Gerendai Károly és a Sziget-Fesztivál jövője: üzleti modellek, területhasználat és a város kapcsolata

Gerendai Károlyt aligha kell bemutatnunk. A Sziget Fesztivál egyik alapítójaként ismertté vált vállalkozó különböző projektjei több mint három évtizede formálják a főváros és talán az ország ízlését is, legyen szó gasztronómiáról vagy kultúráról.

We Love Budapest: 2011-ben indult el az oldalunk, a We Love Budapest, nem sokkal egy nagy gazdasági válság után. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

Gerendai Károly: Meglepő, de a 2008-as válság a mi üzletmenetünkre nem volt akkora hatással, mint amennyire a teljes gazdaságot érintette. A fesztivál műfaj világszerte felívelőben volt, a 2000-es években kifejezetten erős ágazatnak számított, ezért a válság is kevésbé hatott rá. A vendéglátás területén már mi is érzékeltük a problémát, ám mivel itt is egy Magyarországon viszonylag friss műfajjal, a fine dininggal kísérleteztünk, kevésbé hatott ránk.

Gerendai Károly: Egyetlen éttermet, a Costest üzemeltettük, amivel már az első években komoly szakmai elismeréseket zsebeltünk be, ezek hatására nőtt a kereslet a Costes által kínált minőség iránt, ami kompenzálta, hogy a vendéglátásban csökkent a fizetőképes kereslet.

We Love Budapest: 2011-ben vettétek át a Gourmet Fesztivált, a Costes egy évvel korábban kapta meg a Michelin-csillagot, ezt követően érezhetően több teret szerzett idehaza a csúcsgasztronómia.

G. K.: Bár határozottan változott, van még hova fejlődni. Sokaknál még mindig a mennyiségi szempont az elsődleges, de szerencsére érzékelhető egy elmozdulás a minőség irányába. A 2000-es évek közepén jelentek meg az első olyan hazai éttermek, melyek a kompromisszummentességről szóltak.

Ezek közül a Costes szerezte meg az első komoly nemzetközi elismerést a Michelin által, ami bebizonyította a magyar szakmának, hogy itthon is lehet világszínvonalú teljesítményt nyújtani. Szerencsére ezzel párhuzamosan divatba jött a gasztronómia: tematikus magazinok, tévéműsorok, blogok indultak, ami hozzájárult az emberek edukációjához. Ennek hatása nemcsak az éttermi vendéglátásban látványos: egyre többen figyelnek oda a minőségi alapanyagok és technológiák használatára az otthoni főzéseik során is.

Általánosságban is elmondható, hogy van fejlődés, de hátráltatja, hogy a maguk kategóriájában nem feltétlenül azok a pénzügyileg legsikeresebb helyek, amelyek a legmagasabb színvonalat nyújtják. Ennek két fő oka van. A hazai vendéglők jó részében még ma is tálalnak mirelit vagy portermékekből készült fogásokat, az általánosan alacsony igényszint miatt pedig jellemző, hogy a vendégek nem kérik ki maguknak, ha ilyen ételt kapnak. Másrészt sajnos nagyobb arányban nőtt a kínálat, mint a kereslet, ezért sok szomorú példát láthattunk arra, hogy kiváló helyek mentek csődbe.

Ami 2008-ban történt: amikor 2008-ban megnyitottuk a Ráday utcai Costes éttermet, az előző év teljesítménye alapján top 3-nak választott budapesti vendéglátóhely - Lou Lou, Páva és Fausto's - közül kettő épp csődbe ment.

WLB: A gasztronómia más műfajaiban is feltűntél, melyek egészen más közönséget szólítanak meg. Beszálltál például a Digóba, s bár Jókuti Andrással 2020-ban megnyitottátok a Nudli Tésztakantint, ez nem működött hosszú távon. Mi állt ennek a hátterében?

G. K.: Részemről abszolút tudatos volt, hogy a fine dining felől nyissunk a szélesebb közönség felé, hiszen ez a műfaj kicsit elefántcsonttoronyba szorult, csak egy szűk kört szólít meg, miközben más területeken is lehet minőségi ételeket kínálni. Ezt a filozófiát próbálom átadni a kollégáimnak is, mi nem egy fine dining cégcsoport vagyunk, hanem az adott műfajban kell kiemelkedő teljesítményt nyújtanunk. A Nudli is egy ilyen kísérlet volt, bár nagyon hittem benne, talán túl korán léptünk a piacra ezzel a koncepcióval.

Utólag belátom, hogy a lokáció sem volt telitalálat, a turistákkal teli Október 6.

WLB: Most épp a legendás Kádár Étkezdében ülünk, ez ismét egy teljesen más koncepció. A szerkesztőségben mi is sokszor tapasztaljuk egy-egy étteremről vagy bisztróról szóló cikk alatt a kommentmezőben, hogy az emberek hiányolják a kockás abroszos helyeket, mégis egyre kevesebb van belőlük. Hogy mit válaszolt erre a kérdésre Gerendai Károly, milyen változásokat hoz a visszatérése a Szigethez és milyen jövőbeli projekteken gondolkodik, megtudhatod az idén 15 éves We Love Budapest, májusban megjelent bookazine-jából.

Álláspont: Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek - úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Kész vagy folytatni? Ha szeretnél naprakész lenni, olvasd az Ekonomiát és a G7 véleményrovatát. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik.

Visszaemlékezés: Müller Péter Sziámi 1993 nyarán, egy keddi reggelen mutatta be barátjának, Demszky Gábor főpolgármesternek egy másik barátját - egyben zenekara menedzserét -, Gerendai Károlyt. Demszky minapi visszaemlékezése szerint a városházi irodába szandálban beállító, „kamaszos külsejű, pelyhedző szakállú srác” első látásra nem tett rá meggyőző benyomást.

Végül megkapták, amit kértek, és hozzá még néhány millió forint apanázst is a város kasszájából, így megrendezhették a Diákszigetet, amelynek szlogenjét hamarosan megtanulta az egész ország: „Kell egy hét együttlét”. Az első hét együttléten a Tankcsapda augusztus 23-án lépett fel, és akkor még nem jött el a The Prodigy.

Azóta 32 év elszelelt, a haj és a szakáll megőszült, és mintha megint ugyanott tartanánk: Gerendai Károly a városházán vizitál, fesztivált szeretne szervezni, melynek sikere csak azon múlik, kölcsönadják-e neki a szigetet. A területhasználati díjtól ezúttal nem kellene teljes egészében eltekinteni, csak a kulturális rendezvényeknek „alanyi jogon járó” 66 helyett 90 százalékos engedményt kérne rá, a fennmaradó 10 százalékra pedig kocsmai hitelt szeretne kapni néhány évre.

„Az a mániám, hogy attól nem lesz valami sikeresebb, ha csökkented a költségeket” - vallotta meg Gerendai a minap a Forbes-nak. Fog jutni mindenre, a nívós fellépők mellett a vizualitás megújítására, a teljes Sziget-élmény új szintre emelésére, és minden flamand faluban helyi promóter fogja a Sziget-plakátot kiragasztani a vasútállomáson. Csak a területhasználati díjra, arra nem, arra már pont nem jutna.

A fesztivál aktuális ötéves területhasználati megállapodása 2026-ban jár le. Éppen ideje, hogy az illetékes Fővárosi Közgyűlés elgondolkozzon a folytatásról. Egy 2027-es nyári fesztivál szervezését egy évvel előtte el kell kezdeni, tehát legkésőbb jövő nyárig ki kellene választani a szervezőt. Márpedig a pályázat csak különlegesen indokolt esetben lenne mellőzhető: az önkormányzati vagyont - így a Hajógyári-sziget 76 hektárját is - átlátható módon, alapvetően versenyeztetés útján kellene hasznosítani.

Azt már soha nem fogjuk megtudni, mit lépett volna a főváros magától 2026 közeledtével, ugyanis a fesztivált szervező Sziget Zrt. beelőzött, és október elején levelet küldött a főpolgármesternek, amelyben kezdeményezte a területhasználati megállapodás közös megegyezéssel történő idő előtti megszüntetését. amerikai magántőkealap tulajdonában álló luxemburgi Superstruct Holding nem kívánja már a továbbiakban megrendezni a fesztivált.

Fesztivált rendezni amúgy sem lenne kötelessége, hiszen a területhasználati megállapodás csak lehetőséget biztosít erre, kötelezettséget nem jelent. Azért szeretnék mégis megszüntetni a megállapodást, hogy ne kelljen kifizetniük a még hátralévő egy évre járó mintegy 220 millió forint területhasználati díjat.

Máskülönben érthető, miért szeretnének felhagyni a Sziget megszervezésével. Miután Gerendai Károly és társai kiszálltak a szervezésből, és két lépésben - 2017-ben és 2022-ben - eladták a Sziget Zrt.-t, az új tulajdonos kezében a társaság csak veszteséget termelt. Sorban zárták be a fesztiválokat - a Voltot 2022-ben, a Balaton Soundot 2023-ban rendezték meg utoljára -, de a cég egyre csak rosszabbul muzsikált: 2023-ban 1,8 milliárd, 2024-ben már 3,9 milliárd forint veszteséget termelt, és várhatóan idén is több mint 2 milliárd lesz a mínusz.

A főváros a Sziget Zrt. levelével egyszerre kapta meg Gerendai Károly ajánlatát: ha belemenne a városháza a hatályos területhasználati megállapodás megszüntetésébe, és egy másik, tízéves hasonló megállapodás aláírásába, akkor ő úgymond megmentené a fesztivált, visszavásárolná a Sziget Zrt.-t, és a szervezés élére állna.

Összekötött tehát mindent mindennel: a területhasználati szerződés megszüntetését, az új, tízéves megállapodást, a saját tulajdonszerzését és a fesztivál megrendezését.

Pedig semmi nem gátolná meg abban, hogy egyszerűen csak visszavásárolja a céget, a jelenlegi területhasználati megállapodás alapján továbbra is fizessen a fővárosnak, és megrendezze a fesztivált. Persze az sokkal jobb lenne Gerendainak, ha nemcsak 2026-ra, hanem máris a következő tízre lenne a zsebében a lehetőség.

Az ő szempontjából nézve tökéletesen érthető, ha így szeretne megalkudni a fővárossal.

És láss csodát, éppen akkor jelentette be a Sziget Zrt., hogy nem kíván a jelenlegi feltételekkel fesztivált rendezni, amikor Gerendai éppen át tudja venni a céget, és még éppen meg tudná szervezni a 2026-os bulit. Pont el is adnák neki, és lenne még erre kapacitása, kedve és ideje is. Minden klappol. Már csak a politikusoknak kellene rábólintani.

A Válasz Online-nak nyilatkozta Gerendai: „Sziget-szempontból ezek most tényleg sorsfordító órák.” És úgy tűnik, ezek a sorsfordító órák éppen a megfelelő pillanatban érkeztek el. Soha ne gyere, ha most nem jössz. Soha ne szeress, ha most nem vagy itt.

A nyomás alatt parázs vita folyt a közgyűlésben annak részleteiről, pontosan milyen feltételekkel kerülhessen sor a király visszatérésére. És arra is hiába: mint kiderült, nem ott dőlnek el a dolgok.

Miután nem született megállapodás, Magyar Péter előugrott, és üstöllést megállapodott Gerendaival egy kávé mellett valamiben, ami alig különbözött attól, amiben órákkal korábban még lehetetlen volt megállapodni a közgyűlésben, majd szelfivel pecsételték meg a dealt.

Úgy képzelem, Gerendai nem mondott olyat Magyarnak, hogy „Péter, de hát ez a közgyűlés hatásköre, erről veled nem tudok megállapodni”.

Ezzel a Tisza elnöke megüzente: a Fővárosi Közgyűlés csak fővárosi nagycirkusz. Nem Bujdosó Andreával (ő a Tisza frakcióvezetője) kell itt megállapodni: egy kézfogás és szelfi Magyar Péterrel többet ér, mint Karácsony Gergely összes területhasználati megállapodása meg közgyűlési előterjesztése csokorba kötve.

Így végül november elején megindulhatott a szervezés. Úgy tűnik tehát, minden el van rendezve: az ismét az alapító tulajdonába kerülő Sziget Zrt. újabb 10 évre fog lehetőséget kapni a fesztivál megrendezésére, méghozzá kedvezményes területhasználati díjfizetéssel.

A frakciókkal történt egyeztetést követően Karácsony Gergely is arra jutott, a megállapodás szentesítése már csak formalitás lesz a novemberi közgyűlésen.

Ezt az utat azonban még érdemes megfontolni: a fesztivál megrendezésére többféle konstrukcióban is sor kerülhetne, ezeket a lehetőségeket sem gondolták még végig.

Ami a fesztivál jellegét illeti, Gerendai elképzelései mellett esetleg megismerhetnénk másokét is. Fontolóra lehetne venni például a környező fővárosokban dívó modelleket. A bécsi Donauinselfest és a pozsonyi Uprising hasonlít a Szigetre abban, hogy mindkettőt vízparton, kötött pályás közlekedéssel elérhető fővárosi belterületen rendezik, ugyanakkor a holland agrárközéposztály sarjai helyett inkább a helyi közönséget szólítják meg.

A lehetséges életképes üzleti konstrukciók számba vételét megelőzően szót kell ejteni három meghatározó kérdésről: a területhasználat és a névhasználat jogáról és lehetőségéről, továbbá a főváros által elérhető bevételekről.

Nincsen Sziget sziget nélkül. Van Sziget Lady Gaga nélkül, Gerendai nélkül, magyar látogatók nélkül, Tankcsapda nélkül, sőt még a The Prodigy nélkül is. Egyvalami viszont biztosan nem nélkülözhető hozzá: maga a Hajógyári-sziget.

Elméletileg persze keríthetnének területet máshol is. A 76 hektárra kifizetendő évi 220 millió forintos területhasználati díjból számolt cirka 290 forint/négyzetméteres díjért valószínűleg tudnának bérelni külterületet vidéken. Vagy akár vehetnének is területet, ha hosszú távra gondolkodnak, mint a szintén világhírű Ozora fesztivált szervező Zimányi család, akik 145 hektárt vásároltak erre a célra Dádpusztán.

De lássuk be, a Sziget nem lenne ugyanaz, ha máshol lenne. Ebből egyenesen következik, hogy a fővárosnak mint a terület tulajdonosának az alkupozíciója rendkívül erős.

Budapest szigetek és területek vizualizáció

Superstruct: a kockázatmentes szuperstruktúra. A másik sarkalatos kérdés a névhasználat joga. Gerendai Károly azt állítja, már nem a Sziget Zrt. birtokolja a „Sziget” márkanevet, hanem az eddigi tulajdonos, a Superstruct.

Magát a legatyásodott Sziget Zrt.-t jelképes áron, mintegy 5 millió forintért adják el az alapítónak, azonban a fesztivál licencjogait megtartják, és a tervek szerint a brand használatáért a Sziget Zrt. 15 évig fizeti majd a cég bevételeinek valahány százalékát.

Tehát a jövő évre esedékes területhasználati díjat már nem akaródzik a Superstructnak kifizetni, de azért a fesztivál bevételeinek egy részét örömmel bezsebeli. „A fesztivál külföldi tulajdonosa úgy döntött..., hogy a jelenlegi struktúrában nem vállal további kockázatot Magyarországon”, írta a Sziget Zrt. a Forbes tudósítása szerint.

Úgy tűnik, inkább egy olyan struktúrát szeretnének, amiben csak zsebre teszik a bevétel egy részét, kockázatvállalás nélkül. Superstruct, a kockázatmentes szuperstruktúra.

A licencet egyébként szabadon eladhatja a Superstruct, és azon sem lepődnék meg, ha végül pont annyi licencdíjat sikerülne kiszedni a cégből, amennyi a nyereség lenne. Így meg is lenne az eposzi nullszaldó, a haszon meg a jó Ég tudja kinél csapódna le.

A névhasználati jog azonban fabatkát sem ér, ha nem rendeznek végül fesztivált, így megállapítható: a fővárosnak és a szervezőknek is igen erős az alkupozíciójuk a licenc birtokosával szemben. Hiszen ha minden kötél szakad, lehet más néven is rendezni a fesztivált.

Szinte csak többet kereshetne a főváros. A fővárosi önkormányzat egyelőre nem sok bevételt lát a fesztiválból. Kapja a területhasználati díjat, most éppen 220 millió lett volna, már ha megkapná, ugye.

Egyelőre úgy néz ki, csak csökkentve és halasztva fog kapni valamennyit, és csak akkor, ha minden jól megy, és nem csődöl be a Sziget Zrt.

Ha van fesztivál, akkor befolyik iparűzési adó is, legyen ez - az adóalapot csökkentő tételek figyelembe vételével - mondjuk a bevétel 1 százaléka, 13 milliárdnál 130 millió. Ehhez jön még valamennyi, ami a Szigetnek szolgáltatásokat nyújtó vállalkozóktól folyik be. Ezt a pénzt - arányosan a bevételekkel - bármely szervező és üzleti konstrukció esetében is megkapná a város.

Hasonló a helyzet az idegenforgalmi adóval is: 300 ezer vendégéjszakával és éjszakánként ezer forint bevétellel számolva mintegy 300 millió lehet ebből a kerületek és a főváros bevétele. Szinte csak többet kereshetne a főváros, mint most.

Budapest beszáll a bizniszbe. Az eddigi üzleti modell nem volt jó: a cég veszteséget termelt és lényegében csődbe ment, a főváros pedig nem sok bevételhez jutott.

Meglátásom szerint indokolt lenne a Sziget fesztivált úgy kezelni, mint egy olyan vállalkozást, amelyben a haszon a három fő erőforrást biztosító aktor között oszlik meg: ezek a szervező vállalkozók, a területet biztosító főváros és a névhasználatot biztosító jogtulajdonos.

Ez a három aktor tulajdonos lehetne a szervező cégben.

Budapest belvárosi sétálóutak és gazdasági környezet

Ezert a főváros és a jogtulajdonos elsőbbségi osztalékot kaphatna, előre meghatározott mértékben. Így a cég csak akkor fizetne a területhasználatért és a névhasználatért is, ha keletkezne nyereség. Így mindenki a sikeres és nyereséges működésben lenne érdekelt.

Az iparűzési adóbevétel is akkor növekedhet, ha nyereséges a fesztivál.

A vagyonhasznosítási jog birtokában a cég egész évben hasznosíthatná a területet, a fesztiválon kívüli időszakban mondjuk a prágai hangulatot idéző közparkot üzemeltethetne, vurstlival, jégpályával, vendéglátóhelyekkel, amelyek haszna szintén a szervező céget gyarapítaná.

Joggal várnák el a befektetők, hogy a főváros és a jogtulajdonos ne akarjanak beleszólni a működtetésbe, de azért induláskor a fesztiválbelépők árazásának alapelveit lefektethetik.

Ha pedig a közös vállalkozás gondolata mégsem nyerné el az érintettek tetszését, akkor kiírhatna a főváros nyilvános pályázatot a 2027-től kezdődő hasznosításra, amin persze a Sziget Zrt. is elindulhatna.

Legalább megtudnánk, men... Legalábbis, ha a Sörcsarnok Ingatlanhasznosító Kft. nevű projektcég megnyeri a piac üzemeltetésére a III. kerületi önkormányzat által kiírt pályázatot.

A Sörcsarnok Kft. többségi tulajdonosa Gerendai GK Invest Vagyonkezelő Kft.-je, a többiek között pedig olyanok is vannak, akik már eddig is belekóstoltak a söriparba.

A központi csarnokban pedig egész évben sörfesztiválos hangulatot ígér a Sziget Fesztivál alapítója. A 10 évre szóló üzemeltetési pályázatból kiderül, hogy a nyertesnek havonta legalább nettó egymillió forintot kell fizetnie a 3500 négyzetméteres épületért.

Kézműves sörök csarnokává alakítaná a Kolosy téri piacot Gerendai Károly - írja a HVG.

Az üzletember a Sörcsarnok Ingatlanhasznosító Kft. nevű projektcéggel vesz részt a III. kerületi önkormányzat pályázatán.

A Kolosy téri piac épülete jelenleg eklektikus kínálattal bír, melyben hentestől és zöldségestől kezdve kifőzdékig és kézműves termékek boltjáig terjed. A piac tíz éves üzemeltetéséről szóló pályázat szerint a nyertesnek havi nettó egymillió forintot kell fizetnie a 3500 négyzetméteres épületért.

Korábban a 168 óra írt arról, hogy az önkormányzat „food hallként” képzeli el az évi 30 milliós veszteséget termelő piacot, éttermekkel, minőségi ételstandokkal.

tags: #gerendai #sor #kolosy #ter

Népszerű bejegyzések: