A Savaria Római Vízvezetéke és a Nyugat-Dunántúl Értékei: Egy Kerékpártúra a Történelmen Át
Az egykori Savaria, a mai Szombathely, már a római korban is kiemelkedő fontosságú település volt, melynek virágzása szorosan összefonódott a hatékony vízellátás biztosításával. A rómaiak, mint arról a rendelkezésre álló információk is tanúskodnak, nagy gondot fordítottak erre a létfontosságú közműre. A Kőszegi-hegység mélyén találták meg a megfelelő minőségű forrásokat, és az Alpok domborzati viszonyait kihasználva, gravitáció segítségével építettek földalatti vezetéket a víz eljuttatására a városba. Ez a lenyűgöző mérnöki alkotás, amely mintegy 20-26 kilométer hosszan húzódott, a mai Bozsokról indult, érintve Rohoncot, Bucsu, Dozmat, Torony és Sé településeket, mielőtt megérkezett volna Savariába. A Rohonc környékén és Bucsu határában még ma is láthatóak az ókori csatorna kisebb, boltozattal fedett maradványai, melyek tanúskodnak a rómaiak leleményességéről és építészeti tudásáról.
Ezen történelmi nyomvonal mentén ma egy kellemes kerékpártúra kínál lehetőséget a múlt felfedezésére az osztrák-magyar határtérségben, szombathelyi kiindulási és érkezési ponttal. A túra kétféle hosszúságban választható, így mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt.
A Vízvezetéktől az Kalandparkig: Több Szálon Futó Történetek
A rövidebb, 42,5 kilométeres túra Bozsokról indulva vezet vissza Szombathelyre. Ez az útvonal nagyrészt kerékpárúton halad Toronyig, majd kisforgalmú, aszfaltozott utakon folytatódik, mindössze minimális szintkülönbséggel. Emiatt kifejezetten ajánlott gyermekes családoknak és kezdő kerékpárosoknak is, hiszen a terepviszonyok ideálisak a családok számára. Kivételt képez a Bucsu és Rohonc közötti kavicsozott útszakasz, amely egy kis kalandot csempész az útvonalba.
A hosszabb, 48 kilométeres változat Kőszegszerdahelyen át, a Gyöngyös-patak vonalát követve érkezik meg Szombathely központjába. Bozsokig ez a túra is megegyezik a rövidebb változattal, onnan azonban aszfaltozott közúton, majd az Alpokalja hangulatos településeinek utcáin halad tovább, még több érdekességet kínálva az utazóknak.
Útközben, Szombathely és Kőszeg között félúton, Gyöngyösfaluban található a Holdfény Liget, az Alpokalja kalandparkja. Ez a 14 hektáros terület Nyugat-Dunántúl legnagyobb kalandparkjaként várja a látogatókat. Különlegessége a felnőtteknek szánt, akár 350 méter hosszú, 1-16 méter magasságban elhelyezkedő erdei drótkötélpályája, mely három nehézségi fokra oszlik, és az ország egyik leghosszabb pályája. A kisebbek számára pedig a katica, a póni és a zebra pályák kínálnak szórakozást, mindegyik 10-10 akadállyal. A park főépülete egyben infópontként is működik, ahol a látogatók tájékozódhatnak a park szolgáltatásairól és a környék nevezetességeiről.
A kalandpark területén található a Szent Ilona kápolna is, melyet a park tulajdonosának apai nagyanyjáról neveztek el. Az asszony, aki egy kis Vas megyei faluban, mélyszegénységben tíz gyermeket nevelt fel, emlékére állíttatta a család a kápolnát. A kápolna különlegessége, hogy mentes minden modern civilizációs eszköztől, nincsen benne sem víz, sem áram. Teljesen fából készült, és egy kifejezetten erre az alkalomra készített harang is található benne, melyet minden látogató szabadon megkondíthat.
A park „indián rezervátuma” egyedi szálláslehetőséget kínál igazi indián sátrakban, azaz "Tipik"-ben. Ezek a sátrak jellemzően legfeljebb hat személyesek, és a rezervátum területén kiszolgáló épületek (vizesblokk), konyha és tűzrakó helyek is rendelkezésre állnak. A kempingként működő szálláshelyen összesen 18 darab hat személyes tipi, egy 3 személyes és egy közösségi óriás tipi található. A sátrakban ágykereveteken lehet aludni, melyeken szivacsos, huzatolt matracok találhatók, a szállásadó pedig friss lepedőt biztosít. A park területén 7 sütőhely és 4 katlan is használható külön díj ellenében, melyekhez padok, asztalok, hulladékgyűjtő, vízvételi lehetőség és napernyő is tartozik.
A Kalapos-kövektől a Szentkútig: Természeti és Vallási Értékek
A kerékpártúra során, Bozsok község közelében, a Kőszegi-hegység legvadregényesebb részén találhatók a Kalapos-kövek. Ezek a zöldpala kőzet felszínén található sziklaalakzatok különleges formáikkal örvendeztetik meg a túrázókat. A zöldpalát, melynek kialakulása a földtörténeti középkorra tehető, a vulkáni tevékenység és az azt követő metamorfózis hozta létre az Alpok felgyűrődésével párhuzamosan. A kövek felszíni alakzatai a puhább, könnyebben málló meszes részek és a keményebb, időjárásnak jobban ellenálló kőzetek (a "kalapok") eltérő eróziójának köszönhetőek. A környéken több apró barlang is felfedezhető, melyekhez helyi legendák fűződnek, például óriások kitört fogairól vagy az ördög lakta barlangról szóló történetek.
A túraútvonal mentén, Gencsapátiban található a Szentkút, melynek története egészen 1756-ig nyúlik vissza, amikor gróf Batthyány József egyházlátogatása során jegyzőkönyvezte a bővizű forrást egy domb oldalában. Török Mihály és László Katalin hálából kápolnát építtettek a forrás fölé, miután világtalan gyermekük szemei a forrás vizétől megnyíltak. A kápolnát a Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelték fel, és hamarosan egy három keresztfából álló Kálvária is épült mellé. Később, 1906-ban, 14 kisebb stációs kápolna épült Jézus szenvedésének jeleneteit ábrázoló szoborcsoportokkal, majd 1936-ban egy lourdes-i barlang is épült a Szentkútnál. A Szentkút búcsúkor, valamint ősszel hálaadó misékkel és ifjúsági keresztúttal is várja a híveket.
A Történelem Nyomában: Kastélyok, Obszervatóriumok és Római Emlékek
A Gencsapáti közelében található Ördögkő egy római kori oszlop maradványa, melynek eredeti helye ismeretlen. A helyi hagyomány szerint az ördögök harcából maradt itt, vagy az ördög feje horpadt be, amikor dühében a sziklába verte magát. Az "ördögkő" kifejezés gyakran mesterséges és természetes sziklaalakzatokra is utal, melyekhez a helyi hiedelem szerint ördögök köthetők, vagy pogány kultuszhelyekhez tartozhattak.
A túra során érinthetjük a Rohonc melletti kastélyt is, melyet egykor vizesárok, felvonóhíd és erős várfal övezett. A kastély épülete, mely a Kőszegi Tájvédelmi Körzet területén fekszik, különleges építészeti értéket képvisel. Folyosóján kiállítás látható az utolsó tulajdonos, Dr. Verebi Végh Gyula életéről.
A Herényben található kastély ad otthont Európa egyetlen tematikus csillagászati szakgyűjteményének. A századforduló tudományos műhelyének eszközeit és eredményeit mutatja be, a Herényi Asztrofizikai Obszervatórium kutatásainak eredményeitől kezdve Gothard Jenő műszereiig. A kastély kupolatornyát maga Gothard Jenő tervezte.
A római kori Savaria vízvezetékének emlékeit is felfedezhetjük a túra során. A vízvezeték, melynek kiindulópontja a Kőszegi-hegységhez tartozó bozsoki völgy volt, 35-40 liter/sec vízmennyiséget tudott szállítani. A vezeték maradványai több településen is előkerültek, mint például Bozsokon, Rohoncon, Bucsun, Toronyban és Sé faluban. A vízvezeték építése magas szintű szaktudást igényelt, Vitruvius római építészmérnök művei is erről tanúskodnak. A vezetékek pontos kitűzéséhez mérőműszerekre, mint a chorobates és a dioptra, volt szükség. A vízvezeték megépítését a városi tanács tehetős tagjai és az uralkodók finanszírozták, így ez a luxusnak számító berendezés közművé, mindenki számára elérhetővé vált. A vezeték kivitelezése során figyelembe kellett venni a tisztíthatóságot és a javíthatóságot is, ezért vízházakat építettek, az aquaeductus végpontján pedig elosztótartály volt.
A savariai vízvezeték, mely a 16. század óta ismert, a domboktól föld feletti vezetéken jutott a városba, ahol a víz eljutott a középületekbe, a fürdőbe, a közutakhoz és a lakóházakba is. A feltárt savariai épületeknél talált csatornalefolyók arra utalnak, hogy vezetékes víz állt rendelkezésre. A város utcáit pillérsorok tetején kiképzett vezetékek szegélyezték, emeletnyi magasságban. A város lakosságszámából és a vízhozam-számításokból arra lehet következtetni, hogy a megismert vízvezeték mellett más vezetékeknek is létezniük kellett. Az ókori belváros központjából szennyvízcsatornák is ismertek, melyek jól megépített, boltozott csatornák voltak.
A város utcáinak kialakítása is figyelemre méltó. A Borostyánkő út külvárosban 12 méter, a déli városkapun belül 6,6 méter széles volt, míg a városi utcák átlagos szélessége 5-6 méter volt. A lakótömböket keskeny mellékutcák, sikátorok osztották meg. Az úttestet kavicsos alapozásra lerakott bazaltlapok alkották, melyeket lapos bazaltkövek szegélyeztek. A házak utcára néző falsíkjait gyakran árkádok kísérték, az utcákat pedig díszkutak szegélyezték. A városban római mérföldkövek is előkerültek, melyek a birodalom fővárosa környékén viszonylag gyakoriak, de Itálián kívül csak két esetben fordulnak elő.
A Bozsoki Kolostorrom és a Szent Márton Nyomdokai
Bozsok község fő útján, a Rákóczi utcán haladva, a Szent Anna-templom mögött, a patak túlsó partján találhatók egy 15-16. századi kolostor romjai. A szájhagyomány szerint itt egykor szerzetesek éltek, egyesek a pálosokhoz, mások a premontrei prépostsághoz kötik, bár írásos forrás nem támasztja alá a kolostor létezését. Feltételezés szerint az építmény a területet birtokló Sibrik család lakótornya is lehetett. Napjainkra csak a kőfal északnyugati sarka maradt meg, ablakainak keskeny nyílásai ágyúlőrészként szolgálhattak. A romok létezéséről sokáig csak a helyiek tudtak, egy magánterületen lévő bozótos zárta el a szemek elől egészen 2016-ig, amíg a Castanea Egészséges Középkorúakért Egyesület munkájának köszönhetően rendbe hozták a környezetet és hozzáférhetővé tették a romokat.
Szombathelyen a Szent Márton templom is kiemelkedő jelentőségű. A legenda szerint a templom helyén már a rómaiak idején is keresztény kultuszhely állt, és a templom északi oldalkápolnája Szent Márton szülőháza fölé épült. A középkorban a templom volt a város plébánia-temploma, majd a domonkosok birtokába került. A rendház földszintjén található a Szent Márton Látogatóközpont, melynek kiállításai Szent Márton tiszteletét, a néphagyományban betöltött szerepét, valamint ábrázolásait mutatják be a Nyugat-Dunántúlon. A templom előtti Szent Márton kutat már 1360-ban oklevél említi.
A római vízvezetékek mérnöki tudománya (2 percben)
A Nyugat-Dunántúl gazdag történelmi és természeti öröksége számos lehetőséget kínál a felfedezésre. A római vízvezeték nyomvonalát követő kerékpártúra, a kalandparkok, a vadregényes sziklaalakzatok, a szent helyek, a kastélyok és a csillagászati múzeumok mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a régió felejthetetlen élményt nyújtson az idelátogatóknak. A rómaiak öröksége, a vízvezetékrendszer, nem csupán egy mérnöki csoda, hanem a múltunk szerves része, melynek felfedezése betekintést enged az akkori életmódba és technológiai fejlettségbe. A mai kor embere számára ez a vidék egyszerre kínál aktív kikapcsolódást, kulturális élményeket és természeti szépségeket, összekötve a múltat a jelennel.
tags: #vizvezetek #szombathelyen #dozmat