Londoni tabernakulum epitese

London egy világbirodalom fővárosa volt sokáig. Építészete meglehetősen különbözik Budapestétől, de művészi színvonal tekintetében hasonlóan értékes, mint a mi fővárosunk. A különbség egyrészt abban nyilvánul meg, hogy ott törökkor nem pusztította el a középkori és reneszánsz épületeket, másrészt London sokkal nagyobb település, lényegesen több épülettel és jelenleg 9 milliós lakossággal. Építészeti arculatán a korábbi századok közül leginkább a viktoriánus, tehát Viktória királynő korszaka a jellemző. Viktória királynő rendkívül hosszú ideig: 1837-től 1901-ig uralkodott, az egyik legjelentősebb brit uralkodó. Meglepő módon eredetileg német származású asszony volt: ősei a szász-koburgi-saalfeldi hercegségből származtak. Ráadásul férje, Albert herceg is német területről származott. 1840-ben házasodtak össze. Kormányzás és hatalomgyakorlás helyett megelégedtek a politikai élet ügyes befolyásolásával. Jó angol hazafiak voltak, de a német kultúra meghatározta szemléletüket, miközben Angliát idegengyűlölet jellemezte. Időskorára megszerették a királynőt, a regnálása alatt épült házakat pedig érdemes mindenkinek felfedezni!

London klasszikus épületei

Westminster Apátsági templom - Sok évszázadon át épült a brit koronázó főtemplom, a Westminster Apátsági templom, mely a Parlamenttel szemben áll. Eredete visszavezethető a 7. század elejéig. A 11-12. században épült az elődtemplom, melynek nagy részét lebontották III. Henrik nagyszabású átépítési programja keretében a 13. században. Mai megjelenése javarészt az angol gótika középső szakaszában, az úgynevezett díszített gótika stílusában született. A barokk építész Hawksmoor tervezte a két nyugati homlokzati tornyot, de gótikus formákkal. Sokat nyert az épület azáltal, hogy a nagy, 19. századi restaurátor Sir George Gilbert Scott számos, gótikánál későbbi stílusú részt elbontott, és a mögöttük megtalált gótikus formákat ismét láthatóvá tette.
Westminster-katedrális - A katolikus Westminster-katedrális 1894-ben épült fel. John Francis Bentley eredetileg neogótikus épületet akart tervezni. Ám az volt a stílusa az anglikánok Westminster apátsági templomának is, így végül a neobizánci stílus mellett döntött. Vörös nyerstégla és fehér portlandi kő homlokzat épült gránit talapzattal. A kupolák betonból készültek, vas nélkül. Az olasz campaniléket idéző torony 86,5 méteres, és aszimmetrikusan helyezték el, az építész halálakor még nem épült fel. A templombelső máig befejezetlen, a változatos színű márványdekoráció elkészült, ám a boltozat mozaikja nagyrészt nem, az angol katolikusok pénzhiánya miatt, mert ebben az országban az anglikán egyház volt igazán vagyonos.
Parlament - A viktoriánus korszak elsőszámú főművét, a Parlamentet is említsük. 1834. október 16-án éjjel hanyag tűzgyújtás miatt a középkori, gótikus parlament leégett. A tűzvészt túlélő néhány gót épületszárny adta a stiláris kulcsot, hogy neogótikus szellemben érdemes megtervezni az új épületegyüttest. 97 pályamű érkezett a bírák elé, ebből 6 volt neogótikus, a győztes, neogótikus plánumot Sir Charles Barry és Augustus Pugin rajzolták meg. Az utókor részéről sokáig heves vita zajlott, hogy kettejük közül ki volt az igazi tervező. A korosabb, és a gótikus formák rajzolása terén nem túl ügyes Barry biztosan eltüntetett dokumentumokat, amelyek az ifjú, gótika terén otthonosan mozgó Pugin tervezésben való nagy szerepét tükrözték volna. De nemcsak Barry nem győzhetett és építkezhetett volna Pugin nélkül, hanem ez fordítva is igaz. Az épületegyüttes stilárisan, alaprajzilag és folyammenti fekvése által is hatott a budapesti parlamentünkre.
Szent Márton-templom - A Szent Márton-templom a népszerű Trafalgár tér egyik meghatározó épülete. James Gibbs műve angol barokk stílusú, mely eltérően a nálunk megszokott, erősen díszített és mozgalmas barokktól, viszonylag tartózkodóbb jellegű. Sok későbbi templomhomlokzatra hatott az angol nyelvű világban, főleg azáltal, hogy a tervező a külső, oszlopos előcsarnokot toronnyal kombinálta.
Nemzeti Galéria - Klasszicista stílusban született a Trafalgár tér látványát uraló Nemzeti Galéria (1832-38) William Wilkins tervezte palotája. Az, hogy hogyan szerezte meg a megbízást, rejtély. Készített egy tervet, amit a miniszterelnök jóváhagyott 1833-ban, nevesebb építészek elleni pályázaton. Az egész ügyet elítélte a sajtó, a megnyitás viharos volt. Ez fájdalmas volt Wilkins számára, így a következő évben a nyugdíjazását kérte.
British Múzeum - 1714-től 1830-ig tartott az egymást követő György királyok kora: I., II., III. és IV. György váltották egymást. Ekkoriban alkotott három nagy klasszicista építész: John Nash, Sir John Soane és Robert Smirke. Utóbbi építette a British Múzeumot (1753-59). Az építészt a hatalmas praxisa miatt néha azzal vádolták, hogy csak pénzért dolgozott, és nem a művészetért élt. Öccse, Sydney Smirke fejezte be a múzeum kivitelezését, és annak olvasótermét ő maga tervezte. Ez a világ egyik legrégebbi nyilvános múzeuma.

Rejtettebb kincsek és különleges gyűjtemények

Sir John Soane Múzeum - A Lincoln’s Inn Fields téren található London egyik unikális gyűjteménye. Soane három egymás melletti házat vásárolt meg, és miután átépítette azokat, létrehozta itt saját lakását, műtermét és magángyűjteményét. E műgyűjtemény gótika korabeli és későbbi épületek díszítő töredékeiből, építészeti tervrajzokból, festményekből és könyvtárból áll. Az építész a kollekcióját halálakor a brit államra hagyta, ma nyilvános múzeum.
Regent Street és környéke - Regent Street útvonal projektje összeköti a királyi Buckingham-palota melletti The Mall-t a Regent’s Parkkal. Ez egy fő közlekedési ütőér, és a budapesti Andrássy út hasonlóan jelentős. Az útvonal három egymásból nyíló utcából áll: Waterloo Place-ből, a Regent Street-ből és a Portland Place-ből. A környéken klasszicista épületek álltak eredetileg, de később historizáló stílusokban átépítették őket. A körterek közé tartozik Arnold Circus, Finsbury Circus, Oxford Circus. Continentünkön londoni hatásra terjedtek el a nagy, városi parkok, ezek közül kiemelkedik a Regent’s Park.
A Pall Mall klubépületei - A Pall Mall utcában álló Athenaeum Club (1827-30) az egyik korai példa a nagyrészt szabadon álló impozáns klubépületekre. A korhű Athenaeum Parthenón-hasonló részletekkel és a Parthenón frízeire emlékeztető motívumokkal díszített bejárat jellemző. A Reform Club (1837-41) Barry terve, amely a római reneszánsz Palazzo Farnese hatása alatt született. Ez a klub az 1832-ben elfogadott Reform-törvényt ünneplő liberálisok otthona, és fontos mérföldkő az olasz neoreneszánsz stílus brit megjelenésében.
Alliance Assurance háza - Alliance Assurance (1881) a Queen’s Street-en az Anna királynő-stílusban épült. A stílus a Viktória-kori angol ízlésre jellemző, de Anna királynő csak egy becenév volt. A stílus jellegzetességei közé tartozik a piros nyerstégla, a fehérre festett tolóablakok, a fehér párkányok, a fehér kőbábos korlátok, a kerámiadíszek, a kiugró zárterkélyek és a flamandos oromfalak. Norman Shaw itt is jelentős hatást gyakorolt az építészeti hangulatra.

Burtoni és a nyugati bejáratok

Hyde Park - Ionic Screen (1824-25) és Wellington-diadalív (1827-30) - Burton tervei közé tartozik ezek a monumentális elemek. Az Ionic Screen áttört, törékeny hatású, középső tömbje fölött görögös dombormű látható. A Wellington-diadalív eredetileg szemben állt az Ionic Screen-nel, 1883-ban átkerült a jelenlegi helyére, tetején a négyesfogatot ábrázoló quadriga található (1912-ben került ide).
Neogótika és más modern irányzatok - A neogótika jelentős szerepű a 19. századi újjáépítésekben, de sok helyen megjelentek neoreneszánsz, neobarokk és egyéb neostílusú épületek is. A parlament, városházák, templomok főleg gótikus megoldásokra törekedtek, más területeken pedig a historizmus dominált. Az 1950-es évektől kezdve egyre nagyobb az értékelés a 19. századi építészet iránt.

Albert-emlékmű és Természettudományi Múzeum

Albert-emlékmű - Dél-Kensington városnegyedben található (1862-72). A terveket hét építész pályázta, köztük Sir George Gilbert Scott győztes terve volt, aki Viktória koronázó királynő választása alapján kapta meg a díjat. A 53 méter magas építmény egyesíti a gótika, a történelmi román és a különleges ékszerészeti elemeket: fém, arany, mozaik, zománc, kő, márvány és gránit. A középen elhelyezett aranyozott ülőszobor mellett számos dombormű és földrészek márványszoborcsoportjai sorakoznak a négy sarkon. A négy sarkon a birodalom kiterjedt földrészeit szimbolizálják. Scott e munkájáért lovagi címet kapott.
Természettudományi Múzeum - Szintén Dél-Kensingtonban (1881). Alfred Waterhouse tervei alapján neoromán stílusban épült, a hosszú főhomlokzat terrakottalapokkal készült, külső-belső részletein élő és kihalt fajokat ábrázoló állat- és növénydekorációk láthatók. A múzeum a későbbi korszakokban is ikonikus jellegű lett, építészetében a középkori gót formákat ötvözték a vasbeton újdonságaival.

Más fontos épületek és a későbbi városi fejlődés

Tőzsdepalota - William Tite tervezte (1841-44). A mai épület eklektikus: klasszicista oszlopcsarnok a főhomlokzaton, a hátsó oldalon barokkizáló óratorony, belső udvarban pedig olasz reneszánsz formák. A pályázati verseny során a legtöbb terv túllépte a költségvetést, és Tite vasárnapi tanácsadói szerepben részesült győztesként.
Covent Garden Opera House - Edward Middleton Barry tervezte (1857). A 19. századi épületek megsemmisítését és helyükre új, historizáló stílusú épületek megépítését jellemzi a korszak megítélése; a Covent Garden Tokaji és a 19. századi operai hagyományok otthona lett.
Tower éppúgy fontos emlékei - Towertől nehéz elválasztani a város történetét; a templom mellett gyakran említik az All Hallows by the Tower templomát, amely London legrégebbi templomának tartják. A templom kriptájában krónikák és kiállítások találhatók, itt van például a Cutty Sark eredeti fa anyagából készült keresztre téve. A templom falán említett évszázadok jelzik a történet összekapcsolódását a tengeri kereskedelemmel és a britek nagy hajóhadával.

Ha Londonban jársz, érdemes felkeresni a Towert, de a város középső magjában számos modern kortárs épület is található, amelyek a múlt szépségéhez méltó módon társulnak. A belvárosi felhőkarcolók ugyan élesen szembetűnnek a hagyományos épületek között, mégis sokszor azok a művészeti értéket adó, harmonikus arányokkal készültek.

Utazás London építészetén keresztül

tags: #londoni #tabernakulum #epitese