Szilikon alapú impregnáló folyadékok: Az épületek láthatatlan védőpajzsa
A modern építészetben az épületek hosszú távú épségének és esztétikai megjelenésének megőrzése kiemelt fontosságú. Az építőanyagok folyamatosan ki vannak téve a környezeti hatásoknak, különösen a csapadékvíznek, amely jelentős károkat okozhat. E problémák kezelésére fejlesztették ki a vízszigetelő impregnáló folyadékokat, amelyek láthatatlan, de rendkívül hatékony védelmet nyújtanak. Ezek a speciális készítmények, mint például a Szilikofób W190, nem csupán a nedvesség behatolását akadályozzák meg, hanem számos további előnnyel is járnak, hozzájárulva az épületek tartósságához és esztétikai megőrzéséhez.
Az impregnáló folyadékok működési elve és előnyei
A vízszigetelő impregnáló folyadékok, különösen a szilikon alapúak, egyedi módon fejtik ki hatásukat. A Szilikofób W190 például a felületre juttatva igen vékony, de összefüggő, 2-5 mikron vastagságú víztaszító bevonatot képez a hajszálcsövek belső falain, a hajszálrepedésekben és az építőanyagszemcsék felületén. Ez a mikroszkopikus réteg megakadályozza a víz bejutását az építőanyag szerkezetébe, miközben számos kulcsfontosságú épületfizikai jellemzőt változatlanul hagy.
Az egyik legfontosabb előny, hogy a felület eredeti megjelenése, így például a vakolatréteg lég- és vízpára áteresztő képessége nem változik. Ez azt jelenti, hogy a páradiffúziós folyamat hátrányosan nem befolyásolja, azaz a falak "lélegezni" tudnak, megakadályozva a nedvesség felgyülemlését a szerkezetben. Az optimalizált hatóanyagtartalom gondoskodik arról, hogy az építőanyag pórusai és kapillárisai ne tömődjenek el. Ezáltal a falba került víz az impregnálás ellenére is könnyen eltávozhat, ami különösen fontos a szerkezetek kiszáradása szempontjából.
Ezen túlmenően, az impregnáló folyadékok jelentősen csökkentik az alap vízfelvételét. Ez különösen a nagy porozitású vakolatrétegek esetében növeli a fagyállóságot, minimalizálva a légköri tényezők hatására bekövetkező korróziós károsodást. Az impregnált felületek öntisztító jelleget is kapnak, mivel a csapadékvíz mintegy végig öblíti a felületet, így a hidrofób felületen a szennyeződés kevésbé tapad meg. Az igen vékony filmréteg időjárásállósága rendkívül jó, és a napsugárzás roncsoló hatására gyakorlatilag nem érzékeny. A tartósságát legalább 5 évig megőrzi, még kültéri igénybevétel mellett is.
Alkalmazási területek és anyagok
A Szilikofób W-190 gyakorlatilag valamennyi nedvszívó ásványi anyag hidrofobizálására alkalmas. Ide tartoznak többek között:
- Vakolatok: Különösen csapadékvíz közvetlen hatásának kitett homlokzatokon.
- Beton: Betonépítmények, járdák, falak időjárás elleni védelmére.
- Műkő és mészkő: Ezen anyagok porózus szerkezete hajlamos a nedvesség és a szennyeződés felszívására.
- Klinker tégla: A téglaburkolatok víztaszítóvá tételére.
- Azbesztcement: Azbesztcement lapok és építőelemek időjárás elleni védelmére.
- Belső falszerkezetek: A nedvesedés megelőzésére beltéri alkalmazásokban is.
- Mész vagy mészcement festék: A festett felületek tartósságának növelésére.
Fontos megjegyezni, hogy a hidrofobizált réteg víznyomásnak nem áll ellen, ezért vízszigetelések pótlására nem alkalmas. Azaz, nem helyettesíti a mélyebb rétegű, vízzáró szigeteléseket, hanem azok kiegészítőjeként, a felületi nedvesség elleni védelemként funkcionál.
Előkészületek és próba
Mielőtt bármilyen felület kezelését elvégeznénk, elengedhetetlen a megfelelő előkészítés. Az impregnálás elvégzése előtt erősen ajánlott a kezelendő felület egy részén próbafelhordást végezni. Ezen a mintafelületen, amely kb. 2-3 m2 nagyságú, az egész felületre meghatározható az impregnálószer-szükséglet, valamint ellenőrizhető a kívánt hatás.
Alulról nedvesedő falazatok kezelése egyszerűen
A felhordás során a környező felületeket is védeni kell. Az ablakokat és az ajtókat célszerű fóliával letakarni, mivel az impregnálóanyag az ablaküvegre kerülhet, ami megnehezíti az ablak tisztítását. Az ablakok fakereteire került szilikon a későbbi lakkozás során zavaró hatást válthat ki.
Időjárási feltételek és felhordási technikák
Az impregnálás eredményességét nagyban befolyásolják az időjárási körülmények. Az impregnálást követően a felületet legalább 5-6 órán át csapadékvíz nem érheti. Ideális esetben száraz, mérsékelten meleg időben történik a felhordás.
Az impregnálás leggyakoribb és legajánlottabb módja a szórás. Ahhoz, hogy az impregnálóréteg egyenletes és telített legyen, a szórást úgynevezett airless berendezéssel vagy normál kerti permetezővel ajánlott végezni. Fontos, hogy a berendezés tömítései és csövei oldószerállóak legyenek. A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha a felhordást a lehető legkisebb szórónyomással és nagy cseppképződéssel végezzük. A felületre annyit kell felszórni, hogy az impregnálóanyag egy 30-40 cm széles sávban lefolyjon, ekkor vezethetjük a szórófejet lassan tovább. Azáltal, hogy az impregnáló oldat az építőanyaggal hosszabb ideig érintkezik, jó impregnálási mélységet érhetünk el.
Az északi homlokzatokon, ahol a nedvességtartalom jellemzően magasabb, célszerű az impregnálást még egyszer megismételni. A második réteg felhordása akkor végezhető, amikor az első már nem fénylik, azaz kellően felszáradt.
Lehetséges az impregnálóanyag felhordása ecsettel vagy hengerrel is, azonban ez a munkamód költségesebb és a tapasztalat szerint több hibát eredményezhet (túl kevés vagy egyenetlen felhordás) mint a szórás.
A munka megszakítása speciális figyelmet igényelhet. Mivel az impregnált felület elég gyorsan szárad, a frissen kezelt felület a még nem impregnálttól esetleg nem, vagy nem megfelelő biztonsággal különböztethető meg. Egyes esetekben, nagyon tömör, nem szívó építőanyagoknál, mint például mozaik homlokzatoknál, ahol a fugák miatt kell impregnálni, vagy mosott betonnál, márványnál stb., a megkülönböztetés nehézkesebb lehet.
Konkrét felületek kezelése
Vakolt homlokzatok
Amennyiben a homlokzat erősen szennyezett, előzőleg tisztítani kell. A homlokzat az impregnálás előtt mészfestéssel javítható. A szilikon impregnálással a mészfestés élettartama jelentősen megnövelhető. 0,3 mm-nél szélesebb repedéseket azonban előzetesen ki kell javítani. A vakolatban lévő hajszálrepedések a kezelés során hidrofobizálódnak, előzetes megszüntetésük szükségtelen. A Szilikofób W-190 felhasználás kétszeri felhordás esetén kb. 0,5-0,8 liter/m2.
Beton homlokzatok
A betonfelületek impregnálását általában az teszi szükségessé, hogy az időjárás hatására ezek a felületek erősen szennyeződnek. A legtöbb esetben a betonfelület impregnálását ezért célszerű összekötni például felületjavítással és tisztítással. Meleg vízzel vagy gőzsugárral tisztítva eltávolítható a porlerakódás és néha az olajos foltok is. Makacs olajszennyeződésnél és mészkirakódásnál jó eredmény érhető el a beton savazásával. Mindkét tisztítási eljárás esetén a homlokzat kiszáradása után kell a szilikon impregnálást elvégezni. Az impregnáló anyagszükséglet: 0,3-0,45 l/m2. Amennyiben a homlokzat festésére is sor kerül, az impregnálást a festék felhordása előtt kell elvégezni.
Azbesztcement
Azbesztcement esetében is ajánlott szilikon impregnálás alkalmazása az időjárás okozta káros hatások ellen. Mivel az anyag kevéssé szívóképes, az impregnálóanyag szükséglet csak 0,1-0,25 l/m2.
Gázbeton homlokzatok
Ez az építőanyag rendkívül nedvszívó. Ahhoz, hogy a gázbeton megőrizze jó hőszigetelő képességét, elengedhetetlen a nedvesség elleni védelem. Az impregnálóanyag szükséglet 0,8-1,2 l/m2.
Terméskő homlokzatok
A terméskövek védelme eső ellen egyrészt azért szükséges, hogy védjük a szennyeződéstől és a mohásodástól, másrészt, hogy védjük az agresszív esővíz okozta bomlástól. Sok esetben műemlékeinken a terméskövek mállása már olyan előrehaladott, hogy az impregnálás előtt kovasavészter bázisú anyaggal kőszilárdítás szükséges. Tisztítás után, amelyhez meleg vizes vagy gőzsugártisztítást ajánlunk, ill. esetleg kőszilárdítás után Szilikofób W-190 impregnálást kell végezni. Az impregnálóanyag szükséglet a kő szívóképességétől függően 0,15-1 l/m2 között van.
Téglafal homlokzatok
A Szilikofób W-190 jelentős alkalmazási területe a natúr téglafal homlokzatok védelme, ahol a habarcsfugák igen sok nedvességet tudnak felszívni. Itt megjelennek az átnedvesedések, sókivirágzások. Mivel a legtöbb esetben a fugákban repedések is találhatók, szükséges a fugahálózat átvizsgálása és kijavítása is. Impregnálás előtt a sókivirágzásokat vegyi (savas) vagy mechanikus úton el kell távolítani. A sóval töltött kapillárisok és pórusok nem tudják felszívni az impregnáló anyagot és így nem lesznek víztaszítók. A fal szívóképességétől függően kétszeri, telítést biztosító felhordáshoz kb. 0,4-0,8 l/m2 impregnáló anyag szükséges.
Vízszigetelés - áttekintés és az impregnálás helye
A vízszigetelés elengedhetetlen része minden olyan épületnek, amely kapcsolatba léphet a vízzel vagy nedvességgel. Ha a helyes módon alkalmazzák, az épületek védelmet élveznek a víz okozta káros hatásoktól. A vízszigetelés problémái lehetnek nagyon egyszerűek vagy szinte lehetetlen megoldásúak. Az egyszerűségből adódó problémák általában a tető vízszigetelésével vagy az alapozás révén fordulnak elő, míg a komplex problémák a vizes vagy nedves helyiségekre vonatkoznak, mint például a fürdőszobára és a medencére.
A vízszigeteléseknek egy bizonyos osztályzás szerint két fajtája van: a pozitív és a negatív szigetelés. A pozitív vízszigetelés azok az anyagok és technikák, amelyek arra szolgálnak, hogy a folyadék a szerkezet külső oldalán maradjon. Egy jó példa erre a tetőszigetelés, az erkélyek vagy a teraszok vízszigetelése. Ezzel szemben a negatív vízszigetelés a víz azon képességére vonatkozik, hogy felfelé mozog, amikor a talajvíztől vagy a felszín alatti víztől kapillárisokon keresztül jut el az épületszerkezetbe.
A vízszigetelés anyagai és technikái sokfélék. A cementalapú anyagok, mint például a csempe alatti kent szigetelések és a tömegbeton, ideálisak a fürdőszobák és a medencék szerkezeti elemeihez. A poliuretánok és a polimerrel módosított beton is hasonló célt szolgál. A műanyaggal módosított bitumenes anyagok elterjedtek a tetők, a teraszok és az erkélyek vízszigetelésére. Összességében, a vízszigetelés megfelelő alkalmazása alapvető az épületek hosszú távú védelme érdekében.
A vízszigetelés olyan eljárás, amelynek során javítják vagy biztosítják, hogy egy épület, építmény vagy csomópont vízzáró legyen. A vízszigetelés célja az épületek és a szerkezetek védelme a bejutó vízzel szemben. Az épületen belüli vízszigetelés általában az alap, tető, falak, nyílászárók és a vízellátó rendszerek biztosításával történik. Az alapszigetelés az épület alapjának belső vagy külső oldalán található. Az épület belső felén a nem szigetelt alap és talaj közé egy vízszigetelő réteget építenek be. Ezek a rétegek olyan anyagokból készülnek, amelyeket a talajvíz vagy talajnedvesség nem tud áthatolni, így megakadályozzák a nedvesedést a szerkezetekben. A külső szigetelést lehet vakolat, fólia, vízzáró habarcs vagy más anyagok alkalmazásával is megoldani. A tető vízszigetelése az épület legkényesebb pontja lehet. Az épületek tetői az időjárás viszontagságainak kitett helyzetben vannak, így fontos a teljes vízhatlan szigetelés. Az épületek falainak szigetelése szintén fontos lépés a vízszigetelésben.
Ebben a kontextusban a vízszigetelő impregnáló folyadékok, mint a Szilikofób W190, egy kiegészítő, de annál fontosabb szerepet töltenek be. Nem helyettesítik a mélyebb rétegű vízszigeteléseket, de jelentősen növelik a felületek ellenállását a nedvességgel szemben, megakadályozzák a sókivirágzást, a fagy okozta károsodást, és hozzájárulnak az épületek esztétikai megőrzéséhez. A megfelelő anyagok és technikák kiválasztása, valamint a szakértői tanácsadás elengedhetetlen az épületek hosszú távú védelme érdekében.
tags: #vizszigetelo #impregnalo #folyadek