A Fuji: Japán szent hegye, szimbóluma és misztikus otthona
A Fuji Japán szent hegye és egyben a hatalmas és csodálatos ország szimbóluma is. A hihetetlen, természet alkotta "erődítményhez" számtalan legenda kapcsolódik, és természetesen vallási jelentéssel is bír. A háromezer-hétszázhetvenhat méter magas hegy nevét állítólag a tűzistennőről kapta, ám sokan gondolják úgy, hogy elnevezésének ez csupán az egyik lehetséges magyarázatta. Attól függően, hogy a számunkra különös és bonyolult írásjelbe, mit is szeretnénk belemagyarázni, máris több verzióval találjuk szembe magunkat. Az egyik ilyen magyarázat szerint a Fuji (Japánban: Fuji-san) páratlant, míg a másik szerint vég nélkülit jelent; és akkor még nem is beszéltünk a harcosokban bővelkedő jelentés lehetséges eredetéről. A külső szemlélő számára mindegyik elfogadható, hiszen míg az első kettő a szent hegyet dicséri, a harmadik a történelmi múltra utal. Ugyanakkor a név igen sok misztikát is rejt, mivel magába foglalja a tökéletességet, azt, amire a legtöbb ember egy egész életen át törekszik.
A Fuji geológiai és mitológiai születése
A hegy születése szintén egy misztikus történethez kapcsolódik. Eszerint évezredekkel ezelőtt az erdők és a hegyek japán istenei szerettek volna közelebb kerülni az emberhez, sőt, azt sem bánták volna, ha valamilyen módon bekapcsolódhatnak a munkájukba, a hétköznapjaik részeseivé válhatnának, és figyelhetnék ténykedéseiket. Hogy tervük valóra váljon, egyetlen éjszaka alatt kiásták a legnagyobb japán tó, a Bivako helyét, és az így összegyűlt földből létrehozták, a tótól mintegy kétszáz kilométerre fekvő, Fujit. Elhatározták, hogy nem csupán megalkotnak egy hegyet, hanem "építményük" magába foglalja majd a tökéletes szépséget.
A Fuji valójában megannyi vulkánkitörés eredményeként született és három, egymás fölé magasodó vulkán az, ami látványként a szemünk elé tárul. A Fuji-hegy kialakulásában a vulkáni tevékenység négy különálló szakaszát azonosították. Az első szakasz, Szen-komitake, egy andezit-magból áll, amelyet nemrég tártak fel a hegy mélyében. Utána következett a Komitake Fudzsi, egy bazalt-réteg, amelyről feltételezik a tudósok, hogy több százezer évvel ezelőtt jött létre. Körülbelül 100 000 évvel ezelőtt alakult ki a "Régi Fudzsi", a Komitake Fudzsi tetején. Az "Új Fudzsi" kora kb. 10 000 évre tehető. Kr.e. kétszáznyolcvankettőben keletkezhetett, minden bizonnyal földrengések eredményeként. A kráter csúcsán lévő csipkés perem nyolc csúcsra tagolódik, ami azért is érdekes, mert a japán kultúrában a nyolcas számnak különleges jelentése van. A nyolcas a teljesség és a szerencse száma is egyben.
A Fuji mint vallási és spirituális szimbólum
A tűzistennő azonban nem csak a Fuji keletkezésénél volt jelen, azóta többször is hallatta hangját. A vulkanikus eredetű hegy legutoljára ezerhétszázhétben tört ki, amikor is Tokió utcáit vastagon belepte a hamu, de a mai napig aktív vulkánnak számít. Még kétezer-hatban fenyegette az a veszély a hegy lábánál élőket, hogy a vulkán esetleg ismét működésbe lép. A műszerek igen magas szeizmikus mozgást érzékeltek, és a hegy gyomrában megbúvó láva is forrón hömpölygött a mélyben. A katasztrófa azonban elmaradt.
A Fuji nem csak a nevében hordoz misztikumot, az egész világon az emberek a hegyet szinte szentként tisztelik, sokan pedig arról is meg vannak győződve, hogy lelke van, él, és életben tart dolgokat. Mivel ősidők óta szent hegyként tartják számon, a nők évszázadokig - a Meiji korszakig: 1868-1912 - meg sem közelíthették, az pedig szóba sem jöhetett, hogy a tetejéről megcsodálják a naplementét. Ennek egyik oka, hogy úgy gondolták, a hegy lábánál kizárólag szamurájok edzhetnek, egyedül ők vehetik fel a harcot a közeli erdőkben lakozó szellemekkel, manókkal és démonokkal, akik jégbarlangokban, illetve sziklákba vájt hasadékokban laknak. Feladatuk nem más, mint megvédeni a szent Fuji tisztaságát, távol tartani tőle a kíváncsiskodókat. Talán nem árt megemlíteni, hogy a Meiji-korban számolták fel a szamurájok osztályát, így érthető, miért vált szabaddá és látogathatóvá a hegy a nők számára is.
A Fudzsi-hegy nem csupán Japán legmagasabb pontja. A maga 3776 méteres magasságával évszázadok óta a japán kultúra egyik legerősebb szellemi jelképe: az állandóság, a tisztaság és a belső erő megtestesítője. Az egyik legismertebb legenda szerint a Fuji-hegyet a japán teremtő istenpár, Izanagi és Izanami formálta. A mítosz szerint Izanagi az alvilágba szállt, hogy visszahozza elvesztett feleségét, Izanamit. Izanagi fájdalmában egy hegy tetejére kapaszkodott, és ott, szerelme emlékére, egy hatalmas vulkánt hozott létre - ebből született meg a Fuji-hegy. Egy másik, népiesebb legenda a Fuji keletkezését egy egyszerű favágó, Visu történetén keresztül meséli el. Amikor Visu kilépett kunyhójából, egy addig nem létező hegy tornyosult eléjük. A favágó Fuji-yamának, azaz „soha el nem haló hegynek” nevezte el, a környező föld pedig termékennyé vált. Érdekesség, hogy míg a Fuji geológiai kialakulása i.e. 8500 körül kezdődött, a Visu-legendában szereplő dátum i.e. 286-ra tehető.
A Fuji megmászása: zarándoklat és kaland
A legenda szerint a Fujit elsőként egy szerzetes mászta meg (hatszázhatvanhatban), azzal a céllal, hogy ráleljen az élet értelmére, elérje a megvilágosodás állapotát. A hegyre ma már többféle útvonalon fel lehet jutni, az egyes utakat pedig tíz állomásra, illetve stációra osztották. Az útvonalak közül a szerzetesek általában a nehezebbet választják, mondván: ki kell érdemelni azt, ha valaki a szent Fuji-san tetejéről szeretne letekinteni a világra. Az első öt állomásig kövezett út vezet, és ide ma már a turistabuszok is elviszik a látogatókat. Az ötödik állomástól a terep egyre nehezebb, igaz, ettől függetlenül a Fujira való feljutás nem igényel sem hegymászó múltat, sem különösebb felszerelést, leszámítva az esőkabátot és egy strapabíró bakancsot. A legtöbben Tokióból indulva a legkevésbé meredek Kawaguchiko - Yoshida-guchi útvonal mellett teszik le a voksukat.
Évente megközelítőleg hatszázezren indulnak a Fuji meghódítására, általában július és augusztus hónapokban. A japán hívők számára szinte kötelező a zarándoklat, ezért van az, hogy az ország távolabbi pontjáról érkezők között gyakran előfordul időskorú is. A hegyre felfelé is, lefelé is négy különböző útvonal alakult ki. Az egyes utak tíz állomásra oszlanak, melyek között a távolság nem egyenlő. Az első ötig kövezett út vezet; az út nehezebb része az ötödik állomás után következik, de legtöbben csak itt kapcsolódnak be a mászásba. Ez a tengerszint felett 2400 méter körül van (maga a hegy 3776 méter magas). A hegymászás legkedveltebb időszaka július 1. és augusztus 31. között van. A szezonon kívül nem ajánlatos megkezdeni a hegymászást, több okból: alacsony hőmérséklet, rendkívül erős szél, mentési szolgálat hiánya. A mászás nem igényel sem hegymászó felszerelést, sem előzetes tapasztalatot. Nagymamától az unokáig sokan megteszik ezt a - japánok számára - szent zarándoklatot a Fudzsi csúcsáig, azonban a csúcs eléréséhez jó állóképesség és lábbeli szükséges. Könnyű esőkabátra nagy valószínűséggel szükség lesz a gyakran szitáló eső miatt, továbbá ivóvízre és kalapra. A csúcs, illetve a kráter körül van egy kb. Mintegy 16 menedékház található a Kavaguciko útvonalon ebben a magasságban (illetve fölötte), amik csak a WC lehetőséget biztosítják, az alváshoz lapos matracot adnak. Némely menedékházban akár 500-an is elférnek egyszerre, ennek ellenére előzetes helyfoglalás szükséges, ha itt akarjuk tölteni az éjszakát. Az utóbbi néhány évtizedben (az 1980-as évek óta) kialakult egy rövidített zarándoklat is. Ennek során az ötödik állomáshoz este érkeznek, majd az éjszaka folyamán másszák meg a hegyet (ehhez saját lámpa is szükséges). A napfelkelte megtekintése után a mászók megkezdik a leereszkedést. A Fudzsi megmászása egyedülálló élmény. Évente kb. 600 000 ember mássza meg a Fudzsi-hegyet, ennek 30%-a külföldi.
Tokyo Prepares for Mount Fuji eruption crisis
Aokigahara: a halál és az élet erdeje
A hegy lábánál található Aokigahara régóta a halál erdeje, völgye is. Volt idő, amikor a család úgy szabadult meg az idős, beteges hozzátartozótól, aki dolgozni már nem tudott, de plusz éhes szájat jelentett, hogy kikísérték a sűrű erdőbe, és egészen egyszerűen magára hagyták. A szokás az indiánoknál és más természeti népektől ered. A "szertartás" előtt a kiválasztott személyt általában megitatták valamilyen bódító szerrel, igazából nem sokat fogott föl a körülötte lévő dolgokból. Miután kivitték az erdőbe, rétegesen betakargatták, majd otthagyták. Szerencsés esetben az idős szervezet reggelre lassan kihűlt, de az is előfordult, hogy valaki a medvék martalékává vált. Ebből táplálkozik a monda is, mely szerint az erődben a mai napig kísértenek a magukra hagyott emberek szellemei.
Aokigahara ma is vonzza az ismeretlen és halál után vágyókat. Sajnos a San Francisco-ban található Golden Gate után ide jönnek leginkább az öngyilkosjelöltek. Senki nem beszél szívesen a hegy lábánál történt öngyilkosságokról, melyeknek száma, a regisztrált eseteket nézve, mára elérte az ötszázat. A legtöbb esetben semmi előjele nem volt a történteknek, legalábbis a család és a barátok beszámolói alapján ez derült ki, így a részleteket általában homály fedi. Az erdőt, úgy tartják, háromféle ember keresi fel: a helyiek, a turisták és az öngyilkosság gondolatával foglalkozók. A turisták számára kijelölt útvonal van, elsősorban annak érdekében, nehogy eltévedjenek. Ezeket sok helyen szalagkorlát határolja, aki ezeket átlépi, az csakis és kizárólag saját felelősségére teheti meg. Gyarló az ember, és ez itt is megmutatkozik: sokan szó szerint hullavadászatra indulnak, sőt, abban reménykednek, hogy rátalálnak valaki otthagyott személyes tárgyaira, amit pénzzé tehetnek. Nem csoda, sok esetben találtak már sátrakban éhen halt személyt, magára hagyott autót. Vannak, akik a meditálást, böjtölést viszik túlzásba, és így lépnek át a túlvilágra.
A helyiek, ha csak egy mód van rá, elkerülik az erdőt. Narisawa, Ashidawa és Kamikushiki lakói azonban ezt sem tehetik meg. Az itt élő emberek felelnek ugyanis azért, hogy megkeressék a holttesteket és azonosítsák azokat. Az azonosításra váró testeknek ma már külön épületet emeltek. A friss holtesteket az erdészházba viszik, ahol egy külön szobát alakítottak ki erre a célra. A szobában két ágy van, egy a halott számára, egy pedig az őr számára. A japán hiedelem szerint, ha egy testet egyedül hagyunk, akkor yuurei - azaz szellem - lesz belőle, ami majd megpróbálja a testet egy olyan helyre mozgatni, ahol társasága lehet. Társasága pedig egyedül az erdőben lehet, ahol várja őt a többi halott szelleme.
Aokigaharahoz azonban más legenda is kapcsolódik. A Fák Tengere állítólag bármire képes rávenni az erdőben sétáló embert. Nemcsak arra, hogy öngyilkos legyen, hanem arra is, hogy ráleljen a számára kijelölt útra, az igaz szerelemre… A turisták minden bizonnyal az utóbbi miatt mennek szívesen az erdőbe sétálni.
A Fuji környéke és a japán történelem
A hegy sziklái állítólag nagy mennyiségű vasat tartalmaznak, ezért az iránytűk némelyike nem működik, vagy "elbizonytalanodik". A vasérc által gerjesztett mágneses mező azonban állítólag túl gyenge mindenhez - legalábbis a vizsgálatok ezt támasztották alá. A japán önvédelmi erők és az amerikai hadsereg rendszeresen tartanak katonai gyakorlatokat az erdőben, és közben ellenőrizték, hogy az iránytűk rendesen működnek. A vasérc által gerjesztett mágneses mező túl gyenge, sem hogy zavarná az iránytű vagy az elektronikus berendezések működését. Az erdőben talált barlangok sziklából és jégből vannak, még akkor is, ha a felszínen nyár van. A legenda szerint az erdőt szörnyek, szellemek és manók lakják.
A Fuji-hegy Japán legikonikusabb szimbóluma, amely évente több millió látogatót vonz, akik arról álmodoznak, hogy láthassák a szent hegy tökéletes vulkanikus sziluettjét. Mégis számtalan utazó csalódottan, frusztráltan és becsapva hagyja el a Fuji-hegyi túráját, amikor a rossz tervezés, az időjárási kihívások és az irreális elvárások ezt a bakancslistás élményt költséges időpocsékolássá változtatják. A Fuji-hegy évente csak körülbelül 80 napon látható tisztán, a nyári hónapokban a legalacsonyabb a láthatósági arány a páratartalom, a felhők és a légköri viszonyok miatt, amelyek gyakran még egyébként kellemes időjárás esetén is elrejtik a hegyet. Sok kiábrándító Fuji-hegyi túra a rossz időzítési döntésekből fakad, amelyek az optimális megfigyelési körülményekkel szemben a túraszervező kényelmét helyezik előtérbe.
A Fuji-hegy túlmutat a puszta földrajzi nevezetesség státuszán, és megtestesíti Japán spirituális lényegét, művészi ihletét és kulturális identitását. A tengerszint felett 3,776 méterrel magasodó Fuji-hegy szinte tökéletes vulkáni kúpja a harmóniát, a szépséget és a természeti erőt testesíti meg, amely évezredek óta rabul ejti a megfigyelőket. Az UNESCO Világörökségi elismerése elismeri a Fudzsi-hegy kulturális jelentőségét a természeti szépségén túl, magában foglalva a hegy szerepét a japán vallásban, művészetben és nemzeti identitásban. Sok külföldi látogató számára a Fuji-hegy megtekintése egy igazi japán élményt jelent, amely igazolja kulturális utazásukat, és kézzelfogható kapcsolatot teremt azokkal az ikonikus képekkel, amelyeket egész életükben csodáltak.
A Fuji-hegy környékén öt tó helyezkedik el: Kavagucsi-tó, Jamanaka-tó, Szai-tó, Motoszu-tó és Sodzsi-tó. A hegy közvetlen közelében számos meleg vizű forrás található, ami legalább annyi turistát vonz, mint maga a Fuji.
A japán történelem során a Fuji mindig is központi szerepet játszott. Japán első lakói feltehetően vadászattal és élelemgyűjtögetéssel foglalkoztak. Ők a meglévő, úgynevezett földhidakon Koreából nyugat felé, míg Szibériából észak felé vándoroltak, de az etnikai sokszínűséghez a Palinéziából származó vándorok is hozzá járultak. Kr.e. 300-ban a napimádó Yamato király uralta az egész országot, aki számára az egyesítés csupán gyerekjáték volt. A hatodik század közepén már a Kínából útjára indult buddhizmussal ismerkedtek az emberek, és rövid időn belül állami vallássá vált. Természetesen az eredeti vallás, vagyis a sintoizmus és a buddhizmus hívei között folyamatos volt a rivalizálás, igaz, ezt azért elhalványította az a tény, hogy a sinto istenségeket a buddhizmus kinyilatkoztatásának tartják. A kilencedik században egyfajta hanyatlásnak lehetünk a tanúi: Ainu császár győzedelme után mindenki számára fontosabb volt a szórakozás, illetve, hogy művelődjenek, és kevesebb idő jutott a kormányzásra. A császári udvar legjelentősebb posztjait a korrupt Fujiwara család birtokolta. A tartományokból így lassan kiemelkedett egy újabb győzedelmes osztály, mégpedig a szamurájok. A Taira klán kihasználva a fennálló helyzetet megdöntötte a Fujiwara családot, majd őket a Minamoto család követte 1185-ben. A shogun rang bevezetése után kettős uralom volt. Minamoto Yuritomo Kamakuraban, míg a császár Kyotoban uralkodott. Ez a feudális uralom olyan hosszú periódusának kezdetét jelentette, melyekben az egymást követő szamuráj családok voltak az uralkodók, amíg 1868-ban helyre nem állt a császári hatalom. A feudális évszázadokat öt nagyobb korszakra lehet felosztani. A keresztény évszázad - 1543-1640 - alatt Japán egy újabb vallással ismerkedett. A japánok először tolerálták a kereszténység gyors terjedését, majd igen erőszakosan tiltották, mert a betolakodó vallást szó szerint fenyegetésnek tartották. Ezt követően olyan korszak vette kezdetét, amelynek hatása napjainkban is érződik: az uralkodók iránti megkérdőjelezhetetlen engedelmesség és hűség minden Japánban élő ember számára természetes dolog.
é. sz. 35° 21′ 29″, k. h. 138° 43′ 51″35.358056°N 138.730833°EKoordináták: é. sz. 35° 21′ 29″, k. h.