás előtt. Az első feladat a falfelület portalanítása, és az esetleges málló részek eltávolítása a falról. A portól megtisztított téglafelületre kerül fel a fröcskölőanyag. Ez egy hígabb habarcs, amely az alapozásra használt vakolat jobb tapadását segíti a falon.

Ennek az a legfőbb előnye, hogy a vakolat a fal egyenletes nedvességtartalma miatt egyenletesen fog majd kötni a falhoz. Családi házak vakolásakor szinte mindig kézzel, kőműves serpenyővel hordják fel a felfröcskölt falra az alapozó vakolatot. Akár gyárilag előkevert, akár saját bekeverésű vakolatot használ, oda kell figyelni a vakolat egyenletes elkeverésére. A vakolatot serpenyővel csapja fel a falra, és a lehúzáskor mindig alulról felfelé haladva húzza le a vakolatot a felhordás után. Az egyenletesen sima belső falak vakolására általában 10-15 mm vastag alapozó vakolat felvitele elég az egyenletes vakolat kialakításához. Ha mégis ennél vastagabb vakolatra lenne szükség, akkor azt két munkafolyamatban kell felhordani a falra. Az első réteg felhordása és lesimítása után nem kell megvárni a fal teljes száradását, hanem néhány órás száradás után már lehet is felvinni a másik réteget. Ez azért fontos, hogy a két vakolatréteg együtt dolgozva húzzon, illetve kössön meg a száradáskor. A legtöbbször azonban a fal egyenletes magasságú, és nem szükséges két rétegben felvinni az alapvakolatot.

tags: #vakolas #nyers #teglafalra

Népszerű bejegyzések:

• Csővezetékek szigetelése falhoronyban
• Hodfarkú cserepek: ősi technika újkori alkalmazása a tetőfedésben
• Schneider Electric és Legrand redőnykapcsolók
• BARTÓK Kft gipszkarton és szárazépítés: tapasztalatok és megoldások
• István úti fejlesztések